heti szakasz februar 13-an: Mispátim (2Mózes 21–24.)

Mispátim (2Mózes 21–24.)

Én és Te: a hétköznapok Istenélménye

A Tízparancsolat kinyilatkoztatása, Isten jelenlétének közvetlen megtapasztalása után száraz és Istennel jobbára semmilyen viszonyban nem lévő előírások sorozatán kell átrágnunk magunkat. Kinyilatkoztatás, epifánia nincs minden héten, meg kell tanulnunk Isten jelenlétét megőrizni, tartóssá tenni. Felismerni a képmásaiban, egymásban.

A történet, éppen a tetőpontján, megszakad, hogy szabályok felsorolásának adja át a helyét. Mispátim azt jelenti: törvények. Ne nyomd el a jövevényt, az idegent, utasít a szöveg, mert Ti is jövevények voltatok Egyiptom országában. Az átmenetileg félbeszakadó történet mondja el, miért ne nyomd el. A történet jelöli ki helyedet a világban, a történeted ad számodra törvényt, ha tudod, ki vagy, tudod, mit kell tenned. Abból, honnan jöttél, megértheted, ha jól figyelsz, merre tarts. Aki érti a történetet, érti a törvényt is.

Segítsd ellenségedet – a szöveg nem kéri, hogy szeresd, csak annyit, hogy segíts rajta, ha bajban van. Minden emberi lény iránt, különösen személyes ismerőseink iránt tartozunk valamilyen mértékű felelősséggel, ezen a mégoly megalapozott ellenszenv semmit sem változtat. Ez a másik ok, a történet és a törvény tudatos összekapcsolása mellett, amiért Isten megmutatkozása után többnyire emberek közötti viszonyokat szabályozó törvények listáját olvassuk. Ahhoz, hogy tartósan jelen legyen közöttünk, a hozzánk legkevésbé közelállókat is fel kell ismernünk Isten képmására teremtett emberi lényként, olyan társadalmat kell szerveznünk, amely, és ez nagyon nehéz, segíti és intézményesíti ezt a felismerést. Semmivel sem gyakorolhatjuk ezt jobban, mint azzal, ha segítünk az ellenségeinknek, ha megpróbáljuk bennük felismerni Isten képmását.

Mert vannak, gyakran, istenhiányos idők, amikor elrejti arcát, ahogy a Tóra mondja, nem halljuk szólítását. Mind ismerjük ezt, a Martin Buber szép szavával, Istenfogyatkozást. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem”, kérdezi a 22. zsoltár nyitósora (ezt idézi a názáreti Jézus élete utolsó pillanatában az evangélium szerint).

Ilyenkor az egyetlen híradás ezen a földön Isten jelenlétéről a másik. Benne kell feltalálnunk. Az, ismét Bubert idézve, Én-Te-viszonyban. Amikor nem igényeim, akaratom, terveim tárgyaként, eszközeként jelenik meg számomra a másik, nem Az-ként, hanem személyként: amikor nincsenek vele terveim, nem szorul az elvárt és kiszámítható szerepviszonyok korlátai közé, amikor rájövök, hogy nem ismerem és elkezd érdekelni, és megkockáztatom, hogy valami majd nem sikerül közöttünk. Amikor felvállalom a találkozás kockázatát. Amikor – minden rövid távú, kalkulatív ésszerűség ellenében – segítek ellenségemnek, megpróbálom újraindítani, kimozdítani a helyéről, a viszonyunkat. Segíteni ellenségemnek az adott érzelmi viszonyok elbizonytalanítása is. Ilyenkor újra feltesszük a kérdést magunknak: ki is ez az ember és pontosan mi dolgom vele. Ahogy, talán, ő is felteszi magának.

Végső soron minden Én-Te-viszony a végső Te keresése, az első és végső szólításé. Minden valódi találkozásban Őrá ismerünk, minden valódi kérdésünkkel Őt szólítjuk meg újra.

Jó szombatot!

 

Roskó Gábor munája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/mispatim

21.fejezet.

Polgári törvénykezés

Személyi jog

1. És ezek a rendeletek, melyeket eléjük tegyél:

A héber rabszolga

2. Ha vásárolsz héber szolgát, hat évig szolgáljon: a hetedikben pedig menjen szabadon, ingyen. 3. Ha egymagában jön, egymagában menjen el; ha nős férfi, menjen felesége vele. 4. Ha ura ad neki feleséget és ez szült neki fiakat vagy leányokat, az asszony és az ő gyermekei legyenek az uráé, ő pedig menjen el egymagában. 5. Ha azonban azt mondja a szolga: Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem megyek el szabadon, 6. akkor vezesse őt az ura a bírákhoz és vezesse oda az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és fúrja át ura az ő fülét az árral és szolgálja őt örökké.

7. Ha pedig eladja valaki az ő leányát szolgálóul, ez ne menjen el; mint a szolgák elmennek. 8. Ha visszatetszik az ő ura szemeiben, aki magának szánta, akkor váltassa ki; idegen népnek eladni nincs hatalma, miután hűtlen volt hozzá. 9. Ha pedig fiának szánja őt, a lányok joga szerint cselekedjék vele. 10. Ha másikat vesz magának, amannak élelmezését, ruházását és lakását ne vonja meg. 11. Ha pedig ezt a hármat nem cselekszi vele, úgy menjen el az ingyen, váltságpénz nélkül.

A gyilkosságról szóló törvények

12. Aki úgy megver valakit, hogy az meghal, ölessék meg. 13. Ha pedig nem lesett rá, de Isten juttatta az ő kezébe, akkor rendelek neked helyet, ahová meneküljön. 14. Ha valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy megölje orvul, oltárom mellől vedd el őt, hogy meghaljon.

Szülők ellen elkövetett bűnök. Gyermekrablás

15. Aki megveri az atyját vagy az anyját, ölessék meg.

16. Aki embert lop, hogy eladja azt és megtalálják a kezében, ölessék meg.

17. Aki átkozza az atyját vagy az anyját, ölessék meg.

Jogtalanságok személyek ellen

18. És ha pörlekednek férfiak és egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel és az nem hal meg, de ágyba esik. 19. Ha felkel és jár az utcán mankóján, akkor büntetlen legyen, aki megütötte, csak mulasztását térítse meg és gyógyíttassa meg.

20. Ha pedig valaki úgy megveri az ő szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy meghal keze alatt, toroltassék meg rajta. 21. De ha egy napig, vagy két napig életben marad akkor ne toroltassék meg, mert az ő pénze az.

22. Midőn dulakodnak férfiak és meglöknek egy viselős asszonyt, úgy, hogy elmegy magzata, de veszedelem nincs, akkor bírságoltassék meg, amint kiszabja rá az asszony férje és adja meg a bírák útján. 23. Ha azonban veszedelem lesz, akkor adj lelket lélekért, 24. szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, 25. égetést égetésért, sebet sebért, kékfoltot kékfoltért.

26. Ha pedig valaki úgy üti meg szolgája szemét, vagy szolgálója szemét, hogy megrontja azt, szabadon bocsássa el a szeméért. 27. Ha pedig szolgája fogát, vagy szolgálója fogát üti ki, szabadon bocsássa el a fogáért.

Sérülés, melyet állat okozott

28. És ha megöklel egy ökör férfit vagy nőt, úgy, hogy ez meghal: köveztessék meg az ökör és ne egyék meg a húsát, az ökör gazdája azonban büntetlen. 29. De ha öklelős ökör az tegnapról tegnapelőttről és megintetett az ő gazdája és még sem őrzi, és megölt férfit vagy nőt: Az ökör köveztessék meg és gazdája is ölessék meg. 30. Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor adja meg lelkének váltságát egészen úgy, amint kivetik rá. 31. Ha fiút öklel meg, vagy leányt öklel meg, e rendelet szerint bánjanak el vele. 32. Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálói, harminc sékel ezüstöt adjon azok urának és az ökör köveztessék meg.

Vagyon elleni vétségek

Vigyázatlanságból vagy állat által

33. És ha valaki nyit vermet, vagy ha ás valaki vermet és nem fedi azt be, és beleesik ökör vagy szamár: 34. A verem gazdája fizesse meg, árát térítse meg az urának és az elhullott az övé legyen.

35. Ha pedig valakinek ökre megrúgja felebarátjának ökrét, úgy, hogy ez elhull, akkor adják el az élő ökröt és felezzék meg az árát és az elhullottat is felezzék meg. 36. Ha ismeretes volt, hogy öklelős ökör az tegnapról tegnapelőttről és még sem őrzi gazdája, akkor fizessen ökröt ökörért, az elhullott pedig az övé legyen.

Lopás

37. Ha valaki lop ökröt vagy bárányt és levágja azt, vagy eladja: öt marhát fizessen az ökörért és még juhot a bárányért.

22. fejezet

 1. Ha a betörésen rajta érik a tolvajt és úgy megverik, hogy meghal, nincs miatta vérbűn; 2. ha rásütött a nap, vérbűn van miatta. Fizessen (a tolvaj), ha pedig nincs neki, adassék el az ő lopásáért. 3. Ha megtalálják kezében a lopott dolgot, akár ökröt, akár szamarat vagy juhot élve, kétszerannyit fizessen.

Legeltetés vagy tűz által okozott kár

4. Ha lelegeltet valaki mezőt vagy szőlőt, rábocsátja ugyanis marháját és legelteti másnak a mezején: mezejének legjavából és szőlőjének legjavából fizessen. 5. Ha tűz támad és ér töviseket és fölemészt asztagot, vagy lábán álló gabonát, vagy mezőt, fizesse meg az, aki a tüzet gyújtotta.

Az őrizetbe adott dolgok törvényei

6. Ha ad valaki felebarátjának pénzt vagy edényeket megőrzés végett és ellopták annak a férfiúnak a házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétszerannyit; 7. de ha nem találják meg a tolvajt, lépjen oda a ház ura a bíróhoz, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószága után. 8. Minden vétség ügyében, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akár elveszett dolog, amelyre azt mondja (a károsult), hogy ez az, a bíró elé jöjjön mindkettőjük ügye; akit elmarasztalnak a bírák, az fizessen kétszerannyit az ő felebarátjának.

9. Ha ad valaki felebarátjának szamarat, vagy ökröt, vagy juhot, vagy bármi barmot megőrzés végett és ez elhullott, vagy megsérült, vagy elfogatott és senki sem látta, 10. Az Örökkévalóra tett eskü legyen kettőjük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószága után; és ezt fogadja el annak gazdája és ő ne fizessen. 11. De ha ellopják tőle, fizesse meg gazdájának. 12. Ha széttépetett, hozza el azt tanú gyanánt; a széttépettet ne fizesse meg.

13. Ha pedig kölcsönkér valaki felebarátjától (barmot) és ez megsérül vagy elhull, gazdája pedig nincs vele, fizesse meg. 14. Ha gazdája vele van, ne fizesse meg; ha bérelt volt, bérébe megy.

Erkölcsi vétkek

Csábítás

15. Ha valaki elcsábít hajadont, ki nincs eljegyezve és vele marad, jegybérrel vegye el magának feleségül; 16. ha vonakodik az atyja, hogy neki adja, akkor mérjen le ezüstöt a hajadonok jegybére szerint.

Varázslás

17. Varázslónőt ne hagyj életben.

Szodomitizmus

18. Mindenki, ki barommal hál, ölessék meg.

Poleitizmus

19. Aki isteneknek áldoz, pusztítassék el; kivéve az Örökkévalónak egyedül.

A gyengék elnyomása

20. Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában. 21. Egy özvegyet és árvát se sanyargassatok. 22. Mert ha sanyargatod őt, hogyha kiált majd hozzám, meg fogom hallgatni jajkiáltását; 23. és fölgerjed haragom és megöllek benneteket karddal és a ti feleségeitek lesznek özvegyek és gyermekeitek árvák.

Kölcsönök és zálogok

24. Ha pénzt kölcsönzöl népemnek, a szegénynek melletted, ne légy irányában, mint a hitelező; ne vessetek rá kamatot. 25. Ha zálogba veszed felebarátod ruháját, a naplemente előtt add vissza neki; 26. mert az az egyedüli takarója, az ruhája testének, miben háljon? És lesz, ha kiált hozzám, meghallgatom, mert könyörületes vagyok én.

A bíró és az uralkodó iránti tisztelet

27. Bírákat ne átkozz és fejedelmet néped között ne szidalmazz.

Áldozat az első termésből

28. Gabonád és folyadékod adományát ne késleltesd; fiaid elsőszülöttét add nekem. 29. Így tegyél ökröddel, juhoddal; hét napig maradjon az anyjánál, nyolcadik nap add nekem.

Tiltott étel

30. Szent emberek legyetek nekem; a mezőn széttépettnek húsát ne egyétek, a kutyának vessétek azt.

23. fejezet

Igazság a bíráskodásban

1. Ne hordjál hamis hírt! Ne fogj kezet a gonosszal, hogy tanú légy az erőszakra! 2. Ne kövesd a sokaságot rosszra és ne vallj peres ügyben, hajolván a sokaság felé joghajlításra; 3. A szegényt ne tüntesd ki pörében.

Az ellenség iránti szeretet

4. Ha rátalálsz ellenséged ökrére vagy szamarára, amely eltévedt, vidd azt neki vissza. 5. Ha látod gyűlölőd szamarát leroskadva terhe alatt, távol legyen tőled, hogy magára hagyjad, segítsd fel vele együtt.

Pártatlanság a bíráskodásban

6. Ne hajlítsd el a te szűkölködőd jogát az ő peres ügyében. 7. Hazug dologtól maradj távol; ártatlant és igazat meg ne ölj, mert én nem adok igazat a gonosznak. 8. Megvesztegetést el ne fogadj, mert a megvesztegetés megvakítja az éleslátókat és elferdíti az igazak szavait. 9. Idegent ne szorongass, hisz ti ismeritek az idegen lelkét, mert idegenek voltatok Egyiptom országában.

A szombati év és a szombati nap

10. Hat éven át vesd be földedet és gyűjtsd be termését; 11. a hetedikben pedig engedd ugarnak és hagyd el, hogy egyék (termését) néped szűkölködői, és amit meghagynak, egye meg a mezei vad; így tegyél szőlőddel és olajfáddal. 12. Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy nyugodjék ökröd és szamarad és pihenjen szolgálód fia, meg az idegen.

13. És mindenben, amit mondtam nektek, legyetek óvatosak! Más istenek neveit ne említsétek; ne hallassék szádból.

Az év három zarándokünnepe

14. Háromízben ülj ünnepet nekem az évben: 15. A kovásztalan kenyér ünnepét őrizd meg; hét napon át egyél kovásztalant, amint parancsoltam neked, a kalászérés hónapjának idején, mert abban vonultál ki Egyiptomból; és ne jelenjék meg senki színem előtt üresen. 16. És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, melyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét, midőn végére jár az év, midőn betakarítod munkádat a mezőről. 17. Háromszor az évben jelenjék meg minden férfiszemélyed az Úr, az Örökkévaló színe előtt.

18. Ne áldozd kovászos mellett áldozatom vérét, és ne maradjon éjjelen át ünnepi áldozatom zsiradéka, reggelig.

19. Földed zsengéjének elsejét vidd az Örökkévaló, a te Istened házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében.

Intés

20. Íme, én küldök angyalt előtted, hogy megőrizzen téged az úton és hogy elvigyen arra a helyre, melyet én elkészítettem. 21. Őrizkedjél tőle és hallgass szavára, ellene ne szegülj, mert ő nem fogja megbocsátani elpártolásotokat, mert nevem van benne. 22. Hanem, ha hallgatni fogsz szavára és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek a te ellenségeidnek és szorongatom a te szorongatóidat. 23. Mert jár majd az én angyalom előtted és elvisz téged az Emórihoz, a Chittihez, a Perizihez; a Kánaánihoz, a Chivvihez és Jevúszihoz; és én kipusztítom azt. 24. Ne borulj le az ő isteneik előtt és ne szolgáld azokat, – és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint – hanem rombold le azokat és zúzd össze az ő oszlopaikat. 25. És szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket, és ő megáldja a te kenyeredet és vizedet; és akkor eltávolítom a betegséget közeledből. 26. Nem lesz idétlent szülő és magtalan asszony a te országodban; napjaid számát teljessé teszem. 27. Félelmemet küldöm előtted és megzavarom mind a népet, amelyek közé te mész; és teszem, hogy mind a te ellenségeid hátat fordítanak neked. 28. És küldöm a darazsat előtted, hogy előzze a Chivvit, a Kánaánit és Chittit előled. 29. Nem űzöm el őt előled egy évben, hogy ne legyen az ország puszta és elszaporodjék ellened a mező vadja. 30. Apránként űzöm el őt előled, amíg te megszaporodsz és birtokba veszed az országot. 31. És teszem a te határodat a nádastengertől a filiszteus tengerig és a pusztától a folyamig; mert kezetekbe adom az ország lakóit és te űzöd azokat magad előtt. 32. Ne köss velük, sem isteneikkel szövetséget. 33. Ne lakjanak a te országodban, nehogy vétekre vígyenek téged ellenem, amidőn szolgálnád az ő isteneiket, mert ez tőrré lenne számodra.

24. fejezet

A szövetség szentesítése

1. Mózesnek pedig mondta: Menj fel az Örökkévalóhoz, te, Áron, Nádáb és Ábihu, meg hetvenen Izrael vénei közül, és boruljatok le távolról. 2. Mózes lépjen oda egyedül es Örökkévalóhoz, de ők ne lépjenek oda, a nép pedig ne menjen fel vele. 3. És Mózes eljött és elbeszélte a népnek az Örökkévaló minden szavait és mind a rendeleteket, a nép pedig felelt egyhangúlag és mondta: Mindama igéket, melyeket az Örökkévaló mondott, megtesszük. 4. És felírta Mózes az Örökkévaló minden szavait és felkelt kora reggel és épített oltárt a hegy aljában és tizenkét oszlopot, Izrael tizenkét törzse szerint. 5. És odaküldte Izrael fiainak ifjait és ők bemutattak égőáldozatokat és vágtak vágóáldozatokat, békeáldozatokul az Örökkévalónak tulkokat. 6. Mózes pedig vette a vérnek felét és tepsikbe tette, a vér másik felét pedig ráhintette az oltárra. 7. És vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép füle hallatára, az pedig mondta: Mindent, amit az Örökkévaló szólt, megteszünk és meghallgatunk. 8. Mózes pedig vette a vért, ráhintett a népre és mondta: Íme, a szövetség vére, amelyet kötött az Örökkévaló veletek mind a szavak szerint. 9. És fölment Mózes meg Áron, Nádáb és Ábihu és hetvenen Izrael vénei közül. 10. És látták Izrael Istenét; és lábai alatt olyasmi, mint fénylő száfir és mint maga az ég, oly tiszta. 11. Izrael fiainak kiválasztottjaira pedig nem nyújtotta ki kezét; látták Istent és ettek és ittak.

12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és légy ott; hadd adjam át neked a kőtáblákat, meg a tant és a parancsolatot, amelyet felírtam tanításukra. 13. És felkerekedett Mózes meg Józsua, az ő szolgája; és Mózes felment az Isten hegyére. 14. A véneknek pedig mondta: Várjatok ránk itt, amíg mi visszatérünk hozzátok; és íme, Áron meg Chúr veletek van, akinek ügye van, lépjen oda hozzájuk. 15. És Mózes felment a hegyre és a felhő befedte a hegyet. 16. És nyugodott az Örökkévaló dicsősége Szináj hegyén, befedte ezt a felhő hat napon át, és szólította Mózest a hetedik napon a felhő közepéből. 17. És az Örökkévaló dicsőségének jelenése, mint emésztő tűz a hegy tetején Izrael fiainak szeme láttára. 18. És Mózes bement a felhő közepébe és felment a hegyre; és Mózes volt a hegyen negyven nap és negyven éjjel.

 dr.Bernstein Béla

 

RAJ TAMÁS KOMMENTARJA:

MISPATIM

 

Képtalálat a következőre: „ten commandments”Veéle hamispatim, aser taszim lifnéhem (= ’S ezek azok a törvények, amelyeket elébük helyezz” (Mózes II. könyve, 21. fejezet 1. vers) — e szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk, amely közvetlenül a Tízparancsolat után kerül felolvasásra a Tórából. Mózes tehát, a Biblia szerint parancsot kap Istentől, hogy részletesen fejtse ki, mutassa be a gyakorlatban és magyarázza el a nép számára („elébük helyezd”) mindazokat a törvényeket, amelyek (rendkívül tömören és kategorikusan) a Tízparancsolatban már elhangzottak. Ezt a szoros összefüggést támasztja alá a régi zsidó hagyomány is, mely szerint valahányszor a Tórában az „Éle” (= ezek) utalószó előfordul, mindig valami új téma kerül elő, mint például Mózes II. és V. könyveinek elején. Ám valahányszor a „Veéle” (= s ezek) kifejezéssel kezdődik a Szentírás egy-egy szakasza (mint például itt), az mindig az előző szövegrész bővebb kifejtését jelenti.

S valóban, az ebben a heti szakaszban sorra kerülő mózesi törvények szinte szabályszerűen követik a Tízparancsolat igéit, mintha az örökbecsű törvények gyakorlati alkalmazására (és olykor a törvényszegés következményére) hívná fel a Szentírás a hívők figyelmét, konkrét példák bemutatásával.

A tíz ige közül az első parancsolat („Én vagyok az Örökkévaló Istened, aki kihozott téged Egyiptom országából, a szolgaság házából”) valójában, s ezt sajnos, sokan nem is tudják, a szabadságot írja elő a hívő ember számára! Vedd tudomásul — figyelmeztet minket az első ige —, egyedül Istennek köszönheted a szabadságot, nem vagy többé rabszolga, élj (de ne élj vissza) a szabadsággal, mert ez előfeltétele az összes többi parancsolatnak. Hiszen a szolgalelkű ember nem tud ellenállni a bálványimádásnak, sem annak, hogy istenként tiszteljen egyes nagyhatalmú embereket. A rabszolga nem tud szabadon szombatot (szellemi emelkedéssel járó pihenőnapot) tartani, és így tovább. Soros heti szakaszunk elején, ennek megfelelően, elsőként éppen ezért a szolgákkal (többnyire az úgynevezett adósrabszolgákkal) kapcsolatos törvényeket, rendelkezéseket olvashatjuk.

„Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat éven át dolgozhat, ám a hetedik esztendőben szabadon távozzon, minden ellenszolgáltatás nélkül” (ugyanott, 2. vers). Amíg Babilóniában az eladósodott emberek akár 40 évig is kénytelenek voltak ledolgozni tartozásukat, Izraelben ez az időszak hat évig tartott. „Ám ha azt mondja a szolga: szeretem az uramat, … nem kívánok szabadon távozni, vigye el az ura a bíró elé, s állítsa őt az ajtóhoz, vagy az ajtófélfához, fúrja át ura a fülét, és szolgálja őt mindvégig” (ugyanott, 4-5. vers). Az örökös rabszolgákat ugyanis az ókori keleten egyfajta fülbevalóval (mondhatni billoggal) jelölték meg. Ám túl a történelmi valóság gyakorlatán a zsidó írásmagyarázat jelképes tartalommal is felruházza ezt a régi szokást.

Miért épp a fülét kell megbélyegezni a szolgaságot választó embernek? — vetik fel a kérdést bölcseink. A felelet magától adódik. Az az ember, aki az imént hallotta a Tízparancsolat igéjét, hogy Isten adta nekünk a szabadságot, és mégis a rabságot választja, annak át kell fúrni a fülét, mert nem értette jól, és nem fogadta meg, amit hallott…

S miért épp az ajtófélfához kell állítani a szolgát a művelet elvégzéséhez? — kérdik a régi mesterek. Azért, — hangzik a válasz, — mert ott találjuk a zsidó házak védelmét szolgáló mezuzát, amely az egyiptomi szolgaságból való szabadulás utolsó jelenetére emlékeztet, amikor a Mindenható megmentette és megszabadította Izrael népét a fáraók jármából…

 

 

 

                                     

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz februar 5-en: Jitró (2Mózes 18–20.)
Next post heti szakasz februar 20-an: Trumá (2Mózes 25:1–27:19.)