A zsidó Jézus ma

Egy, a rabbik korabeli előideihez közelálló, galileai zsidó vándortanító születését ünnepli ma, méltán, a világ jelentős része. Ez a tanító, a béke és a szelídség, a korlátlan elfogadás és együttérzés radikális hirdetője maga mondja, hogy a Tóra tanítását viszi tovább, azt idézi, amikor magára marad a pusztában a kísértővel, az ima, amelyet ő maga tanít híveinek, a Miatyánk lépten-nyomon egybehangzik a Káddissal. Ahogy nyugalma és szelídsége, belső békéje vígasz lehetett hallgatóinak nagyon nehéz és bizonytalan időkben, amikor mindenki érezte, hogy valami véget ér lassan, de senki sem tudta, mi kezdődik el helyette, amikor az országot járva tanított, elhívta új életre követőit, úgy vígasz ma is őt olvasni az evangéliumoknak, ezeknek a jobbára mélységesen zsidó könyveknek a híradásaiban, rokon időkben.

A názáreti Jézus egy másik vallás hitének tárgyává lett utólag, egy olyan vallásé, amelynek részben közös a kinyilatkoztatása a judaizmuséval: a héber Biblia. Amely a judaizmus számos fontos mondandóját elvitte az egész világnak. (A nyugati kereszténység története át van ugyan itatva a zsidókkal szembeni, messzire vezető, súlyos következményekkel járó nehezteléssel, de a kereszténység önvizsgálata, töredelmes bűnbánata lassan kimossa belőle ezt a hagyományt, amely, mint minden neheztelés, idegen attól, amiről Jézus beszélt.) Mégis, a názáreti tanító a miénk is, kivételes figurája mélyen beágyazott a zsidó történelembe, és eljött az ideje, hogy így, így is lássuk őt, ha szeretnénk. Minden jel szerint érdemes volna.

Mindenkinek szép estét, töltsétek bárhol, bárhogy, bárkivel, bármivel – és jó szombatot.

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/smot

Smot (2Mózes 1:1–6:1.)

Izrael Egyiptomban: Az elnyomás és a megváltás (1–15. fejezet)

 Pharaoh’s daughter finds Moses in the Nile (1886 painting by Edwin Long)

1 fejezet

Az izraeliták elnyomatása

1  És ezek a nevei Izrael fiainak, akik Egyiptomba jöttek; Jákobbal, kiki az ő házával, jöttek ők. 2.Rúben, Simon, Lévi és Júda; 3. Isszáchár, Zebúlun és Benjámin; 4. Dán, Náftáli, Gád és Ásér. 5. És volt összes lélekszáma a Jákob ágyékából származóknak: hetven lélek; József pedig Egyiptomban volt. 6: És meghalt József, meg mind a testvérei és az az egész nemzedék. 7. Izrael fiai pedig szaporodtak és nyüzsögtek, megsokasodtak és elhatalmasodtak igen nagyon, és megtelt az ország velük.

8. És új király támadt Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. 9. és mondta az ő népének: Íme, Izrael fiainak népe több és hatalmasabb nálunknál. 10. Nosza, legyünk okosak vele szemben, hogy el ne sokasodjék, mert lesz, ha háború támadna, ő is csatlakoznék ellenségeinkhez, harcolna ellenünk és felmenne az országból. 11. És rendeltek feléje robotfelügyelőket, hogy sanyargassák őt rabmunkáikkal; és épített (Izrael) eleséggyűjtő városokat Fáraónak: Pítómot és Raámszészt. 12. De amint sanyargatták őt, úgy sokasodott és terjeszkedett; úgy, hogy irtóztak Izrael fiaitól. 13. És az egyiptomiak dolgoztattak Izrael fiaival szigorúsággal. 14. Megkeserítették az életüket kemény munkával agyagkeveréssel és téglavetéssel és minden munkával a mezőn; minden munkájukat, amelyet velük dolgoztattak, szigorúsággal (végeztették). 15. És mondta Egyiptom királya a héber szülésznőknek, akik közül az egyiknek neve Sifró és a másiknak neve Púó, 16. és mondta: Midőn szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg őt, ha pedig leány, maradjon életben. 17. De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyermekeket. 18. És hivatta Egyiptom királya a szülésznőket és mondta nekik: Miért tettétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket? 19. És mondták a szülésznők Fáraónak: Mert nem olyanok a héber nők, mint az egyiptomi nők, hanem életrevalók; mielőtt jön hozzájuk a szülésznő, már szültek. 20.És jót tett Isten a szülésznőkkel; a nép pedig sokasodott és nagyon elhatalmasodott. 21. És volt, minthogy félték a szülésznők Istent, szerzett nekik házakat. 22. Fáraó pedig megparancsolta egész népének, mondván: Minden fiút, aki születik, a folyamba vessetek és minden leányt hagyjátok életben.

2. fejezet

Mózes születése és neveltetése

1 És ment egy férfiú Lévi házából és elvette Lévi leányát. 2. Az asszony fogant és fiat szült; midőn látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig. 3. De nem tudta tovább elrejteni, azért vett számára egy ládát sásból, bekente gyantával és szurokkal, beletette a gyermeket és betette a nádasba a folyam partján. 4. A nővére pedig megállott távolról, hogy megtudja, mi történik vele:5. Ekkor lejött Fáraó leánya, hogy fürödjék; a folyamban, szolgálói pedig jártak a folyam partján; és meglátta a ládát a nádas közepette, odaküldte szolgálóját és elvette azt. 6. Felnyitotta és meglátta a gyermeket és íme, egy síró fiú; megkönyörült rajta és mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7. És mondta a nővére Fáraó leányának: Elmenjek–e és hívjak–e neked szoptatós asszonyt a héber nők közül hogy szoptassa neked a gyermeket? 8. És mondta neki Fáraó leánya: Menj! És a leány elment és elhívta a gyermek anyját. 9. És mondta neki Fáraó leánya: Vidd a gyermeket és szoptasd őt nekem, és én megadom béredet; és elvette az asszony a gyermeket és szoptatta őt. 10. Midőn felnőtt a gyermek, akkor elvitte őt Fáraó leányának és lett neki fia gyanánt; elnevezte őt Mózesnek és mondta: Mert vízből húztam őt ki.

11. És történt ama napokban, Mózes nagy lett és kiment az ő testvéreihez és látta rabmunkáikat; és látott egy egyiptomi embert, amint üt egy héber embert az ő testvérei közül. 12. És erre meg arra fordult és látta, hogy nincs senki; akkor agyonütötte az egyiptomit és elrejtette őt a fövénybe. 13. Kiment másnap és íme, két héber férfiú dulakodik; és mondta az igaztalannak: Miért ütöd, felebarátodat? 14. És az mondta: Ki tett téged felügyelővé és bíróvá felénk, tán engem is megölni szándékozol, amint megölted az egyiptomit? És félt Mózes és mondta: Valóban, kitudódott a dolog. 15. Fáraó meghallotta ezt a dolgot és megakarta ölni Mózest; de Mózes elmenekült Fáraó elől és letelepedett Midján országában és leült a kútnál. 16. Midján papjának pedig volt hét leánya; jöttek, merítettek és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait. 17. De jöttek a pásztorok és elűzték őket; akkor felkelt Mózes, segített nekik és megitatta juhaikat. 18. Midőn eljöttek Reúelhez, az ő atyjukhoz, ez mondta: Miért jöttetek ily hamar ma? 19.És ők mondták: Egy egyiptomi férfiú mentett meg bennünket a pásztorok kezéből és meríteni is merített nekünk és megitatta a juhokat. 20. És mondta leányainak: Hát hol van? Miért hagytátok el a férfiút? Hívjátok őt, hogy egyék kenyeret. 21. És beleegyezett Mózes, hogy lakjék a férfiúnál; és ez odaadta Cippórát, az ő leányát Mózesnek. 22. Az pedig fiat szült és elnevezte (Mózes) Gérsómnak, mert mondta: Idegen voltam idegen országban.
23. És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. 24. És meghallotta Isten az ő jajkiáltásukat és megemlékezett Isten az ő szövetségéről Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal. 25.Isten látta Izrael fiait és megismerte Isten.

3. fejezet

Mózes hivatása

1 Mózes legeltette juhait az ő apjának, Jitrónak, Midján papjának; és elvezette a juhokat a puszta mögé és elérkezett Isten hegyéhez, Chórebhez. 2. És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg. 3. És mondta Mózes: Hadd térek csak oda, hogy lássam ezt a nagy látványt: miért nem ég el a csipkebokor? 4. Midőn látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből és mondta: Mózes! Mózes! És ő mondta: Itt vagyok. 5. És mondta (Isten): Ne közeledj ide, vesd le saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen te állsz, szent föld az. 6. És mondta: Én vagyok, atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! És elrejtette Mózes az arcát, mert félt feltekinteni Istenhez. 7. És mondta az Örökkévaló: Bizony láttam nyomorát népemnek, mely Egyiptemban van és hallottam kiáltásukat szorongatóik miatt, bizony ismerem fájdalmait. 8. Azért leszálltam, hogy megmentsem Egyiptom kezéből, hogy felvigyem amaz országból jó és tágas országba, tejjel–mézzel folyó országba, a Kánaáni, a Chitti, az Emóri, a Perízzi, a Chívvi és a Jevúszi helyére. 9. És most, íme Izrael fiainak kiáltása elérkezett hozzám és láttam is a nyomorgatást, a mellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket. 10. Most tehát gyere és elküldelek téged Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból. 11. És mondta Mózes Istennek: Ki vagyok én, hogy menjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izrael fiait Egyiptomból? 12. És (Isten) mondta: Mert én veled leszek! És ez legyen neked a jele, hogy én küldtelek téged: midőn kivezeted a népet Egyiptomból, szolgálni fogjátok Istent a hegyen. 13. És mondta Mózes Istennek: Íme, én eljövök Izrael fiaihoz és mondom nekik: Őseitek Istene küldött engem hozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? Mit mondjak nekik?14. És mondta Isten Mózesnek: Leszek aki leszek! És mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: Ehje küldött engem hozzátek. 15. És még mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izrael fiaihoz: Az Örökkévaló, őseitek Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem mindörökké és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre. 16. Menj és gyűjtsd egybe Izrael véneit és mondd nekik: Az Örökkévaló, őseitek Istene megjelent nekem, Abrahám, Izsák és Jákob Istene, mondván: Gondoltam rátok és arra, ami veletek történik Egyiptemban; 17.és mondtam: Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorából, a Kanaáni, a Chitti, az Emóri, a Perizzi, a Chivvi és a Jevúszi országába, tejjel–mézzel folyó országba. 18. És hallgatnak majd szavadra; akkor menj be te és Izrael vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, azért most hadd menjünk csak három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek. 19. De én tudom, hogy nem fogja megengedni nektek Egyiptom királya, hogy elmenjetek, még erős kéz folytán sem. 20. És én kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot minden csodatetteimmel, amelyeket teszek közepette; azután elbocsát majd benneteket. 21. És én kegyet adok a népnek az egyiptemiak szemeiben; és lesz, ha elmentek, nem mentek el üresen. 22. És kérjen minden asszony a szomszédasszonyától és háza lakónéjától ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat; és tegyétek fiaitokra és leányaitokra és így kiürítitek Egyiptomot.

4. fejezet

Mózes harmadik vonakodása:

az izraeliták esetleg nem hisznek az ő szabadulás hírének

1 Mózes pedig felelt és mondta: Íme, majd nem hisznek nekem és nem hallgatnak szavamra, mert azt mondják: Nem jelent meg neked az Örökkévaló. 2. És mondta neki az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És ő mondta: Bot. 3. És:(Isten) mondta: Dobd le a földre! Ő ledobta a földre és kígyóvá lett; és Mózes elfutott előle. 4. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát; ő kinyújtotta kezét, megfogta azt és bottá lett kezében. 5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent neked az Örökkévaló, az ő őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. 6. És még mondta neki az Örökkévaló: Tedd csak kezedet öledbe; ő betette kezét az ölébe és midőn kivette, íme, keze poklos volt, mint a hó. 7. És mondta: Tedd vissza kezedet öledbe, és ő visszatette kezét az ölébe, midőn kivette az öléből, íme, ismét olyan lett, mint teste.8. Lesz, ha nem hisznek majd neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek az utóbbi jel szavára. 9. És lesz, ha nem hisznek majd a két jelre sem és nem hallgatnak szavadra, akkor vegyél a folyam vizéből és önts a szárazra; és lesz a víz, melyet veszel a folyamból, lesz majd vérré a szárazon.

Mózes még habozik: nincs szónoki képessége

10. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere sem tegnapról sem tegnapelőttről, sem amióta te szóltál szolgádhoz, hanem nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. 11.De az Örökkévaló mondta neki: Ki adott szájat az embernek, avagy ki tesz némává vagy süketté? vagy éleslátóvá, vagy vakká, nemde én az Örökkévaló? 12. Azért most menj, én pedig leszek a te száddal és megtanítalak arra, hogy mit beszélj. 13. De ő mondta: Kérlek, Uram, küldd csak, aki által küldeni akarod. 14. Ekkor felgerjedt az Örökkévaló haragja Mózes ellen és mondta: Nemde Áron, a te testvéred, a levita; tudom, hogy ő tud beszélni és íme, ő ki is jön eléd és ha meglát, örül a szívében. 15. Szólj hozzá és tedd a szavakat az ő szájába; én pedig leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítalak benneteket arra, amit tegyetek. 16. Ő szóljon helyetted a néphez és lesz, ő lesz neked száj gyanánt, te pedig leszel neki Isten gyanánt.17. Ezt a botot pedig vedd kezedbe, a mellyel majd végzed a jeleket.

Mózes visszatér Egyiptomba

18. Mózes elment és visszatért Jeszerhez, az ő apjához és mondta neki: Hadd menjek csak el és térjek vissza testvéreimhez, kik Egyiptemban vannak, hogy lássam, vajon élnek–e még? És mondta Jitró Mózesnek: Menj békével! 19. És mondta az Örökkévaló Mózesnek Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, kik életedre törtek. 20. Mózes vette feleségét meg fiait, felültette őket a szamárra és visszatért Egyiptom országába; és vette Mózes az isteni botot a kezébe. 21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Midőn mész, hogy visszatérj Egyiptomba, lásd, mindama csodákat, melyeket kezedbe tettem, tedd meg azokat Fáraó előtt; én pedig erőssé teszem szívét, hogy nem bocsátja el a népet. 22. És mondd Fáraónak: Így szól az Örökkévaló: Az én elsőszülött fiam Izrael; 23. azért mondtam neked, bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon engem, de te vonakodtál őt elbocsátani, íme én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24. És történt az úton a szálláson, megtámadta az Örökkévaló és meg akarta ölni. 25. És vett Cipóra egy éles követ és levágta fiának fitymáját és odavetette lábaihoz, és mondta: Bizony vérjegyesem vagy te nekem. 26. Midőn alábbhagyott (a baj), akkor mondta (Cipóra): Vérjegye a körülmetélés által.
27. És mondta az Örökkévaló Áronnak: Menj Mózes elé a pusztába. Ő elment és találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta. 28. És Mózes tudtára adta Áronnak az Örökkévaló minden szavát, melyekkel őt küldte és mind a jeleket, melyeket megparancsolt neki. 29. És ment Mózes meg Áron és összegyűjtötték Izrael fiainak minden véneit. 30. És elmondta Áron mindama szavakat, melyeket mondott az Örökkévaló Mózesnek és megtette a jeleket a nép szeme láttára. 31. A nép pedig hitt; és hallották, hogy gondolt az Örökkévaló Izrael fiaira és hogy látta az ő nyomorukat, amikor meghajoltak és leborultak.

Eredménytelen felszólítás Fáraóhoz

5. fejezet

Az elnyomatás növekedése

1 Azután bementek Mózes és Áron és mondták Fáraónak: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, bocsásd el népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a pusztában. 2. De Fáraó mondta: Ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a szavára, hogy elbocsássam Izraelt? Nem ismerem az Örökkévalót és Izraelt sem fogom elbocsátani. 3. És ők mondták: A héberek Istene jelent meg nekünk; hadd menjünk csak három napi útra a pusztába és áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, hogy ne sújtson bennünket halálvésszel, vagy karddal. 4. És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron, miért zavarjátok ki a népet munkájából; menjetek rabmunkáitokra! 5. És mondta Fáraó: Íme, sok most az ország népe, és ti szüneteltetitek rabmunkáikban. 6. És megparancsolta Fáraó az nap a nép hajtóinak és felügyelőinek, mondván: 7. Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap, tegnapelőtt; maguk menjenek és tarlózzanak maguknak szalmát. 8.De a téglák számát, amelyet szoktak készíteni tegnap, tegnapelőtt, vessétek ki rájuk, ne vonjatok le belőle; mert restek ők, azért kiáltanak, mondván: Hadd menjünk, hadd áldozzunk Istenünknek!9. Nehezedjék a munka a férfiakra, hogy foglalkozzanak vele és ne forduljanak hazug szavak felé.10. És kimentek, akik a népet hajtják és felügyelői, és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó: Én nem adok nektek szalmát; 11. ti menjetek, vegyetek magatoknak szalmát onnan, a hol találtok, mert nem vonnak le munkátokból semmit. 12. És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy tarlózzon tarlót szalmának. 13. A hajtók pedig sürgették mondván: Végezzétek munkáitokat, a napi dolgot a maga napján, mint amikor volt szalma. 14. És megverettek Izrael fiainak felügyelői, akiket tettek feléjük Fáraónak a hajtói, mondván: Miért nem végeztétek el kiszabott részeteket, téglát vetve, mint tegnap tegnapelőtt, sem tegnap, sem ma? 15. És eljöttek Izrael fiainak felügyelői és kiáltottak Fáraóhoz, mondván: Miért teszel így szolgáiddal? 16. Szalmát nem adnak szolgáidnak és téglákat, azt mondják nekünk, csináljatok; és íme, szolgáidat megverik és így vétkezik néped. 17. De ő mondta: Restek vagytok ti, réstek! Azért mondjátok: Hadd menjünk, hadd áldozzunk az Örökkévalónak. 18. És most, menjetek, dolgozzatok, szalma pedig ne adassék nektek, de a téglák számát beadjátok. 19. És látták Izrael fiainak felügyelői azokat a bajban, mondván: Ne vonjatok le tégláitokból, a napi dologból a maga napján. 20. És találkoztak Mózessel és Áronnal, kik előttük álltak, midőn kimentek Fáraótól, 21. és mondták nekik: Tekintsen rátok az Örökkévaló és ítéljen, hogy rossz hírbe kevertetek minket Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy megöljenek bennünket. 22. És visszatért Mózes az Örökkévalóhoz, és mondta: Uram miért bántál rosszul a néppel, minek is küldtél engem? 23. Amióta bementem Fáraóhoz, hogy szóljak nevedben, gonoszul bánik e néppel; de megmenteni, nem mentetted meg népedet.

6. fejezet

1 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Most fogod meglátni, hogy mit teszek Fáraóval, mert erős kéz által fogja őket elbocsátani és erős kéz által fogja őket elűzni országából

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

13. SMOT

Mózes második könyvét kezdjük olvasni ezen a szombaton. Itt találkozunk először Mózes nevével és történetével. A zsidóság nagy tanítója igen súlyos körülmények között született. A zsidó nép ez idő tájt rabszolgasorban élt Egyiptomban, ahogyan azt a Bibliában olvassuk: „Megkeserítették életüket súlyos szolgálattal, agyaggal, téglavetéssel és mindenféle rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálattal, amelyre keményen rákényszerítették őket” (Mózes II. könyve, 1. fejezet 14. vers). Sőt, miután a bábaasszonyok meghiúsították a fáraó gyilkos tervét, egy rendelet értelmében az újszülött fiúgyermekeket a Nílusba kellett volna fojtani. „Minden születendő fiút a folyamba dobjatok, és minden lányt hagyjatok életben” (ugyanott, 22. vers).

Amíg legendák szólnak az ókori kelet és a klasszikus ókor kiváló egyéniségeinek isteni származásáról (Augustus császár például a maga különleges eredetének bizonyítására íratta meg Vergiliusszal az Aeneist), addig a Biblia szerint Mózes szülei egyszerű emberek voltak, és szinte semmit sem tudunk róluk. „Elment egy Lévi házából való férfi, és feleségül vett egy Lévi (törzsbeli) lányt” (ugyanott, 2. fejezet 1. vers). Sőt, a gyermek még csak nem is volt elsőszülött, ami az egyiptomi társadalomban különleges szereppel bírt. Nővére, Mirjám volt a legidősebb, bátyja, Áron a másodszülött, ám a történelmi körülmények, a fáraó kegyetlen rendelete mégis különlegessé tették neveltetését.

„(Az asszony) fiút szült, látta, hogy jó (= egészséges), és rejtegette három hónapig” (ugyanott, 2. vers). Miért nem merte tovább rejtegetni? — kérdezhetjük. Nyilván azért nem, mert születése után három hónappal a gyermek sírása már a szomszédba is elhallatszik, s a diktatúra (és a rabszolgasor) minden feljelentő melegágya. Ezután készül el, a Szentírás szavai szerint, a szállóigeként is használt Mózes-kosár, gyantával és szurokkal vízhatlanná téve, majd elrejtik a Nílus nádasában, ott, ahol a királyi hölgyek fürdeni szoktak. A történet folytatását ismerjük: a fáraó leánya találja meg, s noha tudja, zsidó gyermek az, magához fogadja. A nádasban rejtőzködő Mirjám saját édesanyját ajánlja szoptatós dajkának, így az elválasztásig (az ókori keleten ez három éves korig tartott) legálisan anyjánál maradt a fiú, majd — a fáraólány fiaként — királyi neveltetést kapott a fáraó házában.

Ismét egy jogos kérdés merülhet fel bennünk: Miben bízott Mózes családja, amiért a nádasba rejtve a gyermek életben maradását remélhették? Tudnunk kell, hogy az egyiptomi mitológia szerint a két főisten, Ízisz és Ozírisz házasságából született Hórusz-gyermek meghalt, de feltámadását, újraéledését a Nílus habjaiból várták. Mózes szülei, akik nyilván jól ismerték környezetük legendáit, végső elkeseredésükben már csak abban bízhattak, hogy az isteni „újjászületés” módján előkerülő fiút talán mégsem fogják megölni…

Mózes nevének magyarázatát a Biblia természetesen a héber nyelv alapján közli velünk: „(A fáraó lánya) elnevezte őt Mózesnek, s így szólt: bizony, a vízből húztam ki őt” (ugyanott, 10. vers). A héber Mose név gyöke valóban kihúzni értelemmel bír. Csakhogy a „mose”’ igealak jelen idejű melléknévi igenév (latinul participium activi), jelentése tehát „kihúzó”, és nem „kihúzott”.

Obadja Szforno itáliai orvos és bibliamagyarázó (1475-1550) ezért azt tanácsolja, a Mózes név magyarázata valójában „kihúzó”, hiszen ő volt az, aki kihúzta, kivezette Izrael népét az egyiptomi szolgaságból. Szerény véleményem szerint azonban, ezek a magyarázatok bármilyen tetszetősek és szellemesek, sőt történelmi szempontból igazak is, mégsem tételezhető fel, hogy a fáraó lánya héber nevet adott volna az általa egyiptomivá (sőt, a királyi házba) fogadott gyermeknek.

Tudnunk kell, hogy egyiptomi nyelven msze fiút jelent, s ehhez szokták hozzábiggyeszteni valamelyik, a szülő által kiválasztott isten nevét, például ré-msze (görögösen Ramszesz) a napisten (Ré) fia, thot-msze (Thutmoszisz) valójában a holdisten (Thot) fia, és így tovább. Feltehető, hogy a királylány a talált gyermeknek egyszerűen a Msze nevet adta (vagyis senki fia), amit aztán a népetimológia a héber nyelvből szeretett volna értelmezni.

Mindenesetre, így Mózes neve a Szentírásban leírt különös történet egyértelmű igazolásának is tekinthető.