Hitelveink

A Bét Orim Progresszív Zsidó Hitközség hitelvei

 

Jewish people described how they avoided displaying Jewish symbols in public

 

Mi a reformzsidóság?

 

A judaizmus a világ egyik nagy vallása, amelynek legfontosabb alapja az erős egyistenhit, a Tóra szentsége és a zsidók kölcsönös felelősségvállalása egymás és az egész emberiség iránt.

A reformzsidóság, mint a legnagyobb zsidó mozgalom, a hagyományban gyökerezik, de elkötelezett a változás iránt is.

A reformmozgalom Németországban keletkezett több, mint 200 évvel ezelőtt.

A reformzsidóság:

  • bátorít a zsidó hagyományok tanulására és tiszteletére.
  • elvárja, hogy felhasználjuk ezeket a tanításokat életünk morális és erkölcsi elmélyítésére, a zsidó életút létrehozásában.
  • segít felfedezni hagyományainkban a spiritualitás gazdag forrásait, amelyek segítenek közel kerülni Istenhez.
  • felszólít a zsinagógák, a zsidó közösség támogatására

A reformzsidóság a társadalmi problémák megoldásában is alkalmazza a zsidó értékeket, ezt a folyamatot Tikkun Olam-nak, a Világ Megjavításának hívjuk.

A reformzsidóság a nemek teljes egyenjogúságának elkötelezettje a zsidó élet minden területén, így nőkből is válhatnak rabbik, kántorok, közösségvezetők és tóratudósok.

A reform zsidó mozgalom élenjár az imakönyvek reformjában, a vegyes házasságban élő családok elérésében, és minden zsidó bevonásában a zsinagógai életbe, függetlenül a nemi irányultságától.

 

Imádság

 Az imádságot nem kell úgy megtapasztalni, mint egy valamiért véghezvitt tettet. Azért imádkozunk, hogy imádkozzunk. Imádkozni annyit tesz, mint kinyitni egy ajtót, amelyen Isten és a lélek is beléphet. Az imádság segít befelé tekinteni, úgy látni magunkat, ahogyan talán Isten lát minket.

 

A zsinagóga

 A reform zsidók hisznek abban, hogy a zsinagóga a zsidó nép központi intézménye. A hagyomány szerint a zsinagógának három funkciója van: bet tfilá – az imádság háza, bét midrás – a tanulás háza, és bét knesszet – a gyülekezés háza.

A reformzsinagóga helyet biztosít a gyermekeknek és felnőtteknek szervezett zsidó oktatási programoknak, vallási szertartásoknak és ünnepek megtartásának, társadalmi és közösségi eseményeknek, rabbinikus tanácsadásnak, zsidó zenei alkalmaknak, ifjúsági és egyéb korosztályi csoportoknak. A zsinagóga közösségi programokat szervez a betegeknek, özvegyeknek, lakáshoz kötötteknek is.

A zsinagógában foglalkoztatottak közé tartoznak: rabbi, kántor, nevelő, ügyvezető, ifjúsági vezető, programszervező és kisgyermeknevelő is. A zsinagóga, az otthonnal együtt az a hely, ahol „zsidóvá válunk”.

Kívülállók bevonása

 A reformzsidóságot jobban érdekli a hidak építése, mint a határok meghúzása. Nagyon figyelünk a bevonásra és keveset a kizárásra. Szívesen fogadjuk a zsidóság iránti érdeklődést, akár tanulási célból, akár betérési szándékkal

A reformzsidóság számos csoportot indít nem zsidóknak és közösségekhez nem kötődő zsidóknak a zsidó nép gazdag hagyományainak megismerésére.

A zsidóság aktívan nem térít. Nem küldünk misszionáriusokat, hogy nem zsidókat térítsenek be. Azonban ha egy nem zsidó szeretne tanulni a zsidóságról és kifejezi szándékát a betérésre, mindenképpen segítséget kaphat. A betérés folyamata magába foglalja a rabbival vagy a kántorral való kapcsolatfelvételt, intenzív tanulási folyamatot, részvételt a zsinagóga és a zsidó közösség életében és a személyes elkötelezettség kinyilvánítását arról, hogy a betérő a zsidó nép részévé kíván válni. A betérési folyamat időtartama egy és több év között mozog, a folyamat intenzitásától és a rabbi által szabott feltételektől függően.

 

A Tóra

A reform zsidók, mint a legtöbb zsidó, hisznek abban, hogy a Tóra hitünk alapja. Tágabb értelemben a Tóra magába foglalja a zsidó hagyományokat, törvényt, történelmet és etikát. Az egész zsidó tanulásra vonatkozik a fogalom, amely a zsidó élet és hit alapja volt és maradt. Szó szerint a „Tóra” tanítást jelent, de jelenti azt a pergamentekercset is, amelyik központi helyet foglal el a zsinagógában és a Frigyszekrényben található.

A zsinagógában Tóra-kommentárok is találhatók, amelyek a héber szöveg mellett fordításokat, részletes – régi és modern – kommentárokat is tartalmaznak. A kommentárokat önállóan vagy rabbival, tanulócsoportban is olvassuk, gyakran a szombati istentisztelet előtt.

A zsidó hagyomány további fontos könyvei a Misna és a Talmud, amelyek a mózesi könyvekre épülnek.

A Tan két formája, az Írásbeli tan (a Héber Biblia) és a Szóbeli Tan, a kommentárok irodalma évszázadokon át. A Tóra parancsolatai csak a kommentárirodalom szövegein keresztül értelmezhetők és értelmezendők, nem kizárólag szó szerint. A Tórán alapuló vallásjog, a háláchá a rabbinikus viták és döntvények nyomán született meg, konszenzuson alapszik és, vallja a reformzsidóság, dinamikus: koroktól és kontextusoktól függően az értelmezése, alkalmazása változhat.

 

Istentisztelet a reform zsinagógában

 

A zsinagógai imádkozást általában kántor vagy előimádkozó vezeti, a rabbi szerepe a tanítás. A zenei kíséret megengedett az imádkozásban. A kántor, aki a zenés részeket vezeti, nemcsak hagyományos, de kortárs dallamokat is felhasználhat.

Zsidók imádkoznak reggel, délután és este, létezik hétköznapi és szombati, valamint ünnepi liturgia, közös és csak arra a napra jellemző részekkel, szövegekkel.

A zsidó férfiak (sokszor nők is) fejfedőt, és – egyéni döntésük szerint – imasálat viselnek az istentisztelet alatt. Ezt bizonyos tórai parancsolatok megtartásaként teszik.

A zsidó imádságnak világos szerkezete van. Az istentisztelet részei a – közösen, hangosan mondott/énekelt, vagy csendben, egyénileg mondott – áldások és hálaadások, énekek és zsoltárok, a Hitvallás bevezetésekkel és áldásokkal, a Főimádság (Ámidá), majd a befejező imádságok benne Isten hatalmának és egyetemességének az elismerése, az elhunytakért mondott Káddis és a gyermekek megáldása.

A péntek esti istentisztelet során a Szombatfogadás szimbolikája áll a középpontban. Szombaton és ünnepnapokon Tóraolvasást is tartunk.

Szombaton az istentisztelet keretében felolvasunk a Tórából. A felolvasandó tórai hetiszakaszokat úgy osztják be, hogy a liturgiai év végén, a Tóra Örömünnepén (Szimhát Torá) a teljes tóratekercs végére jussanak.

A Tórához való – megtisztelő – felhívást „felmenésnek” nevezik. További megtiszteltetés a tóratekercs felemelése, összetekerése, díszeinek felrakása és „felöltöztetése”. Mindez a liturgia része

 A rabbi vagy a tanító Prédikáció, vagyis Tóramagyarázatot tart a hetiszakaszról vagy az ünnepekről. s alkalmat ad a rabbinak, hogy a személyes etikával, teológiával, imádsággal, értékekkel, családdal a zsidó életúttal vagy a zsidó néppel kapcsolatos kérdésekről beszéljen.

 

Sábát – a Szombat

A „Sábát” a Szombat szó héber megfelelője. Péntek este kezdődik és szombat este, napnyugtakor ér véget. A szombat bejövetelét a zsinagógákban istentisztelettel köszöntjük. Ennek során meggyújtjuk a szombati gyertyákat és az istentisztelet végén elmondjuk a Kiddust, a borra való áldást. A zsidó családok is együtt vannak péntek este, gyertyát gyújtanak, áldást mondanak a borra és a kalácsra, énekelnek és megáldják a gyermekeket. A zsinagógában szombat délelőtt és délután is tartanak istentiszteleteket.

 

Hávdálá

 Amikor szombat este a nap lenyugszik, egy rövid ceremóniával üljük meg a Sábát végét, amelyet Hávdálának (elválasztásnak) hívnak. Ez a hagyomány elválasztja a Szombatot, a pihenés, ima és tanulás napját a hét többi napjától. Végül örömteli és békés hetet, Sávuá tov-ot („jó hetet”) kívánunk egymásnak énekszóval.

 

A zsidó esztendö

 

 

A zsidó naptár nem a Nap, hanem a Hold mozgásához igazodik, ezért a polgári naptárban a zsidó ünnepek évről évre ugyanarra az évszakra, de változó időpontra esnek.

Ros Hásáná és Jom Kippur

 Ros Hásánát („az év kezdetét”), Emlékezés napjának és Ítélet napjának is nevezzük. E kifejezések kiemelik a nap központi témáit. A Ros Hásáná-i istentisztelet egyik legerőteljesebb mozzanata a sófár, a kosszarv megszólaltatása. Célja, hogy bűnbánatra szólítson fel és felébresszen a spirituális és morális letargiából. Az ünnepi imakönyvet, amelyet ezeken a szent napokon használunk, Machzor-nak hívják.

Ros Hásánával, a „zsidó újévvel” veszi kezdetét az a tíz napos spirituális, önvizsgáló időszak, amely Jom Kippurkor, az Engesztelés napján teljesedik ki. E két főünnep közé esik a bűnbánat 10 napja, amelynek során egyfajta „lelki leltárt” végzünk. A Jom Kippur – magyarul Engesztelőnap – a zsidó év legfennköltebb napja. Napnyugtától napnyugtáig böjtölünk. Jom Kippur előestéjén hangzik el a Kol Nidré ima, amelynek szomorú dallama alázattal tölti meg lelkünket és kiemeli a bűnbánat érzetét. A Mázkir istentiszteleten az elhunytakról emlékezünk meg. Az imádkozók majdnem az egész napot a zsinagógában töltik, amíg a Neilá imádsággal véget nem ér a szent nap. A böjt végét egy hatalmas sófárfújás jelzi.

 

 

Szukkot

 Jom Kippur után öt nappal kezdődik Szukkot, a Sátrak ünnepe. A szuká (sátor) egy időszakos lakhely, amely emlékeztet bennünket az izraeliták sátraira, ahol a sivatagi vándorlás során laktak, miután elmenekültek az egyiptomi rabszolgaságból. Szukkotkor ezt a történelmi vándorlást ünnepeljük, amely a szabadságba és az Ígéret Földjére vezetett.

 A szukoti istentiszteletek alatt minden égtáj felé meglengetjük a speciálisan erre az ünnepre összeállított csokrot, melynek összetevői szimbolikus növények: pálma-, mirtusz és fűzfaág, valamint citrus gyümölcs.

Szimhát Torá

 

 Szimhát Torá, a Tóra örömünnepe közvetlenül Szukkot után következik, amikor Mózes 5. könyve utolsó soraival befejezzük a Tóra éves ciklusának olvasását és egyúttal újra is kezdjük, a Teremtés könyvének első soraival. Szimhát Torá-kor a tóratekercsekkel táncolunk a zsinagógában, a gyerekek kis zászlókat lengetnek, együtt ünneplünk és örülünk.

 

Hanuka

 Hanuka a szabadság és a hit győzelmét jelképezi a leigázás és a pogányság felett. A hagyomány szerint i.e. 165-ben a Júda Makkabi által vezetett Hasmóneusok kiűzték a szíreket Izrael földjéről és újraszentelték a Templomot Jeruzsálemben, amelyet az ellenség meggyalázott. A Talmud feljegyzi, hogy a Makkabeusok csak egy korsónyi, egy napra elegendő olajat találtak az Örökmécses számára, de csodálatos módon az olaj nyolc napig égett. Hanukát ezért nyolc estén át a hanukia (hanukai gyertyatartó) gyertyáinak meggyújtásával ünnepeljük. Ezek száma napról napra növekszik: az első este egy, a másodikon kettő és így tovább, amíg a nyolcadik napon el nem érjük a nyolc gyertyát.

 

Purim

 A Purim ünnep a bibliai Eszter könyvében szereplő történeten alapul, amelyben Hámán és csatlósai a perzsiai zsidók megsemmisítésére szövetkeztek. A zsidókat Eszter királyné és unokatestvére, Mordecháj bátorsága mentette meg, megakadályozván Hámán ördögi tervét. A zsarnok feletti győzelem megünneplésével megmutatjuk, milyen fontos a személyes bátorság és a többi zsidóval való testvéri azonosulás.

Purimkor összegyűlünk, hogy felolvassuk Eszter könyvét. Számos érdekes szokás kapcsolódik Purimhoz, mint például a jelmezbe öltözés, a kereplőzés, és az ajándékküldés.

 

Peszách

 Peszáchkor az Egyiptomból való kivonulást ünnepeljük, a szolgaságból a szabadságba vezető utat. Peszách üzenetét a Szédereste foglalja össze: ez a családtagok és a barátok összejövetele a terített asztal körül. Ekkor a Hágádá-t, az este forgatókönyvét használjuk, amely összegyűjti Peszách hagyományait és kérdéseit, dalokat és vitákat tartalmaz és különösen fontos szerephez juttatja a gyermekeket. A Széderestén a gyerekek és a felnőttek együtt fedezik fel a kivonulás értelmezéseit és a szabadság aktuális jelentését – nemcsak zsidó szempontból, de minden elnyomott nép szemszögéből. Peszách ideje alatt maceszt, kovásztalan kenyeret eszünk, megemlékezve ezzel a meg nem kelt tésztára, amit őseink ettek, amikor elmenekültek Egyiptomból.

 

Lág BáOmer

 

 Az omerszámlálás 33. napján ünnepeljük Lág BáOmer-t, megtörve a hagyományosan szomorú időszakot Peszách és Sávuot között, amelynek során tragikus események történtek a zsidó történelemben.

 

Sávuot, a Hetek ünnepe

 Sávuotkor megemlékezünk a Tóraadásról, arról, hogy a zsidó nép a pusztai vándorlás során megkapta a Törvényt a Sínai-hegyen. A zsinagógában felolvassák a Tízparancsolatot, Rut könyvét és esti, gyakran éjszakába nyúló tanulást tartanak.

 

Tisá Böáv, Áv hó kilencedike

A hagyomány szerint tragikus események kapcsolódnak a zsidó történelemben ehhez a naphoz, a jeruzsálemi Szentély lerombolása. Ennek emlékére egész napos böjtöt tartanak és a zsinagógában a Siralmak könyvét olvassák.

 

 

 

Életciklus események

 

Születés és a Szövetségbe való felvétel

 A zsidó élet egyik legfontosabb rituáléja fiúgyermek esetében a körülmetélés, a Brit Milá, a jelképes felvétel Ábrahám szövetségébe. Ez összekapcsolja a fiúgyermeket minden más zsidóval ma és minden megelőző generációban. A Brit Milát hagyományosan a mohél végzi, aki orvosi és rituális képesítésben is részesült.

A leánygyermek születését a Brit HáBát elnevezésű névadási ceremóniával ünnepeljük, aki ezzel szintén a szövetség része lesz.

 

Bár és Bát Micvá

 A zsidó hagyományoknak megfelelően a fiúgyermek tizenharmadik születésnapján, a leánygyermek pedig tizenkét évesen éri el vallási érettségét. Mivel a reformzsidóság a fiúkat és a lányokat egyenrangúan kezeli, a tizenharmadik életév az, amikor minden fiataltól elvárható a parancsolatok teljesítése, amikor már nem tekinthetők kiskorúnak a zsidó élet területén.

A szertartást általában a születésnapot követő szombat reggel tartják, amikor a fiatalt – megfelelő felkészülés után – felhívják Tórához, melyből felolvas. Vezeti a szertartás egy részét és írásmagyarázatot is tart. A Bár Micvát (fiúknál) és a Bát Micvát (lányoknál) hosszabb tanulási időszak előzi meg a zsidó történelem, a vallási hagyományok és a héber nyelv terén. A tanulás és a kapcsolódó „micvá projekt”, a közösség életében végzett munka, elmélyíti a Bár és Bát Micvá szertartás jelentését, nem egyszerűen a parancsolat fiává/lányává (ez a két szó szószerinti jelentése). hanem a „felelősség gyermekévé” teszi a fiatalt.

 

Házasság

 Az esküvő meghirdetése előtt a rabbi előkészítő megbeszélésekre hívja a párt, hogy elmagyarázza a házasság rituáléit és szerepét a zsidó hagyományban. Közvetlenül a házassági ceremónia megkezdése előtt a menyasszony és a vőlegény – a családtagok és a tanuk előtt – aláírja a ketubát, a házassági szerződést.

A zsidó esküvői ceremónia két részből áll. Az Éruszin a formális eljegyzés ceremónia, amelynek központi eleme a Kidusin. Ennek során cserélik ki a jegygyűrűket férj és feleség között A második rész, a Niszuin, amelynek során a menyasszony és a vőlegény a Chupá (baldachin) alá állnak és formálisan is megtörténik az esketés.

A ceremónia során elmondják a Sevá bráchot, „Hét áldás” nevű hagyományos házassági áldásokat is. A ceremónia során a rabbi a zsidó hagyományokból merítve szól a menyasszonyhoz és a vőlegényhez, megosztja velük személyes reflexióit a párral lezajlott beszélgetések nyomán.

A ceremónia a rabbi áldásával és egy pohár eltörésével (eltaposásával) végződik, melynek szimbolikus értelme van.

Amikor új lakásba költözünk, az első dolog a mezüza felszögelése az ajtófélfára (a bejáratira és a szobákra). A mezüza egy kis tok, benne egy pergamen darabbal, amely a Smá imát és Mózes 5. könyvéből származó idézeteket tartalmaz.

 

Halálozás

 A temetésen – amelyre minél előbb sort kell keríteni – imák és zsoltárok hangzanak el, a rabbi gyászbeszédet mond, s elhangzik a gyászima, az Él mále ráchámim és a gyászolók Káddis imája.

A Gyászolók Káddis imája nem említi meg a halált, sokkal inkább Isten dicsőítése és az élet igenlése. A temetés végén a gyászolók az elhunyt iránti tisztelet jeleként földet szórnak a koporsóra.

Közösségünk  nyitva áll minden vallását gyakorolni kívánó zsidó, és mindazok előtt, akik a zsidó vallást választják és érdeklődnek iránta. A progresszív zsidóság nem tekinti magát a zsidóság egyetlen legitim képviselőjének, hitéletét és szertartásrendjét a hagyományon alapuló zsidó hitelvek és szertartásrendek egyik lehetséges formájának tartja.