A rabbiról

„Nem tekintem feladatomnak, hogy nyomasztó mintazsidó legyek”

Raj Ferenc rabbi

 

Raj Feri1

Pályám elején, Újpest és Zugló körzetének rabbijaként elhatároztam, hogy életemet a zsidó eszmék tanításának fogom szentelni, ám úgy éreztem, folyamatosan falakba ütközöm. Az pedig, hogy doktorandusz hallgatóként a tudományos élet nagyjaival vettem körül magam, s velük együtt pezsgő szellemi, kulturális közeget teremtettünk, kifejezetten zavarta az akkori politikai vezetést. Hogy ráadásként fiatalokat neveltem, tanítottam, a MAZSIHISZ elődje, a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) egyenesen tűrhetetlennek tartotta. Amikor a Szegeden szintén rabbiként működő testvéremet, Raj Tamást elbocsájtották az állásából, én a családommal együtt disszidáltam. Az Egyesült Államokban kaptunk menedékjogot, s mint akkoriban sokan mások, Brooklynban kezdtem amerikai pályafutásomat, ahol meghívásos alapon egy reform közösség élére kerültem. Majd a Massachusetts állambeli Boston környéki Belmont kertvárosban folytattam és végül a kaliforniai Berkeley Beth El templomában tanitottam, ahol visszavonulásomkor a Rabbi Emeritus címmel tiszteltek meg. Amerikában oly sokat tanultam és szeretném tudásomat és tapasztalataimat megosztani mindazokkal, akiket érdekel a zsidóság eszmevilágának hagyománytisztelő, de mégis modern, progresszív értelmezése.
Ahol az utóbbi negyven évben éltem, úgy tűnik, végleg önmagába zárult: Budapest, Brooklyn, Belmont, Berkeley…És most ismét Budapest. Két város, ám valójában két, egymástól különböző világ között ingázom időről időre.

Nekem mindig nagyon fontos volt a tanítás. Büszke vagyok rá, hogy Scheiber Sándor igazgató úr talán a világon egyedül nekem adott kitűnőket a vizsgákon és próbált rávenni, hogy maradjak itt, mert nekünk itt van dolgunk. Nagyon szerettem prédikálni, bár ezt a szót nem szerette, a rabbi nem prédikál, a rabbi tanít. Úgy tűnt egy darabig, hogy én leszek a Dohány utcai zsinagóga rabbija.

Raj Feri2

A reformzsidóság számomra azt jelenti, hogy tudomásul veszem a közösségem életformáját, igényeit, a körülöttem lévő világot, és nem tekintem feladatomnak rabbiként, hogy nyomasztó mintazsidó, eleven szemrehányás legyek azok számára, akik hozzám fordulnak.

Elie Wiesel  egy helyütt azt mondja, hogy a zsidóság dolga nem az, hogy zsidóbbá, hanem hogy emberibbé tegye a világot.

Itthon a rabbik egészen másfajta vallási életet élnek, mint a híveik, és ez példamutatás helyett könnyen terméketlen elkülönüléshez, vagy képmutatáshoz vezethet. Amerikában olyan közösséget kerestem, ahol a „jámbor” távolságtartás biztosítja a tekintélyem és nem kell megjátszanom magam. Scheiber professzor sokszor és szeretettel mesélt nekünk a reformzsidóságról. Magától értetődött, hogy ide fogok tartozni. Scheiber vallásfelfogásában szerintem lényegében reformzsidó volt, de a hagyományos liturgiához nagyon kötődött: gyönyörűen énekelt és minden dallamot ismert. Amerikába érkezésem évében avatták a reformzsidók az ország első női rabbiját. Ez volt az utolsó lépés a nők teljes vallási egyenjogúsága felé, amit nélkülözhetetlenül fontosnak tekintek elsősorban elvi, de praktikus okokból is: nem lehet egy közösség felétől megtagadni az egyenlő bánásmódot, amelyre a társadalmi változások folytán egyre nagyobb az igény.

Ismerem és respektálom a tradicionalista vallásjogi ellenvetéseket, de ebben a kérdésben radikális vagyok. Ha a magyar zsidók jobban ismernék a reformmozgalmat, sokan találnák meg benne azt a közösséget, amelyet addig hiába kerestek. Amióta elvállaltam, hogy rendszeresen hazajárok a Bét Orim nevű reformgyülekezet rabbijaként, azt látom, hogy nagy konzervatív fordulat zajlott le a neológiában a 60-as évek óta.

A Mazsihisz alapszabályában az áll, hogy csak azok a közösségek csatlakozhatnak, amelyek egy kora újkori, az ortodoxia által elfogadott törvénygyűjtemény alapján gyakorolják a hitüket, vagy legalábbis hajlandóak ezt deklarálni, hiszen valójában a hívek kimutathatatlan töredéke éli e törvénygyűjtemény alapján az életét. Egy önmagát ernyőszervezetnek tekintő szövetség alapszabályában furcsán mutat ez a mondat, de a rabbikar egyelőre nem kívánja megváltoztatni. Nekem minden további nélkül megengedik, hogy temetési szertartást vezessek a zsidó temetőben, érdekes is lenne ezt megtagadni tőlem, aki a rabbiképzőn végeztem.

 

bottom symbol1