Benjámin Egyiptomban: a bűntudat ajándéka

Júda jól tudja, mit beszél, amikor megígéri Jákobnak, hogy visszahozza neki a kedvenc fiát, Benjámint. Azt mondja, ha nem tenne eleget ígéretének, legyen örökké bűnös apja színe előtt. És ő tudja a legjobban, hogy a bűn legnagyobb büntetése önmaga. Hogy együtt kell élni elkövetésének tudatával.

Jákob elveszítette a legkedvesebb gyerekét sok-sok évvel ezelőtt, azt a fiút, aki Ráhel iránt érzett gyengéd és szenvedélyes, mély és tartós szerelmének elsőszülöttje volt. Ráhel eleven emlékét ezen a földön, tudomása szerint, csak Benjámin élteti, a legkisebb fia, miután ő, az aggastyán majd elmegy minden élők útján, nem túl sokára. És most, ebben a hetiszakaszban megérkeznek hozzá a fiai Egyiptomból, és azt kérik tőle, hogy engedje velük visszamenni Benjámint, mert a fáraó szeszélyes és gyanakvó szolgája, élet és halál ura látni kívánja őt. Hosszú tépelődés után végül enged a kérésüknek. Talán felsejlik előtte a kérdés, hogy ugyan mi szüksége van a fáraó jobbkezének arra, hogy egy kánaáni pásztor legkisebb gyermekét nézegesse, hogy vajon mi lehet emögött? A Tórából tudjuk, hogy Jákob soha nem vigasztalódott meg József elvesztése után, tehát nem mondott le róla. Minden reményen túli reménnyel hitt benne, hogy viszontlátja. Talán ráismert az egyszerre érzelmes és manipulatív trükkben Józsefre? Felismerte benne önmaga egyszerre érzelmes és manipulatív természetét? Talán megértette, hogy Józsefhez küldi Benjámint? Nagyon könnyen meglehet.

A végső döntéshez azonban Júda fia segítette hozzá, a történet nem is annyira titkos főhőse. Aki azt mondta neki, hogy ha nem hozza vissza a fiút, legyen örökre, tehát megbocsáthatatlanul bűnössé apja színe előtt. És ha valaki, ő tudja, mi a bűntudat.

Ő az, aki elhagyja apja házát, alighanem azért, mert nem tud a szemébe nézni József eladása után, ő az, aki bocsánatot kér Támártól, egy neki kiszolgáltatott, idegen, nem zsidó nőtől, ő az, akinek egész életét végigkíséri a rossz lelkiismeret, amely egyre jobb emberré teszi. Júda az inspiratív bűntudat hőse. Jákob pontosan érti a fiát, mert minden érzelmi szeszélye ellenére is bölcs, sokat látott ember. Tudja, hogy Júda mennyire tart attól, hogy újabb mulasztás tudata terhelje a számláját és bármire kész azért, hogy az újabb vétkeket elkerülje. Rá meri bízni Benjámint és a testvérek újra találkozhatnak, Júda pedig nem okoz majd csalódást.

Júda aktív és felelős, eltökélt és megbízható. A lelkiismeret folytonos nyugtalansága nem bénítja, ellenkezőleg, felemeli őt. Ez, a bűntudat inspirációvá tétele, nagyon nehéz feladat, amelyet mintaszerűen oldott meg – elősként Ábrahám örökösei közül. Ő a judaizmus névadója és, épp a fentebb leírtak miatt is legsajátabb elődünk Marc Gary, a New York-i Jewish Theological Seminary egyik, nemrég visszavonult vezetője szerint.

Júda visz el bennünket a jövő heti nagy megbékélés, a következő kapujába és ő is lép majd át rajta a következő hetiszakasz legelső szavában.

Jó szombatot!

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/mikec

Mikéc (1Mózes 41:1–44:17.)

41. fejezet

József és Fáraó

1 És történt két év múltán, Fáraó álmodott, és íme, ő áll a folyam mellett. 2. És íme, a folyamból feljön hét tehén, szép ábrázatúak és kövér húsúak, és legelnek a nádasban. 3. És íme, más hét tehén jön fel utánuk a folyamból, rút ábrázatúak és vékony húsúak; és megálltak a tehenek mellett a folyam partján. 4.És fölfalták a tehenek, a rút ábrázatúak és vékony húsúak, a hét tehenet, a szép ábrázatúakat és kövéreket; és Fáraó fölébredt. 5. Elaludt és álmodott másodszor; és íme, hét kalász terem egy száron, kövérek és szépek. 6. És íme hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk. 7. És elnyelték a vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt; Fáraó fölébredt és íme, álom volt. 8. És volt reggel, nyugtalankodott a lelke, elküldött és hivatta Egyiptom összes írástudóit és összes bölcseit; és elbeszélte nekik Fáraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtse azokat Fáraónak.
9. Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz, mondván: Vétkeimet említem én föl ma. 10. Fáraó haragudott az ő szolgáira és őrizet alá helyezett engem a testőrök főnökének házában, engem és a fősütőmestert. 11. Mi pedig álmodtunk álmot egy éjjel, én és ő; mindegyik a maga álmának megfejtése szerint álmodtunk. 12. És ott volt velünk egy héber fiú, a testőrök főnökének szolgája, mi elbeszéltük neki és ő megfejtette nekünk álmainkat; mindegyiknek a maga álma szerint fejtette meg. 13. És volt, amint ő megfejtette nekünk, úgy lett, engem visszahelyeztek állásomba, őt pedig felakasztották. 14. És elküldött Fáraó, hivatta Józsefet és gyorsan kivették a börtönből; megnyiratkozott, ruhát váltott és bement Fáraóhoz.
15. És mondta Fáraó Józsefnek: Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, én pedig hallottam rólad, mondván: értesz álmot, hogy megfejtsd azt. 16. És felelt József Fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét. 17. És szólt Fáraó Józsefhez: Álmomban, íme, én álltam a folyam partján. 18. És íme, a folyamból feljön hét tehén, kövér húsúak és szép alakúak, és legelnek a nádasban. 19. És íme, más hét tehén jön fel utánuk, hitványak, igen rút alakúak és sovány húsúak; nem láttam olyanokat Egyiptom egész országában rútságra nézve. 20. És fölfalták a sovány és rút tehenek az első hét tehenet, a kövéreket; 21. és bejutottak belsejükbe, de nem ismerszett meg, hogy bejutottak belsejükbe, és ábrázatuk oly rút volt, mint kezdetben; erre fölébredtem. 22. Azután láttam álmomban, íme, hét kalász terem egy száron, teliek és szépek.23. És íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselve nő utánuk; 24. és elnyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem. 25. És mondta József Fáraónak: Fáraó álma egy; amit Isten tesz, tudtára adta Fáraónak.26. A hét szép tehén, az hét év, a hét szép kalász az hét év; az álom egy. 27. És a hét sovány és rút tehén, mely utánuk följött, az hét év, meg a hét üres kalász, a keleti széltől perzselve – lesz az éhség hét éve. 28. Ez az, amit mondtam Fáraónak; amit Isten tesz, azt megmutatta Fáraónak.29. Íme, hét év jön, nagy bőség lesz Egyiptom egész országában. 30. De támad majd az éhség hét éve utánuk, úgy, hogy elfelejtik az egész bőséget Egyiptom országában; és fölemészti az éhség az országot. 31. És nem ismerszik majd meg a bőség az országban azon éhség miatt, azután, mert igen nyomasztó lesz az. 32. Hogy pedig az álom megismétlődött Fáraónál, kétszer, mivel meg van állapítva a dolog az Istentől és siet az Isten, hogy megtegye. 33. Most tehát szemeljen ki Fáraó értelmes és bölcs férfit és tegye őt Egyiptom országa fölé. 34. Tegye meg Fáraó, hogy rendeljen felügyelőket az ország fölé, és szedjen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét évében. 35. És gyűjtsék össze minden eleségét a jó éveknek, ezeknek a jövendőknek; halmozzanak föl gabonát Fáraó keze alatt, eleségül a városokban és őrizzék meg. 36. És legyen az eleség őrizetül az ország számára az éhség hét évére, amelyek lesznek Egyiptom országában, hogy el ne vesszen az ország az éhség miatt. 37. És jónak tetszett a dolog Fáraó szemeiben és összes szolgái szemeiben; 38. és mondta Fáraó szolgáinak: Találhatunk-e ilyet mint ez, férfiút, akiben Isten szelleme van?

39. És mondta Fáraó Józsefnek: Miután Isten tudatta veled mindezt, nincs olyan értelmes és bölcs, mint te. 40. Te legyél házam fölött és parancsodhoz alkalmazkodjék egész népem; csak a trónnal leszek nagyobb nálad. 41. És mondta Fáraó Józsefnek: Lásd, én tettelek téged Egyiptom egész országa fölé. 42. És lehúzta Fáraó a gyűrűjét kezéről és rátette azt József kezére, felöltöztette őt bisszusruhába és tette az arany láncot a nyakába. 43. És meghordoztatta őt másodrendű kocsijában és kiáltották előtte: Ávréch! Így tette őt Egyiptom egész országa fölé. 44.És mondta Fáraó Józsefnek: Én vagyok Fáraó, de nálad nélkül ne emelje föl senki se kezét, se lábát Egyiptom egész országában.
45. És elnevezte Fáraó Józsefet Cofnász-Pánéáchnak, és nekiadta Osznászt, Pótifera, Ón papjának leányát feleségül; és József kiment Egyiptom földjére. 46. József pedig harminc éves volt, midőn állt Fáraó, Egyiptom királya előtt; és kiment József Fáraó színe elől és bejárta Egyiptom egész országát. 47. És termett a föld a bőség hét évében tele marokkal. 48. És ő összegyűjtötte mind az eleségét a hét évnek, mely Egyiptom országában volt és eltett eleséget a városokba; eleségét a város mezejének, mely körülötte volt, betette abba. 49. És fölhalmozott József gabonát, mint a tenger fövenye, igen sokat, amíg nem fölhagyott, hogy számba vegye, mert nem volt száma. 50. Józsefnek pedig született két fia, mielőtt elérkezett az éhség éve, akiket szült neki Osznász, Pótifera, Ón papjának a leánya. 51. És elnevezte József az elsőszülöttet Menássénak: mert elfelejtette velem Isten minden bajomat és atyám egész házát. 52. A másodikat pedig elnevezte Efráimnak: mert megszaporított engem nyomorúságom földjén.
53. És véget ért a bőség hét éve, mely volt Egyiptomban. 54. És kezdett az éhség hét éve bekövetkezni, amint mondta József; éhség volt minden országban, Egyiptom egész országában pedig volt kenyér. 55. Majd éhezett Egyiptom egész országa és a nép kiáltott Fáraóhoz kenyérért; Fáraó pedig mondta egész Egyiptomnak: Menjetek Józsefhez, amit ő fog nektek mondani, azt tegyétek. 56. Az éhség pedig volt az ország egész színén; akkor megnyitotta József mindazokat (a tárakat), amelyekben volt és eladott gabonát Egyiptomnak; az éhség pedig erősbödött Egyiptom országában. 57. És az egész föld eljött Egyiptomba gabonát venni Józsefhez, mert erős volt az éhség az egész földön.

42. fejezet

József testvérei Egyiptomban

1 Midőn látta Jákob, hogy van gabona Egyiptomban, mondta Jákob a fiainak: Miért nézitek egymást? 2. És mondta: Íme; hallottam, hogy van gabona Egyiptomban; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk és meg ne haljunk. 3. És lementek József testvérei tízen, hogy gabonát vegyenek Egyiptomból. 4. De Benjámint, József testvérét nem eresztette el Jákob a testvéreivel, mert azt mondta: Netalán baleset érné! 5. És eljöttek Izrael fiai, hogy gabonát vegyenek, az odajövők között, mert éhség volt Kánaán országában. 6. József pedig, ő volt a kormányzó az ország, fölött, ő az, aki eladta a gabonát az ország egész népének; és eljöttek József testvérei és leborultak előtte arccal a földre. 7. Midőn meglátta József az ő testvéreit, fölismerte őket; de idegennek tetette magát velük szemben és keményen beszélt velük és mondta nekik: Honnan jöttök? Ők mondták: Kánaán országából, hogy eleséget vegyünk. 8.József fölismerte testvéreit, de ők ne ismerték föl. 9. És megemlékezett József az álmokról, melyeket álmodott felőlük; és mondta nekik: Kémek vagytok ti, hogy megtekintsétek az ország meztelenségét, azért jöttetek. 10. És ők mondták neki: Nem, uram; hanem szolgáid jöttek, hogy eleséget vegyenek. 11. Mindnyájan egy ember fiai vagyunk mi; becsületesek vagyunk mi, soha sem voltak a te szolgáid kémek. 12. De ő mondta nekik: Nem, hanem az ország meztelenségét megtekinteni jöttetek. 13. És ők mondták: Tizenketten vannak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy ember fiai Kánaán országában; és íme, a legkisebb atyánknál van ma, az egyik pedig nincs meg. 14. És mondta nekik József: Az az, amit szóltam hozzátok, mondván: Kémek vagytok ti. 15.Ezáltal fogtok megpróbáltatni: Fáraó életére, nem mentek ki innen, hanem ha eljön legkisebb testvéretek ide. 16. Küldjetek magatok közül egyet, hogy elhozza testvéreteket, ti pedig fogva maradtok, hogy megpróbáltassanak szavaitok, vajon igazság van-e veletek? Ha pedig nem, Fáraó életére, bizony kémek vagytok. 17. És együtt tette őket őrizet alá három napra. 18. És mondta nekik József a harmadik napon: Ezt tegyétek, hogy éljetek az Istent félem én.

19. Ha becsületesek vagytok, egyik testvéretek maradjon fogva őrizetetek házában, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhségére. 20. Legkisebb testvéreteket hozzátok el hozzám, hogy igazoltassanak szavaitok és meg ne haljatok; és így tettek. 21. És mondták egymásnak: Bizony vétkesek vagyunk mi testvérünk miatt, mivelhogy láttuk lelke szorongását, midőn könyörgött nekünk, de mi nem hallgattunk rá; azért jött ránk ez a szorongatás. 22. És felelt nekik Rúbén, mondván: Nem szóltam-e nektek, mondván: Ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám; és íme, vérét is számon kérik. 23. Ők pedig nem tudták, hogy József érti, mert tolmács volt közöttük. 24. És ő elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük, elvette tőlük Simont és bezárta őt szemük láttára. 25. És megparancsolta József, hogy töltsék meg az edényeiket gabonával és hogy tegyék vissza pénzüket mindegyiknek a zsákjába, és hogy adjanak nekik élelmet az útra; és így tettek velük. 26. Ők föltették gabonájukat szamaraikra és elmentek onnan. 27. Az egyik kibontotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson; és meglátta pénzét, hogy íme a zsákja szájában van. 28. És mondta testvéreinek: Visszatették pénzemet és itt is van zsákomban; akkor elment bátorságuk és remegve fordultak egymáshoz, mondván: Mit is tett Isten velünk?
29. És elérkeztek Jákobhoz, az ő atyjukhoz Kánaán országába és tudtára adták neki mindazt, ami őket érte, mondván: 30. Beszélt velünk a férfiú, az ország ura keményen olyanoknak tartott bennünket, mint akik kikémlelik az országot. 31. Mi pedig mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, nem voltunk soha kémek; 32. tizenketten vagyunk mi testvérek, atyánk fiai; nincs meg, a legkisebb pedig atyánknál van Kánaán országában. 33. És mondta nekünk a férfiú, az ország ura; Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok, egyik testvéreteket hagyjátok nálam és a házaitok éhségére valót vegyétek és menjetek. 34. És hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, hogy megtudjam, hogy nem vagytok kémek, hogy becsületesek vagytok; testvéreteket kiadom majd nektek az országot bejárhatjátok. 35. És volt, ahogy ők kiürítették zsákjaikat, íme, mindegyiknek a pénzcsomagja a zsákjában; midőn meglátták pénzcsomagjaikat, ők és atyjuk, megfélemlettek.36. És mondta nekik Jákob, az ő atyjuk: Engem megfosztotok ti gyermekeimtől: József nincs, Simon nincs és Benjámint elviszitek; engem ér mindez! 37. És szólt Rúbén az ő atyjához, mondván: Két fiamat öld meg, ha nem hozom el hozzád; add őt az én kezemre és én visszahozom neked. 38. De ő mondta: Nem megy le fiam veletek, mert testvére meghalt és ő egyedül maradt meg; ha baleset érné az úton, melyen mentek, akkor leszállítjátok ősz fejemet búbánatban a sírba.

43. fejezet

József testvéreinek második útja Egyiptomba

1 Az éhség pedig nyomasztó volt az országban. 2 És volt, midőn egészen elfogyasztották a gabonát, melyet hoztak Egyiptomból, mondta nekik atyjuk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget. 3. És szólt hozzá Júda, mondván: Óva intett bennünket a férfiú, mondván: Ne lássátok színemet, hacsak nincs testvéretek veletek. 4. Ha tehát elereszted testvérünket velünk, lemegyünk és veszünk neked eleséget; 5. ha pedig nem ereszted el, nem megyünk le, mert a férfiú megmondta nekünk: Ne lássátok színemet, hacsak nincs testvéretek veletek. 6. És mondta Izrael: Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még testvéretek? 7. És ők mondták: Kérdezősködött a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-e még atyátok, van-e még testvéretek? És mi tudtára adtuk e szavak szerint; tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvéreteket? 8. És mondta Júda Izraelnek, az ő atyjának: Ereszd csak el a fiút én velem, hogy fölkerekedjünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is és gyermekeink is. 9. Én kezeskedem érte, az én kezemből követeld; ha nem hozom őt el hozzád és odaállítom eléd, akkor vétkeztem ellened minden időre. 10. Mert ha nem késlekedtünk volna, bizony mostmár visszatértünk volna kétszer. 11. És mondta nekik Izrael, az ő atyjuk: Ha már így van, ezt tegyétek: Vegyetek az ország legjavából edényeitekbe és vigyétek le a férfiúnak ajándék gyanánt; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszereket is lótuszt, pisztáciadiót és mandolát.12. Meg kétszeres pénzt vegyetek kezetekbe; a pénzt is, melyet visszatettek zsákjaitok szájába; vigyétek vissza kezetekben, talán tévedés az. 13. Testvéreteket is vegyétek, kerekedjetek föl és menjetek vissza a férfiúhoz. 14. Én Isten, a Mindenható adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvéreteket és Benjámint; én pedig amint megfosztattam gyermekeimtől, hát legyek megfosztva!

A testvérek József palotájában

15. És vették az emberek ezt az ajándékot és kétszeres pénzt vettek kezükbe, meg Benjámint; fölkerekedtek, lementek Egyiptomba és odaállottak József elé. 16. Midőn látta József velük Benjámint, mondta annak, aki háza fölött volt: Vidd be az embereket a házba, vágj vágóállatot és készítsd el, mert nálam fognak enni az emberek délben. 17. És a férfiú úgy tett, amint József mondta és bevitte a férfiú az embereket József házába. 18. Az emberek pedig megfélemlettek, hogy bevitettek József házába és mondták: A pénz miatt, mely visszakerült zsákjainkba elsőízben, visznek be minket, hogy ránk támadjanak és ránk vessék magukat és elvegyenek bennünket rabszolgáknak, és szamarainkat. 19. És odaléptek a férfiúhoz, ki József háza fölött volt, és szóltak hozzá a ház bejáratában, 20. és mondták: Kérünk, uram! lejöttünk első ízben, hogy eleséget vegyünk; 21. és volt, midőn bementünk a szállásra és kinyitottuk zsákjainkat, íme, mindegyiknek a pénze zsákja szájában van, pénzünk az ő súlya szerint; mi pedig visszahoztuk azt kezünkben.22. Meg másik pénzt hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk; nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba. 23. De ő mondta: Béke veletek! Ne féljetek, Istenetek és atyátok Istene adott nektek kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám. És kivezette hozzájuk Simont. 24. És bevitte a férfiú az embereket József házába, adott vizet, megmosták lábaikat és adott abrakot szamaraiknak. 25. Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József bejött délben; mert hallották, hogy ott fognak enni ételt. 26. Midőn József bejött a házba, bevitték neki az ajándékot, mely kezükben volt, a házba; és leborultak előtte a földre. 27. És ő kérdezte őket jólétükről és mondta: Békességben van-e öreg atyátok, akiről szóltatok, vajon él-e még? 28. És ők mondták: Békességben van szolgád, a mi atyánk, még él; meghajoltak és leborultak. 29. Ő pedig felvetette szemeit és meglátta Benjámint, az ő testvérét, anyjának fiát és mondta: Ez a legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? És mondta: Isten legyen kegyes irántad, fiam! 30. De József sietett, mert kigyulladt szeretete testvére iránt és sírni akart; bement a szobába és ott sírt. 31.Azután megmosta az arcát és kiment; tartóztatta magát és mondta: Hozzátok az ételt. 32. És hozták, neki külön és nekik külön és az egyiptomiaknak, akik vele ettek, külön, mert nem bírtak az egyiptomiak enni a héberekkel ételt, mert utálat az az egyiptomiaknak. 33. És leültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a fiatalabb fiatalsága szerint és bámultak a férfiak egymásra. 34. És vittek ajándékokat ő tőle hozzájuk és több volt Benjámin ajándéka valamennyinek az ajándékánál ötszörte; és ittak és megrészegedtek nála.

15. fejezet

A jóslás serlege

1 És megparancsolta annak, aki háza fölött volt, mondván: Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak bírnak elvinni, és tedd mindegyiknek pénzét zsákjának szájába. 2.Serlegemet pedig, az ezüst serleget tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, meg gabonájának árát; és az cselekedett József szava szerint, amit szólt. 3. A reggel virradt és az emberek elbocsáttattak, ők és szamaraik. 4. Alig mentek ki a városból, nem mentek messze és József mondta annak, aki háza fölött volt: Kerekedj föl, vedd űzőbe az embereket és ha elérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszat a jó helyett? 5. Nemde ez az, amiből iszik az én uram és ő jósol is abból; rosszul cselekedtétek, amit tettetek. 6. Az elérte őket és mondta nekik ezeket a szavakat. 7. És ők mondták neki: Miért beszél uram eme szavak szerint? Távol legyen szolgáidtól, hogy cselekedjenek ilyen dolgot. 8. Íme, a pénzt, melyet megtaláltunk zsákjaink szájában, visszahoztuk neked Kánaán országából; hogy lopnánk tehát uradnak házából ezüstöt vagy aranyat? 9. Akinél megtalálják szolgáid közül, haljon meg; és mi is leszünk uramnak rabszolgái.10. És ő mondta: Most is szavaitok szerint legyen! Akinél megtalálják, az legyen rabszolgám, de ti mentek lesztek. 11. És siettek, és lerakta mindegyik az ő zsákját a földre és kibontotta mindegyik az ő zsákját.

Joseph’s Steward Finds the Cup in Benjamin’s Sack (1627 painting by Claes Corneliszoon Moeyaert)

12. És az átkutatta, a legnagyobbiknál kezdte és a legkisebbiknél végezte; és megtaláltatott a serleg Benjámin zsákjában. 13. Erre megszaggatták ruháikat, fölrakodott mindegyik az ő szamarára és visszatértek a városba. 14. És bementek Júda meg testvérei József házába, ő pedig még ott volt, és leborultak előtte a földre. 15. És mondta nekik József: Micsoda dolog az, amit ti tettetek? Vajon nem tudjátok-e, hogy jósolni tud olyan férfiú, mint én vagyok? 16.És mondta Júda: Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Isten megtalálta szolgáid bűnét! Íme, mi rabszolgái vagyunk uramnak, mi is és az is, akinek kezében a serleg megtaláltatott. 17. De ő mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt megtegyem; az, akinek kezében a serleg megtaláltatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek békében atyátokhoz.

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

10. MIKÉC

„Történt két év múltán, a fáraó álmot látott” (Mózes I. könyve, 41. fejezet 1. vers). Két esztendő telt el — a Biblia elbeszélése szerint — azután, hogy József a börtönben megfejtette a fősütő mester és a főpohárnok álmát, s hogy ígéretét vette ez utóbbinak, nem engedi tovább igaztalanul a tömlöcben tartani az álomfejtő héber rabszolgát, hanem szót emel érdekében a fáraó előtt. József kérése így hangzott: „Hanem emlékezz meg rólam, ha jó (sorod) lesz, kérlek, gyakorolj velem szeretetet, említs meg engem a fáraónál, hogy ki vezessen ebből a házból. Hiszen úgy raboltak el engem a héberek országából, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vessenek engem” (uo., 40. fejezet 14-15. vers). Csakhogy amint a főpohárnok megszabadult fogságából, s mihelyt ismét a fáraó tisztje lehetett, — ahogy az lenni szokott — már nem törődött a héber rabszolga sorsával és a neki tett ígérettel. „A főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, és elfelejtette őt” (uo., 23. vers).

Ha e történet emberi oldalát (a főpohárnok feledékenységét) meg is értjük, joggal vethetjük fel a kérdést: Miért engedte meg Isten, hogy a „héber rabszolga” tovább raboskodjék, ahogyan azt soros heti szakaszunk elején olvassuk? Miért kellett Józsefnek még két esztendőn át a börtönben szenvednie? Miért volt ez fontos az ő számára? Mielőtt azonban kísérletet tennénk, hogy erre a tanulságában is súlyos kérdésre választ találjunk, nézzük meg, hogyan folytatódik heti szakaszunkban a történet, illetve miként fejti meg József a fáraó kettős álmát!

Amikor már (két év múlva) a varázslók és álomfejtők sem tudják (vagy nem merik?) megfejteni Egyiptom uralkodójának rejtélyes álmait, a főpohárnoknak végre eszébe jut a héber rab, aki annak idején olyan pontosan fejtette meg az ő és társa álmait. „A főpohárnok így szólt a fáraóhoz, mondván: vétkemre emlékezem ma. A fáraó megharagudott szolgáira, és a testőrparancsnok házának őrizetébe helyezett, engem és a fősütő mestert. Egy éjszaka álmot láttunk, én is, ő is, mindegyikünk az álma kulcsát látta meg. Ott volt velünk a testőrparancsnok ifjú héber rabszolgája, elmeséltük neki, és ő megfejtette álmainkat, mindenkinek álma szerint jövendölt. Minden úgy történt, ahogyan megfejtette nekünk, engem (a fáraó) visszahelyezett hivatalomba, a másikat pedig felakasztották” (uo., 41. fejezet 9-13. vers).

Joseph Interpreting  Pharaoh’s Dream CORNELIUS (1783-1867)

Ne csodálkozzunk azon, hogy a főpohárnok csak ekkor emlékezett meg ígéretéről, s ne tekintsük szavait egyfajta megbánásnak sem. Inkább joggal sejthetjük azt, hogy ebben az új helyzetben a királyi tisztségviselő némi előnyt, jutalmat remélt József személyének beajánlásáért… Mindenesetre, a sokat tapasztalt és sokat szenvedett fiatalember, az ekkor 30 éves József végre a király elé járult, és történelmi szerepet kapott. „Elküldött a fáraó, és hivatta Józsefet. Gyorsan kihozták a börtönből, megnyiratkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz” (uo., 14. vers). (A nyiratkozásra egyébként azért volt szükség, mert a fáraó és egész környezete kopaszra nyíratta fejét és szakállát, s mind parókát viseltek.) Ha magasabb szempontból vizsgáljuk a történetet, bízvást állíthatjuk, hogy minden, ami bibliai hősünkkel addig megesett, mintegy előkészület volt számára, erre a történelmi feladatra.

Figyeljük most meg, József álomfejtése szövegének mi áll a középpontjában, s hogy végül is kinek tulajdonítja a héber rabszolga álomfejtő tehetségét! „Így szólt József a fáraóhoz: A fáraó álma egy (és ugyanaz). Amit Isten cselekszik, (előre) közölte a fáraóval. A hét kövér tehén hét esztendőt (jelent), és a hét dús kalász ugyancsak hét esztendő: bizony, egy álom az. S a hét sovány és csúf tehén, amelyek utánuk jöttek föl, hét esztendőt (jelentenek), és a hét üres és a keleti széltől megperzselt kalász az éhség hét esztendeje lesz. Az a lényeg, amiről beszéltem: amit Isten cselekszik, megmutatta a fáraónak. Bizony, hét esztendő jön, nagy bőség (lesz) Egyiptom egész országában. Ám utána az éhség hét esztendeje támad, hogy elfelejtik az egész bőséget Egyiptom földjén, és fölemészti az éhség az országot. S nem lesz felismerhető a bőség az országban az utána (következő) éhség miatt, mert az nagyon súlyos (lesz). S ami a fáraó álmának kétszeres megismétlődését (illeti, ez azért történt így), mert bizonyos ez a dolog Istentől, és Isten siet azt végrehajtani” (uo., 25-31. vers).

Észrevehetjük, hogy József — fiatalkori álomlátásával ellentétben — ezúttal nem a saját személyét, hanem Istent emeli mondatai középpontjába. (Az Isten szó négyszer is előfordul rövid beszédében.) Az álomfejtő ifjú, egocentrikus érzésétől megszabadulva, többé nem hangsúlyozza saját személyét és tehetségét, sőt, inkább az isteni üzenet mögé rejti azt.

Nem véletlen, hogy József tanácsot is mer így adni a korlátlan hatalmú uralkodónak: bízza meg egyik tisztségviselőjét, és gyűjtsék össze az élelmet a bőség idején, hogy a hét szűk esztendőben elláthassa udvarát és népét. A fáraónak és tisztjeinek tetszését azonnal megnyerte József bölcs tanácsa. S az sem véletlen, hogy a fáraó épp őt tartja annak megvalósítására a legalkalmasabbnak: „Így szólt a fáraó szolgáihoz: Található-e (itt) olyan férfiú, akiben Isten szelleme (lakozik)? Józsefnek ezt mondta a fáraó: Miután Isten veled tudatta mindezt, nincs olyan értelmes és bölcs (ember köztünk), mint te” (uo., 38-39. vers). Láthatjuk ebből, hogy a fáraó tetszését minden bizonnyal József szerénysége is megnyerte. Sőt, azáltal, hogy az ifjú Istent állította mondanivalója középpontjába, még a fáraót is arra bírta, hogy (kétszer is) a Mindenható nevét emlegesse…

Mi történt volna, ha a főpohárnok nem feledkezik meg ígéretéről, hanem amint lehet, kiszabadítja a fiút? A fiatalember természetesen mindvégig hálás lett volna megmentőjének, aki feltehetőleg szolgái közé emelte volna őt. S ha végül mégis neki kellett volna megfejtenie a fáraó álmait, szavai másként csengtek volna a fáraó fülében. Úgy legfeljebb komoly jutalomra, esetleg előmenetelre számíthatott volna Egyiptom királya részéről, hiszen ebben az esetben börtönből való menekülését csupán emberi kapcsolatoknak és saját tehetségének köszönhette volna.

Józsefnek tehát szüksége volt arra a további két esztendőre, hogy a börtönben magára maradva ráébredjen arra, nem számíthat sem az emberek segítségére, sem csupán saját képességeire, hanem egyedül Istenben bízhat. Éppen ennek a kétéves további szenvedésnek, megpróbáltatásnak köszönhette végül, hogy a fáraó előtt új életérzésének adjon hangot, s hogy ezzel akarva-akaratlan megnyerje az uralkodó tetszését, s így az alkirályi címet.