heti szakasz julius 4-én: Chukát (4Mózes 19:1–22:1.) és Bálák (4Mózes 22:2–25:9.)

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/chukat

Chukát (4Mózes 19:1–22:1.)

 

19. fejezet

A vörös tehén

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: 2. Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom. 3. És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és vezessék ki azt a táboron kívülre és vágják le előtte. 4. Vegyen Eleázár, a pap, az ujjával annak véréből és fecskendjen a gyülekezés sátorának eleje felé annak véréből hétszer. 5. Azután égessék el a tehenet az ő szemei előtt, bőrét, húsát és vérét ganajával együtt égessék el. 6. És vegyen a pap cédrusfát, izsópot, meg karmazsint, és vesse a tehén tüze közé. 7. És mossa meg a pap a ruháit, fürössze meg a testét vízben, azután bemehet a táborba; de tisztátalan a pap estig. 8. És aki elégeti azt, mossa meg a ruháit víz-ben, fürössze meg a testét vízben; és tisztátalan estig. 9. És gyűjtse össze egy tiszta férfiú a tehén hamuját és tegye a táboron kívül tiszta helyre; és legyen Izrael fiai községének őrizetül, tisztító víz számára, engesztelő áldozat az. 10. És mossa meg az, aki összegyűjti a tehén hamuját, az ő ruháit és tisztátalan estig; és legyen ez Izrael fiainak és az idegennek, aki közöttük tartózkodik, örök törvény gyanánt.

A „tisztító víz” külön rendeltetése

11. Aki megérint halottat, bármely emberi személyét, tisztátalan az hét napig. 12. Az tisztítsa magát azzal (a vízzel) a harmadik napon és a hetedik napon tiszta lesz; ha azonban nem tisztítja magát a harmadik napon; akkor a hetedik napon nem lesz tiszta. 13. Bárki megérint halottat, emberi személyt, aki meghalt és nem tisztítja meg magát, az Örökkévaló hajlékát tisztátalanította meg, irtassék ki az a személy Izraelből; mert a tisztító vizet nem hintették rá, tisztátalan legyen, tisztátlansága még rajta van.

A tisztítás módja

14. Ez a tan, ha meghal ember a sátorban, bárki bemegy a sátorba és minden, ami a sátorban van, tisztátalan hét napig. 15. Minden nyitott edény, melyen nincs szoros födél, tisztátalan az. 16. És mindenki, aki megérint a mezőn fegyver által megöltet, vagy halottat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig. 17. És vegyenek a tisztátalan számára ez elégetett engesztelő áldozat hamujából és tegyenek rá élő vizet egy edénybe. 18. És vegyen izsópot és mártsa a vízbe egy tiszta férfiú, fecskendezzen a sátorra és mind az edényekre és a személyekre, akik ott voltak, és arra, aki megérintett csontot, vagy megöltet, vagy holtat, vagy sírt. 19. És fecskendezzen a tiszta a tisztátalanra, a harmadik napon, meg a hetedik napon és tisztítsa meg a hetedik napon; azután mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és este tiszta lesz. 20. A férfiú pedig, aki tisztátalan lesz és nem tisztítja meg magát, irtassék ki az a személy a gyülekezet köréből, mert az Örökkévaló szentélyét meg-tisztátalanította, tisztító vizet nem hintettek rá, tisztátalan ő. 21. És legyen nekik örök törvényül; és aki fecskendezi a tisztító vizet, mossa meg a ruháit és aki megérinti a tisztító vizet, tisztátalan legyen estig. 22. És mindaz, amit a tisztátalan megérint, tisztátalan legyen; a személy pedig, aki őt megérinti, tisztátalan legyen estig.

20.fejezet

Mirjám halála

1. És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették ott.

Mózes a sziklára üt. Mózes és Áron bűne

2. És nem volt vize a községnek; és összegyülekeztek Mózes meg Áron ellen. 3. És a nép pörlekedett Mózessel és szólt, mondván: Bárcsak elpusztultunk volna, mikor elpusztultak testvéreink az Örökkévaló színe előtt! 4. Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? 5. Miért is vezettetek fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni. 6. És bement Mózes, meg Áron a gyülekezet elől a gyülekezés sátorának bejáratába és leborultak arcukra; és megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.

 

7. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 8. Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat. 9. Mózes elvette a botot az Örökkévaló színe elől, amint parancsolta neki. 10. És Mózes meg Áron egybegyűjtötték a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik (Mózes): Halljátok csak, ti ellenszegülők! Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet? 11. És fölemelte Mózes a kezét és rávágott a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött sok víz, és ivott a község, meg barmaik.

12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam. 13. Ez a pörlekedés vize, ahol pörlekedtek Izrael fiai az Örökkévalóval, és megszenteltetett általuk.

Edóm királya nem engedi meg az átvonulást országán keresztül

14. És küldött Mózes követeket Kádesből Edom királyához: Így szól testvéred Izrael, Te ismered mindazt a fáradalmat, mely bennünket ért. 15. Lementek őseink Egyiptomba és laktunk Egyiptomban sok ideig; és rosszul bántak velünk az egyiptomiak, a mi őseinkkel. 16. Akkor kiáltottunk az Örökkévalóhoz, és ő meghallotta szavunkat, küldött angyalt és kivezetett bennünket Egyiptomból, és íme Kádesben vagyunk, a te határszéled városában. 17. Hadd vonuljunk át kérlek országodon! Nem vonulunk át mezőn, sem szőlőn és nem iszunk a kút vizéből; az országúton fogunk menni, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg át nem vonulunk a határodon. 18. De Edom azt mondta neki: Nem fogsz átvonulni rajtam, különben fegyverrel megyek vissza ki ellened. 19. És mondták neki Izrael fiai: Az egyengetett úton megyünk, ha pedig a vizedből iszunk, én meg barmom, megadom az árát; valóban mást semmit, csak gyalogosan hadd vonuljak át. 20. De ő mondta: Nem fogsz átvonulni! És kiment ellene Edom hatalmas néppel és erős kézzel. 21. Így vonakodott Edom megengedni Izraelnek, hogy átvonuljon az ő határán; és Izrael eltért tőle.

Áron halála

22. Elindultak Kádesből és elérkeztek Izrael fiai, az egész község, a Hór hegyéhez. 23. És az Örökkévaló szólt Mózeshez, meg Áronhoz a Hór hegyén, Edom országának határán, mondván: 24. Takaríttassék el Áron népéhez, mert nem fog bemenni az országba, melyet Izrael fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültek parancsomnak a pörlekedés vizénél. 25. Vedd Áront és fiát, Eleázárnak és vidd föl őket Hór hegyére. 26. Vettesd le Áronnal az ő ruháit és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; Áron pedig takaríttassék el és ott meghal. 27. Mózes cselekedett, amint az Örökkévaló parancsolta; fölmentek a Hór hegyére az egész község szemei láttára. 28. Mózes levetette Áronnal a ruháit és felöltöztette azokba Eleázárt, az ő fiát; Áron pedig meghalt ott, a hegy tetején. Erre lement Mózes meg Eleázár a hegyről. 29. Midőn látta az egész község, hogy Áron kimúlt, megsiratták Áront harminc napig, egész Izrael háza.

21. fejezet

Harc a kánaánitákkal

1. Meghallotta a Kánaáni, Árod királya, aki délen lakott, hogy eljött Izrael a kémek útján, és harcolt Izrael ellen és foglyokat ejtett közüle. 2. Ekkor fogadalmat tett Izrael az Örökkévalónak és mondta: Ha kezembe adod ezt a népet, akkor átokként kiirtom az ő városaikat. 3. Az Örökkévaló meghallgatta Izrael szavát és kezébe adta a Kánaánit és átokként kiirtotta azokat és városaikat és elnevezte a helyet Chormonak.

Az érckígyó

4. És elvonultak Hór hegyétől a nádastenger felé, hogy megkerüljék Edom országát; és elcsüggedt a nép az úton. 5. És beszélt a nép Isten ellen és Mózes ellen. Miért hoztatok ide fel bennünket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában, mert nincs kenyér és nincs víz; lelkünk pedig undorodik a nyomorult kenyértől. 6. Erre rábocsátotta az Örökkévaló a népre mérges kígyókat és megmarták a népet; és elhalt sok nép Izraelből. 7. És eljött a nép Mózeshez, és mondták: Vétkeztünk, mert beszéltünk az Örökkévaló ellen és ellened, imádkozz az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat. És Mózes imádkozott a népért. 8. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Készíts magadnak egy kígyót és tedd azt póznára; és lesz minden megmart, ha arra néz, életben marad. 9. Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára; és volt, ha megmart a kígyó valakit és az tekintett a rézkígyóra, akkor életben maradt.

A táborozás helyei

10. És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Óvószban. 11. Elvonultak Óvószból és táboroztak Ijjéhaávorimban a pusztában, mely Móáb előtt van napkelet felől. 12. Onnan elvonultak és táboroztak Zered völgyében. 13. Onnan elvonultak és táboroztak az Árnónon túl, mely a pusztában van, mely jön az Emóri határából; mert az Árnon Móáb határa, Móáb és az Emóri között. 14. Azért mondják az Örökkévaló harcainak könyvében: Váhebet Szúfoban és a patakokat, az Árnónt; 15. és a patakok lejtőjét, amely hajlik Or helye felé és támaszkodik Móáb határára. 16. Onnan a Kúthoz; ez a kút, melynél az Örökkévaló mondta Mózesnek: Gyűjtsd egybe a népet, hadd adjak nekik vizet.

17.Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: Buzogj föl kút, énekeljetek neki! 18. A kút, melyet fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak törvényhozó pálcájukkal! A pusztából (vonultak) Máttonoba; 19. Máttonóból Nácháliélbe, Nácháliélből Bómószra; 20. Bomószról a völgybe, mely Móáb mezején van, a Piszga csúcsánál és a sivatag felé tekint.

Az emórita királyságok elfoglalása

21. És Izrael követeket küldött Szichónhoz, Emóri királyához, mondván: 22. Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le a mezőre és szőlőbe, nem iszunk a kút vizéből, az országúton fogunk menni, amíg átvonulunk határodon. 23. De Szichón nem engedte Izraelnek, hogy átvonuljon a határán; összegyűjtötte Szichón az ő egész népét és kiment Izrael ellen a pusztába, elérkezett Jóhcóig és harcolt Izrael ellen. 24. De Izrael megverte őt a kard élével, és elfoglalta az országát az Árnóntól Jábbókig, Ámmón fiáig, mert erős volt Ámmón fiainak határa. 25. És elvette Izrael mindezeket a városokat és lakott Izrael az Emóri minden városaiban, Chesbonban és mind a leányvárosaiban.

Egy történelmi feljegyzés és egy győzelmi dal

26. Mert Chesbón Szichónnak, Emóri királyának városa volt, ő harcolt Móáb első királya ellen és elvette az egész országát annak kezéből az Árnónig. 27. Azért mondják a költők: Menjetek Chesbónba, építtessék föl és szilárdittassék meg Szichón városa. 28. Mert tűz ment ki Chesbónból, láng Szichón városából, megemésztette Ór-Móábot, az Árnón magaslatainak urait. 29. Jaj neked, Móáb! Elvesztél Kemós népe! Odaengedte fiait menekülőknek, leányait fogságba Szichón, Emóri királyához. 30. Leterítettük őket, elveszett Chesbón Divónig, elpusztítottuk azokat Nófáchig, mely Médvóig terjed. 31. És Izrael lakott az Emóri országában. 32. És elküldött Mózes, hogy kikémleljék Jázért, elfoglalták leányvárosaikat és elűzte az Emórit, aki ott volt.

Óg, Básán királyának legyőzése

33. Azután megfordultak és fölmentek Boson útján; Óg, Boson királya pedig kiment ellenük, ő és egész népe harcra, Edreibe. 34. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét, meg országát; tegyél vele úgy, amint tettél Szichónnal, Emóri királyával, aki Chesbónban lakott. 35. És megverték őt, meg fiait és egész népét, hogy nem hagytak neki maradékot; országát pedig elfoglalták.

22. fejezet

1. És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Móáb síkságán, a Jordán partján, Jerichón innen.

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA

 

„Ez a Tóra törvénye, amit az Örökkévaló megparancsolt… Hozzanak neked egy teljesen vörös, hibátlan tehenet, amely még nem lett igába (fogva)… vezessék ki a táboron kivülre, és vágják le ott, s vegyen Eleázár, a pap ujjával a véréből, és hintsen a vérből hétszer a gyülekezés sátra elé. Égessék el előtte a tehenet, bőrét, húsát és a vérét az ürülékével együtt égessék el. Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja be a tehén tüze közé. Ezután mossa meg ruháit a pap, fürössze meg testét, csak azután térhet vissza a táborba, ám estig tisztátalan marad. S aki elégeti azt, mossa meg ruháit, fürössze meg testét, azután visszatérhet a táborba, de tisztátalan marad estig. Egy tiszta férfi gyűjtse össze a tehén hamuját, helyezze el tiszta helyre a táboron kívül, hogy tisztító vízként szolgáljon az Izrael fiai számára. S aki összegyűjti a tehén hamuját, mossa meg ruháit, és tisztátalan marad estig… Aki megérint bármilyen holttestet, az legyen tisztátalan hét napig. Tisztálkodjon meg a harmadik napon, és a hetedik napon tiszta lesz… ha a tisztító vizet nem hintették rá, tisztátalan legyen” (Mózes IV. könyve, 19. fejezet 2-13. vers).

A soros heti szakaszunk elején olvasható előírás a legkevésbé érthető és legtitokzatosabb törvény a Tórában. Voltaképpen a Mózes III. könyve 12-15. fejezeteiben részletesen leírt tisztulási törvényekkel kapcsolatos rendelkezésről van szó. A különös parancsolatra a rabbik a legkülönfélébb magyarázatokkal kísérleteztek: Egyikük a növények szimbolikájára épít: a cédrus drága és értékes fa, keménysége miatt az építkezéseknél, így a jeruzsálemi Szentély építésénél is használták. A karmazsin a bíbortetűből kivont nedv, illetve az ezzel színezett növényi rost a legkeresettebb színező anyag, az izsóp pedig gyógyító és főként tisztító hatású volt. Tehát hitünkben szilárdak legyünk, emberileg hasznosak, és lelkileg tisztuljunk meg. Egy másik értelmezés szerint a cédrus büszkeségéből el kell jussunk az izsóp szerénységéig és gyógyító erejéig, valamint a karmazsin hasznosságáig. Van olyan vélemény is, hogy a háromféle dolog megfelel annak a háromezer embernek, akik az aranyborjú miatt elpusztultak, s hogy itt a megtisztulás törvénye egyfajta figyelmeztetés a nép számára.

A középkor legnagyobb zsidó gondolkodójának, Majmini Mózesnek (Maimonides, 1138–1204) a véleménye a legelfogadhatóbb a mai ember számára. Szerinte ugyanis a vörös tehén törvényével a Tóra egy korabeli pogány szertartást akart kiküszöbölni. Ezt a véleményt látszik alátámasztani a korabeli történeti háttér. Az Egyiptomból szabadult zsidó nép nyilván nehezen szabadult meg az egyiptomi vallás és kultúra hatása alól, ahol pedig az úgynevezett Ápisz-bika kultusz óriási jelentőséggel bírt. A bikakultusz erősen hatott az Egyiptomban raboskodó zsidó népre, ezt bizonyítja az aranyborjú-történet, amely valójában nem is borjúról, hanem az egyiptomi bikaisten felállításáról szól. (A Biblia csupán gúnyból nevezi azt borjúnak az Egyiptom-szerte különösen tisztelt Ápisz bikát.)

A vörös tehén törvényével kapcsolatos a Talmud egyik kiváló mesteréről, az időszámításunk első századában élt Johanán ben Zakájról szóló történet. A neves rabbi, aki mellesleg a híres javnei iskola alapítója volt, egyszer éppen tanítványaival ült együtt, amikor egy esszéus (a Holt-tengeri tekercsek közösségéhez tartozó személy) jelent meg nála. Gúnyosan megkérdezte a mestert, mi értelme van a vörös tehén törvényének, miért tesz tisztátalanná a halott, és miért tisztít meg a hamuval megszórt víz?

A rabbi visszavágott: „És annak mi az értelme, hogy ti füvekkel és ráolvasással gyógyítjátok a betegeket?”

Miután az esszéus megszégyenülve eltávozott, a tanítványok azt mondták mesterüknek: „Ezt az embert egy nádszállal ellökted, ám mit válaszolsz nekünk?” (Mivel a kérdés még megválaszolatlan maradt.)

Johanán rabbi ekkor így szólt: „Voltaképpen nem a halott tesz tisztátalanná, és nem a víz tisztít meg, hanem Isten törvényeket hozott, s ezek teszik tisztává az embert”.

 

 

 

 ———————————————————————————————

 

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/balak

 

Bálák (4Mózes 22:2–25:9.)

 
Coastal Landscape with Balaam and the Ass (1636 painting by Bartholomeus Breenbergh)
 
 
 
22. fejezet
 
Bálák, Móáb királya

2. Mikor látta Bálák, Cippór fia mindazt, amit Izrael tett az Emórival, 3. akkor nagyon félt Móáb a néptől, mert sok volt, és irtózott Móáb Izrael fiaitól. 4. És mondta Móáb Midján véneinek: most fölnyalja e gyülekezet egész környékünket, amint fölnyalja az marha a mező füvét. És Bálák, Cippór fia volt Móáb királya abban az időben.

Balaam and the Angel (illustration from the 1890 Holman Bible)
 
 
Az első küldöttség Bileámhoz

5. És küldött követeket Bileámhoz, Beór fiához Peszórba, mely a folyam mellett van, az ő népe fiainak országába, hogy őt elhívják, mondván: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, íme ellepi a föld színét, és lakik velem szemben. 6. Azért most jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg bírom őt verni, és elűzöm az országból: mert tudom, akit megáldasz, az áldott és akit elátkozol, az elátkozott. 7. És elmentek Móáb vénei, meg Midján vénei és varázsszerek a kezükben; elérkeztek Bileámhoz és elmondták neki Bálák szavait. 8. És ő mondta nekik: Háljatok itt az éjjel és majd feleletet adok nektek, amint az Örökkévaló szól hozzám. És ott maradtak Móáb fejedelmei Bileámnál. 9. És eljött Isten Bileámhoz és mondta: Kik ezek a férfiak nálad? 10. És mondta Bileám Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött hozzám 11. Íme a nép, mely kijött Egyiptomból és ellepte a föld színét; most hát jöjj, átkozd el azt értem, talán bírok harcolni ellene és elűzöm. 12. És mondta Isten Bileámnak: Ne menj velük; ne átkozd el a népet, mert áldott az. 13. És fölkelt Bileám reggel és mondta Bálák fejedelmeinek: Menjetek országotokba, mert vonakodott az Örökkévaló megengedni nekem, hogy elmenjek veletek. 14. Fölkerekedtek Móáb fejedelmei és elmentek Bálákhoz és mondták: Bileám vonakodott eljönni velünk.

 
A második küldöttség

15. Bálák meg újra küldött fejedelmeket, többet és előkelőbbeket amazoknál. 16. És elérkeztek Bileámhoz és mondták neki Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodjál, kérlek, eljönni hozzám; 17.mert nagyon megtisztellek téged és mindent, amit nekem mondani fogsz, megteszek; csak jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet. 18. És felelt Bileám és mondta Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák tele házát ezüsttel, meg arannyal, sem hághatom át az Örökkévaló, az én Istenem parancsát, hogy tegyek kis dolgot vagy nagyot. 19. És most maradjatok csak itt ti is az éjjel, hadd tudjam meg, mit fog az Örökkévaló újra hozzám szólni. 20. És eljött Isten Bileámhoz éjjel és mondta neki: Ha téged meghívni jöttek a férfiak, kerekedjél föl, menj velük; de csak azt a dolgot, amit én neked mondani fogok, azt cselekedjed.

 
 
Bileám és a szamár
 
Az utazás
 
Balaam and the Angel (1836 painting by Gustav Jaeger)

21. És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát és elment Móáb fejedelmeivel. 22. De föllobbant Isten haragja, hogy ő menni akar, és odaállt az Örökkévaló angyala az útra akadályozóul neki; ő pedig nyargalt szamarán és két legénye vele. 23. A szamár meglátta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton és kivont kardja a kezében azért letért a szamár az útról és ment a mezőn; Bileám pedig megverte a szamarat, hogy ráterelje az útra. 24. És megállt az Örökkévaló angyala a szőlők gyalogútján, kerítés innen és kerítés amonnan. 25. Mikor a szamár látta az Örökkévaló angyalát, akkor odaszoronkodott a falhoz és odaszorította Bileám lábát a falhoz; ő pedig újra megverte. 26. Az Örökkévaló angyala pedig újra elvonult és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út kitérni, sem jobbra, sem balra. 27. És meglátta a szamár az Örökkévaló angyalát és lehevert Bileám alatt; erre fellobbant Bileám haragja és megverte a szamarat bottal. 28. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló a szamár száját és ez mondta Bileámnak: Mit tettem neked hogy rnegvertél engem immár három ízben? 29. És Bileám mondta a szamárnak: Mert játékot űztél velem; ha kard volna a kezemben, bizony most megöltelek volna. 30. És mondta a szamár Bileámnak: Nemde, én vagyok szamarad amelyen nyargaltál, mióta létezel e napig, vajon szoktame így tenni veled? És ő mondta: Nem. 31. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló Bileám szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton, és kivont kardja a kezében; meghajolt és arcra borult. 32. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Miért verted meg szamaradat immár három ízben? 33. A szamár pedig meglátott engem és kitért tőlem immár három ízben tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna, azt, pedig életben hagytam volna. 34. És mondta Bileám az Örökkévaló angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton; és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni. 35. Az Örökkévaló angyala pedig mondta, Bileámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad el; és elment Bileám Bálák fejedelmeivel.

Balaam and the Angel (illustration from a 14th-century Spanish Bible (Biblia romanceada escurialense))
 
Megérkezése és fogadtatása

36. Bálák meghallotta, hogy Bileám jön és kiment elé Móáb városába, mely az Árnón határán van mely a határ szélén van. 37. És mondta Bálák Bileámnak: Nem küldteme már hozzád, hogy hívjalak, miért nem jöttél el hozzám? Vajon bizony nem bírlake megtisztelni? 38. És mondta Bileám Báláknak: Íme most eljöttem hozzád, vajon szólhatok-e bármit? Az igét, melyet Isten számba tesz, azt fogom elmondani. 39. És Bileám ment Bálákkal és elérkeztek KirjászChúcószba.40. És áldozott Bálák marhát meg juhot és küldött Bileámnak meg a fejedelmeknek, kik vele voltak.

Előkészületek a nagy varázslásra

41. És volt reggel, fogta Bálák Bileámot és fölvezette Baál magaslataira; onnan látta a nép egy részét.

23. fejezet

1. És mondta Bileám Báláknak: Építs nekem itt oltárt, és készíts nekem ide hét tulkot és hét kost.2. Bálák úgy cselekedett, amint Bileám mondta; és áldozott Bálák meg Bileám tulkot és kost az oltáron. 3. És mondta Bileám Báláknak: Állj oda égőáldozatodhoz, én pedig hadd menjek el, talán elém jön az Örökkévaló; amit látnom enged, azt tudtodra adom. És elment a hegycsúcsra. 4. És Isten eléje tűnt Bileámnak és ő mondta Neki: A hét oltárt elrendeztem és áldoztam tulkot és kost mindegyik oltáron. 5. És az Örökkévaló tett igét Bileám szájába és mondta: Térj vissza Bálákhoz és így szólj. 6. Ő visszatért ahhoz és íme, az állt az ő égőáldozatánál, ő és Móáb minden fejedelmei.

Bileám első példázata

7. És elkezdte (Bileám) példázatát és mondta: Árámból hozatott engem Bálák, Móáb királya a kelet hegyeiről; jöjj átkozd el értem Jákobot, jöjj, szidalmazd Izraelt! 8. Mit átkozzam én, kit Isten nem átkoz és mit szidalmazzam én, kit az Örökkévaló nem szidalmaz? 9. Mert a szirt fokáról látom őt, a dombokról szemlélem; íme, olyan nép, mely egyedül lakik és a nemzetek közé nem számítja magát. 10. Ki olvassa meg Jákob porát és szám szerint Izrael ivadékát? Haljon meg lelkem az igazak halálával és legyen a végem olyan, mint az övé!

Új előkészületek

11. És mondta Bálák Bileámnak: Mit tettél velem? Hogy elátkozd elleneimet, azért hoztalak, és íme, megáldottad. 12. Ő pedig felelt és mondta: Nemde, amit az Örökkévaló tesz a számba, azt őrzöm meg, hogy elmondjam? 13. És mondta neki Bálák: Jöjj csak velem egy másik helyre, ahonnan láthatod őt; csak egy részét fogod látni, de az egészet nem látod, átkozd el értem onnan. 14. És elvitte az őrök mezejére, a Piszga tetejére; és épített hét oltárt és áldozott tulkot, meg kost az oltáron. 15. És mondta Báláknak: Állj itt égőáldozatodnál, én pedig a jelenés elébe megyek itt. 16. És az Örökkévaló Bileám elé jött, és tett igét a szájába és mondta: Térj vissza Bálákhoz és így szólj. 17. Odament ahhoz és íme, az állt égőáldozata mellett, meg Móáb fejedelmei vele; és mondta neki Bálák: Mit szólt az Örökkévaló?

 

Baal (14th–12th century BCE bronze figurine from Ugarit)

 
 
Bileám második jövendölése

18. Ő pedig elkezdte példázatát és mondta: Föl Bálák és halljad, figyelj rám Cippór fia! 19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék, sem emberfia, hogy meggondolja magát; monde Ő valamit és nem teszi meg, szólte és nem teljesíti? 20. Íme, áldó igét vettem: ő áldott és én nem fordíthatom el. 21. Nem szemlélt jogtalanságot Jákobban, nem látott bajt Izraelben; az Örökkévaló, az ő Istene vele van és királyi rivalgás közepette. 22. Isten, ki kivezette őket Egyiptomból, mint a Reém hatalma ő neki. 23. Mert nincs jóslás Jákobban és nincs varázslás Izraelben; idejében megmondják Jákobnak és Izraelnek, mit cselekedett Isten. 24. Íme ez a nép, mint nőstény oroszlán kel fel, mint az oroszlán emelkedik; nem fekszik le, míg zsákmányt nem eszik és megöltek vérét nem issza.

Újabb sikertelen próbálkozások

25. És mondta Bálák Bileámnak: Se ne átkozd, se ne áldd őt. 26. És felelt Bileám és mondta Báláknak: Neme szóltam hozzád, mondván: Mindent, amit az Örökkévaló mondani fog, azt cselekszem? 27. És mondta Bálák Bileámnak: Jöjj csak, elviszlek egy másik helyre, talán helyesnek látszik Isten szemeiben, és átkozd el értem onnan. 28. És elvitte Bálák Bileámot a Peór tetejére, mely letekint a sivatagra. 29. És mondta Bileám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt és készíts nekem ide hét tulkot, meg hét kost. 30. Bálák úgy cselekedett, amint Bileám mondta és áldozott tulkot, meg kost az oltáron.

Balaam Blessing the Israelites (illustration from the 1728 Figures de la Bible)

 

24. fejezet

Bileám harmadik jövendölése

1. Mikor Bileám látta, hogy jónak tetszik az Örökkévaló szemeiben, hogy megáldja Izraelt, nem járt mint egyszermásszor jóslás után, hanem a puszta felé fordította az arcát. 2. Fölvette Bileám a szemeit és látta Izraelt, mint lakik törzsei szerint; akkor megszállta Isten szelleme, 3. elkezdte példázatát és mondta: Bileám szól, Beór fia és szól a férfi, a nyílt szemű; 4. szól, aki hallja Isten szózatát, aki látja a Mindenható látomását, leborulva és nyitott szemekkel. 5. Mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid Izrael! 6. Mint patakok terjeszkednek, mint kertek a folyó mellett, mint álóéfák, ültette az Örökkévaló, mint cédrusok a víz mentén. 7. Ömlik a víz vedreiből és veteménye bő vizek között; hatalmasabb lesz Ágágnál az ő királya és emelkedik királysága. 8. Isten, ki kivezette Egyiptomból, mint a Reém hatalma őneki, fölemészt népeket, az ő elleneit csontjaikat összetöri és nyilaival összezúzza. 9. Letérdel, lehever, mint az oroszlán és mint nőstény oroszlán, ki kelti föl? Aki téged áld, az áldott, aki téged átkoz, az elátkozott!

Bálák haragja

10. Ekkor föllobbant Bálák haragja Bileám ellen, összecsapta kezeit és mondta Bálák Bileámnak: Hogy elátkozd ellenségemet hívtalak, és íme, megáldottad immár háromízben. 11. Most tehát menekülj lakhelyedre! Azt mondtam, megtisztellek majd és íme, elvont téged az Örökkévaló tisztelettől. 12. És mondta Bileám Báláknak: Nemde követeidhez is; kiket hozzám küldtél, szóltam, mondván: 13. Ha nekem adja Bálák tele házát ezüsttel és arannyal, nem hághatom át az Örökkévaló parancsát, hogy cselekedjem jót vagy rosszat szívem szerint; amit az Örökkévaló szól, azt mondom el. 14. Most azonban, íme én elmegyek népemhez; gyere, hadd tanácsolok neked arra nézve, amit tesz ez a nép a te népeddel késő időkben. 15. Elkezdte példázatát és mondta: Bileám szól, Beór fia és szól a férfi, a nyílt szemű; 16. szól, aki hallja Isten szózatát és ismeri a Legfelsőbb gondolatát, aki látja a Mindenható látomását, leborulva és nyílt szemekkel: 17. Látom, de nem most, szemlélem, de nem a közelben: fölszáll csillag Jákobból és feltámad kormánypálca Izraelben, összezúzza Móáb széleit és átfúrja Sész minden fiait.

Jóslatok a többi nemzetekről

18. És Edom martalékká lesz, martalékává lesz, martalékává lesz Széir az ő ellenségeinek; Izrael pedig hatalmasat művel. 19. És uralkodni fog a Jákobból való és elpusztítja a maradékot a városból. 20. Látta Ámálékot, elkezdte példázatát és mondta: Nemzetek elseje Ámálék, de végezete pusztulás. 21. Látta a Kénit, elkezdte példázatát és mondta: Szilárd a te lakod és sziklába rakva fészked, 22. de mégis kiirtandó lesz Káin; meddig tart? Ássúr fogságba visz téged.23. Elkezdte példázatát és mondta: Jaj, ki élhet, ha Isten elitélte? 24. Hajók Kittim partjáról, lealázzák Ássúrt és lealázzák Évert, de az is elpusztul! 25. Erre fölkerekedett Bileám és elment, visszatért lakhelyére; Bálák is elment az útjára.

25. fejezet

BáalPeór bűne

1. Mikor Izrael Sittimben lakott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival. 2. És ezek meghívták a népet, az ő isteneik áldozataihoz, és a nép evett és leborult az ő isteneik előtt. 3.Izrael csatlakozott BaálPeórhoz és föllobbant az Örökkévaló haragja Izrael ellen. 4. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vedd a nép minden főnökeit és akasztasd föl őket az Örökkévaló színe előtt fényes nappal, hogy elforduljon az Örökkévaló föllobbant haragja Izraeltől. 5. És mondta Mózes Izrael bíráinak: Öljétek meg mindegyik a maga embereit, akik csatlakoztak BaálPeórhoz.
6. És íme, egy férfiú Izrael fiai közül jött és vezette testvéreihez a midjánita nőt Mózes szeme láttára és Izrael fiai egész községének szeme láttára; ezek pedig sírtak a gyülekezés sátorának bejáratánál. 7. Ezt látta Pinchosz, Eleázárnak a fia, Áron papnak a fia, fölkelt a község közepéből és dárdát vett a kezébe; 8. bement az izraelita férfi után a kamrába és átfedte mindkettőjüket, az izraelita férfit és a nőt a hasán. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között. 9. Voltak pedig, akik meghaltak a csapás alatt: huszonnégyezren.

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTARJA:

BÁLÁK

ISRMUS1„Mily szépek a sátraid Jákob, hajlékaid Izrael” (Mózes IV. könyve, 24. fejezet 5. vers). Jól ismert szavak ezek, amelyek soros heti szakaszunkban olvashatók, hiszen a vallásos zsidó így szól, valahányszor zsinagógába lép. Érdekes azonban, hogy e mondás nem Mózestől, nem is valamelyik zsidó prófétától, hanem egy pogány varázslótól, Bileámtól (vagy ahogy sokan nevezik, Bálámtól) ered.

Különös, ellentmondásos személyiség volt Bileám, akit a moábi király (Bálák) azért hívott el messzi földről, hogy a környéken táborozó Izrael népét elátkozza. Érdemes megemlítenünk, hogy a Bibliából Bálám pontos származási helyét is megtudhatjuk: a Mezopotámiában (a mai Irak területén) levő Petor városából jött (Mózes V. könyve, 23. fejezet 4. vers). A Tóra, a mózesi törvény annyira súlyosnak ítéli ezt az esetet, mivel a moábi király átkozni hívta a prófétát, hogy a moábiak leszármazottai később nem léphettek be az Örökkévaló Szentélyébe.

Bileám, a távolból érkezett látnok a király kérését első ízben elutasítja, mert álmában Isten megtiltja neki, hogy elfogadja azt. Amikor azonban a király újabb, előkelőbb személyeket és — ami számára nem volt közömbös — jóval becsesebb ajándékot küld neki, a varázsló már eleget tesz a meghívásnak, és kedvenc szamarán útnak indul. Útközben azonban az Örökkévaló angyala akadályt képez, a próféta ezt nem veszi észre, a szamár viszont igen, és letér az útról a mező irányába. Bálám ezért ütlegelni kezdi szamarát. Mindez még egyszer ismétlődik, majd végül egy hegyszorosba érnek, ahol már nem lehet megkerülni Isten angyalát. „Mihelyt meglátta a szamár az Örökkévaló angyalát, letérdelt Bileám alatt. Fellobbant ezért Bileám haragja, és botjával ütötte a szamarat. Megnyitotta (ekkor) az Örökkévaló a szamár száját, s így szólt Bileámhoz: Mit tettem veled, hogy háromszor is megvertél? Válaszolt Bileám a szamárnak: Hiszen gúnyt űztél velem, bárcsak kard volna a kezemben, mert akkor megöltelek volna!” (Mózes IV. könyve, 22. fejezet 27-29. vers).

ISRMUS2Joggal vethetünk fel a kérdést: Hogyan lehetséges, hogy a szamár emberi nyelven beszél? Holott a szöveg szerint Isten csak száját nyitotta meg, értelmet nem adott neki? A válasz azonban kézenfekvő: az egész elbeszélés voltaképpen egy gunyoros történet, az ókori héber irodalom példázatos műfajában, a masalban (= példabeszéd) elmesélve. Kiderül belőle, milyen kapzsi és mennyire ostoba volt ez a „próféta”, akinél még a szamara is többet látott. Története azonban egyben azt is példázza, hogy az Örökkévaló az idegen varázsló esetében is képes csodát tenni, s hogy tervét rajta keresztül megvalósíthatja: kénytelen a Mindenható akaratát és igazságát közvetíteni.

Bileám (Bálám) végül áldást mond átok helyett. A király előbb az egyik, majd a másik magaslatra viszi, utoljára a Peór hegy csúcsán emelnek oltárt, minden esetben sikertelenül. (Mellesleg, a hegy nevét viselte egy pogány isten, a Báál Peór, amelyből a népszerű Belfegor ördögfigura neve származik.) Itt hangzott el az idegen próféta híres mondata, amelyet azóta is minden vallásos zsidó gyakorta idéz: „Mily szépek a sátraid Jákob, hajlékaid Izrael”. Ám ezen a ponton egy újabb kérdést kell felvetnünk: Mit látott Bileám a hegy tetejéről, hogy végül áldást kellett mondania?

Ha pontosak szeretnénk lenni, így kellene fordítanunk Bileám imént idézett áldását: „Milyen jók lettek a sátraid Jákob”, mivel itt a héber tov (= jó, jónak lenni) múlt idejű többes számú alakja áll. S valóban, a próféta azért döbbent meg, mert látta, hogy a zsidók sátrai a Dávid-csillag alakzatában rendeződtek. Eredetileg ugyanis a zsidók úgy vonultak ki Egyiptomban, s úgy haladtak a sivatagban, ahogyan minden nomád nép (a beduinok mindmáig): elől a fegyveres férfiak, utánuk az asszonyok gyermekeikkel, majd az elesettek, a betegek és az öregek következtek, s ott vitték az elemózsiát és a felszerelést. Csakhogy amalék rablónépe ekkor — aljas módon — hátba támadta őseinket, amiért Mózes bosszút hirdetett: „Emlékezz arra, mit tett veled amalék az úton, amikor kivonultatok Egyiptomból. Hogy hátba támadt az úton, és megverte a sereg utolsó részét, mind az erőtleneket, akik hátul voltak, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent” (Mózes V. könyve, 26. fejezet 17-18. vers). Mózes ezután újjászervezte a zsidók hadrendjét: a sófár (a kos szarvából készült ősi kürt) hangjaira indultak útnak és táboroztak le sorban a törzsek. A csillag csúcsaiban helyezkedtek el a fegyveres férfiak, száraiban (törzsenként) a családok, és a belső hatszögben volt a pusztai Szentély, a vezérsátor, a kórház és a raktár. Ez a látvány döbbentette meg az idegen látnokot, ezért is volt kénytelen a Mindenható Isten szavának engedelmeskedni, és megilletődésének e szavakkal hangot adni: „Milyen jók a sátraid Jákob”…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz junius 27-én: Korách (4Mózes 16–18.)
Next post heti szakasz július 11-én: Pinchász (4Mózes 25:10–30:1.)