Nicávim (5Mózes 29:9–30:20)

Rosko Gabor munkaja

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/nicavim

29.fejezet

Mózes harmadik beszéde, Folytatás

9. Ti álltok ma mindnyájan az Örökkévaló, az Istenetek színe előtt, fejeitek, törzseitek, véneitek, és felügyelőitek, Izrael minden férfia; 10. gyermekeitek, feleségeitek és idegened, aki táborod közepette van, favágódtól vízmerítődig 11. Hogy belépj az Örökkévaló, a te Istened szövetségébe esküjébe, melyet az Örökkévaló, a te Istened veled van ma 12. hogy tegyen téged ma az ő népévé és ő legyen neked Isten amint szólt hozzád, amint megesküdött őseidnek. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

Izrael egység ma és a jövőben

13. De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az esküt, 14. hanem avval, aki itt van velünk állva ma az Örökkévaló, a mi Istenünk színe előtt és avval, aki nincs itt velünk ma. 15.Mert ti tudjátok, hogy miként jártunk Egyiptom országában és miként vonultunk át a népek között, amelyeken átvonultatok. 16. Láttátok az ő utálataikat és bálványaikat, fából és kőből, ezüstből és aranyból, melyek náluk voltak. 17. Nehogy legyen közöttetek férfi vagy nő, vagy család, vagy törzs, melynek szíve elfordul ma az Örökkévalótól, a mi Istenünktől, hogy menjen és szolgálja ama népek isteneit, nehogy legyen közöttetek gyökér, mely mérget és ürmöt hajt. 18. És lenne, midőn hallja ez eskü szavait, akkor áldani fogja magát a szívében; mondván: Béke lesz velem, ha járok szívem állhatatosságában; hogy fokozza a jóllakással a szomjat. 19. Nem akar majd az Örökkévaló annak megbocsátani, mert akkor füstölög az Örökkévaló haragja és buzgalma ama férfiú ellen és rászáll mindaz átok, mely meg van írva ebben a könyvben és eltörli az Örökkévaló annak nevét az ég alól. 20. És kiválasztja azt az Örökkévaló rosszra Izrael minden törzsei közül, a szövetség minden átkai szerint, mely meg van írva a tannak könyvében. 21. És mondani fogja a későbbi nemzedék, fiaitok, kik támadnak utánatok és az idegen, aki távol országból jön, és látják ez ország csapásait, meg betegségeit, melyekkel sújtotta az Örökkévaló. 22. Kéntől és sótól kiégve egész földje, be nem vetik és nem sarjaszt semmit, nem nő rajta semmi fű, mint Szodoma, Gomorrha, Ádma és Czebóim fölforgatása, melyeket fölforgatott az Örökkévaló haragjában és fölgerjedésében. 23. És mondják majd mind a népek: Miért tett így az Örökkévaló ezzel az országgal? Miért e nagy harag; fölgerjedése? 24. És azt mondják majd: Mivelhogy elhagyták az Örökkévaló, őseik Istenének szövetségét, amelyet kötött velük, midőn kivezette őket Egyiptom országából. 25. Elmentek és szolgáltak más isteneket és leborultak előttük; istenek előtt, melyeket nem is mertek és melyeket nem osztott ki nekik. 26. És fölgerjedt az Örökkévaló haragja az ország ellen, hogy ráhozza mind az átkot, mely meg van írva e könyvben. 27. És kitépte őket az Örökkévaló földjükből haraggal és fölgerjedéssel és nagy fölháborodással, és vetette őket más országba, mint e mai napon van. 28. A rejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a nyilvánvalók a mieink és gyermekeinké mindörökké, hogy megtegyük a tannak minden szavát.

Mózes harmadik beszéde, Befejezés

30. fejezet

A megbánás mindenható ereje: visszatérés a számkivetésből

1. És lesz, ha rádjönnek mindezek a dolgok, az áldás és az átok, melyet eléd tettem, és szívedre veszed mind a népek között, ahova kivetett téged az Örökkévaló, a te Istened, 2. és megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint és parancsoltam neked ma, te és gyermekeid, egész szíveddel és egész lelkeddel, 3. akkor visszahozza az Örökkévaló, a te Istened foglyaidat és irgalmaz neked, újra összegyűjt téged mind a népek közül, ahova elszórt téged az Örökkévaló, a te Istened. 4. Ha lesznek a te kivetettjeid az ég végén onnan is összegyűjt téged az Örökkévaló, a te Istened és onnan is elvesz; 5. és bevisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, melyet elfoglaltak őseid, hogy (ismét) elfoglaljad; jót tesz veled és megsokasít jobban, mint őseidet. 6. És körülmetéli az Örökkévaló, a te Istened szívedet és magzatod szívét, hogy szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel, a te életed kedvéért. 7. És adja majd az Örökkévaló mindez átkot ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged. 8. Te pedig megtérsz és hallgatsz az Örökkévaló szavára, és megteszed minden parancsolatait, melyeket én neked ma parancsolok; 9. és bővelkedővé tesz téged az Örökkévaló, a te Istened kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, barmod gyümölcsében és földed gyümölcsében javadra, mert újra fog rajtad örülni az Örökkévaló javadra, amint örült őseiden, 10. ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd parancsolatait és törvényeit, melyek meg vannak írva a tannak könyvében, midőn megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez egész szíveddel és egész lelkeddel.

Isten parancsának természete

11. Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol az; 12. nem az égben van az, hogy mondanád: Ki száll föl érte számunkra az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; 13. nem a tengeren túl van az, hogy mondanád: Ki megy át számunkra a tengeren túlra, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; 14. hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt.

A beszédek befejezése

15. Lásd, eléd tettem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat, 16. amint hogy megparancsolom ma neked, hogy szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy járj az ő útjain, hogy megőrizd parancsolatait, törvényeit és rendeleteit, hogy élj, sokasodjál és megáldjon téged az Örökkévaló, a te Istened az országban, ahová bemész, hogy azt elfoglaljad. 17. Ha pedig elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, megtántorodsz és leborulsz más istenek előtt és szolgálod őket 18.Kijelentem nektek ma, hogy el fogtok pusztulni, nem lesztek hosszú életűek azon a földön, ahová te átvonulsz a Jordánon át, hogy bemenj oda és elfoglaljad azt. 19. Tanúkul hívom ellenetek ma az eget és a földet: az életet és a halált tettem eléd, az áldást és az átkot! Válaszd tehát az életet, hogy életben maradj te és magzatod; 20. hogy szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, hallgass az ő szavára és ragaszkodjál hozzá, mert Ő a te életed és napjaid hosszúsága, hogy lakjál a földön, melyről megesküdött az Örökkévaló őseidnek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.

 

Vájélech (5Mózes 31:1-30.)

Rosko Gabor munkaja

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/nicavim

 

Mózes utolsó napjai (31:1–33:29.)A törvény átadása a papoknak megőrzésre

31. fejezet

Józsua megbízása

1. Mózes ment és elmondta ezeket a szavakat egész Izraelnek. 2. És mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni; az Örökkévaló pedig azt mondta nekem, nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon. 3. Az Örökkévaló, a te Istened, ő vonul át előtted, ő fogja elpusztítani ezeket a népeket előled, hogy elfoglaljad azokat; Józsua, ő vonul át előtted, amint szólt az Örökkévaló. 4. És úgy tesz velük az Örökkévaló, amint tett Szichónnal és Óggal, az Emóri királyaival, meg országukkal, hogy elpusztította azokat. 5. Az Örökkévaló elétek fogja azokat adni és tegyetek velük mind a parancsolat szerint, melyet parancsoltam nektek. 6.Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened, ő jár veled, nem enged lankadnod és nem hagy el téged. 7. Akkor szólította Mózes Józsuát, és mondta neki egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be a néppel az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod azt birtokukba. 8. És az Örökkévaló, ő jár előtted, ő lesz veled, nem enged lankadnod és nem hagy el téged; ne félj és ne csüggedj.

A Tóra nyilvános felolvasása

9. Es Mózes fölírta ezt a tant és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik viszik az Örökkévaló szövetségének ládáját, meg Izrael minden véneinek. 10. És megparancsolta nekik Mózes, mondván: Hét év végével, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén, 11. midőn eljön egész Izrael, hogy megjelenjék az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt, olvasd föl ezt a tant egész Izrael előtt, füleik hallatára. 12. Gyűjtsd egybe a népet: a férfiakat, a nőket, a gyermekeket és idegenedet, aki kapuidban van, hogy hallják és hogy megtanulják, és féljék az Örökkévalót, a ti Isteneteket és őrizzék meg, hogy megtegyék a tannak minden szavait.13. És gyermekeik, akik nem tudják, hallják és tanulják meg, félni az Örökkévalót, a ti Isteneteket minden időben, amíg éltek a földön, ahova átvonultok a Jordánon, hogy azt elfoglaljátok.

Bevezetés Mózes Énekéhez

14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, közelednek napjaid, hogy meghalj; szólítsd Józsuát és álljatok a gyülekezés sátorába, hogy parancsot adjak neki. És elment Mózes meg Józsua, és odaálltak a gyülekezés sátorába. 15. És megjelent az Örökkévaló a sátorban, felhőoszlopban és megállt a felhőoszlop a sátor bejáratánál. 16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, te nyugszol majd őseidnél, és föltámad ez a nép és paráználkodva jár az ország idegen istenei után, ahova eljut majd, annak közepében, engem pedig elhagy és megszegi szövetségemet, melyet vele kötöttem. 17. És akkor fölgerjed haragom ellene azon a napon, elhagyom őket; elrejtem színemet előlük, hogy megemésztessék; és éri őt sok baj és szorongatás és mondani fogja azon a napon: Nemde, mivelhogy Istenem nincs közepettem, érnek engem ezek a bajok? 18. Én pedig teljesen elrejtem színemet azon a napon mindama gonoszság miatt, melyet elkövetett, hogy más istenekhez fordult. 19. És most írjátok föl magatoknak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait, tedd azt a szájukba, hogy legyen számomra ez ének tanúnak Izrael fiai ellen. 20. Mert elviszem őt arra a földre, melyről megesküdtem őseinek, a tejjel-mézzel folyóra és eszik, jóllakik, kövér lesz és elfordul más istenekhez, szolgálja azokat, engem pedig megvet és megszegi szövetségemet. 21.És lesz, ha majd eléri őt sok baj és szorongatás, akkor valljon ez ének előtte tanú gyanánt, – mert nem fog elfelejtetni magzata szájából – mert ismerem az ő indulatát, amellyel ő ma cselekszik, mielőtt beviszem őt az országba, melyről megesküdtem.
22. És Mózes felírta ez éneket az nap és megtanította rá Izrael fiait. 23. És (Isten) parancsot adott Józsuának, Nún fiának és mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait az országba, melyről megesküdtem nekik, én pedig veled leszek. 24. És volt, midőn végzett Mózes azzal, hogy fölírja e tannak szavait könyvbe, mindvégig, 25. akkor megparancsolta Mózes a levitáknak, akik viszik az Örökkévaló szövetségének ládáját, mondván: 26. Vegyétek a tannak könyvét és tegyétek azt az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott legyen tanúnak ellened. 27. Mert én ismerem ellenszegülésedet és kemény nyakadat; íme, amíg én élek veletek ma, ellenszegültetek az Örökkévalónak, hát még halálom után. 28. Gyűjtsétek egybe hozzám törzseitek minden véneit és felügyelőiteket, hadd mondom el füleik hallatára e szavakat, és hadd hívom föl tanúnak ellenük az eget és a földet. 29. Mert tudom, hogy halálom után megromoltok és letértek majd az útról, melyet parancsoltam nektek, és elér benneteket a baj késő időben, midőn azt teszitek, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, hogy megharagítsátok őt kezetek műve által. 30. Mózes elmondta Izrael egész gyülekezetének fülei hallatára az ének szavait, mindvégig.

Dr.Bernstein Béla forditása

__________________________________________________

 

 

 

Raj Tamás kommentarja:

 

• 51. NICAVIM

 

„Itt álltok ma ti, valamennyien az Örökkévaló Istenetek előtt” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 9. vers). Soros heti szakaszunk elején olvashatjuk ezeket a szavakat: Mózes szólt így Izrael népéhez, mielőtt utolsó beszédébe és búcsúénekébe belefogott volna. Sőt, szavait így folytatja: „Nem egyedül veletek kötöm meg ezt a szövetséget…, hanem mindazokkal, akik itt állnak ma velünk, az Örökkévaló Istenünk előtt, és mindazokkal, akik nincsenek ma itt velünk” (uo., 13-14. vers). Egyszóval nem csupán az akkor épp jelenlévő néphez szólt az első és legnagyobb zsidó próféta, hanem minden emberhez, az akkor élt embereken túl a korábbi és főként a későbbi nemzedékekhez, így hozzánk is. A: élők és holtak, múlt, jelen, jövő találkozik e szavak révén, Mózes búcsúdalának elhangzásakor.

Ne felesjük: a nagy tanítómester ezáltal is egyfajta történelmi tudatra, a régi és elkövetkező nemzedékek megértésére, az értük való felelősségre kívánta nevelni hallgatói és egész nép figyelmét.

Sokan úgy vélik, a mózesi törvény és tanítás, a Tóra — miután több évezreddel ezelőtt, egészen más társadalmi és történelmi helyzetben hangzott el — voltaképpen nehezen érthető és a mai ember számára szinte követhetetlen. Mások meg azt gondolják, a Tóra törvényei csak annak idején és egyedül Izrael országában lehettek irányadók, nem a mai, modern ember számára. Úgy tetszik azonban, Mózes reájuk is gondolt, amikor fent idézett beszédét így folytatja: „A törvény, amelyet ma megparancsolok neked, nem elérhetetlen számodra, és nem is távol eső. Nem az ég magasában van az, hogy azt kelljen mondanod: ki juthat fel az égbe, hogy lehozná azt nekünk onnan, s elmondaná, hogy mit tegyünk. S nem is a tengeren túl van az, hogy azt mondhasd, ki kelhet át a tenger túlpartjára, hogy elhozza nekünk, és elmondja, mit is tegyünk. Hanem nagyon is közel van hozzád a szó: a szádban és a szívedben, hogy megcselekedd” (uo., 30. fejezet 11–14. vers). És valóban, a Tóra lényege ott rejtőzik a nyelvünk alatt, a szívünk rejtett (sajnos, gyakorta tudatosan elrejtett) zugában. Hogy újra felfedezzük, s hogy megvalósítsuk életünkben!

A Tóra nem életidegen, nem áll távol tőlünk, csak éppen nyitottaknak kell maradnunk, hogy felfedezzük azt önmagunkban. A Tóra tanításainak és törvényeinek lényegét egy talmudi anekdota őrizte meg számunkra. Egyszer egy pogány felkereste az ókori zsidóság egyik ismert mesterét, az időszámításunk kezdetén élt Samájt, és azt mondta neki:

― Szeretném megérteni és felvenni a zsidó vallást, de olyan sok tanítása és törvénye van, hogy képtelen vagyok azt mind felfogni. Mondd hát el nekem, mi a zsidóság lényege, annyi idő alatt, amíg én fél lábon állok!

A rabbi rettentő dühös a szemtelen kérés következtében, hogy felkapta a keze ügyében levő mérőzsinórt, mert annak idején a rabbik még egyéb polgári foglalkozást is űztek, s ő történetesen pallérként tevékenykedett, és azzal kergette el a kérdezőt. Az illető meg sem állt, amíg el nem jutott a rabbi vitapartneréhez, a Hilél nevű mesterhez, és neki is feltette ugyanezt a kérdést.

A meglehetősen agresszív kérés azonban Hilélt nem hozta ki a sodrából, nem bosszantotta fel, sőt, a rabbi egyszerűen csak ezt válaszolta:

― Ami számodra nem kívánatos, azt ne tedd a felebarátodnak! Ez a zsidóság lényege, a többi csak magyarázat. Menj, és tanuld meg!

Lassan közelednek az őszi nagyünnepek, amikor a hívő zsidó úgy érzi, Isten előtt kell számadást tennie az elmúlt évben véghezvitt cselekedeteiről. Ezért mi is úgy érezzük, ― Mózes szavaival élve ―, hogy mi valamennyien az Örökkévaló Isten színe előtt állunk. Idewje tudomásul vennünk, hogy a Tóra tanítása „nem elérhetetlen számodra, és nem is távol eső”, hanem „nagyon is közel van hozzád a szó: a szádban és a szívedben van, hogy megcselekedd”.

 

• 52. VAJÉLEKH

 

„Elment Mózes, szólt ezekkel a szavakkal egész Izraelhez, és ezt mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem tudok többé jönni-menni, és az Örökkévaló ezt mondta nekem: nem fogsz átkelni ezen a Jordánon” (Mózes V. könyve, 31. fejezet 1-2. vers). Soros heti szakaszunk elején olvassuk ezeket a szavakat, röviddel a zsidóság nagy tanítómesterének halála előtt. A hagyomány szerint Mózes még aznap mondta el búcsúénekét és áldását (ezek a következő heti szakaszban olvasható), s ebből azt következtették, hogy ő éppen százhúsz évet élt. Sőt, mivel ennek időpontját a Bibliából kiszámíthatjuk, hagyomány mindezt annyira komolyan veszi, hogy Mózes halálát éppen százhuszadik születésnapjára, ádár hónap 7-re teszi, s a két évfordulót egyszerre ünnepli meg. Elvégre a Biblia így szól: „százhúsz esztendős vagyok én ma”. (Ezt ünnepeljük mindmáig zájin ádár alkalmával.)

Sokan úgy vélik, innen, Mózes életkorából ered az a közkeletű zsidó jókívánság, miszerint azt szokás egymásnak mondani: „százhúsz évig élj!” Héberül ez így hangzik: ad méá veeszrim!, jiddisül pedig így mondják: biszhündertüncvancig!”. És persze, a jókívánságba az is beletartozik az is, hogy a Biblia szerint Mózesnek százhúsz éves korában „sem gyengült meg a szeme, s nem szökött el az ereje” (ugyanott, 34. fejezet 7. vers).

Ám valóban 120 esztendős volt-e Izrael tanítója a 40 éves vándorút végén? Ha így lett volna, 80 évesen jelent volna meg a fáraó előtt, hogy kivezesse népét Egyiptom fogságából! S azt is tudjuk (az Egyiptomba vezető úton történtekből), hogy Mózes fiai akkor még igencsak kicsik voltak! Inkább arra kell gondolnunk, hogy Mózes halála előtt azért mondja magát „százhúsz évesnek”, mert ezzel azt kívánja a nép tudtára adni, hogy élete betelt, képtelen már a vezetésre („nem tudok többé járni-kelni”). Egyszóval, a jókívánság, mint az emberi életkor legvégső határa, Mózes történeténél is régebbi. S valóban, ha jól megfigyeljük a Szentírás szövegét, már a vízözön története kapcsán azt olvassuk, hogy Isten, büntetésből korlátozza az emberi életkor hosszúságát: „legyen az ő napjaik száma százhúsz esztendő” (Mózes I. könyve, 6. fejezet 3. vers).

Jellemző Mózes döntésére, hogy nem a saját fiait jelölte meg utódjául, sőt, még csak nem is a saját törzséből választotta ki a nép új vezérét, hanem az arra legalkalmasabb emberre, az Efrájim törzséből való Józsuára ruházta át ezt a feladatot. Soros heti szakaszunk elején olvassuk ezt: „Szólította Mózes Józsuát, és ezt mondta neki egész Izrael szeme láttára: Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet abba az országba, amelyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, s te fogod örökül adni nekik. Az Örökkévaló maga fog előtted vonulni, Ő lesz veled, nem enged el és nem hagy el téged, ne félj hát, és ne remegj” (Mózes V. könyve, 31. fejezet 7-8. vers).

Sokan úgy vélik, s a Biblia is azt hangoztatja, hogy Mózes igen szerény ember volt, ám ezt nem éppen abban a közkeletű értelemben kell elképzelni, mintha visszahúzódó természetű lett volna, aki a saját tetteit, érdemeit lebecsülte volna. Inkább arra gondolt a Szentírás, hogy a nagy döntések esetén nem a saját érdekei szerint, sőt olykor azokkal ellentétben választott, aminek jó példáját mutatja az imént bemutatott eset. Nekünk sem a szó köznapi értelmében kell szerényeknek lennünk, hanem mindig a közösség, embertársaink érdekeit kell választásaink középpontjába helyeznünk.

 

---