HETI SZAKASZ OKTÓBER 29.-TŐL

BRÉSIT

 

Soros heti szakaszunk a héber Biblia első fejezeteit tartalmazza, a teremtés és az Éden-kert történetén (ide értve az első bűn történetét is, amelyet mi nem tartunk örökletesnek) túl Káin és Ábel szomorú históriáját, s végül itt találjuk az ember leszármazásának leírását. Hadd jegyezzük meg, hogy a talmudi bölcsek sokat vitatkoztak azon, melyik a legfontosabb parancsolat a héber Bibliában. A legtöbben úgy vélték, ez nem más, mint a Tóra (Mózes 5 könyve) kellős közepén található, jól ismert „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Az egyik legnagyobb ókori mester, rabbi Akiba azonban úgy gondolta, a legfontosabb a heti szakaszunkban található egyszerű mondat: „Ez az ember leszármazásának története”. Vagyis, mindenki egyazon tőről származik, minden ember egyenlő jogokkal és kötelességekkel bír, minden emberi élet érték, mert Isten ajándéka.

Egyetlen, jól ismert szállóigét szeretnénk kiemelni a Teremtéstörténetből, a Mindenható Isten első szavát, amelyet így szokás fordítani: „Legyen világosság” (Mózes I. könyve, 1. fejezet 3. vers). sokan még latin fordításban is tudják: fiat lux. Héberül: jehí or. A két szó közül az első óhajtó módban (latinul iussivus) áll (a héber nyelvben a felszólító mód általában csak a második személyben használatos). Az or szó azonban — s ezt csupán nyelvi alapon is eldönthetjük — nem elvont főnév: helyes fordítása tehát nem világosság, hanem egyszerű köznév: fény. A hagyományos fordítás egyébként is nehezen értelmezhető, hiszen a Nap és a Hold megteremtése a teremtés történetében csak később valósul meg. A fény azonban a Naptól független,, voltaképpen ősi energia, s a Biblia tanítása szerint Isten ennek a fényenergiának a segítségével indította meg a teremtés művét.

Az elvont (absztrakt) főnevek képzője a héberben az –ut végződés, például hérut (= szabadság), de a bibliai héberben ez még elég ritka. Így meglehetősen sokszor az egyszerű többes szám jelentheti az elvont főnevet (is), ám ilyenkor mindig egyes számú ige áll mellette, például: Elohim = Istenség. (Vajómer Elohim = Szólt Isten). A fénnyel kapcsolatban is képezhető ily módon egy elvont főnév, a maor (= fénylő, világító, sőt: világítótest) többes számaként. Így a meorot szó kettős jelentésű lehet: egyrészt világítótesteket, másrészt világosságot, fényességet jelent.

S épp innen adódik a héber bibliai szöveg újabb félreértése. A teremtéstörténet 14-15. mondatában ugyanis ez a szó mindkét értelemben előfordul, csakhogy a 14. mondatban a jehí (= legyen) igealak áll mellette, míg a következőben vehaju (= legyenek). Ezért a 14. vers minden hagyományos fordítása kissé pontatlan, mert csak a második esetben mondja Isten: „legyenek világítótestekké az ég boltozatán…”

Hadd jegyezzük meg, hogy a Zóhár (A ragyogás könyve), a kabbala főműve, szójátékot alkalmazva, összefüggést keres az aleffal írt or (= fény) és az ájinnal írt or (= bőr) szavai között. Így magyarázza az Éden-kerti kiűzetés után elhangzó híres mondatot: „Készített az Örökkévaló Isten az embernek és feleségének bőrruhákat, és felöltöztette őket” (3. fejezet 21. vers). A kabbala úgy véli, az első emberpárnak, az Éden kertjében, eredetileg fényruhája (kotnot-or) volt, ám ezt elvesztette, s ezért érezték magukat mezítelennek. A Mindenható azonban megkönyörült rajtuk, s adott nekik bőrruhákat (hangzásra szintén: kotnot-or).

Miféle bőrruhára kell gondolnunk? — kérdezhetjük. Isten nem tudott számukra mással szolgálni, mint a primitív népeknek az állatokból lenyúzott gúnyájával? Nem, nem erről van szó! Az emberpár a saját bőrét kapta Istentől, hogy el tudja rejteni mögé gondolatait és érzelmeit, hogy ne váljék kiszolgáltatottá társai előtt, mint az állatok.

A 3. mondat helyes fordítása tehát: „Szólt Isten: legyen fény! Fény lett”. A 14-15. mondat helyes fordítása pedig: „Szólt Isten: Legyen világosság az ég boltozatán, hogy elválassza a nappalt az éjszakától, s legyenek jelekül és időjelzőkül korszakok és évek számára. „Legyenek világítótestek az ég boltozatán, hogy fényt árasszanak a földre, s így lett”.

RAJ TAMÁS

---