heti szakasz január 23-án: Bó (2Mózes 10:1–13:16.)

És beszéld el gyermekeidnek: a pedagógia zsidó hatalma

 

Mi a legfontosabb egy zsidó számára, amikor menekül Egyiptomból? Az, hogy közben gondosan kitalálja, hogy fogja majd mindezt elmesélni az unokáinak. Az emlékezet születése, a tanítás a szabadságról.

Izrael kivonul Egyiptom földjéről, és annyira sietniük kell, hogy még a kenyerük sem kelhet meg, rendes kenyeret sütni nincs idő, de Mózes így is szerét ejti annak, hogy háromszor térjen vissza hetiszakasz során a gyerekek taníttatására és a távoli jövőre, új és új elképzelt dialógusokban, ahogy Jonathan Sacks megjegyzi:

„És ha mondják nektek gyermekeitek: Mi ez a szolgálat nektek?

Akkor mondjátok: Peszácháldozat az az Örökkévalónak, mivelhogy elkerülte Izrael fiai házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, ami házainkat pedig megmentette” (Mózes II 12, 26-27)

Aztán: „És beszéld el gyermekeidnek azon a napon, mondván: Azért van ez, amit tett velem az Örökkévaló, midőn kijöttem Egyiptomból.” (Mózes II, 13, 8)

  1. És ha kérdez téged a gyermeked holnap, hogy mi ez, úgy mondd neki: Erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgaság házából”.

Mózest nem az érdekli, mit fognak enni, inni, hol fognak aludni, utánuk ered-e a Fáraó serege, mi vár rájuk a pusztában, hanem az, hogy mi lesz majd, ha a még megszületendő gyerekek kérdeznek majd.

Ez a legvalószínűtlenebb pillanat a nagy vezetők világtörténelmében Sacks rabbi szerint. Mózes nem a holnapról, a holnap szükségleteiről beszél a legnagyobb válságban és bizonytalanságban, hanem a távoli jövőről, nem csak arról, hogy a szülőknek tovább kell adniuk a közös emlékezetet, de arról is, hogy a gyerek kérdésére kell válaszolni, meg kell várni, amíg kérdez és meg kell tanítani kérdezni, a szülőt beszélgetőpartnerré válni, mert mindent, amit igazán tudunk, saját, személyes kérdéseinkre talált válaszként tanultuk meg.

A zsidóság ebben a hetiszakaszkban vált Sacks szerint a tanulás népévé. Másokról piramisok, zikkuratok, a Colosseum épülete maradt az emberiségre, tőlünk a Tanítás, a Tóra könyvei. Mert a tanítás az élet végességének bölcs elfogadása, annak belátása, hogy másokban folytatódik majd, amit mi elkezdtünk, és nem mi vagyunk fontosak, hanem az örök történet, amelynek egyik fejezetében mi is feltűntünk kicsit. A tanítás olyan tekintélyi helyzet működtetése, amelynek célja a hatalmi helyzet, a tudáskülönbség megszüntetése, a felszabadítás. Felelősségvállalás és lemondás egyszerre. A zsidóság lett az a vallás, amelynek legnagyobb hősei pedagógusok lettek, leghevesebb szenvedélye a tanulás.

A szabadság megőrzésének a garanciája nem a kivívása, hanem a megtanítása, a bensővé tétele, a világot tartósan nem fegyverek, hanem gondolatok változtatják meg és történetek. A Talmud azt tanítja, hogy először magunkat kell megváltoztatnunk, utána lehet másokat megpróbálni megváltoztatni. Önmagunk megváltoztatása és aztán másoké egyaránt csak tanulás és tanítás révén lehetséges. Mózes pontosan tudja már a világtörténelem legelején, hogy a szabadságot csak a szabadsággal kapcsolatos, belsővé tett, a saját kérdéseinket megválaszoló tudás képes megvédeni: fontos a hatalmi ágak szétválasztása, az alkotmánybíráskodás, a jogintézmények, fékek és ellensúlyok, de ezek mind összeroppanthatóak egyetlen mozdulattal, ha a közösség maga nem érez irántuk hűséget, ha nem tekintik őket a közösség fundamentumának: közösségi ethosz nélkül a szabadságnak nincs esélye fennmaradni, ahogy nemsokára látni is fogjuk: mindenki menne vissza nemsokára Egyiptomba. A szabadság nem intézményekben él túl, hanem emberi szívekben, vagy sehol, mondja Sacks a neves amerikai bírót és jogfilozófust, Learned Handet idézve.

Ma, április 22-én adják át a kiváló pedagógusok kitüntetéseit, a Magyar Kultúra Napján, a Bo hetiszakasz hetében. Ezt a szöveget számos kiváló óvodai, iskolai, egyetemi pedagógus olvassa és számos kiváló szülő, számosan, akiknek a tudásuk továbbadása (idegenvezetés, pénzügyi tanácsadás stb) a hivatásuk, mindegyikőtöknek tudnia kell, hogy a zsidó nép hősei vagytok, Mózes szellemében, és hogy a pedagógia egyszerre született, mert egylényegű a szabadsággal.

Jó szombatot!

 

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/bo

Bó (2Mózes 10:1–13:16.)

The Exodus of the Israelites from Egypt (1830 painting by David Roberts)

10. fejezet

A nyolcadik csapás: Sáskák

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, mert én konokká tettem az ő szívét és a szolgái szívét, hogy megtegyem ezeket a jeleimet közepette; 2. és hogy elbeszéljed fiadnak és fiad fiának füle hallatára, amit műveltem Egyiptommal és jeleimet, melyeket tettem közöttük hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló. 3. És bement Mózes meg Áron Fáraóhoz és mondták neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, meddig vonakodsz megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem; 4. mert ha vonakodsz elbocsátani népemet, íme, én hozok holnap sáskát a te határodba; 5. és ellepi a föld színét, hogy nem lehet látni a földet; és felemészti a megmentett maradékot, mely megmaradt nektek a jégeső után és felemészt minden fát, mely nő nektek a mezőn. 6. És megtelnek házaid, minden szolgáid házai és egész Egyiptom házai, amit még nem láttak sem atyáid, sem atyáid atyái, amely naptól hogy léteznek a földön e napig. Megfordult és kiment Fáraótól.

7. És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom? 8. És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? 9. És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. 10. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. 11. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti. És elűzték őket Fáraó színe elől.

     The Plague of Locusts (watercolor circa 1896–1902 by James Tissot)

12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom országa felé a sáskáért, hogy felszálljon Egyiptom országára és feleméssze a föld minden füvét, amit meghagyott a jégeső. 13. Mózes kinyújtotta botját Egyiptom országa felé, az Örökkévaló pedig támasztott keleti szelet az országban azon egész nap és egész éjjel; reggel lett és a keleti szél elhozta a sáskát. 14. És felszállt a sáska Egyiptom egész országára és leereszkedett Egyiptom egész határában, nagyon súlyosan; előtte nem volt sáska hozzá hasonló és utána sem lesz olyan. 15. És ellepte az egész ország színét, hogy sötét lett az ország és felemésztette a föld minden füvét és a fa minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső; és nem maradt meg semmi zöld a fán és a mező füvén Egyiptom egész országában. 16. És Fáraó sietett hivatni Mózest meg Áront és mondta: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ellenetek; 17. most pedig bocsásd meg vétkemet csak ez ízben és fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el tőlem még csak ezt a halált. 18. És ő kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz. 19. Az Örökkévaló fordított igen erős nyugati szelet és ez elvitte a sáskát és elsüllyesztette a nádastengerbe; nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész határában. 20. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem bocsátotta el Izrael fiait.

A kilencedik csapás: Sötétség

21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé; hogy legyen sötétség Egyiptom országa fölött hogy tapinthassák a sötétséget. 22. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napig. 23. Nem látta egyik a másikát és nem kelt fel senki a helyéből három napig; Izrael minden fiainál pedig világosság volt az ő lakóhelyeiken. 24. És Fáraó hivatta Mózest és mondta: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, csak juhaitok és marháitok maradjanak; gyermekeitek is menjenek veletek. 25. De Mózes mondta: Sőt te adsz majd kezünkbe vágóáldozatokat és égőáldozatokat, hogy elkészítsük az Örökkévalónak, ami Istenünknek. 26. És barmunk is velünk megy, nem marad vissza egy pata sem, mert abból fogunk venni, hogy szolgáljuk az Örökkévalót, ami Istenünket; de mi nem tudjuk, hogyan szolgáljuk majd az Örökkévalót, amíg oda nem érkezünk. 27. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és ez nem akarta őket elbocsátani.

28. És mondta neki Fáraó: Menj el tőlem! Őrizkedjél, ne lásd többé színemet, mert amely napon látod a színemet, meghalsz. 29. És mondta Mózes: Helyesen szóltál, nem látom többé színedet.

11. fejezet

Bejelenti az utolsó csapást

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Még egy csapást hozok Fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát majd benneteket innen; midőn elbocsát, végkép el fog űzni benneteket. 2. Szólj csak a nép füle hallatára, hogy kérjenek, férfi az ő társától és nő az ő társnőjétől ezüst edényeket és arany edényeket. 3. És az Örökkévaló adott kegyet a népnek az egyiptomiak szemeiben; a férfiú Mózes is igen nagy volt Egyiptom országában, Fáraó szolgái szemeiben és a nép szemeiben.

Lamentations over the Death of the Firstborn of Egypt (1877 painting by Charles Sprague Pearce)

4. És mondta Mózes: Így szól az Örökkévaló, éjfél táján kimegyek én Egyiptomba, 5. és meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől, aki ül trónján, a szolgáló elsőszülöttéig, aki a kézimalom mögött van és minden elsőszülötte a baromnak. 6. És lesz nagy jajkiáltás Egyiptom egész országában melyhez hasonló nem volt még és amelyhez hasonló nem lesz többé. 7. Izrael minden fiaira pedig a kutya sem ölti ki nyelvét, sem emberre, sem baromra, hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Izrael között. 8. Akkor lejönnek mindezek a te szolgáid hozzám és leborulnak előttem, mondván: Menj ki, te és az egész nép, mely téged követ és azután ki fogok menni. És kiment Fáraótól felgerjedt haraggal.

9. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nem hallgat rátok Fáraó, hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában. 10. Mózes és Áron pedig végezték mindezeket a csodákat Fáraó előtt és az Örökkévaló erőssé tette a Fáraó szívét, hogy nem bocsátotta el Izrael fiait az ő országából.

12. fejezet

A peszách áldozata

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: 2. Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között. 3. Szóljatok Izrael egész községéhez, mondván: E hónap tizedikén vegyen magának kiki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára. 4. Ha pedig kevés a háznép, hogy elég legyen egy bárányhoz, akkor vegyen ő és az ő szomszédja, ki közel van házához, a lelkek száma szerint; mindenkit az ő evése szerint számítsatok a bárányhoz. 5. Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra, a juhok közül és a kecskék közül vegyétek. 6. És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig; e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész, gyülekezete, estefelé. 7. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. 8. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt. 9. Ne egyetek belőle nyersen, sem megfőzve vízben, hanem tűzön sütve, fejét lábszáraival és belsejével együtt. 10. És ne hagyjátok meg belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. 11. Így egyétek azt: Csípőitek övezve; saruitok lábaitokon, bototok kezetekben; és egyétek azt sietve, peszách az az Örökkévalónak. 12. És átvonulok Egyiptom országán ez éjjel, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában embertől baromig; és Egyiptom minden istenein ítéletet végzek, én az Örökkévaló. 13. Azért legyen a vér nektek jelül a házakon amelyekben ti vagytok, és midőn látom a vért, elkerüllek benneteket; hogy ne legyen rajtatok pusztító csapás, midőn megverem Egyiptom országát.

Előírások a peszach-ünnepre

14. És legyen ez a nap nektek emlékül és ünnepeljétek azt ünnep gyanánt az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át, örök törvényül ünnepeljétek azt. 15. Hét napig kovásztalant egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból, mert bárki kovászost eszik, írtassék ki az a lélek Izraelből, az első naptól a hetedik napig. 16. Az első napon pedig szentség hirdetése legyen és a hetedik napon szentség hirdetése legyen nálatok, semmi munka se végeztessék azokon, csak ami eledelre való bármely személynek, az egyedül készíttessék el nálatok. 17. És őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából; azért őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át, örök törvényül. 18. Az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, este egyetek kovásztalant, a huszonegyedik napjáig e hónapnak, este. 19. Hét napig kovász ne találtassék házaitokban mert mindenki, aki eszik kovászost, irtassék ki az a lélek Izrael községéből, akár idegen, akár az ország szülötte. 20. Semmi kovászost se egyetek, minden lakóhelyeiteken kovásztalant egyetek.

21. És szólította Mózes Izrael minden véneit és mondta nekik: Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a peszácháldozatot. 22. És vegyetek egy csomó izsópot, mártsátok be a vérbe, mely a medencében van és kenjetek a felső küszöbre és a két ajtófélre a vérből, mely a medencében van, ti pedig ne menjetek ki, senki az ő háza bejáratán egész reggelig. 23. Az Örökkévaló pedig átvonul, hogy sújtsa Egyiptomot és látja a vért a felső küszöbön és a két ajtófélen, akkor elkerüli az Örökkévaló a bejáratot és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy sújtson. 24. És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül magadnak és gyermekeidnek mindörökre. 25. És lesz, ha bementek az országba, melyet az Örökkévaló nektek ad, amint szólt, akkor őrizzétek meg ezt a szolgálatot. 26. És lesz, ha mondják nektek gyermekeitek: Mi ez a szolgálat nektek? 27. Akkor mondjátok: Peszácháldozat az az Örökkévalónak, mivelhogy elkerülte Izrael fiai házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, ami házainkat pedig megmentette; és a nép meghajolt és leborult. 28. Elmentek és cselekedtek Izrael fiai, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek meg Áronnak, úgy cselekedtek.

Az utolsó csapás és Izrael kivonulása

29. És történt éjfélkor, hogy megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől kezdve, aki trónján ül, a fogoly elsőszülöttéig, aki a fogházban van, és a baromnak minden első fajzatát. 30. És felkelt Fáraó éjjel, ő és minden szolgája, meg egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem volt halott. 31. És hivatta Mózest meg Áront éjjel és mondta: Kerekedjetek fel, menjetek el népem közül, ti is, Izrael fiai is; menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint szóltatok. 32. Juhaitokat is, marháitokat is vegyétek, amint szóltatok és menjetek; de áldjatok meg engem is. 33. Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy mihamarabb elküldjék őket az országból, mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk. 34. És a nép vitte tésztáját, mielőtt megkelt volna, teknőiket bekötve ruháikba, vállukon. 35. Izrael fiai pedig cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat. 36. Az Örökkévaló pedig kegyet adott a népnek az egyiptomiak szemeiben és adtak nekik kérésükre; így kiürítették Egyiptomot.

A kivonulás

37. És vonultak Izrael fiai Rámszészből Szukkószba, mintegy hatszázezer gyalogos, a férfiak a gyermekeken kívül. 38. De sok zagyva nép is ment fel velük, meg juh és marha, igen sok nyáj. 39. És megsütötték a tésztát, melyet kivittek Egyiptomból, kovásztalan lepényeknek, mert nem kelt meg; mert elűzettek Egyiptomból és nem késlekedhettek, meg eleséget sem készítettek maguknak. 40. Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, négyszázharminc év. 41. És volt négyszázharminc év multán, volt pedig ugyanazon a napon, mentek ki az Örökkévaló minden seregei Egyiptom országából. 42. A megőrzés éjjele az az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, az az éjjel az Örökkévalóé, megőrzés Izrael minden fiainál nemzedékeiken át.

További utasítások a peszach ünnepre

  1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Ez a peszách törvénye, semmiféle idegen se egyék belőle. 44. És bárkinek szolgája, a pénzen vett, ha körülmetélte őt, akkor ehetik belőle. 45. Lakos és béres ne egyék belőle. 46. Egy házban költessék el, ne vigyél ki a házból a húsból az utcára, és csontot ne törjetek össze benne. 47. Izrael egész községe készítse el azt. 48. És ha tartózkodik nálad idegen és készíteni akar peszácháldozatot az Örökkévalónak, körülmetéltessék nála minden férfiszemély és akkor közeledhetik, hogy elkészítse azt és lesz mint az ország szülötte; de semmiféle körülmetéletlen se egyék belőle. 49. Egy tan legyen a bennszülött és az idegen számára, aki tartózkodik közöttetek. 50. És úgy cselekedtek Izrael minden fiai, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek meg Áronnak; úgy cselekedtek.
  2. És volt ugyanazon a napon, vezette ki az Örökkévaló Izrael fiait Egyiptom országából seregeik szerint.

 

13. fejezet

Az elsőszülöttek felszentelése

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez; mondván: 2. Nekem szentelj minden elsőszülöttet, megnyitóját minden anyaméhnek Izrael fiainál, embernél és állatnál; enyém az. 3. És mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból; a szolgák házából, mert erős kézzel vezetett ki az Örökkévaló benneteket onnan; azért ne egyetek kovászost 4. Ma mentek ki, a kalászérés hónapjában. 5. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló a Kanaáni, a Chitti, az Emóri, a Chivvi és a Jevúszi országába, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, a tejjel-mézzel folyó országot, akkor végezd ezt a szolgálatot ebben a hónapban. 6. Hét napon át kovásztalant egyél és a hetedik napon ünnep legyen az Örökkévalónak. 7. Kovásztalant egyenek hét napon át; és ne láttassék nálad kovászos és ne láttassék nálad kovász egész határodban. 8. És add tudtára fiadnak azon a napon, mondván: Annak okáért van, amit tett az Örökkévaló velem, midőn kijöttem Egyiptomból. 9. És legyen neked jelül, kezeden és emlékül szemeid között, hogy legyen az Örökkévaló tana a te szádban, mert erős kézzel vezetett ki téged az Örökkévaló Egypitomból. 10. És tartsd meg ezt a törvényt annak idejében évről-évre.

11. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló a Kanaáni országába, amint megesküdött neked és őseidnek, és neked adja azt, 12. akkor különítsd el az anyaméh minden megnyitóját az Örökkévalónak és a barom minden első fajzását, ami lesz neked, a hímeket az Örökkévalónak. 13. A szamár minden első fajzását pedig váltsd meg egy báránnyal, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd nyakát; de az ember minden elsőszülöttét fiaid közül váltsd meg. 14. És lesz, ha kérdez téged fiad holnap, mondván: Mi ez? Úgy mondd neki: Erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgák házából. 15. És volt, midőn makacskodott Fáraó, hogy bennünket el ne bocsásson, akkor megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, ember elsőszülöttétől a barom elsőszülöttéig, azért áldozom én az Örökkévalónak az anyaméh minden megnyitóját, a hímeket; fiaim minden elsőszülöttét pedig megváltom. 16. Azért legyen jelül kezeden és homlokkötőül szemeid között, mert erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból.

 

Dr.Bernstein Béla

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

 

Az egyiptomi szolgaságbólé való szabadulásról szól soros heti szakaszunk. „bocsásd el népemet!” — így hangzik a kérés, amelynek azonban a fáraó, érthető módon nem tesz eleget, ezért tíz csapás sújtja országát. Az utolsó csapás kivételével mindannyiszor azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten előre tudja, a fáraó nem fogja elbocsátani Izrael népét, sőt maga az Örökkévaló „keményíti meg” a király szívét. Úgy tetszik a történetből, mintha az isteni terv része volna az, hogy Egyiptom királya sorra elutasítsa Isten parancsát, Mózes és népe kéréseit, ezzel mintegy kikényszerítve a jogos büntetést. „Jól tudom, hogy nem fogja megengedni Egyiptom királya, hogy elmenjetek, hacsak nem erős kar hatalma által. S Én kinyújtom karomat, és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatettemmel, amelyeket végrehajtok majd benne, azután elbocsát majd benneteket” (Mózes II. könyve, 3. fejezet 19-20. vers).

A nyolcadik csapás előtt, heti szakaszunk elején maga a szent szöveg adja meg ennek a különös eljárásnak a magyarázatát. „Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj el a fáraóhoz, noha én megkeményítettem az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy megvalósítsam ezeket a csodajeleimet közöttük. S azért, hogy elmeséld fiaidnak és fiaid fiainak fülébe mindazt, amit cselekedtem Egyiptomban, és csodajeleimet, amelyeket köztük megvalósítottam, s azért is, hogy megtudjátok, Én vagyok az Örökkévaló” (ugyanott, 10. fejezet 1-2. vers). A tíz csapással Isten célja tehát háromirányú volt:

  1. hogy beteljesüljenek ezek a csapások az elnyomókon (a fáraó és tiszttartói felett), valamint a rabszolgatartó országon, a „szolgaság házán”.
  2. Az isteni tervbe a történelmi tanulság is szervesen beletartozik: az egyiptomi csodás szabadulás példaként szolgál majd az elkövetkező nemzedékek, sőt minden nép számára.
  3. S végül, de nem utolsósorban, a nem mindennapi történelmi esemény az egyetlen Isten létezésének, az emberi sorsot és a népek történelmét irányító szerepét bizonyítja.

Noha most már értjük Isten szándékát, továbbra is kérdéses lehet számunkra, hogyan teheti meg a Mindenható, hogy emberi lények pusztulását okozó döntést kényszerítsen ki az elnyomó fáraóból? Hiszen a vallásos zsidónak, széder este, a tíz csapás felsorolásakor egy-egy cseppet ki kell öntenie poharából: ne legyen tele a serlegünk, emberi szenvedések hallatán, még ha azok ellenségeink is voltak. A Talmud elbeszélése szerint az egyiptomi sereg megsemmisülésekor az angyalok örömódát akartak zengeni, ám Isten ezért megszidta őket: „Kezem alkotásai a tengerbe vesztek, ti pedig dalt merészeltek énekelni?…

Kérdésünkre maga a Biblia ad választ: a fáraó szívének „megkeményítése” fordulat mindössze kilencszer fordul elő benne. Egyedül a tizedik csapásnál, az elsőszülöttek halála előtt nem szerepel a héber Szentírásban ez a kifejezés. Ennek oka magától értetődik: a többi csapás súlyos veszteséget jelentett az országnak és a rabszolgatartó társadalomnak, ám emberéletet nem követelt. A legsúlyosabb, a tizedik csapás esetében azonban Egyiptom királya maga döntött…

A tíz csapásra és különösen a kilencedikre (az egyiptomi sötétségre) a tudósok megkíséreltek természettudományos magyarázatot találni. A legtöbben egy teljes napfogyatkozással értelmezték azt, csakhogy ez a jelenség legfeljebb néhány percig tart, míg a Bibliában ezt olvassuk: „Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén, három napon át” (ugyanott, 10. fejezet 22. vers).

Az előbbinél valamivel tarthatóbb álláspont, amely a Szantorin vulkán kitörésével hozza összefüggésbe a bibliai eseménysort. Tudvalevőleg, az ókori görög Théra szigetén, időszámításunk előtt 1450 körül zajlott le az emberiség történetének legnagyobb vulkánkitörése. A vulkáni felhő mintegy száz kilométer magas volt, Egyiptomból is látni lehetett. Az állandó északnyugati szél hónapokon át sodorta magával a hamut, s Kréta szigetén az úgynevezett lineáris-A kultúrát teljesen elpusztította: 40 cm vulkáni hamut találtak ott a régészek, ahol egyáltalán nincs tűzhányó. A hamu Egyiptomba is elérkezhetett, ha pedig ez a vízbe hullik, vérvörössé és ihatatlanná teszi azt, ami azután más bajokat is előidézhet (például a békáknak a szárazföldre özönlését). Sőt, egy erősebb szélvihar többnapos sötétséget is okozhatott…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz januar 16-an:Váérá (2Mózes 6:2–9:35.)
Next post heti szakasz januar 29-en: Besálách (2Mózes 13:17–17:16.)