HETI SZAKASZ OKTÓBER 15.-TŐL

HAAZINU

 

„Emlékezz a régi időkre, értsétek meg minden nemzedék életét! Kérdezd meg apádat, s ő elmondja neked, öregjeidet, s ők beszélnek róla!” (Mózes V. könyve, 32. fejezet 7. vers). Soros heti szakaszunkban, Mózes búcsúénekében hangzanak el ezek a szavak, amelyek a fiatalok figyelmét hívják fel őseik, az előző nemzedékek életének megértésére, a hagyomány következetes folytatására és a történelmi tanulság megszerzésére. Lényegében véve a közismert latin közmondáshoz hasonló gondolat ez: historia est magistra vitae — a történelem az élet tanítómestere. Ám vajon valóban csak a fiatalabbakat kötelezi a Tóra szava a múlt jobb megismerésére, vajon olyan természetes az, hogy az idősebbek, ha kérdezik őket, maguktól is elmondják minden tapasztalatukat, mindazt, amire a következő nemzedékeknek szükségük van? Hiszen — különösen napjainkban — oly sokszor érezhetjük, mennyire járatlan a fiatalok egy része a történelemben, mennyire keresik, és gyakorta nem is találják meg identitásukat, s olykor még a szélsőségek uszályába is csapódnak.

A bibliai kijelentés második fele azonban többet tartalmaz, mint a római közmondás. Annak üzenete nem pontosan azt jelenti, ahogyan pedig azt fordítani szokás! A héber igék ugyanis ott a jövő idő rövidített alakjában, vagyis óhajtó módban (tudományos szóval iussivus alakban) szerepelnek! A mondat második felénk pontos fordítása tehát a következő: „Kérdezd meg apádat, s ő mondja el neked, öregjeidet, s ők beszéljenek róla!” A bibliai parancs elsősorban a fiatalokhoz szól, de óhajként felszólítja a szülőket, az idősebbeket is: kötelességük átadni élettapasztalatukat, identitásukat, a történelmi tanulságokat gyermekeiknek, a következő nemzedékeknek. Így Mózes búcsúéneke történelmi tudatra, az előző és a következő generációk jobb megértésére nevel bennünket. Sőt, egyértelműen állíthatjuk, hogy részint Mózes kijelentésének köszönhető, hogy a zsidóság volt az első, amely Istent a történelem Urának ismerte el és hirdette. A próféták tanításai szerint Isten igazi hatalmát, tetteinek igazát saját korának embere nem mindig értheti meg, ám a történelem minden esetben bizonyítja.

A nemzedékek harcáról, pontosabban azok egyetértésének szükségességéről olvashatunk az utolsó bibliai próféta könyvében is, aki utolsó beszédének végén éppen arra hívja fel figyelmünket, hogy a messiási kor előtt Isten „visszatéríti az apák szívét fiaikhoz, s a gyermekek szívét szüleikhez” (Maleákhi könyve, 3. fejezet 23-24. vers), nehogy elpusztuljon az egész Föld. Figyeljük meg azonban, hogy a próféta először az apák szívének visszatéréséről beszél, s csak azután a gyermekek szívének szüleik felé fordulásáról! Hiszen az első lépést mindig, ma is a szülőknek kell megtenniük. Akik nemcsak szeretettel, de őszinte megértéssel igyekszik a fiatalok lelkét, sajátos problémáit magáévá tenni, az joggal számíthat arra, hogy ők is örömmel és szeretettel fordulnak majd a hozzájuk közelítő idősebb és tapasztaltabb felnőtt, szüleik gondja, tanácsaik felé.

Az sem véletlen, hogy az utolsó próféta az imént idézett kijelentéssel egy időben az első és legnagyobb próféta, Mózes mesterünkre hivatkozik. „Emlékezzetek Mózes szolgám tanítására, amelyet Hóreb hegyénél parancsoltam neki” (ugyanott). Hiszen lényegében véve Maleákhi próféta kijelentése ugyanarról győz meg bennünket, mint amit Mózes hirdetett búcsúdalában, az óhajtó mód használata által. Arra van szükség (és napjainkban különösen), hogy a nemzedékek újra megértsék egymást, hogy képesek legyenek tanulni egymástól, hogy a fiatalok valóban kérdezzenek, s hogy a szülők, az idősebbek nyitottak legyenek az őszinte válaszadásra.

RAJ TAMÁS

---