heti szakasz július 30.-tól

PINHÁSZ

„így szólt az Örökkévaló Mózeshez, a következők szerint: Pinhász, Elázár fia, Áron pap unokája elfordította haragomat Izrael fiaitól, amikor megtorolta bosszútervemet közöttük, így nm semmisítettem meg Izrael fiait büntetésül. Ezért mondd meg neki: odaadom neked szövetségemet, a békét” (Mózes IV. könyve, 25. fejezet 10-12. vers). Soros heti szakaszunk elején olvassuk e különös szavakat. Az isteni ígéret azért különös, mert Pinhász, Áron főpap unokája voltaképpen gyilkosságot hajtott végre, amikor dárdájával megölte az előkelő Zimrit, a vele bujálkodó moábi prostituálttal együtt.

A különös ígéret megértéséhez, e kérdés megválaszolásához ismernünk kell az előzményeket. Legutóbbi heti szakaszunkban már elmeséltük, hogy a messziről érkezett látnok, Bileám (Bálám) végül átok helyett áldást volt kénytelen mondani Izrael népére. Az idegen próféta története azonban nem fejeződött be a Peór hegy csúcsán elmondott és azóta gyakran idézett szavaival. A varázsló ugyanis nyilván meg akarta szolgálni a királytól kapott nem kevés pénzt, s ezért különös tanáccsal látta el Bálákot, Moáb uralkodóját. Azt javasolta, hogy az országa határát veszélyeztető héberekkel szemben ne katonai eszközzel, ne támadólag, hanem színleg barátságosan lépjen föl, leányait és fiatal asszonyait (akik között szép számmal voltak hivatásos, a helyi vallási kultusz szolgálatába szegődött hölgyek) küldje az ellenség táborába. Ez a sajátságos „jó tanács” elképesztő sikerrel járt: az addig jól szervezett izraeli tábor felbomlott. „Miközben Sittimben tartózkodott Izrael, a nép elkezdett paráználkodni Moáb leányaival, akik hívogatták a népet az ő isteneik áldozataira; a nép pedig evett belőlük, és imádta azok isteneit. Odaszegődött Izrael Báál Peórhoz; s az Örökkévaló haragja felgerjedt Izrael ellen” (ugyanott, 25. fejezet 1-3. vers).

Végül odáig fajult a helyzet, hogy az egyik előkelő törzsfő, Zimri a családi sátrába vitte az idegen kultikus prostituáltat, s még maga Mózes is csak kétségbeesett könnyekkel vette tudomásul a történteket. „Jött valaki Izrael fiai közül, és elhozott testvérei közé egy midjáni asszonyt, Mózes és Izrael fiai egész gyülekezetének szeme láttára, ők pedig sírtak a gyülekezet sátrának bejáratánál…” (ugyanott, 6. vers).

Ekkor lépett elő Pinhász, felkapta dárdáját, és ledöfte mindkettejüket.  Isten haragja ekkor már elérte a népet, és kitört a vész, mivel a büntetés nem maradt el, sőt, az emberek, a családok tagjai is egymás ellen támadtak. „Meghaltak a csapás miatt huszonnégy ezren” (ugyanott, 9. vers). A Biblia szerint az erőszakos fellépés megakadályozta a csapás folytatását, a többiek ugyanis megriadtak, visszatértek családjaikhoz, és felhagytak kicsapongó cselekedeteikkel. Az idegen próféta tanácsa következtében csak nagy erőfeszítéssel, súlyos veszteség árán sikerült úrrá lenni a zavar fölött.

Így nem kell csodálkoznunk, hogy a későbbi (a talmudi) zsidó hagyomány Bileámot a „gonosz” jelzővel látta el, s az sem meglepő, hogy a rosszindulatú tanácsadót a győztesek ellenségüknek tartották, s hogy később, a Józsua vezette honfoglalás idején megölték. „Bileámot, Beór fiát, a varázslót, Izrael fiai karddal ölték meg az általuk legyőzöttekkel együtt” (Józsua könyve, 13. fejezet 22. vers).

Továbbra is jogosnak tetszik azonban a kérdés, hogyan nyerhette el Áron unkája Isten békeszövetségét, egy bármennyire is indokolható gyilkosság árán? A kérdést nem könnyű megválaszolnunk, de tudnunk kell, hogy a héber salom (béke) szavának értelme nem azonos a római pax romana fogalmával, vagyis nem a háború hiányát jelenti. A salom eredeti jelentése „teljesség” (a héber S-L-M gyökből). A béke bibliai fogalma ugyanis ennél több: a szellemi, erkölcsi és anyagi javak teljes harmóniáját fejezi ki, márpedig mindez annak idején a nép számára —sajnos — csak harc, csak erőszakos fellépés árán volt elérhető.

RAJ TAMÁS

---