heti szakasz oktober 31-en: Lech löchá (1Mózes 12-17.) פָּרָשָׁת לֶךְ-לְךָ

Az idegen áldása: mi szükség van zsidókra egyáltalán?

 

A világ történetének helyébe egyetlen problémás mozaikcsalád, egy ember története lép, és már azelőtt, hogy igazán elkezdődne Izrael története, Isten megjövendöli számukra, hogy rabszolgák lesznek Egyiptomban, és azt, hogy egyúttal „áldássá lesznek” a föld minden családja számára.

Az első két hetiszakasz története a világ teremtésétől a Bábel tornya történetéig az egész emberiség története volt: Noé, éppen úgy, mint Ádám és Éva, mindannyiunk felmenői, az, ami Bábelben történt, a nyelvek összezavarása, a teljes emberiség szétválását meséli el különböző kultúrákra.

Ezután szólít meg, minden előzmény nélkül, sok nemzedékkel Noé után, egy Ávrám nevű embert valahol Mezopotámiában az Örökkévaló, hogy személyes, bizalmas kapcsolatot létesítsen vele. A szöveg nem sok bepillantást enged Ábrám megelőző életébe, csak a családfájáról kapunk néhány alapvető információt. Egyáltalán nem világos, miért éppen Őt szólította meg, tette bizalmas szövetségesévé Isten, a rabbik meg is próbálták Ávrám gyerekkoráról szóló történeteikkel betölteni az űrt. Ávrám legkülönlegesebb tulajdonságának azonban éppen az tűnik, hogy hallgat Istenre, figyel rá, mélyen hisz benne és abban, amit mond neki: hogy több nagy nép (ám) atyja (Áv) lesz, noha késő öregségére sem születik gyermekük feleségével, Sárával. Ábrám meglehetősen sok komoly hibát követ el hosszú pályája során, nem túl jó férj és nem túl jó apa, mindazon személyes kapcsolataiban, amelyek nem Istenhez fűzik, rendre alulteljesít, legalábbis késő öregségéig. Az egyetlen szuperképessége, amely miatt személyes szólítást kaphat Istentől, az, hogy képes meghallani a személyes szólítást. Minta, amely arra tanít minket, hogy „mindenkinek eljön a maga órája”, ahogy a Talmudban, az Atyák tanításaiban áll, hogy mindenkit megszólít élete egy pontján váratlanul az Örökkévaló, csak nem mindig halljuk meg a szólítását.

Három lényeges dolgot tud meg Ábrahám Istentől ebben a hetiszakaszban az ő és utódai küldetésére vonatkozóan: hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, hogy áldássá kell válniuk, bármit is jelentsen ez, a föld minden családja, mindenki más számára, illetve hogy évszázadokon át rabszolgák lesznek Egyiptomban.

Azt, hogy áldássá kell lenniük, rögtön a legelején, az első szólítás során közli Isten és még azelőtt, hogy az első zsidó gyerek, Izsák egyáltalán megszületne, beszámol arról is, hogy nem nagyon sokára mind rabszolgák lesznek. Rögtön ezt követően javasolja neki Sára, hogy nemzzen gyermeket a Hágár nevű egyiptomi illetőségű szolgálójával, mert hiába minden ígéret, közös gyerekük nincsen. Amikor pedig Hágár terhes lesz, Sára féltékeny dühében addig kínozza, amíg el nem szökik tőle, és Ávrám semmit nem tesz, hogy megvédje gyermeke leendő édesanyját.

A héber írás nem jelöli a magánhangzókat és ha Hágár nevét más magánhangzókkal olvassuk ki, mondjuk, Hágérnek, azt fogja jelenteni: az idegen. Az egyiptomi. Egyike a föld családjainak, amelyek számára áldássá kéne lenni, de egyelőre nem megy. Ezért leszünk később mi, zsidók ismét idegenekké Egyiptomban négyszáz éven át, Hágár konstans bántalmazásának „tikunjaként”, jóvátételeként, aki akarja, mondhatja, hogy ez a „Tóra-i karma”. És Ebből tanuljuk meg, hogy szeressük a jövevényt, ahogy a Tóra mondja, mert mi is jövevények voltunk Egyiptom országában. Ez a tudás tehet minket áldássá, erről szól a széder este nagy színházi memória-gyakorlata: hogy soha ne feledjük Egyiptomot, a zsidó lét tulajdonképpeni értelmét. Szeresd a jövevényt, légy áldás a föld minden családja számára. Zsidó az, aki arra törekszik, hogy mások számára – HáGér, az idegen számára – személyében áldás legyen. Ezért voltunk négyszáz éven át Egyiptomban és alighanem ezért vagyunk újra, lassan kétezer éve ismét száműzetésben. Vagyis akkor jön majd el száműzetésünk vége, a megváltás, ha sikerül áldássá lennünk. Aki csatlakozik, akár újszülött zsidóként, akár betérőként Ábrahám szövetségéhez, ehhez a projekthez, ehhez a szólításhoz, ehhez a „karmához” és tikkunhoz csatlakozik a Hágárok, a szolgák, a nők, az idegen védelmére szerveződött, nagyon is létező, titkos világösszeesküvéshez, amelynek célja az, hogy áldássá legyünk a föld minden családja számára.

Jó szombatot!

 

Lech löchá (1Mózes 12-17.) פָּרָשָׁת לֶךְ-לְךָ

Roskó Gábor müve

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/lech-lecha

Az ősatyák története

 

12. fejezet

Ábrahám hivatása

1 És mondta az Örökkévaló Ávromnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok. 2. És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy. 3. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom; és megáldatnak általad a föld összes családjai. 4.És elment Ávrom, amint szólt hozzá az Örökkévaló és vele ment Lót; Ávrom pedig hetvenöt éves volt, midőn elment Chóronból. 5. És vette Ávrom Szórájt, az ő feleségét és Lótot, az ő testvérfiát, meg minden szerzeményüket, melyet szereztek és a személyzetet, melyre szert tettek Chóronban és elindultak, hogy menjenek Kánaán országába és elérkeztek Kánaán országába. 6. És átvonult Ávrom az országon egész Sechem helységéig, Móre tölgyéig; és a Kánaáni akkor az országban volt. 7. És megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta: Magzatodnak fogom adni ezt az országot. És épített ott oltárt az Örökkévalónak, aki neki megjelent. 8. Onnan pedig tovament a hegyre, Bész-Éltől keletre és felütötte sátorát; Bész-Él volt nyugatról, Áj meg keletről. És épített ott oltárt az Örökkévalónak és hívta az Örökkévaló nevét. 9. És elvonult Ávrom, folyton délnek vonulva.

Ábrahám Egyiptomban

10. És éhség volt az országban; akkor lement Ávrom Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nyomasztó volt az éhség az országban. 11. És történt, midőn közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, mondta Szórájnak, az ő feleségének: Íme, én tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy te. 12. És lesz, ha majd látnak téged az egyiptomiak azt mondják: felesége az; és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13. Mondd, kérlek, hogy nővérem vagy; hogy jó dogom legyen miattad és életben maradjon lelkem érte. 14. És történt, midőn elérkezett Ávrom Egyiptomba, láttak az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép. 15. És megláttak Fáraó nagyjai és eldicsérték őt Fáraónak; és elvitték az asszonyt Fáraó házába. 16. Ávrommal pedig jót tett miatta és voltak juhai, marhái, szamarai; szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17. De az Örökkévaló sújtotta Fáraót nagy csapásokkal, és az ő házát, Szóráj, Ávrom felesége miatt. 18. És hivatta Fáraó Ávromot és mondta: Mit tettél velem? Miért nem adtad tudtomra, hogy feleséged ő? 19. Miért mondtad: nővérem ő és én feleségül vettem magamnak; most pedig, imhol a te feleséged, vedd és menj! 20. És rendelt Fáraó mellé embereket és elkísérték őt, a: ő feleségét és mindenét, amije volt.

13. fejezet

Ábrahám és Lót

1 És fölment Ávrom Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé. 2. Ávrom pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban. 3. És ment állomásai szerint délről Bész-Élig, azon helyig, ahol a sátra volt eleinte, Bész-Él és Áj között, 4. az oltár helyére, melyet készített ott elsőízben; és hívta ott Ávrom az Örökkévaló nevét. 5. De Lótnak is, ki Ávrommal ment, voltak juhai, marhái és sátrai. 6. És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni. 7. És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt. 8. És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi. 9. Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek. 10. És fölvetette Lót szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész megáztatott, – mielőtt elpusztította az Örökkévaló Szodomát és Gomorrhát – olyan, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa Cóár felé. 11. És választotta Lót magának a Jordán egész környékét és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól. 12. Ávrom lakott Kánaán országában, Lót pedig lakott a környék városaiban és sátorozott Szodomáig. 13. Szodoma emberei pedig gonoszak és bűnösök voltak az Örökkévaló előtt, igen nagyon. 14. Az Örökkévaló pedig mondta Ávromnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra; 15. mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre. 16. És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható. 17. Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt. 18. És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hebrónban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak.

14.  fejezet

A királyok háborúja

1 És történt Ámrofelnek, Sineor királyának, Árjóchnak, Elloszor királyának, Kedorloómernek, Élom királyának és Szideolnak, Gójim királyának napjaiban, 2. háborút viseltek Bera, Szodoma királya, Birsó, Goromorrha királya, Síneov, Ádmo királya, Seméver, Cevójim királya és Bela – az Cóar – királya ellen. 3. Mindezek egyesültek Sziddim völgyében, az a Sóstenger. 4. Tizenkét évig szolgálták Kedorloómert, de a tizenharmadik évben föllázadtak. 5. A tizennegyedik évben pedig eljött Kedorloómer, meg a királyok, akik vele voltak és megverték Refóimot Ásterósz-Kárnájimban és a Zuzimot Homban, és az Émimet Sóvé-Kirjoszojimban, 6. és a Chórit az ő hegységükön, Széiren, Él-Póronig, mely a puszta mellett van. 7. És visszatérvén elérkeztek Én-Mispothoz, az Kodés és leverték az Amáléki egész földjét és az Emórit is, aki Chácecón-Tomorban lakott. 8.Ekkor kivonult Szodoma királya, Gomorrha királya; Ádmo királya, Cevójim királya és Béla – az Cóár – királya és sorakoztak ellenük csatára a Sziddim völgyében; 9. Kedorloómer, Élom királya, Szideol, Gójim királya, Ámrófel, Sineor királya és Árjóch, Eloszor királya ellen: négy király öt ellen.10. A Sziddim völgye pedig csupa gyantagödör volt; és menekülte Szodoma meg Gomorrha királyai és beleestek oda, a megmaradottak pedig a hegységbe menekültek. 11. Elvitték minden vagyonát Szodomának és Gomorrhának, minden eleségüket és elmentek. 12. Elvitték Lótot – Ávrom testvérfiát – és vagyonát és elmentek; ő ugyanis Szodomában lakott.

Ábrahám megmenti Lótot

13. És jött egy menekülő és tudtára adta Ávromnak, az ivrinek; ő pedig lakott Mámré tölgyeinél, az emóriénél, aki Eskól és Ónér fivére volt, és ők Ávrom szövetségesei voltak. 14. Midőn meghallotta Ávrom, hogy fogságba esett az ő atyafia, fölfegyverezte begyakorlott szolgáit, háza szülötteit, háromszáztizennyolcat és üldözte őket Donig. 15. És megoszolván rájuk támadt éjszaka, ő és az ő szolgái, megverte őket és üldözte őket Chóvóig, mely Damaszkusztól balra van.16. És visszavitte mind a vagyont; és Lótot, az ő atyafiát is, meg annak vagyonát visszavitte, meg az asszonyokat és a népet is. 17. És kijött ő elébe Szodoma királya, miután ő visszatért megvervén Kedorloómert és a királyokat, akik vele voltak, Sové völgyében, az a király völgye.

Ábrahám és Malkicedek

18. És Málki-Cedek, Solém királya kenyeret és bort vitt ki; ő ugyanis papja volt a fölséges Istennek. 19. És megáldotta őt és mondta: Áldott legyen Ávrom a fölséges Istentől, aki teremtője égnek és földnek. 20.És áldott legyen a fölséges Isten, ki átszolgáltatta elleneidet kezedbe! És adott neki (Ávrom) tizedet mindenből.
21. És mondta Szodoma királya Ávromnak: Add nekem: személyeket, a vagyont pedig vedd magadnak. 22. És mondta Ávrom Szodoma királyának: Fölemeltem kezemet az Örökkévalóhoz, a fölséges Istenhez, aki teremtője égnek és földnek, 23. hogy egy szál fonáltól a sarukötőig, hogy semmit el nem veszek mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én tettem gazdaggá Ávromot. 24.Nekem semmit! Csak amit megettek a legények és ama férfiak részét, akik velem mentek: Ónér, Eskól és Mámré, ők vegyék el az ő részüket.

15. fejezet

Ábrahám ígéretet kap, hogy örököse lesz

1 Ezen dolgok után volt az Örökkévaló igéje Ávromhoz látomásban, mondván: Ne félj Ávrom, én pajzsod vagyok neked, a te jutalmad igen sok. 2. És mondta Ávrom: Uram, Isten! mit adsz én nekem? hisz én járok magtalanul és házam birtokosa a damaszkusi Eliezer. 3. És mondta Ávrom: Íme, nekem nem adtál magzatot és íme, az én házam szolgaszülöttje örököl utánam. 4. És íme az Örökkévaló igéje hozzá, mondván: Nem örököl ez te utánad, hanem az, aki származni fog ágyékodból, az örököl majd utánad. 5. És kivezette őt a szabadba és mondta: Tekints csak fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz a te magzatod! 6. És ő hitt az Örökkévalóban és (Isten) betudta azt neki igazságul. 7. És mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Ur-Kászdimból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy bírjad azt.
8. És ő mondta: Uram, Isten! mi által tudom meg, hogy én fogom azt bírni? 9. És mondta neki: Vegyél nekem egy három éves üszőt, egy hároméves kecskét és egy három éves kost, egy gerlicét és egy galambfiát. 10. És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal szembe; a madarat azonban nem vágta ketté. 11. És leszállottak a ragadozó madarak a hullákra, de Ávrom elkergette azokat. 12. És midőn a nap lemenőben volt, mély álom borult Ávromra és íme, félelem, nagy sötétség borul rá. 13. És mondta (Isten) Ávromnak: Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig. 14. De ama nép fölött is, melyet szolgálni fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal. 15. Te pedig elmégy atyáidhoz békében, el fogsz temettetni jó vénségben. 16. És a negyedik nemzedék tér majd vissza ide, mert nem telik be az Emóri vétke addig. 17. És volt, midőn a nap lement és sötétség lett, íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult ama darabok között. 18. Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrommal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig, a Perosz folyamig: 19. A Kénit, a Kenizzit és a Kádmónit, 20. a Chittit, a Perizzit és a Refóimot, 21. az Emórit, a Kánaánit, a Girgósit és a Jevúszit.

16. fejezet

Hágár és Ismáel

1 Szóráj pedig, Ávrom felesége, nem szült neki; de volt neki egy egyiptomi szolgálója és neve Hágár. 2. És mondta Szóráj Ávromnak: Íme, elzárt engem az Örökkévaló, hogy ne szüljek; menj be szolgálómhoz, talán felépülök általa. És Ávrom hallgatott Szórá szavára. 3. És vette Szóráj, Ávrom felesége, az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját, a tíz év végével, amióta Ávrom Kánaánban lakott és adta őt az ő férjének Ávromnak feleségül. 4. Az bement Hágárhoz, ez pedig fogant; de midőn látta, hogy fogant, csekély lett úrnője az ő szemében. 5. És szólt Szóráj Ávromhoz: A rajtam elkövetett sérelem rád száll. Én adtam szolgálómat öledbe , és midőn látta, hogy ő fogant, akkor csekély lettem az ő szemeiben. Ítéljen az Örökkévaló, köztem és közötted. 6. És mondta Ávrom Szórájnak: Íme, szolgálód kezedben van; tégy vele, amint jónak tetszik szemeidben. És Szóráj sanyargatta, úgy, hogy megszökött előle. 7. És találta őt az Örökkévaló angyala a vízforrásnál a pusztában, a forrásnál, a Súr felé vezető úton, 8. és mondta: Hágár, Szóráj szolgálója, honnan jössz és hova mész? És ő felelt: Szóráj, úrnőm elől szököm. 9. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Térj vissza úrnődhöz és alázkodj meg keze alatt. 10. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Megsokasítom a te magzatodat, hogy nem lesz megszámlálható sokasága miatt. 11. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Íme, te fogantál és fiat fogsz szülni, nevezd őt Ismáelnek: mert hallgatott az Örökkévaló a te nyomorúságodra. 12. Ő pedig vad lesz az emberek között, keze mindenen és mindenkinek keze rajta és minden testvérének színe előtt fog lakni. 13.És hívta az Örökkévaló nevét, aki beszélt vele: Te, a látomás Istene! mert azt mondta: Láttam-e itt valamit a látomás után? 14. Azért nevezte el a kutat: az élő látomás kútja; íme, az Kódés és Bered között van. 15. És szült Hágár Ávromnak fiat és Ávrom elnevezte az ő fiát, akit Hágár szült, Ismáelnek. 16. Ávrom pedig nyolcvanhat éves volt, midőn Hágár szülte Ismáelt Ávromnak.

17. fejezet

Ábrahám szövetsége

1 Midőn Ávrom kilencvenkilenc éves volt, megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta neki: Én vagyok Isten, a Mindenható, járj előttem és légy tökéletes. 2. És én teszem szövetségemet közém és közéd és megsokasítlak igen nagyon. 3. És Ávrom leborult arcára; Isten pedig beszélt vele, mondván: 4. Az én szövetségem íme veled van és te leszel a népek tömegének atyjává. 5.Azért ne neveztessék a te neved Ávromnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek tömegének atyjává teszlek én téged. 6. És megszaporítlak téged igen nagyon és népekké teszlek, és királyok származnak majd tőled. 7. És én fönntartom , szövetségemet közöttem és közötted, meg magzatod között utánad, az ő nemzedékeiken át, örök szövetség gyanánt, hogy legyek teneked Istened és magzatodnak utánad. 8. Neked adom és a te magzatodnak utánad tartózkodásod országát: Kánaán egész országát, örök birtokul; és én leszek nekik Istenük. 9. És mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet őrizd meg, te és a te magzatod utánad, az ő nemzedékeiken át. 10. Ez az én szövetségem, amelyet megőrizzetek közöttem és köztetek és magzatod között utánad: Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély! 11.Metéljétek körül fitymátok húsát és legyen ez szövetségjelül köztem és köztetek: 12. És pedig nyolc napos korában metéltessék körül nálatok minden férfiszemély, nemzedékeiteken át; a házban született vagy a pénzen vett bármely idegen közül, aki nem a te magzatodból való. 13.Körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett és legyen szövetségem a testeteken örök szövetségül! 14. A körülmetéletlen férfiszemély pedig, aki nem metéli körül fitymájának húsát, irtassék ki az a lélek népe köréből, szövetségemet szegte meg.
15. És mondta Isten Ábrahámnak: Szórájt, a te feleségedet ne nevezd Szórájnak, hanem Sára legyen a neve. 16. Én pedig megáldom őt és adok is őtőle neked fiat; megáldom őt, hogy nemzetekké legyen és népek királyai származzanak tőle. 17. És leborult Ábrahám arcára és nevetett; mondta pedig szívében: Vajon a száz évesnek szülessék-e, vagy Sára, a kilencven éves szüljön? 18. És mondta Ábrahám Istennek: Vajha Ismáel élne a te színed előtt! 19. És mondta Isten: Bizony, Sára, a te feleséged szül neked fiút és nevezd őt Jicchoknak (Izsák); és fönntartom szövetségemet vele örök szövetségül az ő magzata számára, utána. 20. Ismáelre nézve pedig meghallgattalak; íme, megáldom őt, megszaporítom őt és megsokasítom őt igen nagyon, tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem őt. 21. De szövetségemet Izsákkal tartom fönn, akit Sára fog neked szülni ezen időben, a jövő évben. 22. Midőn végzett azzal, hogy beszéljen vele, fölszállt Isten Ábrahámtól.
23. És vette Ábrahám Ismáelt, az ő fiát és házának minden szülöttét, és minden pénzen vettet, minden férfiszemélyt Ábrahám háza népe közül és körülmetélte fitymájának húsát ugyanazon a napon, melyen beszélt vele Isten. 24. Ábrahám pedig kilencvenkilenc éves volt, midőn körülmetélte fitymájának húsát. 25. És Ismáel, az ő fia, tizenhárom éves volt, midőn körülmetéltetett fitymájának húsa. 26. Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Ismáel, az ő fia; 27. meg házának minden férfi, házában született vagy pénzen vett az idegen közül, vele együtt metéltettek körül.

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

3. LEKH-LEKHÁ

 

Ábrahám történetét kezdjük olvasni ezen a héten. A zsidóság első ősapja a mai Irak északi területén elhelyezkedett kaszdeus Úr városából indult útnak, majd rokonaival egy ideig a mai Irak és Szíria határvidékén levő fontos (de még fel nem tárt) ókori városban, Harránba települt. Itt kapja meg Isten parancsát: „Menj el országodból, szülőföldedről, atyád házából abba az országba, amelyet majd mutatok neked” (Mózes I. könyve, 12. fejezet 1. vers).

Figyeljük meg ennek a mondat felépítését, sajátos szerkezetét! Három konkrét helyet sorol fel az Írás (ország, szülőföld, apai ház), ezután egyetlen, bizonytalan hely következik („majd megmutatom neked”), amelyért Ábrahámnak el kell hagynia szinte mindent, ami számára fontos lehet: hazáját, otthonát és családját. Mi, persze, jól tudjuk, hogy ez az ország nem más, mint Kánaán, az ígéret földje, ő azonban ezt nem sejthette, mégis azonnal vállalta küldetését, maradéktalanul teljesítve Isten parancsát.

Ha először olvassuk ezt a bibliai verset, nyilván úgy érezzük, a három helymeghatározással Isten egyre szűkíti a kört, egyre kisebb terület elhagyásáról beszél. Holott a szent szöveg valójában fokozást tartalmaz! Nem könnyű az embernek eltávoznia a hazájából, még nehezebb szakítania a szűkebb pátriával, ám a legfájóbb, Ábrahám számára, kétségtelenül a szülői ház elhagyása lehetett. Ő mégis teljesítette ezt a bizonytalan remény jegyében.

Ezek után olvassuk el a második mondatot, amely Ábrahám jutalmáról szól, és figyeljük meg, hogy szerkezete pontosan követi az imént tárgyalt első vers felépítését. „S Én nagy néppé teszlek, megáldalak, és naggyá teszem a nevedet, hogy magad (is) áldássá légy” (uo., 2. vers). Három konkrét ígéret és egy nem könnyen érthető, de nagy jelentőségű áldás. Vajon e háromnál is érvényesül a fokozás elve, mit is jelent konkrétan, Ábrahám esetében, a három fenti ígéret?

Az első ígéret („nagy néppé teszlek”) azért volt alapvetően fontos Ábrahám számára, mert idős kora ellenére sem volt gyermeke, s már-már azt hitte, nem is lesz utóda: „Gyermektelenül élek, s házam birtokosa (szolgám,) a damaszkuszi Eliezer lesz” (15. fejezet 2. vers). Isten (ígéretének megfelelően, többször is) megnyugtatja Ábrahámot, nem csupán fia születik majd, de „nagy néppé teszlek”.

A második ígéret („megáldalak”) arra vonatkozik, hogy gyermekeiben áldást lel majd, s hogy megéri unokái születését. A zsidó hagyomány szerint ugyanis ez a legnagyobb áldás. Sőt, ha utánaszámolunk a bibliai történetnek, nemcsak unokái, hanem dédunokái születését is megérte: A Biblia szerint József tíz éves volt már, amikor Ábrahám megtért az öröklét honába.

S most lássuk, miről szól a harmadik ígéret: „naggyá teszem a neved”? Az ember neve akkor válik valóban naggyá, ha halála után is (szeretettel és tisztelettel) emlegetik, ha nem felejtik el emlékezetét. Az első ősapa emléke pedig mindmáig él, az ő népe és egyistenhívő vallása révén.

Végül megkérdezhetjük: hogyan vált maga Ábrahám is áldássá, ahogyan azt a Mindenható ígérte? Nyilvánvalóan, az egyistenhit által, ahogyan népét (utódait) és példája nyomán az egész világot a tiszta erkölcsre, az áldásos, hívő életre megtanította. Nem véletlen, hogy Izrael népe nem „Mózes Istenéhez” (a törvény Urához) imádkozik, hanem az ősapák, s mindenekelőtt „Ábrahám Istenéhez” fohászkodik. S erről szól a most tárgyalt két mondat, szállóigévé lett folytatása: „Megáldom, akik téged áldanak, s megátkozom, aki téged átkoz, és áldottak legyenek általad a föld összes nemzetségei” (3. vers).

Befejezésül még egy fontos megjegyzés. A héber eredetiben az áldók többes számban (a rag előtt jod betűvel), az átkozó egyes számban (jod nélkül) áll, holott ezt a legtöbb fordító észre sem szokta venni. A Szentírásban azonban egyetlen betű sem fölösleges! Ennek oka sem véletlen, a többes számnak üzenete van: Izrael áldói mindig többen lesznek, mint azok, akik átkozzák őt…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post Heti szakasz október 24-én: Mózes1(6:9–11:32.)
Next post heti szakasz november 7-en: Vájérá (1Mózes 18–22.)