heti szakasz január 21.-én

SMOT

 

Mózes második könyvét kezdjük olvasni ezen a szombaton. Itt találkozunk először Mózes nevével és történetével. A zsidóság nagy tanítója igen súlyos körülmények között született. A zsidó nép ez idő tájt rabszolgasorban élt Egyiptomban, ahogyan azt a Bibliában olvassuk: „Megkeserítették életüket súlyos szolgálattal, agyaggal, téglavetéssel és mindenféle rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálattal, amelyre keményen rákényszerítették őket” (Mózes II. könyve, 1. fejezet 14. vers). Sőt, miután a bábaasszonyok meghiúsították a fáraó gyilkos tervét, egy rendelet értelmében az újszülött fiúgyermekeket a Nílusba kellett volna fojtani. „Minden születendő fiút a folyamba dobjatok, és minden lányt hagyjatok életben” (ugyanott, 22. vers).

Amíg legendák szólnak az ókori kelet és a klasszikus ókor kiváló egyéniségeinek isteni származásáról (Augustus császár például a maga különleges eredetének bizonyítására íratta meg Vergiliusszal az Aeneist), addig a Biblia szerint Mózes szülei egyszerű emberek voltak, és szinte semmit sem tudunk róluk. „Elment egy Lévi házából való férfi, és feleségül vett egy Lévi (törzsbeli) lányt” (ugyanott, 2. fejezet 1. vers). Sőt, a gyermek még csak nem is volt elsőszülött, ami az egyiptomi társadalomban különleges szereppel bírt. Nővére, Mirjám volt a legidősebb, bátyja, Áron a másodszülött, ám a történelmi körülmények, a fáraó kegyetlen rendelete mégis különlegessé tették neveltetését.

„(Az asszony) fiút szült, látta, hogy jó (= egészséges), és rejtegette három hónapig” (ugyanott, 2. vers). Miért nem merte tovább rejtegetni? — kérdezhetjük. Nyilván azért nem, mert születése után három hónappal a gyermek sírása már a szomszédba is elhallatszik, s a diktatúra (és a rabszolgasor) minden feljelentő melegágya. Ezután készül el, a Szentírás szavai szerint, a szállóigeként is használt Mózes-kosár, gyantával és szurokkal vízhatlanná téve, majd elrejtik a Nílus nádasában, ott, ahol a királyi hölgyek fürdeni szoktak. A történet folytatását ismerjük: a fáraó leánya találja meg, s noha tudja, zsidó gyermek az, magához fogadja. A nádasban rejtőzködő Mirjám saját édesanyját ajánlja szoptatós dajkának, így az elválasztásig (az ókori keleten ez három éves korig tartott) legálisan anyjánál maradt a fiú, majd — a fáraólány fiaként — királyi neveltetést kapott a fáraó házában.

Ismét egy jogos kérdés merülhet fel bennünk: Miben bízott Mózes családja, amiért a nádasba rejtve a gyermek életben maradását remélhették? Tudnunk kell, hogy az egyiptomi mitológia szerint a két főisten, Ízisz és Ozírisz házasságából született Hórusz-gyermek meghalt, de feltámadását, újraéledését a Nílus habjaiból várták. Mózes szülei, akik nyilván jól ismerték környezetük legendáit, végső elkeseredésükben már csak abban bízhattak, hogy az isteni „újjászületés” módján előkerülő fiút talán mégsem fogják megölni…

Mózes nevének magyarázatát a Biblia természetesen a héber nyelv alapján közli velünk: „(A fáraó lánya) elnevezte őt Mózesnek, s így szólt: bizony, a vízből húztam ki őt” (ugyanott, 10. vers). A héber Mose név gyöke valóban kihúzni értelemmel bír. Csakhogy a „mose”’ igealak jelen idejű melléknévi igenév (latinul participium activi), jelentése tehát „kihúzó”, és nem „kihúzott”.

Obadja Szforno itáliai orvos és bibliamagyarázó (1475-1550) ezért azt tanácsolja, a Mózes név magyarázata valójában „kihúzó”, hiszen ő volt az, aki kihúzta, kivezette Izrael népét az egyiptomi szolgaságból. Szerény véleményem szerint azonban, ezek a magyarázatok bármilyen tetszetősek és szellemesek, sőt történelmi szempontból igazak is, mégsem tételezhető fel, hogy a fáraó lánya héber nevet adott volna az általa egyiptomivá (sőt, a királyi házba) fogadott gyermeknek.

Tudnunk kell, hogy egyiptomi nyelven msze fiút jelent, s ehhez szokták hozzábiggyeszteni valamelyik, a szülő által kiválasztott isten nevét, például ré-msze (görögösen Ramszesz) a napisten (Ré) fia, thot-msze (Thutmoszisz) valójában a holdisten (Thot) fia, és így tovább. Feltehető, hogy a királylány a talált gyermeknek egyszerűen a Msze nevet adta (vagyis senki fia), amit aztán a népetimológia a héber nyelvből szeretett volna értelmezni.

Mindenesetre, így Mózes neve a Szentírásban leírt különös történet egyértelmű igazolásának is tekinthető.

RAJ TAMÁS

---