heti szakasz február 18.-án

JITRÓ

 

Mert Én, az Örökkévaló, a te Istened buzgó Isten vagyok, aki számon kéri az atyák vétkét gyermekeiken, harmad- és negyedíziglen, azoktól, akik engem gyűlölnek. Ám szeretetet gyakorlok ezred íziglen azokon, akik szeretnek engem, és megőrzik parancsolataimat” (Mózes II. könyve, 20. fejezet 5-6. vers). Soros tórai szakaszunk és abban a Tízparancsolat legtöbbet vitatott igéje az imént idézett mondat. Az úgymond „bosszúálló Isten” ( a héber eredetiben Él kaná, valójában buzgó Isten) kifejezésé helyes értelmezésével könyvtárnyi irodalom foglalkozik. A bosszúállás héber gyöke ugyanis  az N-Q-M, míg az itt előforduló kaná (= buzgó, féltékeny, szigorú) szó a QOF-NUN-ALEF gyökre vezethető vissza. Az ebből képzett főnév (kin’á) sem bosszúállást, hanem szigort, vagy féltékenységet jelent, ahogyan az Énekek éneke híres mondatában is: „Erős, mint a halál a szerelem, kemény, mint a sír, a féltékenység, lángjai tűznek lángjai, isteni láng” (Énekek éneke 9. fejezet 6. vers).

Hasonlóan vitás a soros heti szakasz, illetve a Tízparancsolat fenti mondatában szereplő ige fordítása is. Vannak, akik „megbüntetem” szavával ültetik át (mint a kétnyelvű héber-magyar Biblia), mások éppen elmosva a szó élét, és „felidéz”, „emlékez” értelemben fordítják. Így tesz az úgynevezett Hertz Biblia (Mózes öt könyve és a haftarák, Bp., 1940. II. kötet, 215. old.) magyar fordítása is: „megemlékezem”. A Bibliatanács, sőt az IMIT fordítása a hagyományos bibliafordításokat követi. A „megbüntet” szó azonban héberül maanis stb., és nem a fenti. Ha így volna, abból egészen más következne, mint ami a Szentírás eredeti gondolata. Éppen ezért nagyon vigyáznunk kell a Biblia szavainak pontos megértésére.

A Tízparancsolat eredeti szövegében ugyanis a héber P-Q-D gyök szerepel, ami „számon tart”, „számon kér” jelentéssel bír. Ebből a gyökből származik a modern héber pakid (= hivatalnok, tisztviselő) szava is. Isten tehát — jó és rossz értelemben egyaránt — számon tartja, számon kéri a szülők cselekedeteit a leszármazottakon.

A mondat második fele is sok problémát vethet föl. „Számon kérem az atyák vétkét gyermekeiken” (Mózes II. könyve, 20. fejezet 5. vers). Vigyázzunk azonban: az idézet így pontatlan és valóban félreérthető! Nem szabad megfeledkeznünk ugyanis a vers folytatásáról sem, ami így hangzik: „akik engem gyűlölnek”! Tehát, a Tízparancsolat értelmében csak akkor öröklődik a bűntett, ha a gyermekek maguk is gyűlölik Istent, ha viszont az utódok megjavulnak, ha nem követik szüleik rossz példáját, Isten nem kéri számon rajtuk az ősök tetteit. Persze, a szülőnek mindenképp felelőssége van gyermekeivel szemben, mert nagyon nehéz megszabadulni a rossz szülői példa hatása alól. Nem véletlen, hogy másutt maga Mózes jelenti ki: “Az apák ne lakoljanak halállal gyermekeik miatt, s a gyermekek sem az apák miatt” (Mózes V. könyve, 24. fejezet 16. vers).

Noha a Szentírás szövege egyértelmű, az ókori zsidóságban kialakult egy olyan szólásmondás, amellyel szemben a prófétáknak is fel kellett lépniük. „Milyen dolog, hogy ezt a szállóigét mondjátok Izrael földjén, így szólván: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?” (Ezékiel könyve, 18. fejezet 2. vers). Az sem véletlen, hogy Jeremiás úgy véli, mindenki a maga bűnéért vállaljon felelősséget. „Abban az időben nem mondják majd többé: az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt, inkább mindenki a maga gonoszságáért haljon meg; minden embernek, aki megeszi az egrest, a tulajdon foga vásik el bele” (Jeremiás könyve, 31. fejezet 29-30. vers).

Mindenképp érdemes alaposan megvizsgálnunk a Szentírás eredeti szövegét. A Tízparancsolatban ugyanis ezt olvassuk: „Számon kérem az atyák vétkét fiaikon harmad- és negyedíziglen”, ám fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az eredeti szöveg így zárul: „azokon, akik (maguk is) gyűlölnek engem” (héberül leszon’áj). Egyszóval, Isten csak akkor kéri számon a szülök, a felmenő ősök rossz tetteit, ha a gyermek maga is követi azokat. Ha viszont változtat cselekedetén, nem öröklődik a bűn. A jótett viszont „ezred íziglen” öröklődhet, de ez is csak akkor, ha a gyermek maga is folytatja azt az életutat, amelyet odahaza, szülei életében megtapasztalt. Ezért folytatódik a szöveg ebben az esetben is így: leohaváj ulesomré micvotáj (= „akik szeretnek engem, és megőrzik parancsolataimat”). Vagyis, ha a gyermekek rossz útra tévednének, a jótett jutalma nem feltétlenül öröklődik az ő esetükben.

Az ige tehát elsősorban a szülőkhöz szól. Isten nem „bosszúálló”, de számon tartja, és számon is kéri a bűnöket. A Tízparancsolat valódi figyelmeztetést jelent a szülők számára: vigyázzatok cselekedeteitekre, mert a gyermekeitek a ti gonoszságotokat látva, maguk is így nevelkednek, és minden bizonnyal a rossz példát követik majd, s így a ti bűneiteket és bűnhődéseteket is örökölhetik, hiszen csak nagy nehezen tudnak majd szabadulni a ti vétkeitek hatása alól. Tehát valóban „mindenki a maga bűnéért felel”, de arra is gondoljon a bűnös, hogy leszármazottai „harmad- és negyedíziglen” érezni fogják azok utóhatását. A jótett és a szeretet utóhatása viszont még ennél is tovább, ezred íziglen is átöröklődhet az utódok életére.

RAJ TAMÁS

 

                                                      Jitró (2Mózes 18–20.)
18. fejezet
Jitró látogatása
1. Midőn hallotta Jitró, Midján papja, Mózes apósa mindazt, amit Isten tett Mózessel és Izraellel, az ő népével, hogy kivezette az Örökkévaló Izraelt Egyiptomból; 2. akkor vette Jitró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, miután ez elküldöttje volt, 3. és két fiát, akik közül az egyiknek a neve Gérsóm, mert azt mondta: idegen voltam, idegen földön; 4. a másiknak a neve pedig Eliezer: mert atyám Istene volt segítségemre és megmentett Fáraó kardjából. 5. És eljött Jitró, Mózes apósa és fiai, meg felesége Mózeshez a pusztába, ahol táborozott az Isten hegyénél. 6. És megüzente Mózesnek: Én, apád, Jitró jövök hozzád, meg feleséged és két fia vele. 7. És Mózes kiment az ő apósa elé, leborult és megcsókolta őt és kérdezték egymást jólétük felől, azután bementek a sátorba. 8. Mózes elbeszélte az apjának mindazt, amit az Örökkévaló tett Fáraóval és Egyiptommal Izrael miatt; mindazt a fáradalmat, mely őket érte az úton, de megmentette őket az Örökkévaló. 9. És Jitró örült mindama jó miatt, amit az Örökkévaló tett Izraellel, hogy megmentette Egyiptom kezéből. 10. És mondta Jitró: Áldassék az Örökkévaló, ki megmentett benneteket Egyiptom kezéből és Fáraó kezéből; aki megmentette a népet Egyiptom keze alól! 11. Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló minden isteneknél; mert amely dologgal vétkeztek, (az jött) rájuk. 12. És hozott Jitró, Mózes apósa égőáldozatot és vágóáldozatokat Istennek; és eljött Áron, meg Izrael minden véne, hogy egyenek kenyeret Mózes apjával Isten színe előtt.
13. És volt másnap, leült Mózes törvényt tenni a nép között; és ott állt a nép Mózes körül reggeltől estig. 14. És látta Mózes apósa mindazt, amit az tesz a néppel, és mondta: Micsoda dolog ez, amit te teszel a néppel? Miért ülsz te egyedül és az egész nép áll körülötted reggeltől estig? 15. És mondta Mózes az ő apjának: Mivelhogy eljön hozzám a nép, hogy megkérdezze Istent. 16. Ha ügyük van; eljönnek hozzám és én ítélek ember és társa között, és ismertetem Isten törvényeit és tanait. 17. És mondta neki Mózes apósa: Nem jó a dolog, amit te teszel. 18. El fogsz lankadni te is, meg a nép is, mely nálad van, mert túlságos nehéz a dolog neked, nem bírod azt végezni egyedül. 19. Most tehát hallgass szavamra, tanácsot adok neked, Isten pedig legyen veled! Te légy a nép számára Istennel szemben és vidd te a dolgokat Isten elé. 20. És világítsd meg nekik a törvényeket és tanokat, ismertesd meg velük az utat, melyen járjanak és a cselekedetet, melyet cselekedjenek. 21. Te pedig szemelj ki az egész népből derék férfiakat, istenfélőket, igaz férfiakat, kik gyűlölik a haszonlesést, és tedd feléjük ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé. 22. Ők tegyenek törvényt a nép között minden időben és lesz, minden nagy ügyet hozzanak el hozzád, de minden kis ügyben ítéljenek ők; így könnyíts magadon és ők viseljék veled (a terhet). 23. Ha ezt a dolgot megteszed és Isten megparancsolja neked, akkor megállhatsz és az egész nép is helyére jut békében. 24. És Mózes hallgatott az ő apósa szavára és megtett mindent, amit mondott. 25. Kiválasztott Mózes derék férfiakat egész Izraelből és tette őket főnökökké a nép fölé, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé, 26. hogy törvényt tegyenek a nép között minden időben; a nehéz dolgot elviszik Mózeshez, minden kis dologban pedig ítélnek ők. 27. És elbocsátotta Mózes az ő apját, és ez elment az országába.
19. fejezet
Előkészületek a szinaji szövetségre
1. A harmadik hónapban, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom országából, aznap eljutottak Szináj pusztájába. 2. Elvonultak Refidimből és eljutottak Szináj pusztájába, és táboroztak a pusztában; ott táborozott Izrael a heggyel szemben. 3. Mózes pedig fölment Istenhez és szólította őt az Örökkévaló a hegyről, mondván: Így szólj Jákob házához, és add tudtára Izrael fiainak. 4. Ti láttátok, mit tettem Egyiptommal, hogy vittelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket hozzám. 5. Azért most, ha hallgattok szavamra és megőrzitek szövetségemet, akkor lesztek az én kiváló tulajdonom mind a népek közül, bár enyém az egész föld. 6. És ti legyetek nekem papok birodalma és szent nép! ezek a szavak, melyeket elmondja Izrael fiainak. 7. Mózes elment és szólította a nép véneit; eléjük terjesztette mind a szavakat, melyeket parancsolt neki az Örökkévaló. 8. És felelt az egész nép egyetemben és mondta! Mindent, amit az Örökkévaló szólt, megteszünk Mózes visszavitte a nép szavait az Örökkévalóhoz. 9. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én eljövök hozzád felhő sűrűjében, hogy meghallja a nép, midőn veled beszélek és benned is higyjenek örökké. És Mózes hírül vitte a nép szavait az Örökkévalónak. 10. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj a néphez és szenteld meg őket ma és holnap, és mossák meg ruháikat. 11. Legyenek készen a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Örökkévaló az egész nép szeme láttára a Szináj hegyére. 12. Te pedig vonj határt a népnek, mondván: Őrizkedjetek, fogy fel ne menjetek a hegyre és hogy ne érintsétek annak szélét. Bárki érinti a hegyet, ölessék meg. 13. Ne érintse őt kéz, hanem köveztessék meg, vagy lövessék agyon, akár barom, akár ember, ne maradjon életben. Midőn huzamosan szól a harsona, akkor felmehetnek ők a hegyre. 14. És lement Mózes a hegyről a néphez; megszentelte a népet és megmosták ruháikat. 15. És mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra, ne közeledjetek asszonyhoz.
16. És volt a harmadik napon, midőn reggel lett, akkor volt mennydörgés; és villámlás és sűrű felhő a hegyen és igen erős harsona hang; és megrémült az egész nép, mely a táborban volt. 17. És Mózes kivezette a népet Isten elé a táborból, és megálltak a hegy tövében. 18. A Szináj hegye pedig egészben füstölgött, mivelhogy leszállott rá az Örökkévaló tűzben; és felszállt füstje, mint a kemence füstje és az egész hegy nagyon megrendült. 19. És volt, a harsona hangja folyvást erősebb lett; Mózes beszél, Isten pedig felel neki hangosan. 20. Az Örökkévaló leszállt a Szináj hegyére, a hegy tetejére és szólította az Örökkévaló Mózest a hegy tetejére; és Mózes felment. 21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy, ne rontsanak előre az Örökkévalóhoz, hogy lássanak és elesnék közülük sok. 22. És a papok is, kik közel lépnek az Örökkévalóhoz; szenteljék meg magukat, nehogy rájuk törjön az Örökkévaló. 23. És mondta Mózes az Örökkévalónak: A nép nem jöhet fel a Szináj hegyére, mert Te megintettél bennünket, mondván: Vonj határt a hegy körül és szenteld meg. 24. Es mondta neki az Örökkévaló: Eredj, menj le, azután jöjj fel te, meg Áron veled; de a papok és a nép ne rontsanak előre, hogy felmenjenek az Örökkévalóhoz, nehogy rájuk törjön. 25. Mózes lement a néphez és megmondta nekik.

A tíz parancsolat
20. fejezet
Az első tábla: Kötelességeink Istennel szemben
Az első parancsolat: Isten uralmának elismerése
1. És Isten elmondta mindezeket az igéket, mondván: 2. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából.
Második parancsolat: Isten egysége és szellemisége
3. Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. 4. Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn és ami a földön van, alant és ami a vízben van, a föld alatt. 5. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; 6. de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.
A harmadik parancsolat: Hamis és fölösleges eskü ellen
7. Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki kiejti az ő nevét hiába.
A negyedik parancsolat: A szombat
8. Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt. 9. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; 10. de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se idegened, ki kapuidban van. 11. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van és megnyugodott a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
Az ötödik parancsolat: A szülők tisztelete
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
A második tábla: Kötelességek az emberek iránt
A hatodik parancsolat: az emberi élet szentsége
13. Ne ölj!

A hetedik parancsolat: a házasság szentsége
Ne törj házasságot!
A nyolcadik parancsolat: A vagyon szentsége
Ne lopj!
A kilencedik parancsolat: Hamis tanúskodás ellen
Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú.
Tizedik parancsolat: Mohó kívánság ellen
14. Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, semmit se, ami felebarátodé!
A kinyilatkoztatás hatása
15. És az egész nép látta a mennydörgést, a lángokat és a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; midőn látta a nép, megrendült és megállt a távolban. 16. És mondták Mózesnek: Beszélj te velünk, hogy halljuk, de ne beszéljen velünk Isten, hogy meg ne haljunk. 17. De Mózes mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért, hogy megkísértsen benneteket, jött az Isten és azért, hogy legyen az ő félelme rajtatok, hogy ne vétkezzetek. 18. A nép tehát állt a távolban, Mózes pedig odalépett a felleghez, ahol az Isten volt.
Hogyan kell Istent imádni
19. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Így szólj Izrael fiaihoz: Ti láttátok, hogy az égből beszéltem veletek: 20. Ne csináljatok mellettem ezüst isteneket, meg arany isteneket ne csináljatok magatoknak. 21. Földből való oltárt csinálj nekem és áldozd fel azon égőáldozataidat; és békeáldozataidat, juhodat és marhádat; minden helyen; ahol engedem említeni nevemet, eljövök hozzád és megáldalak téged. 22. Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert vasadat emelted rá és megszentségtelenítetted azt. 23. És ne menj fel lépcsőkön az én oltáromra, hogy fel ne fedessék meztelenséged rajta.

 

Dr.Bernstein Béla

 


No Replies to "heti szakasz február 18.-án"


    Got something to say?

    Some html is OK