Vájechi (1Mózes 47:28–50:26.)

47. fejezet

28. És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig; és voltak Jákob napjai, életének évei: száznegyvenhét év. 29. Midőn közeledtek Izrael napjai a halálhoz, akkor hivatta fiát, Józsefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el kérlek, Egyiptomban. 30. Ha majd elnyugszom atyáimmal, akkor vigyél el engem Egyiptomból és temess el az ő temetőhelyükön. És ő mondta: Én szavad szerint fogok cselekedni. 31. És ő mondta: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. És leborult Izrael az ágy fejére.

48. fejezet

Efráim és Menase

1 Történt ezen dolgok után, mondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. És ő vette két fiát magával, Menássét és Efráimot. 2. Midőn tudtára adták Jákobnak és mondták: Íme fiad, József jön hozzád, akkor erőlködött Izrael és felült az ágyon. 3. És mondta Jákob Józsefnek: Isten, a Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán országában és megáldott engem; 4. és mondta nekem: Íme, én megszaporítlak és megsokasítlak és teszlek népek gyülekezetévé; és adom ezt az országot magzatodnak utánad örök birtokul. 5. Most tehát, két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, amíg eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyéim ők; Efráim és Menásse, mint Rúbén és Simon legyenek az enyéim. 6. Nemzettjeid pedig, akiket nemzettél utánuk, a tieid legyenek; testvéreik nevéről neveztessenek az ő örökségükben. 7. Én pedig, midőn jöttem Páddánból, meghalt mellettem Ráchel Kánaán országában, az úton, midőn még egy dűlő föld volt, hogy elérkezzem Efroszba és eltemettem őt ott, az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem.

8. Meglátta Izrael József fiait és mondta: Kik ezek? 9. És mondta József az ő atyjának: Fiaim ők, akiket adott nekem Isten itt; és ő mondta: Hozd csak ide őket hozzám, hogy megáldjam őket. 10.Izrael szemei pedig nehezek voltak az öregségtől, nem bírt látni; és közel vitte őket hozzá, megcsókolta és megölelte őket. 11. És mondta Izrael Józsefnek: Arcodat látni sem gondoltam és íme, látnom engedte Isten a te magzatodat is. 12. És József kivezette őket térdei közül, és leborult arcával a földre.
13. És vette József mindkettőjüket, Efráimot jobbjával Izrael baljáról és Menássét baljával Izrael jobbjáról és közelvitte hozzá. 14. Izrael pedig kinyújtotta jobbját és rátette Efráim fejére, az pedig az ifjabbik, és balját Menásse fejére; megfontolva tette kezeit, mert Menásse volt az elsőszülött. 15. Megáldotta Józsefet és mondta: Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, a pásztorom, mióta vagyok e napig; 16. az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a gyermekeket és neveztessék rajtuk az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve és halként szaporodjanak sokasággá az országban.
17. Midőn József látta, hogy atyja jobb kezét teszi Efráim fejére, visszatetszett szemeiben; megfogta atyja kezét, hogy eltávolítsa azt Efráim fejéről Menásse fejére. 18. És mondta József az atyjának: Nem így atyám, mert ez az elsőszülött, tedd jobbodat az ő fejére. 19. De atyja vonakodott és mondta: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzatja lesz népek sokaságává. 20. És megáldotta őket azon a napon, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és mint Menásse. És elé helyezte Efráimot Menássénak.
21. És mondta Izrael Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek országába. 22. Én pedig adok neked egy részt testvéreid fölött, amit elvettem az Emóri kezéből kardommal és ifjammal.

49. fejezet

Jákób áldása

1 És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben. 2. Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.

Reubén

3. Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!4. De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.

Simeón és Lévi

5. Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik. 6. Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak. 7. Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.

Júda

8. Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.9. Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! 10. Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata. 11. Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját. 12. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.

Zebúlon

13. Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.

Jiszákár

14. Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között; 15. látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.

Dán

16. Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek. 17. Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa. 18. Segítségedet remélem; Örökkévaló.

Gád

19. Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.

Ásér

20. Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.

Naftáli

21. Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.

József

22. Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra. 23. Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok, 24. de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;25. atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.
26. Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.

Benjámin

27. Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.
28. Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg. 29. És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van; 30. a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul. 31. Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát. 32. Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól. 33. Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.

50. fejezet

Jákób temetése

1 És ráborult József az ő atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.
2. És megparancsolta József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és az orvosok bebalzsamozták Izraelt. 3. És betelt számára negyven nap, mert így telnek be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták őt az egyiptomiak hetven napig. 4. Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek, Fáraó fülei hallatára, mondván: 5. Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán országában, oda temess el engem! Most tehát hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és azután visszatérek. 6. És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat, amint megesketett téged.
7. És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei; 8. meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén. 9. És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt. 10. Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt.11. Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni; a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim (Egyiptom gyásza), mely a Jordánoh túl van. 12. És fiai úgy cselekedtek vele, amint megparancsolta nekik. 13. És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt. 14. József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját.
15. Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindama rosszat, mit elkövettünk vele. 16. Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván: 17. Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! József pedig sírt, midőn szóltak hozzá. 18. El is mentek testvérei és leborultak előtte és mondták: Itt vagyunk szolgáidul. 19. De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én? 20. Ti ugyan, rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet. 21. Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt.

József halála

22. És lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz évig. 23. És látott József Efráimtól harmadíziglen való utódokat; Móchir, Menassé fiának fiai is József térdein születtek. 24.És mondta József az ő testvéreinek: Én meghalok; Isten pedig majd gondol rátok és fölvisz benneteket ebből az országból amaz országba, melyről megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. 25. És megeskette József Izrael fiait, mondván: Isten gondol majd rátok és akkor vigyétek föl innen csontjaimat. 26. És meghalt József száztíz éves korában; bebalzsamozták őt és koporsóba tették Egyiptomban.

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

12. VAJHÍ

Soros heti szakaszunk az idős Jákob ősapa (másik nevén Izrael) betegségével kezdődik, aki halála előtt egybehívja fiait, hogy elbúcsúzzon tőlük, s hogy megáldja őket. A tizenkét fivér ekkor már nagy családdal rendelkező felnőtt férfi, a későbbi zsidó nép törzseinek őse, így az áldás szavai mintegy megelőlegezik a törzsek későbbi sorsát, küzdelmeit és reményeit. Jákob áldása a legtöbb törzsi jelképet (többnyire állat- és növényszimbólumokat) is magába foglalja.

A törzsek nevei és szimbólumai:

• Ruben — felkelő nap,
• Simon — pajzs és dárda,
• Lévi — vizes korsó,
• Juda — oroszlán,
• Zebulon — hajó,
• Jiszakhár — szamár,
• Dán — kígyó,
• Gád — sátortábor,
• Asér — búzakalász vagy kenyér,
• Naftáli —szarvas,
• József (Efrájim és Menáse) — szőlő és pálmafa,
• Benjámin — farkas.

Érdekes kérdés, hogy a tizenkét fiú közül végül ki nyerte el az elsőszülöttség jogát. Jákob, aki már fiatal korában is (Ézsau testvérével történt rivalizálása miatt) e kérdés jegyében indult útjára, a született előjog rendjének megváltoztatását mintegy átörökítette fiainak. Eleinte (a korabeli szokásokkal ellentétben) kedvenc felesége, Ráhel első gyermekét, Józsefet szánta elsőszülöttjéül, ezért vette meg számára a csíkos köntöst, ami a testvérek irigységét felkeltette. Ez az elképzelés ugyan nem valósult meg, Józsefet az ősapa később mégis előnybe helyezte, amikor két unokáját, Efrájimot és Menásét saját gyermekeivé (törzsfőkké) léptette elő. A valódi elsőszülöttet, Rubent, botlása miatt kizárta jogaiból, akárcsak Simont és Lévit, akik bosszút álltak húguk, Dina meggyalázása miatt. Így végül a negyed-szülött Juda nyerte el apjától az elsőszülöttség jogát, akitől a ma élő zsidóság jó része származik, s akinek nevéből származik az általunk használt „zsidó” szó is.

A bibliamagyarázó zsidó legenda, a midrás egy kedves történettel egészíti ki Jákob végső búcsújának történetét, s úgy véli, az ősapa fiai mondták el először a későbbi mózesi főimádság, a „Halljad Izrael” (a SMÁ JISZRAÉL) jól ismert szavait. A midrás szerint Jákob, halála előtt arra is kíváncsi volt, hogy ott Egyiptomban, idegen földön, ahol egyikük, József alkirály lett, s a többiek is eleinte magas tisztséget kaptak, vajon kitartanak-e majd zsidó hitük mellett. Ezért aztán megkérdezte őket:

• Követni fogjátok apátok hitét? Megőrzitek majd nyelvünket és hagyományainkat? Továbbra is egyetlen Istent tiszteltek majd, és nem borultok le az idegen bálványok előtt?

S a legenda szerint a fiúk, beleértve Józsefet is, egyöntetűen így válaszoltak (az ősi ima szavaival):

• „Halljad Izrael (apánk)! Az Örökkévaló a mi Istenünk (nemcsak a tied), az Örökkévaló egyetlenegy!”

A Talmud még egy másik, érdekes esetről is beszámol. A Talmud tudósai egyszer nagy lakomát rendeztek, ahol — talán a hangulat megőrzése kedvéért — az egyik mester meglepő kijelentést tett:

— Figyeljetek ide! A Biblia szerint Jákob ősapánk valójában nem halt meg!

• Hogy mondhatsz ilyet? — hördültek fel a többiek. — Jóllehet, a „meghalt” szó valóban nem szerepel a Szentírásban, de azt olvashatjuk benne, hogy „bebalzsamozták”, hogy „elkísérték” a sírhoz (a Makhpéla barlanghoz), és hogy „eltemették”! Hogy mondhatsz hát ilyet?
• Pedig ez így van, — felelte ő —, mert amíg az utódai élnek, amíg emlékeznek rá, mindaddig ő is életben marad…