heti szakasz február 29-én: Trumá (2Mózes 25:1–27:19.)
Roskó Gábor munkája
https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/truma
Trumá (2Mózes 25:1–27:19.)
25. fejezet
A szentély építéséhez való anyag
1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak nekem: ajándékot; minden embertől, akit szíve arra ösztönöz, vegyétek el a nekem szánt ajándékot. 3. És ez az ajándék, melyet tőlük elvegyetek: Arany, ezüst és réz; 4. kék bíbor, piros bíbor, karmazsin és bisszus, meg kecskeszőr; 5. pirosra festett kosbőrök és táchásbőrök, meg sittimfa; 6. olaj a világításra, illatszerek a kenetolajhoz és fűszeres füstölőszerhez; 7. sóhámkövek és foglalókövek, az éfód és a melldísz számára.
A szentély céljai
8. És készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közepettük. 9. Egészen úgy, amint én mutattam neked a hajlék mintáját és minden edényeinek mintáját, úgy készítsétek.
A frigyláda
10. És készítsenek ládát sittimfából; két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége és egy és fél könyök a magassága. 11. És vond be azt tiszta arannyal, belülről és kívülről vond be azt; és készíts rá arany koszorút köröskörül. 12. És önts számára négy arany karikát és tedd a négy szögletére; és pedig két karikát az egyik oldalára és két karikát a másik oldalára. 13. És készíts rudakat sittimfából és vond be azokat arannyal. 14. Tedd be a rudakat a karikákba a láda oldalain, hogy vigyék a ládát azokon. 15. A láda karikáiban legyenek a rudak, ne távozzanak azokból. 16. És tedd a ládába a bizonyságot, amelyet majd adok neked.
17. És készíts födelet tiszta aranyból, két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége.18. És készíts két kerubot aranyból; vert munkával készítsd azokat a födél két végén. 19. Készíts pedig egy kerubot az egyik végén, innen, és egy kerubot a másik végén, amonnan; a födélből készítsétek a kerubokat, annak két végén. 20. És legyenek a kerubok szárnyaikat kiterjesztve, felfelé, beborítva szárnyaikkal a födelet, arcuk pedig egymáshoz fordulva; a födél felé legyen a kerubok arca. 21. És tedd a födelet a ládára felülről; a ládába pedig tedd a bizonyságot, melyet majd adok neked. 22. És én találkozom veled ott és elmondom neked a födélről, a két kerub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked parancsolok Izrael fiai számára.
A színkenyér asztala
23. És készíts asztalt sittimfából; két könyök a hossza, egy könyök a szélessége és egy és fél könyök a magassága. 24. Vond be azt tiszta arannyal és készíts neki arany koszorút köröskörül.25. És készíts neki egy tenyérnyi keretet köröskörül és készíts arany koszorút keretére köröskörül. 26. És készíts neki négy arany karikát; és tedd a karikákat a négy sarokra, melyek négy lábánál vannak. 27. A keret mellett legyenek a karikák tartókul a rudaknak, hogy vigyék az asztalt. 28. És készítsd a rudakat sittimfából és vond be azokat arannyal, hogy vigyék azokon az asztalt. 29. Es készítsd az ő tálait, csészéit, kannáit és kancsóit, amelyekkel italt áldoznak; tiszta aranyból készítsd azokat. 30. És tegyél az asztalra (Isten) színe elé való kenyeret, színem előtt legyen állandóan.
A menóra
31. És készíts lámpát tiszta aranyból; vert munkával készíttessék a lámpást: szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai belőle legyenek. 32. Hat ág jöjjön ki oldalaiból: a lámpás három ága az egyik oldalából, és a lámpás három ága a másik oldalából. 33. Három mandolaforma kehely az egyik ágon, gomb meg virág, és három mandolaforma kehely másik ágon, gomb meg virág; így a hat ágnál, melyek kijönnek a lámpásból. 34. És a lámpáson négy mandolaforma kehely, gombjai meg virágai. 35. És egy gomb két ág alatt belőle és egy gomb két ág alatt belőle és egy gomb két ág alatt belőle; a hat ágnál, melyek kijönnek a lámpásból. 36. Gombjaik és ágaik belőlük legyenek; az egész egy darabból verve, tiszta aranyból. 37. És készítsd mécseit, hetet, hogy midőn felteszi mécseit, világítsanak az eleje felé. 38. És hamvvevői, meg serpenyői tiszta aranyból. 39. Egy kikkár tiszta aranyból készítsd azt, meg mind ez edényeket. 40. Nézd meg és készítsd el, az ő mintájuk szerint, mely neked mutattatott a hegyen.
26. fejezet
A hajlék szőnyegei
1 A hajlékot pedig készítsd tíz szőnyegből, sodrott bisszusból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, kerubokkal, takácsmunkával készítsd azokat. 2. Egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök és szélessége négy könyök, ez egy szőnyeg; egy mértéke legyen mind a szőnyegeknek.3. Öt szőnyeg legyen összefűzve egymással és megint öt szőnyeg összefűzve egymással. 4. És készíts hurkokat kék bíborból, az egyik szőnyeg szélére az összefűzés végén; és így készíts a szélső szőnyeg szélére is, a másik összefűzésnél. 5. Ötven hurkot készíts az egyik szőnyegre és ötven hurkot készíts a szőnyeg szélére, mely a másik összefűzésnél van; átellenben legyenek a hurkok egymással. 6. És készíts ötven arany kapcsot; és fűzd össze a szőnyegeket, egyiket a másikkal a kapcsok által, hogy a hajlék eggyé legyen.
A sátor további szőnyegei és takarói
7. És készíts kecskeszőr-szőnyegeket sátor gyanánt a hajlék fölé; tizenegy szőnyeget készíts azokból. 8. Egy szőnyeg hossza harminc könyök és szélessége négy könyök, ez egy szőnyeg; egy mértéke legyen a tizenegy szőnyegnek. 9. És fűzz össze öt szőnyeget külön, meg hat szőnyeget külön; és hajtsd kétrétűen a hatodik szőnyeget a sátor előrésze felé. 10. És készíts ötven hurkot az egyik szőnyeg szélére, mely a szélső az összefűzésben és ötven hurkot az egyik szőnyeg szélére, a másik összetűzésnél. 11. És készíts rézkapcsokat, ötvenet, és tedd a kapcsokat a hurkokba, hogy összetűzd a sátort és eggyé legyen. 12. A lelógó rész, mely fölös a sátor szőnyegeinél: a fölös fél szőnyeg lógjon a hajlék hátsó részén; 13. és pedig egy könyöknyi innen és egy könyöknyi amonnan a fölöslegből, a sátor szőnyegeinek hosszában lógjon le a hajlék oldalán innen és onnan, hogy befedje azt. 14. És készíts takarót a sátornak, pirosra festett kosbőrökből, és egy takarót táchásbőrből legfelül.
A hajlék deszkái
15. Készíts deszkákat a hajlékhoz sittimfából, egyenesen állókká. 16. Tíz könyök a deszka hossza és egy és fél könyök az egyik deszka szélessége. 17. Két csapot egy-egy deszkának, hozzáillesztve egyiket a másikhoz; így készítsd a hajlék összes deszkáinak. 18. És készítsd a deszkákat a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldal felől, dél felé. 19. És negyven ezüst lábat készíts a húsz deszka alá: két lábat egy deszka alá, két csapja számára, és két lábat egy deszka alá, két csapja számára. 20. És a hajlék másik oldalára, észak felé húsz deszkát. 21. És negyven lábukat ezüstből; két lábat egy deszka alá és két lábat egy deszka alá. 22. És a hajlék hátulsó részére, nyugat felé készíts hat deszkát. 23. És két deszkát készíts a hajlék szögletei számára, a hátulsó részen. 24. És kettősek legyenek alulról és teljesen egybeillők legyenek fent egy karikában; így legyen mindkettőnél, a két szögletnél.
25. És legyen nyolc deszka és ezüst lábaik, tizenhat láb; két láb egy deszka alatt, két láb egy deszka alatt. 26. És készíts tolózárakat sittimfából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkái számára; 27. és öt tolózárt a hajlék másik oldalának deszkái számára és öt tolózárt a hajlék oldalának deszkái számára; a hátulsó részen, nyugat felől; 28. és a középső tolózárt, a deszkák közepén, mely átfut egyik végétől a másik végéig. 29. A deszkákat pedig vond be arannyal és karikáikat készítsd aranyból, tartókul a tolózáraknak; és vond be a tolózárakat arannyal. 30. Azután állítsd fel a hajlékot, annak rendje szerint, amint neked mutattatott a hegyen.
A függöny
31. És készíts függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, takácsmunkával készítsék azt, kerubokkal. 32. És tedd azt négy sittimfaoszlopra, melyek arannyal vannak bevonva; horgaik aranyból, négy ezüst lábon. 33. És tedd a függönyt a kapcsok alá és vidd be oda a függönyön belül, a bizonyság ládáját; és válassza el nektek a függöny a szentélyt a szentek szentjétől.
34. És tedd a födelet a bizonyság ládájára, szentek szentjében. 35. És tedd az asztalt a függönyön kívül és a lámpást az asztallal szemközt, a hajlék oldalára, dél felé, az asztalt pedig tedd az északi oldalra. 36. És készíts takarót a sátor ajtajának kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, még sodrott bisszusból, hímző munkával. 37. És készíts a takaró számára öt sittimfaoszlopot és vond be azokat arannyal, horgaik aranyból; és önts számukra öt rézlábot.
27. fejezet
Az égőáldozat oltára
1 És készítsd az oltárt sittimfából; öt könyök a hossza és öt könyök a szélessége, négyszögű legyen az oltár és három könyök a magassága. 2. És készítsd szarvait négy sarkára, magából legyenek szarvai; és vond be azt rézzel. 3. És készítsd fazekait, hogy hamuját kivegyed, és lapátait, medencéit, villáit és serpenyőit; mind az edényeit rézből készítsd. 4. És készíts hozzá rostélyt, hálómunkával, rézből és készíts a hálóra négy rézkarikát, a négy végére. 5. És tedd azt az oltár párkányzata alá, alulról és legyen a háló az oltár feléig. 6. És készíts rudakat az oltár számára, sittimfarudakat és vond be azokat rézzel. 7. És tegyék rúdjait a karikákba, és legyenek a rudak az oltár két oldalán, midőn viszik azt. 8. Üresen, táblákból készítsd azt; amint neked mutattatott a hegyen, úgy készítsék el.
A hajlék udvara
9. És készítsd a hajlék udvarát; déli oldalára függönyöket az udvarnak, sodrott bisszusból, száz könyök a hossza az egyik oldalnak. 10. És oszlopait, húszat, meg lábaikat, húszat, rézből; az oszlopok horgait és abroncsaikat ezüstből. 11. Épp így az északi oldalra, hosszában függönyöket, száz könyök a hossza; és oszlopait, húszat, meg lábaikat, húszat, rézből, az oszlopok horgait és abroncsaikat ezüstből. 12. És az udvar szélességében a nyugati oldalra ötven könyöknyi függönyöket; oszlopaikat, tizet és lábaikat, tizet. 13. És az udvar szélességében a napkeleti oldalra ötven könyöknyit.
14. És pedig tizenöt könyöknyi függönyt az egyik végére, oszlopaikat, hármat és lábaikat, hármat; 15. és a második végére tizenöt könyöknyi függönyt, oszlopaikat, hármat, meg lábaikat hármat. 16. És az udvar kapuja gyanánt egy takarót, hús könyöknyit, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, hímző munkával; oszlopaikat, négyet, meg lábaikat, négyet. 17. Az udvar minden oszlopait köröskörül ezüsttel abroncsolva, horgaikat ezüstből és lábaikat rézből. 18. Az udvar hossza száz könyöknyi és szélessége ötven az ötvenre és magassága öt könyök; (függönyei) sodrott bisszusból és lábaik rézből. 19. Minden edény a hajléknak, minden szolgálatában és minden szöge és szögei az udvarnak rézből legyenek.
RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:
19. TRUMÁ
„Készítsetek nekem szentélyt, hogy köztük lakozzam” (Mózes II. könyve, 25. fejezet 8.vers). Ezt a heti szakaszunkban található bibliai verset gyakran célzatos fordításban („hogy benne lakozzam”) ültetik át, ami alapvető különbséget jelent a Szentírás eredeti gondolata és a hétköznapi ember felfogása, vagyis a közgondolkodás között. A legtöbben ugyanis úgy vélik, Isten „lakhelye” a templom épületében van. Holott a szent szöveg helyes fordítása: Isten „köztük”, tehát az emberek között, vagy „bennük”, a hívők lelkében kíván jelen lenni. (Ezt támasztja alá az eredeti héber szócska: betokhám, melynek fordítása „köztük”, vagy „bennük”, és nem betokhó = közte, benne.) Nem Istennek van szüksége a Szentélyre, a templomokra, hanem éppen az embereknek, akik ott a Mindenható dicséretére egybegyűlnek. Nem „benne”, nem az épületben, hanem „köztük”, az emberekben, a hívők lelkében lakik az Örökkévaló! Még akkor sem igazolható a közfelfogás, ha a templomépületet az ember valóban különleges, mondhatni szakrális helynek érzi, vagy ha a történelem azt valóban azzá emelte is. (Mellesleg, a fenti bibliai idézet a budapesti Dohány utcai zsinagóga homlokzati falán is olvasható.) A Mindenható Isten tehát az emberek között, az ember lelkében lakozik. Nem véletlen, hogy a Talmud egyik mondása éppen ezt a gondolatot rögzíti. Eszerint Isten így szól hozzánk: „Mindenütt, ahol emberi lábnyomra bukkansz, ott vagyok Én”.
Érdemes a Biblia egy másik versével is foglalkoznunk, amelyet egyesek Isten lakhelyeként értelmezhetnek. Mózes, amikor halála előtt megáldja a törzseket, Istent ugyanis „a csipkebokorban lakozónak” nevezi. „A csipkebokorban lakozónak jóakarata szálljon József (törzsének), fivérei koszorúsának fejére” (Mózes V. könyve, 33. fejezet 16. vers). Ám valóban úgy vélte volna Mózes, hogy Isten lakóhelye egy növény, még ha először annak képében nyilatkozott is meg számára? Nyilvánvalóan nem, inkább arról van szó, hogy az égő csipkebokor, ahol a Mindenható először megnyilatkozott, Mózes számára Isten szimbóluma lett. „Megjelent az Örökkévaló angyala tűzlángban, a csipkebokor közepéből, s azt látta, hogy a bokor tűzzel ég, de nem hamvad el. Így szólt Mózes: Közelebb lépek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a bokor? Mihelyt látta az Örökkévaló, hogy odalép megtekinteni, megszólította Isten a csipkebokor közepéből, s mondta neki: Mózes, Mózes! Itt vagyok — válaszolta” (Mózes II. könyve, 3. fejezet 2-4. vers).
mozaik, sínai Szt. Katalin-kolostor
Minek a szimbóluma lehet az egyszerű csipkebokor (az egyik legigénytelenebb sivatagi növény), amely ég, de nem éget, fényt és meleget ad, és nem enyészik el, lángol, de nem pusztít? Nyilvánvalóan ez jelképezi Mózes számára az Egyistent és a Mindenható szavát, tanítását. Az égő, de nem égető tűztörvény, a Tóra, amely az életet, az ember javát szolgálja. Nem véletlen tehát, hogy az égő csipkebokor a zsidóság egyik fontos vallási szimbóluma lett. S éppen azért kéri Mózes „a csipkebokorban lakozó” áldását Józsefre, hogy a később oly sok megpróbáltatásban részesült törzs fennmaradását, Isten irgalmát kérje számukra.
Egy hászid mestert — Martin Buber lejegyzése szerint — egyszer megkérdezett a tanítványa: Rabbi, hol lakik Isten, hol találom Őt? A társai ráförmedtek: Hogy kérdezhetsz ilyet? Hiszen az egész világ tele van az Ő dicsőségével! Egyesek a zsoltárverset idézték: „A mennyek elsorolják az Ő dicséretét, és keze munkáját hirdeti az égbolt”. A mester azonban csak így szólt csendesen:
— Fiam, Isten ott van, ahol beengedik…
A hívő embernek, hogy Istenre találjon, meg kell nyitnia szívének-lelkének ajtaját, s ehhez nyitottságra, és mindenekelőtt a saját jóakaratára van szüksége. A templom nem Isten lakhelye, csak nekünk van szükségünk arra, a Mindenható nem „benne”, hanem „bennünk”, köztünk, a mi lelkünkben lakozik…