heti szakasz május 25-én: Böhár

Böhár (3Mózes 25:1–26:2.)

25. fejezet

A szombati-év – A smitá

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj hegyén, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha bementek az országba, melyet én nektek adok, akkor tartson a föld szombatot az Örökkévalónak. 3. Hat éven át vesd be meződet és hat éven át messd meg szőlődet és takarítsd be termését. 4. A hetedik évben azonban szombati nyugalom legyen a föld számára, szombat az Örökkévalónak; meződet ne vesd be és szőlődet ne messd meg. 5. Aratásod utónövését ne arasd le és metszetlen szőlődnek bogyóit ne szüreteld le; szombati nyugalom éve legyen a föld számára. 6. És legyen a föld szombatjának termése nektek eledelül; neked, szolgádnak szolgálódnak, béresednek és lakódnak, kik nálad tartózkodnak; 7. meg barmodnak és a vadnak, mely országodban van, legyen minden termése eledelül.

A jóbél-év

8. És számlálj magadnak hét évhetet, hét évet hétszer, hogy legyenek neked a hét évhét napjai: negyvenkilenc év. 9. Akkor szólaltasd meg a riadás harsonáját a hetedik hónapban, a hónap tizedikén ; az engesztelés napján szólaltassátok meg a harsonát egész országotokban. 10. És szenteljétek meg az ötvenedik évet, hirdessetek szabadságot az országban minden lakójának; jóbél az, az legyen nektek és térjetek vissza, kiki az örökségéhez és kiki az ő családjához térjetek vissza. 11. Jóbél az, az ötvenedik év legyen nektek, ne vessetek és ne arassátok le utónövéseit és ne szüreteljétek le metszetlen szőlőjét. 12. Mert jóbél az, szent legyen nektek; a mezőről, egyétek termését. 13. A jóbél ez évében térjetek vissza, kiki az ő örökségéhez. 14. Ha pedig eladsz valami eladni valót embertársadnak, vagy veszel embertársadtól, meg ne csaljátok egymást. 15. Az évek száma szerint a jóbél után, vedd meg embertársadtól, a termés éveinek száma szerint adja el neked. 16. Az évek sokasága szerint sokasítsd vételárát és az évek kisebb száma szerint kevesbítsd vételárát, mert a termések számát adja ő el neked. 17. Meg ne csaljátok egymást, hanem félj Istenedtől, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Intelem

18. Tegyétek meg törvényeimet és rendeleteimet őrizzétek meg, hogy megtegyétek azokat és lakjatok biztonságban az országban. 19. Hogy megadja a föld gyümölcsét és ti egyetek jóllakásig, és lakjatok biztonságban rajta. 20. Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk majd a hetedik évben, íme, nem vetünk és nem takarítjuk le termésünket? 21. Én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben és meghozza a termést három évre; 22. vetni fogtok a nyolcadik évben és esztek még a régi termésből; egész a kilencedik évig, míg bejut ennek termése, fogtok enni régit.

23. És a föld ne adassék el véglegesen, mert enyém a föld, mert idegenek és lakók vagytok ti nálam. 24. Örökségetek egész országában kiválást engedjetek a föld számára.

A föld visszavásárlása

25. Ha elszegényedik testvéred és elad örökségéből, akkor jöjjön kiváltója, aki közelálló hozzá és váltsa ki testvérének eladott birtokát. 26. Ha pedig valakinek nincs kiváltója, de vagyonhoz jut és szerez annyit, amennyi elég kiváltására, 27. akkor számítsa eladásának éveit és térítse vissza a maradékot ama férfiúnak, akinek eladta és ő térjen vissza az örökségéhez. 28. Ha pedig nem kerül vagyonából, hogy visszatéríthesse neki, akkor marad eladott birtoka vevőjének kezében a jóbél-évig; a jóbélben fölszabadul az, ő pedig visszatér az örökségéhez.

Házak visszaváltása

29. Ha pedig elad valaki lakóházat fallal kerített városban, akkor legyen kiváltása, míg elmúlik eladásának éve; egy évig legyen kiváltása. 30. Ha pedig nem váltják ki, míg eltelt egy teljes év, akkor marad a ház, mely a városban van, melynek fala van, véglegesen a vevőjéé, nemzedékein át; nem szabadul föl a jóbélben. 31. Oly falvak házai pedig, melyeknek nincs faluk köröskörül, az ország mezősége gyanánt számíttassanak; kiváltás legyen számára és a jóbélben fölszabadul. 32. A leviták városai pedig, örökségük városainak házai – örök kiváltás legyen a leviták számára. 33. És amit kivált a levitáktól – fölszabadul a ház eladása és örökségének városa a jóbélben, mert a leviták városainak házai az ő örökségük Izrael fiai közepette. 34. És a városaik legelőjének mezeje ne adassék el, mert örök birtok az számukra.

Felebaráti szeretet a gyakorlatban

35. Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, támogasd őt, akár idegen, akár lakó, hogy élhessen melletted. 36. Ne végy tőle kamatot és többletet, hanem félj Istenedtől, hogy élhessen testvéred melletted. 37. Pénzedet ne add neki kamatra és többletre ne add eledeledet. 38. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy adjam nektek Kanaán országát, hogy legyek a ti Istenetek.

Nincs örökös Izraelita szolgaság

39. Ha elszegényedik testvéred melletted és eladja magát neked, ne dolgoztass vele rabszolgai munkát. 40. Mint béres, mint lakó legyen nálad, a jóbél évig szolgáljon nálad. 41. Akkor pedig menjen el tőled, ő és gyermekei vele, hogy visszatérjen családjához és ősei örökségéhez visszatérjen. 42. Mert az én szolgáim ők, akiket kivezettem Egyiptom országából, ne adassanak el rabszolga eladatása szerint. 43. Ne uralkodjál rajta szigorúsággal, hanem félj Istenedtől. 44. Szolgád és szolgálód, akik lesznek nálad a népek közül, melyek körülöttetek vannak, azok közül vehettek rabszolgát és rabszolgálót. 45. És a lakók gyermekei közül is, akik tartózkodnak nálatok, azok közül vehettek és családjukból, mely nálatok van, akiket nemzettek országotokban, azok legyenek nektek örökségül. 46. Birtokba vehetitek azokat magatoknak, gyermekeiteknek utánatok, hogy örököljék örökség gyanánt, örökre tarthatjátok azokat szolgaságban; testvéreiteken azonban, Izrael fiain, egymáson – ne uralkodjál azon szigorúsággal.

Izraeliták, akik idegenek rabszolgái voltak

47. Ha pedig vagyonhoz jut az idegen és lakó nálad, testvéred pedig elszegényedik melletted és eladja magát az idegennek vagy a lakónak nálad vagy az idegennek családjából származottnak; 48. miután eladta magát, kiváltás legyen számára, testvéreinek egyike váltsa ki őt; 49. vagy nagybátyja vagy nagybátyjának fia váltsa ki őt, vagy valaki vérrokonai közül az ő családjából váltsa ki őt, vagy ha vagyonhoz jut, maga váltsa ki magát. 50. És számoljon vevőjével azon évtől, hogy, eladta magát annak, a jóbélévig; és legyen eladásának ára az évek száma szerint, a béres napjai szerint legyen nála. 51. Ha még sok év van hátra; azok szerint térítse vissza kiváltását vételének árából. 52. Ha pedig csak kevés év marad az évekből a jóbél-évig, akkor számoljon vele; évei szerint térítse vissza kiváltását. 53. Mint az évről-évre fogadott béres legyen nála, ne uralkodjék rajta szigorúsággal szemeid láttára. 54. De ha azok nem váltják ki, akkor szabaduljon föl a jóbélben, ő és gyermekei vele. 55. Mert az én szolgáim Izrael fiai, az én szolgáim ők, aki kivezettem őket Egyiptom országából én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

47. fejezet

A bálványimádás tilalma

1. Ne készítsetek magatoknak bálványokat, faragott képet és oszlopot ne állítsatok fel magatoknak, és követ képpel ne helyezzetek el országotokban, hogy leboruljatok rája, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

A szombat megőrzése

2. Szombatjaimat őrizzétek meg és szentélyemet féljétek; én vagyok az Örökkévaló.

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA

32. B’HÁR

 

Szólt az Örökkévaló Mózeshez a Szináj hegyén a következőképpen: Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek az országba, amelyet nektek adok, tartson az ország szombatot az Örökkévalónak. Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át metszd meg szőlődet, és gyűjtsd be termésedet, ám a hetedik esztendőben szombat, nyugalom legyen az ország számára, szombat az Örökkévalónak: meződet ne vesd be, és szőlődet ne metszd meg” (Mózes III. könyve, 25. fejezet 1-4. vers).

Miért köti a Szentírás soros heti szakaszunk elején a szombatév törvényét a Szináj hegyéhez, — veti fel a kérdést a legnépszerűbb zsidó bibliamagyarázó, RÁSI (Slomó Jichaki, 1040-1105) —, hiszen valamennyi tórai törvény onnan származik? Ha ez a parancsolat, — hangsúlyozza —, amely egyértelműen a később meghódított Szentföldhöz kötődik, a Szináj hegyénél került a zsidó nép birtokába, mennyivel inkább elmondható ugyanez a többi mózesi törvényről. És miért kellett a Tórának kiemelnie, hogy a szombatév „az Örökkévaló számára” szóló tiszteletadás szimbóluma legyen, akárcsak a szombatnap, ahogyan azt a Tízparancsolatban olvassuk? Az embernek ugyanis tudnia kell, hogy munkája eredményét, akárcsak a zsidó nép Izrael országát, végső soron a Mindenható Istennek köszönheti.          Ábrahám Ibn Ezra (középkori zsidó tudós és bibliamagyarázó, 1089-1167) arra hívja fel figyelmünket, hogy „a Tórában nincs időbeli sorrend. Ez a mostani fejezet voltaképpen sokkal korábban játszódik, mint Mózes III. könyvének korábbi részei, de azért került ide, mert e törvény megőrzése „a földön való megmaradás feltétele”. A következő heti szakasz a népnek Izrael országában való életét szabja meg, ezért előtte — mintegy előfeltételként — írja elő itt a Szentírás a szombatév parancsolatát.

Ebben az esztendőben a föld tulajdonosának és birtokának pihennie kellett, ám a földön magától termő gabonát, szőlőt, gyümölcsöt a szegények és nincstelenek leszedhették, s a gazdának meg kellett engedniük, hogy ők beléphessenek oda begyűjteni maguk számára a szükséges élelmet. Ezért aztán kétségtelen, hogy noha a szombatév célja elsősorban a termőföld megkímélése volt, ám az sem vitatható, hogy voltak e törvénynek szociális céljai is: egyrészt a tulajdonjog és a tulajdonvágy visszaszorítása, korlátozása, másrészt a szegényekről való gondoskodás vezethette a törvényhozót. A kor legnagyobb zsidó tudósa, Majmúni Mózes (Maimonides, 1138-1204) is kiemeli, hogy a Tóra a mezőgazdasági munkát és törvényeit mindig összekapcsolja az emberi könyörületesség gyakorlatával. Egy modern zsidó tanítómester, Ráv Koock (1868-1935) pedig hozzáteszi: Isten fontosnak tartotta, hogy a földet a szegények is magukénak érezzék, hogy ebben az esztendőben ők is örüljenek, és élvezzék a munka gyümölcsét. Így segítette elő a parancsolat a közösség (gazdagok és szegények) egybeforrasztását.Jichak Arama, a zamorai (spanyolországi) rabbi főiskola vezetője szerint a szombat és a szombatév „világító gyertyák életünkben”. Ahogyan a szombat a napok között, úgy a szombatév az esztendők sorában megállásra és lelki-szellemi elmélyülésre tanítanak bennünket. Voltaképpen ezek a hatnapos és hatesztendős munka jutalmai és céljai is egyben. Az embernek élveznie kell munkája gyümölcsét, s azt szellemi célokkal felruháznia. Ez a hit első megnyilvánulása minden ember számára, s ez a rendszer igazolja számunkra a világ teremtett voltát.

A fentiekből látjuk, hogy a Tóra szinte minden parancsolatából, és még egy ilyen pusztán mezőgazdasági törvényből is milyen sok lelki-erkölcsi tanulságot vonhatunk le.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz május 18-án
Next post heti szakasz junius 1-én