HETI SZAKASZ AUGUSZTUS 13.-TÓL

DVARIM

 

Mózes V. könyvét kezdjük olvasni ezen a héten. A Tóra e könyvének hagyományos neve — a fenti kezdőszóról nyert elnevezés mellett — Széfer Misné Tóra, vagyis a törvény ismétlésének könyve. Ezért tudományosan (görög-latin szóval) a Deuteronomium névvel illetik. Holott valójában nem ismétlésről van szó, hanem ez a bibliai könyv Mózes beszédeit tartalmazza, amint azt a bevezető mondatok igazolják. „Ezek a szavak, amelyeket Mózes elmondott egész Izraelnek a Jordánon túl” (Mózes V. könyve, 1. fejezet 1. vers). Persze kétségtelen, hogy számos ismétlést is találunk benne, vagy pontosabban a korábban leírt események, parancsolatok és tanítások szubjektív változatát. Ugyanakkor sok olyan előírás, ima és költői alkotás is előfordul könyvünkben, amelyek az előző könyvekben meg nem találhatók, köztük a „Halljad Izrael” kezdetű zsidó főimádság szövege.

Soros heti szakaszunk azonban nem csupán azáltal különleges, hogy új Tóra-könyvet kezdünk általa olvasni, de azért is, mert mindig ezt olvassuk a legnagyobb zsidó gyásznap, Áv hónap 9-ike (héberül tis’á beáv) előtt. Ez a nap emlékeztet Jeruzsálem és templomának lerombolására. Tragikus véletlen, de ezen a napon hajdan több szomorú esemény is lezajlott, többek között mindkét jeruzsálemi Szentélyt ekkor rombolták le: az elsőt, amelyet még Salamon király épített, időszámításunk előtt 587-ben Babilónia, a másodikat pedig a rómaiak időszámításunk szerint 70-ben.

A gyásznapot megelőző három hétben a nép bűneit ostromló prófétai beszédeket olvasunk fel, befejező részként (haftaraként). Ezen a héten Jesája (Ézsaiás) próféta első fejezete kerül sorra, amely így kezdődik: Hazon Jesajáhu (= Ézsaiás látomása). Ezért ezt a szombatot Sabat Hazon (= A látomás szombatja) névvel szokás illetni.

A Biblia korában a gyász kifejezésére sajátos, melankolikus dallamot és egy héber kérdőszót használtak: Ékhá (= hogyan is történt?), ami a fájdalmában kétségbeesett ember megnyilvánulása. Ezzel a szóval kezdődik a bibliai Siralmak könyve, és sokan hagyományosan így is nevezik ezt a könyvet, amelyet a gyásznap előestéjén fel a már említett ősi dallammal a zsinagógában. Csakhogy a megelőző szombaton, mind heti szakaszunkban, mind a prófétai szövegben is akad egy-egy mondat, amelyek ugyanezzel a szóval kezdődnek. Ezeket is a gyászmelódia kíséretében szokás olvasni a Tórából, illetve a prófétai könyvből, hogy emlékeztessenek a közelgő szomorú évfordulóra.

Heti szakaszunk elején Mózes arról panaszkodik, hogy a nép lázongásai kimerítették őt: „Hogyan tudnám egymagam elviselni zaklatásotokat, terheiteket és viszályaitokat?” (ugyanott, 12. vers). A próféta pedig beszédében annak ad hangot, hogy Isten csalódott Jeruzsálem hűtlensége miatt: „Hogyan is lett hűtlenné a hűséges város, telve volt joggal, az igazság lakott benne, és most gyilkosok” (Jesája könyve, 1. fejezet 21. vers).

A Talmud tanítása szerint egyszer majd a legtragikusabb gyásznapokból a legnagyobb örömünnepek lesznek. A gyászidőszak után, hét héten át vigasztaló szavú tanításokat olvasunk fel a prófétai könyvekből. A következő szombat haftarája e szavakkal indul: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok meg népemet”. Ezért a jövő szombat hagyományos neve: Sabat Nahamu (A vigasztalás szombatja). Sőt, a zsidó hagyomány szerint az egész hónapot így szokás emlegetni: hódes menahén áv, vagyis „a vigasztaló áv hónapja”. Mindebből számunkra az legyen a tanulság, hogy az élet legelkeserítőbb pillanataiban sem szabad kétségbeesnünk, hanem vigasztalást kell keresnünk önmagunk és embertársaink számára.

---