heti szakasz december 9-én

 

Vájésev (1Mózes 37–40.)

37. fejezet

 Joseph’s Brothers Sell Him into Captivity (1855 painting by Konstantin Flavitsky)

 

 

József és testvérei József álmai

 

1 És Jákob lakott atyja tartózkodásának országában, Kánaán országában. 2. Ezek Jákob nemzetségei: József, tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat; ő pedig ifjú volt Bilhó fiaival és Zilpó fiaival, akik atyjának feleségei voltak; és elvitte József rossz hírüket atyjukhoz. 3. Izrael pedig jobban szerette Józsefet mind a fiainál, mert öregségének gyermeke volt, és készített neki, tarka köntöst. 4. Midőn testvérei látták, hogy őt szereti atyjuk jobban mind a testvéreinél, gyűlölték őt és nem bírtak vele békésen beszélni. 5. József pedig álmodott álmot és tudtára adta testvéreinek; és még inkább gyűlölték őt. 6. És mondta nekik: Halljátok

Joseph Reveals His Dream to His Brethren (watercolor circa 1896–1902 by James Tissot)

 

csak ezt az álmot, melyet álmodtam. 7. Íme, mi kévéket kötöttünk a mezőn és íme, fölállt az én kévém és állva is maradt, és íme, körülveszik a ti kévéitek és leborulnak az én kévém előtt. 8. És mondták neki testvérei: Vajon király akarsz-e lenni fölöttünk, avagy uralkodni akarsz rajtunk? És még inkább gyűlölték őt álmai miatt és beszédei miatt. 9. És még álmodott egy másik álmot és elbeszélte azt testvéreinek és mondta: Íme, álmodtam még egy álmot és íme, a nap, a hold és tizenegy csillag leborulnak előttem. 10. És elbeszélte atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta őt és mondta neki: Micsoda álom ez, melyet álmodtál? Vajon eljöjjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy leboruljunk előtted a földre? 11. És irigykedtek rá testvérei, atyja pedig megjegyezte a dolgot.

Jacob Sees Joseph’s Coat (painting circa 1816–1817 by Friedrich Wilhelm Schadow)

12. És elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sechemben. 13. Izrael pedig mondta Józsefnek: Nemde, testvéreid legeltetnek Sechemben Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk; és ő mondta neki: Itt vagyok. 14. És mondta neki: Menj csak el, nézd meg testvéreid jólétét és a juhok jólétét és hozz nekem feleletet; és elküldte őt Hebrón völgyéből és ő ment Sechembe. 15. És rátalált egy férfi és íme, ő tévelyeg a mezőn; is megkérdezte őt a férfi, mondván: Mit keresel? 16.És ő mondta: Testvéreimet keresem én; add, kérlek, tudtomra, hol legeltetnek ők? 17. És a férfiú mondta: Elvonultak innen, mert hallottam, amint mondták: Menjünk el Dószonba. És elment József az ő testvérei után és megtalálta őket Dószonban. 18. Midőn meglátták őt távolról, még mielőtt közeledett hozzájuk, fondorkodtak ellene, hogy megöljék. 19. És mondta egyik a másiknak: Íme, az álmok embere ott jön! 20. Most gyertek, öljük meg őt és dobjuk a gödrök egyikébe és mondjuk majd, vadállat ette meg őt; majd meglátjuk, mivé lesznek az ő álmai. 21. De meghallotta Rúbén és megmentette őt kezükből; mondta: Ne üssük őt agyon. 22. És mondta nekik. Rúbén: Ne ontsatok vért, dobjátok ebbe a gödörbe, amely a pusztában van, de kézzel ne nyúljatok hozzá; hogy megmentse őt a kezükből, hogy visszavigye az atyjához. 23. És volt, midőn odaérkezett József az ő testvéreihez, levettették Józseffel a köntösét, a tarka köntöst, mely, rajta volt, 24. Vették és beledobták őt a gödörbe; a gödör pedig üres volt, nem volt benne víz.

25. És leültek kenyeret enni: fölvetették szemeiket és látták, hogy íme Ismaelből karavánja jön Gileádból, tevéik pedig visznek fűszert, balzsamot és lótuszt, mennek, hogy levigyék Egyiptomba.26. És mondta Júda az ő testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és befedjük a vérét?27. Gyertek, adjuk el őt az ismaelitáknak, de kezünk ne legyen rajta, hisz testvérünk, ami húsunk ő; és hallgattak rá testvérei. 28. És arra vonultak midjánita emberek, kereskedők, akkor kihúzták és fölhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az ismaelitáknak húsz ezüstért; és elvitték Józsefet Egyiptomba. 29. Midőn Rúbén visszatért a gödörhöz és íme, József nincs a gödörben, akkor megszaggatta ruháit. 30. Visszatért testvéreihez és mondta: A gyermek nincs meg, én pedig, hova legyek én?

31. És vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és belemártották a köntöst a vérbe. 32.És elküldték a tarka köntöst és elvitték atyjukhoz és mondták: Ezt találtuk; ismerd csak föl, vajon fiadnak köntöse-e, vagy nem? 33. És ő fölismerte azt és mondta: Fiamnak köntöse, vadállat ette meg őt szétszaggattatott József! 34. És megszaggatta Jákob a ruháit, zsákot öltött csípőire, és gyászolt fiáért sok ideig. 35. És fölkerekedtek mind a fiai és mind a lányai, hogy megvigasztalják, de ő vonakodott vigasztalódni és mondta: Bizony leszállok fiamhoz gyászolva a sírba; és megsiratta őt az atyja. 36. A Medónim pedig eladták őt Egyiptomba, Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök főnökének.
 

38. fejezet

 

Júda és Támár

Judah and Tamar (painting circa 1650–1660 by the school of Rembrandt)

 

 

1 És történt abban az időben, elment Jehúda a testvéreitől és betért egy adullámi férfiúhoz, neve Chíra. 2. És meglátta ott Jehúda egy Súá nevű kanaáni férfiúnak a, leányát, elvette és bement hozzá. 3. És viselős lett, és szült egy fiút, és elnevezte Érnek. 4. És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak. 5. És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; ő pedig Kezíbben volt, midőn szülte azt. 6. És vett Jehúda feleséget Érnek, az elsőszülöttjének, neve Támár. 7. De Ér, Jehúda elsőszülöttje rossz volt Isten szemeiben, és megölte az Örökkévaló. 8. És mondta Jehúda Ónánnak: Menj be testvéred feleségéhez és sógorképen vedd el és támassz magzatot testvérednek. 9. És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat és volt, ha bement testvére feleségéhez, a földre veszítette, hogy ne adjon magzatot testvérének. 10. És rossznak tetszett az Örökkévaló szemeiben, a mit tett és megölte őt is. 11. Akkor mondta Jehúda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen atyád házában, a míg nagy lesz Séla fiam; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és maradt atyja házában. 12. Sok idő múlt el és meghalt Súá leánya, Jehúda felesége; és megvigasztalódott Jehúda és fölment juhainak nyírőihez, ő és Chíra, az ő adullámi barátja, Timnába. 13. És tudtára adták Támárnak, mondván: Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni. 14. És letette özvegysége ruháit magáról, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába való úton van, mert látta, hogy nagy lett Séla és ő nem adatott hozzá feleségül. 15. És meglátta őt Jehúda és paráznának gondolta, mert elfödte arcát. 16. És letért hozzá az útra és mondta: Nosza, kérlek, hadd menjek be hozzád – mert nem tudta, hogy a menye. Mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 17. És mondta: Én küldök majd egy kecskegödölyét a nyájból. Mondta: Ha adsz zálogot, a míg elküldöd. 18. És mondta: Mi az a zálog, a mit adjak neked? Mondta: Pecséted, zsinórod és a botod, mely kezedben van. És odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle. 19. És fölkelt, elment és letette fátyolát magáról, és felöltötte özvegysége ruháit. 20. És elküldte Jehúda a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta. 21. És megkérdezte a helysége embereit, mondván: Hol van a szentelt nő, a ki Énájimban az út mellett van? Mondták: Nem volt erre szentelt nő. 22. És visszatért Jehúdához és mondta: Nem találtam meg őt, és a helység emberei is mondták: Nem volt erre szentelt nő. 23. És mondta Jehúda: Tartsa meg magának, nehogy csúffá legyünk; íme, elküldtem e gödölyét, te pedig nem találtad meg őt. 24. És történt mintegy három hónap múlva, tudtára adták Jehúdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból. És mondta Jehúda: Vezessétek ki, hogy elégettessék.25. Éppen kivezették, ekkor küldött ipjához, mondván: Attól a férfitól, a kié ezek, vagyok én viselős; mondta ugyanis: Ismerd csak fel, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot. 26. És fölismerte Jehúda és mondta: Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamhoz. És többé nem ismerte meg őt. 27. És volt szülésekor, íme, ikrek a méhében. 28. És volt, midőn szült, kinyúlt az egyiknek keze; akkor vett a bába és rákötött kezére piros fonalat, mondván: Ez jött ki először.29. S történt, a mint visszahúzta kezét, íme kijött testvére, és mondta: Mily rést törtél magadnak! És így nevezték őt el: Pérecz. 30. Azután kijött testvére, a kinek kezén volt a piros fonal, és így nevezték el: Zérach.

39. fejezet

Potifár felesége

1 József pedig levitetett Egyiptomba és megvette Potifár, Fáraó udvari tisztje, a testőrök főnöke, egy egyiptomi férfi, az ismaelitáktól, akik levitték őt oda. 2. És az Örökkévaló volt Józseffel és szerencsés ember lett; és volt urának, az egyiptomiak házában. 3. Midőn látta az ura, hogy az Örökkévaló van és hogy mindent amit tesz, az Örökkévaló sikeressé tesz kezében, 4. akkor József kegyet talált a szemeiben és szolgálta őt; az pedig háza felé rendelte és mindent, amije volt, kezébe adott. 5. És volt, amióta őt rendelte a háza fölé és minden fölé, amije volt, megáldotta az Örökkévaló az egyiptominak a házát József miatt; és az Örökkávaló áldása volt mindenen, amije volt a házban és a mezőn. 6. És hagyott mindent, amije volt, József kezében és nem tudott mellette semmiről, csakis a kenyérről, melyet evett; József pedig szép termetű és szép ábrázatú volt.

Képtalálat a következőre: „potiphar's wife rubens”

7. És történt e dolgok után, rávetette urának felesége a szemeit Józsefre és mondta: Hálj velem.8. De ő vonakodott és mondta ura feleségének: Íme, az én uram nem tud mellettem semmiről, mi van a házban és mindent, amije van, kezembe adott. 9. Nincs nagyobb nálamnál a házban és nem vont meg tőlem semmit, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy; hogy tenném hát meg ezt a nagy gonoszságot és vétkezném Isten ellen? 10. És volt, midőn beszélt Józseffel nap nap után, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, hogy vele legyen. 11. És történt egy napon, midőn bement a házba, hogy végezze munkáját és nem volt senki a ház emberei közül ott a házban, 12. akkor megragadta őt (a nő) ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem; de ő otthagyta ruháját a kezében, elmenekült és kiment az utcára. 13. És volt, midőn látta, hogy otthagyta ruháját a kezében és kimenekült az utcára, 14. akkor hívta házának embereit és szólt hozzájuk, mondván: Lássátok, hozott nekünk egy héber embert, hogy csúfot űzzön belőlünk: bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam; 15. és volt, midőn hallotta, hogy fölemelem hangomat és kiáltok, akkor itt hagyta ruháját nálam, elmenekült és kiment az utcára. 16. És eltette ruháját magánál, míg jött az ura az ő házába. 17. És szólt hozzá a szavak szerint, mondván: Bejött hozzám a héber szolga, akit hoztál nekünk, hogy csúfot űzzön belőlem. 18. És volt, midőn fölemeltem hangomat és kiáltottam, akkor itt hagyta ruháját nálam és elmenekült az utcára. 19. És volt, midőn hallotta az ő ura feleségének szavait, melyekkel szólt hozzá, mondván: Ilyen dolgokat tett velem a te szolgád, akkor föllobbant a haragja.

20. Vette tehát József ura őt és a fogházba vetette, arra a helyre, ahol a király foglyai fogva voltak; és ott volt a fogházban. 21. De az Örökkévaló volt Józseffel, feléje fordította a kegyelmet és kegyet adott neki a fogház főnöke szemeiben. 22. És átadta a fogház főnöke József kezébe mind a foglyokat, akik a fogházban voltak és mindent, amit ott végeztek, ő végzett. 23. A fogház főnöke nem nézett semmi után, ami (József) kezében volt, minthogy az Örökkévaló vele volt, és amit ő végzett, az Örökkévaló sikeressé tette.

40. fejezet

József és a foglyok

1 Történt pedig eme dolgok után, vétkeztek Egyiptom királyának pohárnoka és a sütőmester, az ő uruk, Egyiptom király ellen. 2. És Fáraó megharagudott két udvari tisztjére, a főpohárnokra és a fősütőmesterre; 3. és őrizet alá helyezte őket a testőrök főnökének házában, a fogházba, arra a helyre, ahol József fogva volt. 4. És rendelte a testőrök főnöke Józsefet melléjük ez szolgálta őket; és voltak egy ideig őrizet alatt. 5. És álmodtak álmot mind a ketten, mindegyik a maga álmát egy éjjel, mindegyik álmának megfejtése szerint, a pohárnok és a sütőmester, akik Egyiptom királyánál voltak, akik fogva voltak a fogházban. 6. Bement hozzájuk József reggel és látta őket, hogy íme kedvetlenek. 7. És megkérdezte Faraó udvari tisztjeit, akik vele voltak őrizet alatt ura házában, mondván: Miért olyan szomorú arcotok ma? 8. És mondták neki: Álmot álmodtunk és nincs, aki megfejtse; József pedig mondta nekik: Nem-e Istennél vannak a megfejtések? Beszéljétek csak el nekem.


Rembrandt,  Dream of Joseph

 

9. Elbeszélte tehát a főpohárnok az ő álmát Józsefnek és mondta neki: Álmomban, íme, szőlőtő előttem; 10. a szőlőtőn pedig három vessző és az, amint fakadt, kinyílott a virága, fürtjei érleltek bogyókat, 11. Faraó serlege pedig a kezemben; és én vettem a bogyókat, kifacsartam azokat Faraó serlegébe és odatettem a serleget Fáraó tenyerére. 12. És mondta neki József: Ez a megfejtése: a három vessző, az három nap. 13. Három nap múlva számba veszi Fáraó a te fejedet és visszahelyez állásodba, és te adod Fáraó serlegét a kezébe, az előbbi rend szerint, midőn pohárnoka voltál. 14. Csakhogy emlékezz meg rólam magadban, amint jó dolgod lesz és tegyél velem, kérlek, kegyelmet, hogy említs meg engem Fáraónál és vezess ki engem ebből a házból. 15. Mert elloptak engem a héberek országából, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vetettek engem.

16. És látta a fősütőmester, hogy jól fejtette meg és mondta Józsefnek: Én nekem is álmomban, íme, három fonott kosár a fejemen; 17. a legfelső kosárban pedig Fáraónak minden ételéből, sütőmester műve, és a madár eszi azt a kosárból a fejemről. 18. És felelt József, mondván: Ez a megfejtése: a három kosár, az három nap. 19. Három nap múlva leveszi Fáraó a te fejedet rólad és fölakasztanak a fára, a madár pedig eszi majd húsodat rólad. 20. És volt a harmadik napon, Fáraó születése napján, lakomát csinált összes szolgáinak; és számba vette a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét szolgái között. 21. És visszahelyezte a főpohárnokot pohárnokságába, és ez adta a serleget Fáraó tenyerére. 22.A fősütőmestert pedig fölakasztották, amint megfejtette nekik József. 23. De nem emlékezett meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfejtette őt.

 

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

 

  1. VAJÉSEV

 

József álmot látott, és elmondta testvéreinek, akik még jobban meggyűlölték őt. Halljátok csak az álmot, amit láttam! — szólította meg őket. Éppen kévéket kötöztünk a mezőn, s íme, fölkelt a kévém, és állva maradt, majd körülvették a kévéitek, és leborultak az én kévém előtt” (Mózes I. könyve, 37. fejezet 5-7. vers). A soros heti szakasz elején olvasható történet szerint József rövidesen egy újabb, hasonló álmot is látott, amelyben a Nap, a Hold és tizenegy csillag, vagyis szülei és testvérei leborulnak előtte. (Az ókori keleti néphit szerint a kettős álom a bizonyos bekövetkezés előjele volt. Így látjuk ezt később, József történetében a főpohárnok és a fősütő mester párhuzamos álmai, vagy a fáraó ugyancsak kettős álma esetén is.) József újabb álmát azonban már nem csupán a testvérek, de az édesapa, Jákob sem veszi jó néven. „Egy másik álmot (is) látott, és elmesélte azt testvéreinek. Így szólt: A Nap, a Hold és tizenegy csillag leborult előttem. Elmesélte ezt édesapjának és testvéreinek. Megharagudott rá az apja, és azt mondta neki: Mi ez az álom, amit láttál? Hát jöjjünk el mind, én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted?” (uo., 9-10. vers).

„Az élet álom” ― gyakran idézik Calderonnak ezt a mondását, ám azt kevésbé szokás figyelembe venni, hogy ez fordítva még sokkal igazabb, mivel maga az álom is az élet része. Sőt, az álom ― mivel alvás közben érzéseink és gátlásaink felszabadulnak ― hű tükörképe lehet életünknek és rejtett gondolatainknak, vágyainknak. Az álmok mindig azt az embert jellemzik, aki álmodja azokat. Különösen érdemes ezért összevetnünk a Bibliából a fiú, József imént idézett álmait az édesapa, Jákob álmával.

Emlékezzünk arra a közismert álomképre, amelyet az édesapa, Jákob látott fiatalkorában, amikor menekülni kényszerült a testvéri bosszú elől idegen földre. Álmában (korábban, két heti szakasszal ezelőtt szóltunk róla) egy létra emelkedett az ég felé, amelyen angyalok jártak fel és alá, s a létra csúcsáról maga Isten szólt hozzá. Bíztatta, hogy megsegíti majd vándorlásai közben. Amikor pedig Jákob álmából felébredt, kéréssel fordult a Mindenhatóhoz, és egyúttal fogadalmat tett. „Fogadalmat tett Jákob, mondván: Ha mellettem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen járok, ad nekem kenyeret enni és ruhát fölvenni, s visszatérhetek békében apám házába, az Örökkévaló lesz az én Istenem” (uo., 28. fejezet20-21. vers).

Figyeljük meg azokat a különbségeket, és mögöttük azokat a merőben eltérő jellemvonásokat, amelyek Jákob és József álmai között húzódnak:

  1. Jákob álmában hazavágyódik („visszatérhetek békében apám házába”), míg József éppenséggel elvágyódik otthonából.
  2. Jákob álmának középpontjában Isten áll, Józsefében viszont ő maga!
  3. Jákob álma a családjáról, tágabb értelemben a népéről szól (a „apám háza” kifejezés a héber Bibliában a családot jelenti), József álma viszont inkább saját magáról, sőt mondhatni, a családjával szemben nyilatkozik meg.
  4. Jákob kérése Istenhez mindössze annyit tartalmaz, hogy adjon neki „kenyeret enni, ruhát fölvenni”, vagyis a legszükségesebbet az élet fenntartásához. Ezzel szöges ellentétben József már uralomra vágyik.

“Coat of Many Colors” (1981) a painting by Michael Sgan-Cohen, the Israel Museum Collection, Jerusalem

Ha a nyilvánvaló eltérés okát és magyarázatát szeretnénk megtalálni, könnyen felfedezhetjük: Jákob és fia, József esetében két egymást követő, de merőben más körülmények közt felnőtt, más életérzést képviselő nemzedékkel van dolgunk. Jákob csak édesanyjának volt kedvence, apja és bátyja a háttérbe szorították. Neki az eszével kellett megtalálnia a siker útjait, különösen akkor, amikor mindenétől megfosztva idegenbe került. Józsefet viszont édesapja kényeztette, a „csíkos köntös” valójában az egyiptomi elsőszülöttek viselete volt, ami különösen felkelthette testvérei irigységét és féltékenységét, hiszen József csak anyjának, s nem apjának elsőszülöttje volt. Jákob azonban mégis benne látta a család jövendőbeli vezetőjét, mivel József kedvenc feleségének, Ráhelnek gyermeke volt.

A fiú — a Biblia leírása szerint — a kényeztetést (dolgoznia nem kellett) és a csíkos köntöst természetes előjogként élte meg, testvérei gyűlölködését eleinte még nem érezte meg. Manapság is gyakori jelenség, hogy a szülők gyermekeikben szeretnék megélni mindazt, amit ők nem élhettek át, de ezt a „kényeztetést” csak körültekintően szabad gyakorolnunk. Vigyáznunk kell azonban, hogy a gyermekeink felé irányuló szeretet és gondoskodás ne váltson át önzésbe, ne akarjuk a mi életünket, vágyainkat rájuk erőltetni, s főként, hogy a testvérek között véletlenül se keltsünk irigységet…

 


No Replies to "heti szakasz december 9-én"


    Got something to say?

    Some html is OK