heti szakasz december 11-en: Vájigás (1Mózes 44:18–47:27.)

 József hazaér: sírás a palotában

 

József egészen idáig nem volt önmaga, mindig valaki más volt. Ahhoz, hogy megbékéljen, önmagává kellett nőnie, még az utolsó percekben is ezen kellett dolgoznia, mielőtt végre sírhatott volna.

A Tóra nem fecseg sokat hősei érzéseiről, diszkrét, szűkszavú, szemérmes. Aki figyel, tudja, hogy a könyv jelentős részben lelki mozgások története, éppen ezért kerüli az édeskés pszichologizálást. Annál feltűnőbb, hogy az előző és a mostani hetiszakaszban háromszor is látjuk Józsefet sírni, kétszer magányosan, egyszer pedig annyira felszabadultan, hogy a fáraó egész palotáját átzengi.

József gyerekként halott édesanyja, Ráhel elsőszülöttje volt, ez volt Jákobnak, aki imádta, korán elvesztett, egyetlen szerelme, Ráhel helyett és ez volt a testvéreknek is, akik féltékenyen gyűlölték apjuk szeretete miatt. Amikor még nagyobb kivételezettségről álmodott, még nem saját magára vágyott igazán, csak ennek az állapotnak a meghosszabbítására.

Aztán rabszolga volt, Potifár nagyra hivatott gondnoka, elfelejtett egyiptomi börtönlakó, végül az egyiptomi birodalom pénzügyi vezetője, kíméletlenül szigorú és céltudatos főhivatalnok az országban, ahol idegen volt, ahol senki sem ismerte fiatalkora álmait és traumáit.

Jákob, az apja, maga is elkényeztetett, igazságtalanul, mások kárára túlszeretett gyerek volt, érzelmes és otthonülő bölcsészfiú, ez mélységes lelki rokonságuk, fullasztó szeretetük alapja. Ő azonban nem sokkal azután, hogy elkerült otthonról, szerelmes lett, aztán viszontláthatta a testvérét, rendezte viszonyát vele és hazament a szülőföldjére. Tudott sírni Ráhel és Ézsau előtt egyaránt. Józsefben és József körül nem rendeződött semmi. Érzelmi életének feltehető középpontjában a fiai állhattak, akik közül az elsőt úgy nevezte el, hogy az Örökkévaló elfeledtette velem atyám házát és minden fájdalmát. Akiket szeretett egyáltalán, azokra rakta rá elfojtásai terhét.

Amikor meglátta a testvéreit, akiket évtizedek óta elfelejteni próbált, amikor beteljesedtek infantilis álmai és ott hajbókoltak előtte, még uralkodott magán. Amikor a nagy, mamlasz, együgyű Rúbén, az elsőszülöttség ügyetlen elveszítője először tanúsít bűnbánatot azért, amit tettek, hogy fel ne ismerjék, hogy ki ne essen a szerepéből, kiszalad sírni. Aztán majd másodszor is, amikor megérkezik az öccse, Benjámin. Elbújva sír a birodalom nagyembere, már másodszorra adva tanújelét, hogy az Örökkévaló nem feledtette vele el apja házát és azt, ami ott történt vele. Még mindig ragaszkodik a szerepéhez, de az ismétlődő sírások, ahogy a korszak egyik legnagyobb Biblia-tudósa, Robert Alter mondja, „útjelzői a hősben zajló érzelmi folyamatnak”. Kizavarta szolgái hadát, hogy végre kiszolgáltatott lehessen és immár a testvérei előtt sírt, miután felfedte magát és megkérdezte: él-e még apám, noha már tudta, most számoltak róla be neki, hogy él. Abban a pillanatban, amikor a leendő zsidók több száz évre elhagyják Izrael földjét, József maga mégis hazaér atyja házába végre, újra.

Azért, mert József végigment az úton és újra képes volt kapcsolódni a családjához, csak ezért mondhatjuk mi is, hogy „od ávinu háj”, hogy atyáink és anyáink élnek. Mert van, hosszú és küzdelmes, visszautunk hozzájuk, az esélye legalábbis megvan talán.

Jó szombatot.

Vájigás (1Mózes 44:18–47:27.)

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/vajigas

 

 
 
 Joseph Recognized by His Brothers (1863 painting by Léon Pierre Urbain Bourgeois)

 

 

 

 

 

 

44. fejezet

44. Akkor odalépett hozzá Júda és mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon csak szolgád egy szót uram fülei hallatára és ne gerjedjen föl haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó. 19.Uram kérdezte szolgáit, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek? 20. És mi mondtuk uramnak: Van nekünk egy öreg atyánk és öregségének gyermeke, a legkisebbik testvére pedig meghalt és ő maradt egyedül az anyjától, atyja pedig szereti őt. 21. És te mondtad szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hadd vessem rá szemeimet. 22. De mi mondtuk uramnak: A fiú nem hagyhatja el az atyját; ha elhagyja az atyját, ez meghal. 

 

Joseph identified by his brothers (1789 painting by Charles Thévenin)

 
 
 

 

23. Te azonban mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek, ne lássátok többé az én színemet. 24. És volt, midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, tudtára adtuk neki uram szavait. 25. És mondta atyánk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget! 26. De mi mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk van, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú színét, ha legkisebb testvérünk nincs velünk. 27. És mondta szolgád, az én atyám nekünk: Ti tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem; 28. és elment az egyik tőlem és azt mondtam; Bizony szétszaggattatott, és nem láttam őt mindeddig. 29. Ha elviszitek ezt is színem elől és baleset éri őt, akkor leszállítjátok ősz fejemet szerencsétlenségben a sírba. 30. Most tehát, midőn eljövök szolgádhoz, az én atyámhoz és a fiú nincs velünk az ő lelke pedig össze van kötve lelkével, 31. és lesz, midőn látja, hogy a fiú nincs meg, meghal, és leszállították szolgáid ősz fejét a te szolgádnak, a mi atyánknak búbánatban a sírba. 32. Mert szolgád kezeskedett a fiúért atyámnál; mondván: Ha meg nem hozom őt neked, vétkeztem atyám ellen minden időre. 33. És most, maradjon csak a te szolgád a fiú helyett rabszolgául uramnak, a fiú pedig menjen föl testvéreivel; 34. mert hogy menjek föl atyámhoz és a fiú nincs velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, mely atyámat éri.

45. fejezet

József megismerteti magát

1 Ekkor nem bírta József magát tartóztatni mindazok előtt, akik mellette álltak és kiáltott: Vezessetek ki mindenkit tőlem! És nem állt senki nála, midőn megismertette magát József az ő testvéreivel. 2. És hangos sírásra fakadt, hogy meghallották az egyiptomiak és meghallotta Fáraó háza. 3. És mondta József az ő testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még atyám? De testvérei nem bírtak felelni neki, mert megrémültek tőle. 4. József pedig mondta az ő testvéreinek: Lépjetek csak ide hozzám! És odaléptek, ő pedig mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5. Most pedig ne bánkódjatok és ne keltsen haragot szemeitekben, hogy eladtatok engem ide, mert életfenntartásra küldött engem Isten előttetek. 6. Mert immár két éve van az éhség az országban a még öt év, amelyekben nem lesz szántás és aratás 7. Azért küldött engem Isten előttetek, hogy megtartsak-nektek maradékot a földön és hogy életben tartalak benneteket nagy megmenekülésre. 8. Most tehát, nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten; ő tett engem atyjává Fáraónak, urává az ő egész házának és uralkodóvá Egyiptom egész országában. 9.Siessetek, menjetek föl atyámhoz és mondjátok neki: Így szól a te fiad József, Isten tett engem egész Egyiptom urává; jöjj le hozzám, ne vesztegelj. 10. És lakjál Gósen földjén, hogy közel légy hozzám, te, fiaid és fiaid fiai, juhod, marhád és mindened, amid van. 11. Én pedig eltartalak téged ott, mert még öt évig lesz éhség; hogy el ne szegényedj te, házad és mindened, amid van. 12. És íme, szemeitek látják és testvérem, Benjámin szemei, hogy az én szám az, amely szól hozzátok.13. Adjátok tudtára atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindent, amit láttatok; siessetek és hozzátok le atyámat ide. 14. És borult Bénjáminnak, az ő testvérének a nyakába és sírt; Benjámin meg sírt az ő nyakán. 15. Megcsókolta összes testvéreit és sírt rajtuk; azután pedig beszéltek vele testvérei.
16. És a hír hallatszott Fáraó házában, mondván: Eljöttek József testvérei. És jónak tetszett Fáraó szemeiben és szolgái szemeiben. 17. És mondta Fáraó Józsefnek: Mondd testvéreidnek, ezt tegyétek, rakjátok meg barmaitokat és eredjetek, menjetek Kánaán országába; 18. és vegyétek atyátokat, meg házatok népét és jöjjetek el hozzám; én pedig hadd adjam nektek Egyiptom országának legjavát, hogy egyétek a föld zsírját. 

 
 
 
Jacob Comes Into Egypt (woodcut by Julius Schnorr von Carolsfeld from the 1860 Die Bibel in Bildern)

 

 

 

19. Neked pedig meg van parancsolva: Ezt tegyétek, vegyetek magatoknak Egyiptom országából szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek föl atyátokat és jöjjetek el. 20. Szemetek pedig ne sajnálja holmitokat, mert Egyiptom országának legjava a tietek. 21. És így cselekedtek Izrael fiai; József pedig adott nekik szekereket Fáraó parancsára, és adott nekik élelmet az útra. 22. Mindnyájuknak adott, mindegyiknek két váltó ruhát, Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt váltó ruhát. 23.Atyjának pedig küldött ilyeténképpen: Tíz szamarat, mely vitt Egyiptom legjavából és tíz nőstény szamarat, mely vitt gabonát és kenyeret, és eledelt atyjának az útra. 24. És elbocsátott testvéreit és elmentek; és mondta nekik: Ne vesszetek össze az úton!
25. Fölmentek Egyiptomból és elérkeztek Kánaán országába Jákobhoz, az ő atyjukhoz. 26. És tudtára adták neki, mondván: József még él, és hogy ő uralkodik Egyiptom egész országán; de megdermedt szíve, mert nem hitt nekik. 27. És elbeszélték neki József minden szavát, amit szólt hozzájuk, és látta a szekereket, melyeket József küldött, hogy őt vigyék; akkor föléledt Jákobnak, az ő atyjuknak lelke. 28. És mondta Izrael: Sok ez! József fiam még él! Hadd megyek, hogy lássam őt, mielőtt meghalok.

46. fejezet

Jákób utazása Egyiptomba

1 És elindult Izrael és mindene, amije volt és elérkeztek Beér-Sevába; és ő áldozott áldozatokat az ő atyja, Izsák Istenének. 2. És szólt Isten Izraelhez éjjeli jelenésben és mondta: Jákob, Jákob! Ő pedig mondta: Itt vagyok. 3. És mondta: Én vagyok az Isten, atyád Istene, ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek téged ott. 4. Én lemegyek veled Egyiptomba és én föl is hozlak téged; József pedig teszi majd kezét szemeidre. 5. És fölkerekedett Jákob Beér-Sevából és vitték Izrael fiai Jákobot, az ő atyjukat, gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket Fáraó küldött, hogy vigyék őt. 6. Vették nyájaikat és szerzeményüket, amit szereztek Kánaán országában és eljöttek Egyiptomba; Jákob és minden magzata vele. 7. Fiait és fiainak fiait, leányait és fiainak leányait; minden magzatát elvitte magával Egyiptomba.

 

Joseph and His Brethren Welcomed by Pharaoh (watercolor circa 1896–1902 by James Tissot)

 

 

 

 

8. Ezek pedig Izrael fiainak nevei, akik eljöttek Egyiptomba, Jákob és fiai; Jákob elsőszülötte: Rúbén. 9. Rúbén fiai pedig: Chánóch, Fállú, Checrón és Chármi. 10. Simon fiai pedig: Jemúél, Jómin; Óhád, Jóchin és Cóchár, meg Sóúl, a Kánaánita nő fia. 11. Lévi fiai pedig: Gérsón, Kehosz és Meróri. 12. Júda fiai pedig: Ér, Ónon, Séló, Perec és Zerách; de meghaltak Ér meg Ónon Kánaán országában. Perec fiai pedig voltak: Checrón és Chómúl. 13. Isszáchár fiai pedig: Tóla, Fuvvó, Jóv és Simrón. 14. Zebúlun fiai pedig: Szered, Élón és Jáchleél. 15. Ezek Léa fiai, akiket szült Jákobnak Páddán-Áromban és Dinát, az ő leányát; fiainak és leányainak összes lélekszáma: harminchárom.16. Gád fiai pedig: Cifjón, Chággi, Súni és Ecbón; Éri, Áródi és Áréli. 17. És Ásér fiai: Jimno, Jisvo, Jisvi és Berio, meg Szerách, az ő nővérük; Berio fiai pedig: Chéver és Málkiél. 18. Ezek Zilpó fiai, akit Lábán adott Léának, az ő leányának; és ezeket szülte Jákobnak: tizenhat lélek. 19. És Ráchel, Jákob feleségének fiai: József és Benjámin. 20.És született Józsefnek, Egyiptom országában, akiket szült neki Osznász, Pótifera, Ón papjának leánya: Menásse és Efráim. 21.Benjámin fiai pedig: Belá, Becher, Ásbél, Géro, Náámon. Échi és Rós; Muppim, Chuppim és Ord. 22.Ezek Ráchel fiai, akik születtek Jákobnak, minden lélekszáma: tizennégy. 23. Dán fiai pedig: Chusim. 24. Náftáli fiai pedig: Jáchceél, Gúni, Jécer és Sillém. 25. Ezek Bihó fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, az ő leányának; és ezeket szülte Jákobnak, minden lélekszáma: hét. 26. Mind a lélek, mely jött Jákobbal Egyiptomba az ágyékából származók, Jákob feleségein kívül, minden lélekszáma: hatvanhat. 27. József fiai pedig, akik születtek neki Egyiptomban, két lélek; minden lélekszáma Jákob házának, mely lejött Egyiptomba: hetven.
28. Júdát pedig maga elé küldte Józsefhez, hogy mutasson előtte utat Gósenbe; és elérkeztek Gósen földjére. 29. És befogatott József a szekerébe és fölment Izrael, az ő atyja elé Gósenbe; midőn megjelent előtte nyakába borult és sírt nyakán sokáig. 30. És mondta Izrael Józsefnek: Immár meghalhatok, miután láttam arcodat, hogy még élsz. 31. És mondta József az ő testvéreinek és atyja házának: Fölmegyek, hadd adom tudtára Fáraónak és mondom neki: Testvéreim és atyám háza, akik Kánaán országában voltak, eljöttek hozzám; 32. az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtenyésztő emberek voltak, és juhaikat meg marháikat és mindenüket amijük van, elhozták. 33. És lesz, ha hivat benneteket Fáraó és mondja: mi a foglalkozásotok? 34. Akkor mondjátok: Baromtenyésztő emberek voltak szolgáid ifjúságunktól kezdve egész mostanáig, mi is, atyáink is; azért, hogy lakjatok Gósen földjén; mert Egyiptomnak utálata minden juhpásztor.

47. fejezet

Jákób és fiai Fáraó előtt

 

1 József bement, tudtára adta Fáraónak és mondta: Atyám és testvéreim, meg juhaik és marháik és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán országából; és íme, ők Gósen földjén vannak. 2.Testvérei közül pedig vett öt embert és odaállította Fáraó elé. 3. És mondta Fáraó (József) testvéreinek: Mi a foglalkozásotok? És ők mondták Fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, atyáink is. 4. És mondták Fáraónak: Hogy az országban tartózkodjunk, azért jöttünk, mert nincs legelő a juhok számára; melyek szolgáidé; mert nyomasztó az éhség Kánaán országában; és most hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén. 5. És szólt Fáraó Józsefhez, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád; 6. Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet: lakjanak Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, hát tedd őket nyájfelügyelőkké a fölé, ami az enyém.

József bemutatja apját a királynak

 

 Joseph Overseer of the Pharaohs Granaries (1874 paiting by Lawrence Alma-Tadema)

 

 

 

 

7. És elhozta József Jákobot, az ő atyját, odaállította őt Fáraó elé és Jákob megáldotta Fáraót. 8.És mondta Fáraó Jákobnak: Mennyi a te életed éveinek napja? 9. És mondta Jákob Fáraónak: Földi tartózkodásom éveinek napjai: százharminc év; kevesek és rosszak voltak életem éveinek napjai és nem érték el atyáim életéveinek napjait az ő földi tartózkodásuk napjaiban. 10. És megáldotta Jákob Fáraót és elment Fáraó elől. 11. József pedig letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország legjavában, Rámszész földjén, amint megparancsolta Fáraó. 12. És eltartotta József az ő atyját és testvéreit és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.

Éhínség Egyiptomban

13. Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert nyomasztó volt, az éhség nagyon; és elepedt Egyiptom országa és Kánaán országa az éhség miatt. 14. És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kánaán országában, a gabonáért, melyet azok vettek; és bevitte József a pénzt Fáraó házába.
15. Midőn elfogyott a pénz Egyiptom országában és Kánaán országában, akkor eljött egész Egyiptom Józsefhez, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, mert elfogyott a pénz. 16. És mondta József: Adjátok ide marháitokat és én adok nektek marháitokért, ha elfogyott a pénz. 17. És elhozták marháikat Józsefhez és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; és ellátta őket kenyérrel mind az ő marháikért abban az évben.
18. De elmúlt az év és jöttek hozzá a második évben és mondták neki: Nem titkolhatjuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénz és a marhanyáj uramhoz jutott; nem maradt uram előtt semmi, csupán csak testünk és földünk. 19. Miért vesszünk el szemed előtt mi is, földünk is? Vegyél meg minket és földünket kenyérért; és leszünk mi és földünk szolgái Fáraónak, és adj magot, hogy éljünk és meg ne haljunk, a föld pedig el ne pusztuljon. 20. És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert eladták az egyiptomiak mindegyik az ő mezejét, mert erőt vett rajtuk az éhség; így lett az ország Fáraóé. 21. A népet pedig, áthelyezte azt városok szerint, Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig. 22. Csak a papok földjét nem vette meg, mert kiszabott részük volt a papoknak Fáraótól és ők élvezték törvényes részüket, melyet Fáraó adott nekik, azért nem adták el földjüket.
23. És mondta József a népnek; Íme; én megvettelek benneteket ma és földeteket Fáraó számára; imhol nektek mag, vessétek be a földet. 24. És lesz, a termésből adjatok egy ötödöt Fáraónak, négy rész pedig legyen a tietek a mező vetőmagjául és eledeletekre, meg azoknak, kik házaitokban vannak és hogy ennivalója legyen gyermekeiteknek. 25. És ők mondták: Életben tartottál bennünket! Hadd találjunk kegyet uram szemeiben és mi szolgái leszünk Fáraónak! 26.És ezt tette József törvénnyé e napig Egyiptom földjére nézve, hogy Fáraóé az ötöd; csak a papok földje egyedül nem lett Fáraóé.
27. És lakott Izrael Egyiptom országában, Gósan földjén; birtokot szereztek abban, szaporodtak és megsokasodtak nagyon.

 

 

 

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

 

11. VAJIGÁS

 

Juda előrelépett, és így szólt: Mit is mondhatnánk az én uramnak? Mit is szóljunk, mivel igazoljuk magunkat? Isten büntetése utolérte szolgáidat. Bizony, mi (mostantól) uram szolgái lettünk, mindannyian, akik kezében a serleget megtalálták. Ő (József) pedig így szólt: Távol legyen tőlem, hogy ezt cselekedjem, hanem akinek a kezében megtalálták a serleget, az legyen a szolgám, ti pedig békességgel térjetek vissza atyátokhoz” (Mózes I. könyve, 44. fejezet 16-17. vers). József és testvérei jól ismert történetének egyik legizgalmasabb jelenete ez, amellyel soros heti szakaszunk kezdődik, amikor József testvérei vádlottakként jelennek meg a nagyhatalmú alkirály előtt, akiben ők persze nem ismerték fel testvérüket. József szándékosan helyezte el Benjámin zsákjában ezüst serlegét, mintha csak el akarták volna lopni vendéglátójuk tulajdonát. Az alkirály valós szándéka, hogy magánál tartsa édestestvérét, a „bűnösnek” talált Benjámint, és mellesleg így teszi próbára fivéreit, akikben korábban csalódnia kellett. Ekkor azonban a fiúért édesapjuk előtt kezességet vállalt idősebb testvér, Juda, megkísérli a lehetetlent, szót emel a hatalmas alkirály előtt.

 

Hebrew traders travelling to Egypt, from an Egyptian tomb painting. Joseph’s brothers may have looked like this.

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes, hogy Juda beszéde előtt a zsidó hagyomány, mint említettük, megszakítja a szöveg folyamatosságát, és itt egy új, a mostani heti szakasz kezdődik. A váltás azonban érthető, hiszen ez a mindössze 17 mondatból álló beszéd döntötte el a testvérek (és általuk az egész zsidó nép) további sorsát:

„Ekkor előrelépett Juda, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szólhasson szolgád egy szót uram fülébe, s hogy haragod fel ne gerjedjen szolgád ellen, hiszen te olyan vagy, mint a fáraó. (Korábban) az én uram kérdezte szolgáitól, mondván: Van-e atyátok, vagy testvéretek? Akkor mi azt feleltük uramnak: Van egy idős atyánk, és egy kései gyermeke, ennek bátyja meghalt, és egyedül ő maradt számára anyjuktól, és atyja (nagyon) szereti őt. Te azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok őt ide, hogy megnézhessem. Mi azt mondtuk uramnak: Nem hagyhatja el atyját az a fiú, mert ha elhagyná, ő meghalna. Te azonban azt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb fivéretek nem jön veletek, elém se kerüljetek többé. S amikor felmentünk a te szolgádhoz, atyámhoz, tudtára adtuk uram szavait; Atyánk (a következő szűkös esztendőben) azt mondta: térjetek vissza, és vegyetek egy kevés élelmet, mi megmondtuk: Nem mehetünk oda legkisebb testvérünk nélkül, mert nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha legkisebb öcsénk nincs velünk. Ezt mondta nekünk, szolgáidnak az én atyám: Tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem. Az egyik eltávozott tőlem, és úgy gondolom, fenevad szaggatta szét, mert attól fogva nem láttam őt. Ha ezt is elviszitek a szemem elől, és veszedelem érné, akkor ősz fejemet keserűséggel bocsátanátok le a sírba. Ha most, visszatérnénk szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lenne velünk, mivel az ő lelke ennek (a fiúnak a) lelkéhez van kötve, ha meglátná, hogy az ifjú nincs velünk, meghalna, s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét bánattal bocsátanák a sírba. Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezességet vállalt, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, életem végéig bűnös legyek atyám előtt. Hadd maradjon (tehát) itt a te szolgád, e gyermek helyett, az én uram szolgájául, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel (együtt). Mert hogyan is mehetnék atyámhoz, ha e gyermek nem lenne velem, hogyan is láthatnám azt a nyomorúságot, amely (akkor) utolérné atyámat?” (uo., 18-34. vers).

Figyeljük meg, a fenti beszédben két nagyon fontos kulcsszót találunk. Ezek („szolga”, héberül eved és „atya”, áv) jelzik a beszéd következményének alternatíváját, a két lehetséges fejleményt: József testvérei vagy szolgák lesznek Egyiptomban, vagy visszatérhetnek apjukhoz. Ha a behaviour tudományok egyik módszerével, tartalomelemzéssel vizsgáljuk ezt a két szót, azt látjuk, hogy ezek szinte párhuzamosan futnak a szövegben, a „szolga” 13-szor, az „atya” pedig 14-szer szerepel benne úgy, hogy mindvégig a „szolga” vezet, és csak a beszéd legvégén, az utolsó szóval dől el az arány ez utóbbi javára!

Ezután joggal vethetjük fel a kérdést: Mivel győzte meg ez a beszéd Józsefet? Miért sírta el magát a végén, és miért volt kénytelen így szólni: „Én vagyok József, a testvéretek”? A válasz kézenfekvő: Az alkirály a következő alternatívában gondolkodott:

1. Ha a testvérek ezúttal nem úgy tesznek, mint ahogyan hajdan vele bántak, hanem teljes mellszélességgel kiállnak öccsük mellett, ha megvédik Benjámint, akkor megbocsát nekik.

2. Ha viszont nem ezt teszik, akkor maga mellett tartja kisöccsét, a többieket pedig útjukra engedi.

Csak éppen egyetlen körülménnyel nem számolt József: Mi lesz idős édesapjukkal, ha a fivérek a szeretett nő egyetlen megmaradt gyermeke, Benjámin nélkül térnének vissza. E feledékenység és a beszédnek az édesapára való kiélezettsége miatt hatódott meg József olyannyira, hogy minden jelenlevőt kiküldve a teremből, sírásban tört ki, és felfedte önmagát.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz december 4-en: Mikéc (1Mózes 41:1–44:17.)
Next post heti szakasz december 18-an: Vájchi (1Mózes 48:1–50:26.) פָּרָשָׁת וַיְחִי