heti szakasz januar 29-en: Besálách (2Mózes 13:17–17:16.)

Szétnyílik a tenger: az éneklésben születő szabadság és a világ újrateremtése

 

Amikor a tenger vize visszahúzódik, hogy átengedje Izrael népét, a teremtés munkája ismétlődik meg: a vizek visszahúzódása, amely teret enged a szárazföldnek, nekünk. A fizikai világ születését most a szociális világé követi, egy közösség születése. Az újszülött Izrael pedig nem csak felsír, hanem rögtön énekel, ahogy levegő kerül a tüdejébe.

A föld, mint tudjuk, puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig a vizek fölött lebegett, hogy aztán megszülessen a fény, és váltakozva uralkodjon a sötéttel, a vizek összegyűljenek tengerekké és utat engedjenek a szárazföldi életne Isten mindennek kimérte a helyét a világon.

Amikor Izrael menekülő rabszolganépe a Sás-tenger partjához érkezett, felhők révén választotta el Egyiptom seregét Izrael táborától az éjszakai sötétségben. Újra a teremtő elválasztások előtt vagyunk, a sötétség uralma alatt és Isten szelleme lebeg a Sás-tenger végtelen vizei felett. Amikor a tenger hullámai falakként magasodnak fel, újra megtörténik a teremtés. A menekülő rabszolgák belelépnek a vízbe, ráhagyatkoznak Isten ígéretére, együtt tapasztalják meg a gondoskodását: ez a sokkoló és felemelő tapasztalat az első szabadságélményük, ez a csoda teszi őket néppé. Az első nagy, közös szabadságtapasztalat révén új teremtés zajlik le, nem fizikai hanem szociális teremtés. Egy közösség, egy új nép születése. Amikor emberek egymásra utalt csoportja valódi közösséggé válik, tehát a szociális világok születése a fizikai világ megteremtésével egyenértékű csoda a Tóra szerint, figyelmeztet a világ elsőként felavatott ortodox rabbinője, Sarah Hurwitz a hetiszakaszról szólva.

Izrael közössége a szabadság, a megszabadulás élményében formálódik meg, akkor, amikor végleg megszabadulnak Egyiptom szorításából. És a szabadság első sóhaja, első hangja rögtön zenéként szólal meg, a Tenger Énekeként, a Tóra arról számol be, hogy a népnek, amelynek a szabadság volt a szülőanyja, első szava énekszóvá válik, Isten magasztalásává.

Isten szóval teremtette meg a világot, Izrael közössége viszont énekelve teremtette meg – Isten segítségével – önmagát: „akkor énekelte Mózes és Izrael gyermekei ezt az éneket az Örökkévalónak”.

A közösség anyja a szabadság és a szabadság valódi hangja a zene, az ének, megtapasztalta ezt mindenki, aki énekelt már egyedül vagy pláne másokkal együtt igazán felszabadultan. Beszélni lehet a szorongás béklyóiban, félve, igazán énekelni nem.

A világ fizikailag megvan, áll, Isten létrehozta. A szociális világokat nekünk kell megalkotnunk benne.

Jó szombatot!

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/besalach

 

Besálách (2Mózes 13:17–17:16.)

­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

Kapcsolódó kép

 

13. fejezet

A megváltás Egyiptomból

Átvonulás a Sástengeren

17. És volt, midőn elbocsátotta Fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országának útján mert közel volt az; mert azt mondta Isten, nehogy megbánja a nép, midőn háborút látnak és visszatérnek Egyiptomba. 18. Azért kerültette Isten a népet a puszta útján, a nádastenger felé; és felfegyverkezve mentek fel Izrael fiai Egyiptom országából. 19. Mózes pedig elvitte József csontjait magával, mert ez megeskette Izrael fiait, mondván: Gondolni fog rátok Isten, akkor majd vigyétek fel csontjaimat innen magatokkal. 20. És elvonultak Szukkószból és táboroztak Észonban, a puszta szélén. 21. Az Örökkévaló pedig járt előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton és éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy menjenek nappal és éjjel. 22. Nem mozdult a felhőoszlop nappal és a tűz oszlop éjjel a nép elől.

Pharaoh’s Army Engulfed by the Red Sea (1900 painting by Frederick Arthur Bridgman)

14. fejezet

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz, hogy forduljanak vissza és táborozzanak Pi-Háchirósz előtt, Mígdól és a tenger között; Baál-Cefón előtt, átellenében táborozzatok a tenger mellett. 3. És azt mondja majd Fáraó Izrael fiairól: Eltévedtek ők az országban, körülfogta őket a puszta. 4. Én pedig erőssé teszem Fáraó szívét és üldözi őket; és dicsőséget szerzek Fáraó által és egész serege által, hogy megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló! És így cselekedtek. 5. Midőn tudtára adatott Egyiptom királyának, hogy elszökött a nép, akkor megváltozott Fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt és mondták: Mit is tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt, hogy ne szolgáljon bennünket? 6. És befogatott szekerébe és népét magával vitte 7. vett hatszáz kiválogatott szekeret és Egyiptom minden szekerét és vitézeket mindazokra. 8. Az Örökkévaló pedig erőssé tette Fáraó, Egyiptom királya szívét és ez üldözte Izrael fiait. Izrael fiai pedig felemelt kézzel mentek ki! 9. És az egyiptomiak üldözték őket és elérték őket, amint táboroznak a tenger mellett, Fáraó minden szekerének lova, lovasai és serege Pi-Háchirósznál, Baál-Cefón előtt. 10. Midőn Fáraó közeledett, felvetették Izrael fiai szemeiket és íme, Egyiptom vonul utánuk; akkor nagyon féltek és kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz. 11. Mózesnek pedig mondták: Vajon mivel nincsenek sírok Egyiptomban, hoztál el bennünket, hogy meghaljunk a pusztában? Mit is tettél velünk, hogy kivezettél bennünket Egyiptomból? 12. Nem-e ez az a beszéd, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj bennünket és hadd szolgáljuk mi Egyiptomot, mert jobb nekünk szolgálni Egyiptomot, mint meghalnunk a pusztában! 13. De Mózes mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok veszteg és lássátok az Örökkévaló segítségét, melyet veletek cselekszik ma, mert amint láttátok az egyiptomiakat ma, úgy nem fogjátok többé őket látni soha sem! 14. Az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!

15. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiaihoz, hogy vonuljanak. 16. Te pedig emeld fel botodat és nyújtsd ki kezedet a tenger felé és hasítsd ketté, hogy menjenek Izrael fiai a tenger közepén, szárazon. 17. Én pedig, íme én erőssé teszem az egyiptomiak szívét, hogy bemenjenek utánuk és dicsőséget szerzek Fáraó által és egész serege által, szekere és lovasai által; 18. és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn dicsőséget szerzek Fáraó által, szekere és lovasai által. 19. És elvonult Isten angyala, aki járt Izrael tábora előtt és ment mögéjük és elvonult a felhőoszlop előlük és állott mögéjük; 20. így jutott Egyiptom tábora és Izrael tábora közé – volt felhő meg sötétség – és megvilágította az éjjelt hogy nem közeledett egyik a másikhoz egész éjjel. 21. Mózes pedig kinyújtotta kezét a tenger fölé és hajtotta az Örökkévaló a tengert hatalmas keleti széllel egész éjjelen át és szárazzá tette a tengert; így hasadtak ketté a vizek. 22. És bementek Izrael fiai a tenger közepébe, szárazon; a víz pedig volt nekik fal gyanánt jobbjukról és baljukról. 23. Az egyiptomiak pedig üldözték őket és bement utánuk Fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe. 24. És volt a reggeli őrszakban letekintett az Örökkévaló az egyiptomiak táborára tűz és felhőoszlopban és megzavarta Egyiptom táborát. 25. Ez kivette szekereinek kerekeit és vontatta nehezen; és mondta Egyiptom: Hadd meneküljek Izrael elől, mert az Örökkévaló harcol értük Egyiptom ellen.

 

The Egyptians Are Destroyed (watercolor circa 1896–1902 by James Tissot)

 

26. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira. 27. Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé és a tenger visszatért reggel felé az ő erejébe, az egyiptomiak pedig menekültek vele szembe; és beledöntötte az Örökkévaló az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28. A vizek pedig visszatértek és elborították a szekeret, meg a lovasokat, Fáraó egész seregét, akik utánuk jöttek a tengerbe; nem maradt meg közülük egy sem. 29. Izrael fiai pedig átmentek szárazon a tenger közepében és a víz volt számukra fal gyanánt, jobbjukról és baljukról. 30. És

megsegítette az Örökkévaló aznap Izraelt Egyiptom kezéből; és Izrael látta az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31. Izrael látta a nagy hatalmat, amellyel cselekedett az Örökkévaló az egyiptomiak ellen és félte a nép az Örökkévalót; és hittek az Örökkévalóban és Mózesben, az ő szolgájában.

15. fejezet

Dal a Sástengernél

1. Akkor énekelte Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte. 2. Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem atyám Istene, őt magasztalom. 3. Az Örökkévaló, a harc ura, Örökkévaló a neve! 4. Fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette és válogatott vitézei elmerültek a nádastengerben. 5. A mélységek borítják őket, leszálltak a habokba, mint a kő. 6. Jobbod, Örökkévaló! dicső erőben; jobbod, Örökkévaló! összezúzza az ellent. 7. Fenséged nagyságával lerontod támadóidat, kibocsátod haragodat és megemészti őket, mint a tarlót. 8. Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, megálltak mint a fal a hullámok, megmerevedtek a mélységek a tenger szívében. 9. Szólt az ellen: Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem! 10. Fújtál leheleteddel: elborította őt a tenger; elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben. 11. Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő. 12. Kinyújtottad jobbodat: elnyelte őt a föld. 13. Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál, hatalmaddal szentséged lakába. 14. Népek hallották és reszkettek, remegés fogta el Pelesesz lakóit. 15. Akkor megrémültek Edóm törzsfői, Móab hatalmasait elfogta a rettegés, elcsüggedtek Kanaán lakói mind. 16. Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél. 17. Elviszed és ülteted birtokod hegyére, a helyre, melyet lakóhelyednek alkottál, Örökkévaló! a szentélybe, Uram; melyet kezeid készítettek. 18. Az Örökkévaló uralkodik mindörökké! 19. Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében.

20. És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. 21. És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.

Vonulás a Szinájhoz

Izrael Márában és Élimben

22. És elindította Mózes Izraelt a nádastengertől és mentek Súr pusztájába; mentek három napig a pusztában és nem találtak vizet. 23. Elérkeztek Móróba, de nem tudtak vizet inni Móróból, mert keserű volt az, azért nevezték el Mórónak (keserű). 24. És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 25. Ő pedig kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát; ő beledobta a vízbe és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott megkísértette őt. 26. És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.  27. És elérkeztek Élimbe, ott pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma; és táboroztak ott a víz mellett.

16. fejezet

A manna

1. És elvonultak Élimből és elérkezett Izrael fiainak egész községe Szin pusztájába, mely Élim és Szináj között van, tizenötödik napján a második hónapnak, hogy Egyiptom országából kivonultak. 2. És zúgolódott Izrael fiainak egész községe Mózes és Áron ellen a pusztában; 3. és mondták nekik Izrael fiai: Vajha meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, midőn ültünk a húsos fazék mellett, midőn ehettünk kenyeret a jóllakásig; mert ti kihoztatok bennünket a pusztába, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet éhség által.

The Gathering of the Manna(watercolor circa 1896–1902 by James Tissot)

 

4. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én hullatok nektek kenyeret az égből; menjen ki a nép és szedje a napravalót a maga napján, hogy megkísértsem, vajon jár-e tanom értelmében, vagy sem? 5. És lesz a hetedik napon, akkor készítsék el amit bevisznek és lesz kétszerese annak, amit naponként szednek. 6. És mondta Mózes meg Áron Izrael minden fiainak: Este majd megtudjátok, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából; 7. reggel pedig majd látjátok az Örökkévaló dicsőségét, mivelhogy meghallotta zúgolódásotokat az Örökkévaló ellen; mi pedig mik vagyunk, hogy ellenünk zúgolódtok? 8. És mondta Mózes: Azáltal, hogy ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyetek és kenyeret reggel, hogy jóllakjatok; mivelhogy hallotta az Örökkévaló zúgolódásotokat, mellyel zúgolódtok ellene, mi pedig, mik vagyunk? Nem ellenünk van a ti zúgolódásotok, hanem az Örökkévaló ellen. 9. És mondta Mózes Áronnak: Mondd Izrael fiai egész községének: Lépjetek oda az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódásotokat. 10. És volt, midőn, Áron szólt Izrael fiai egész községéhez, a puszta felé fordultak; és íme, az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben. 11. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 12. Hallottam Izrael fiai zúgolódását; szólj hozzájuk, mondván: Estefelé esztek majd húst és reggel jóllaktok majd kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 13. És volt este, fölszállt a fürj és elborította a tábort; reggel pedig volt harmatréteg a tábor körül. 14. Midőn fölszállt a harmatréteg, íme, a puszta színén valami apró szemcsés, apró, mint a dér a földön.

15. Midőn látták Izrael fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. 16. Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, kiki étke szerint, egy ómert fejenként, lelkeitek száma szerint, kiki a sátrában levők számára vegyetek. 17. És így cselekedtek Izrael fiai és szedtek, ki többet, ki kevesebbet. 18. És megmérték az ómerrel és nem volt fölöslege annak, ki többet szedett, aki pedig kevesebbet szedett, annak nem volt fogyatkozása; kiki az ő étke szerint szedett. 19. És mondta nekik Mózes: Senki se hagyjon meg belőle reggelig. 20. De nem hallgattak Mózesre és meghagytak némelyek belőle reggelig, de megférgesedett és megbűzhödött; és haragudott rájuk Mózes, 21. Így szedték azt minden reggel, kiki az ő étke szerint; midőn pedig melegen sütött a nap, elolvadt. 22. És volt a hetedik napon, szedtek kétszeres kenyeret, két ómert egynek; és eljöttek a község minden fejedelmei és tudtára adták Mózesnek. 23. És ő mondta nekik: Ez az, amit szólt az Örökkévaló: Nyugalom, szent szombat lesz az Örökkévalónak holnap; amit sütni akartok, süssétek meg és amit főzni akartok, főzzétek meg, az egész fölösleget pedig tegyétek el magatoknak megőrzésre, reggelre. 24. És eltették azt reggelre, amint parancsolta Mózes és nem bűzhödött meg és féreg sem volt benne. 25. És mondta Mózes: Egyétek meg ma, mert szombat van ma az Örökkévalónak; ma nem találjátok azt a mezőn. 26. Hat napon át szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van; nem lesz azon. 27. És volt a hetedik napon, kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. 28. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig vonakodtok még megőrizni parancsolataimat és tanaimat! 29. Lássátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad nektek a hetedik napon két napi kenyeret; maradjatok kiki a helyén, ne menjen ki senki az ő helyéből a hetedik napon.

30. És nyugodott a nép a hetedik napon. 31. És elnevezte Izrael háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér és íze olyan, mint a mézeskalácsé. 32. És mondta Mózes: Ez a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Egy tele ómerrel legyen belőle megőrzésre nemzedékeiteknek, hogy lássák a kenyeret, melyet enni adtam nektek a pusztában, midőn kivezetlek benneteket Egyiptom országából. 33. És mondta Mózes Áronnak: Vegyél egy palackot és tegyél bele egy tele ómerrel mannát, és tedd azt az Örökkévaló színe elé megőrzésre nemzedékeiteknek. 34. Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, odatette Áron a bizonyság elé megőrzésre. 35. Izrael fiai pedig ették a mannát negyven évig, amíg elérkeztek lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határára. 36. Az ómer pedig egy tized éfó volt.

17. fejezet

Mózes vizet fakaszt a sziklából Hórébnél

1. És elvonult Izrael fiainak egész községe Szin pusztájából vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és táborozott Refidimben, de nem volt víz, hogy igyék a nép. 2. És pörlekedett a nép Mózessel és mondta: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk! És mondta nekik Mózes: Mit pörlekedtek velem, és mit kísértitek meg az Örökkévalót? 3. És szomjúhozott ott a nép vízre és zúgolódott a nép Mózes ellen, és mondta: Miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájaimat szomjúság által? 4. És kiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván: Mit tegyek e néppel? Kevés híja, és megköveznek engem. 5. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vonulj a nép előtt és vegyél magaddal Izrael vénei közül, meg botodat, mellyel megverted a folyamot, vedd kezedbe és menj! 6. Íme, én állok majd előtted ott a sziklán, a Chóreben, üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei szeme láttára. 7. És elnevezte a helyet Másszó (megkísértés) és Merivó (pörlekedés), Izrael fiainak pörlekedése miatt és mivelhogy megkísértették az Örökkévalót, mondván vajon közepettünk van-e az Örökkévaló, vagy nincs?

Victory O Lord (1871 painting by John Everett Millais)

 

Harc az amálékitákkal

8. És eljött Amálét és harcolt Izraellel Refidimben. 9. És mondta Mózes Józsuának: Válassz ki nekünk férfiakat és menj, harcolj Amálek ellen; holnap odaállok én a domb tetejére is az isteni bot kezemben. 10. Józsua úgy cselekedett, amint mondta neki Mózes; hogy harcoljon Amálek ellen; Mózes, Áron, meg Chúr fölmentek a domb tetejére. 11. És volt, mikor Mózes fölemelte a kezét, akkor erősebb volt Izrael és mikor leeresztette kezét, akkor erősebb volt Amálek. 12. Mózes kezei pedig nehezek voltak, vettek tehát egy követ, alátették és őrá ült; Áron pedig és Chúr támasztották kezeit, innen egyik és onnan egyik. Így voltak kezei kitartók naplementéig. 13. És Józsua meggyengítette Amálékot és népét a kard élével.

14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Írd fel ezt emlékül a könyvbe és tedd Józsua füleibe; hogy el fogom törölni Amálék emlékét az ég alól. 15. Mózes pedig épített oltárt és elnevezte: Az Örökkévaló az én zászlóm! 16. És mondta: Mert Isten trónusán a kéz, hogy harca van az Örökkévalónak Amalék ellen, nemzedékről nemzedékre.

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

B’SALAH

 

Soros heti szakaszunk legismertebb része Mózes győzelmi dala, amelyet a zsidó nép vezére azután énekelt el, hogy Izrael fiai száraz lábbal átkeltek a Nádas tengeren, míg az egyiptomi sereget elnyelte a szökőár. Közvetlenül a diadalének elhangzása után egy rendkívül furcsa bibliai versre bukkanhatunk: „Mindazokat a betegségeket, amelyekkel Egyiptomot sújtottam, nem hozom rád, mert Én vagyok az Örökkévaló, a te orvosod” (Mózes II. könyve, 15. fejezet 26. vers). Különös és nehezen érthető ez bibliai mondat. Elvégre csak nem az orvos hozza a betegséget? (Kivéve talán, ha Semmelweis esetére, vagy néhány kirívó mai példára gondolunk…)

Nyilvánvaló, hogy minden bizonnyal másképp kell értelmeznünk, vagy másképp kell fordítanunk a fenti bibliai verset! A héber N-T-N (= adni) és SZ-J-M (= tenni, helyezni) gyökök ugyanis „engedni”, „hagyni” segédigei jelentéssel is bírnak. Eszerint a mondatrész helyes fordítása a következő: „nem engedem rád hozni”, vagy esetleg így: „nem engedem, hogy téged sújtsanak”. S ebben az esetben már tudjuk, miről is van szó! Az ilyen típusú gyógyító tevékenység ugyanis az egyik leghatásosabb orvosi módszer, az úgynevezett preventív kezelés, szakmai szóval a profilaktikus gyógymód. Mellesleg, ez a módszer nem ismeretlen a Biblia szövegeiben. Amikor például Mózes III. könyve részletesen leír bizonyos eljárásokat, például járvány esetén a karantén alkalmazását a kohén, a pap számára, aki a kora ókori Izraelben az orvos feladatát is ellátta, valójában ilyen, a járvány terjedését megelőző szabályt fogalmaz meg.

Ha úgy vesszük, voltaképpen kétféle orvos létezik. Az egyik olyan, mint akihez akkor fordulunk, ha valamilyen baj ér bennünket. Bízunk benne, mert a maga területének jó szakembere, és joggal remélhetjük, hogy kigyógyít a bennünket sújtó betegségből, vagy legalábbis megtalálja a legmegfelelőbb gyógymódot annak kezelésére. Voltaképpen ilyen a legtöbb jó orvos.

A másik orvos-típus olyan, akihez bármikor fordulhatunk, és akkor tesszük helyesen, ha nemcsak a probléma felmerülésekor, hanem folyamatosan tartjuk vele a kapcsolatot, vagyis olyan orvos, aki nemcsak gyógyít, de idejében megelőzi a baj kialakulását. Ilyen a jó háziorvos.

Az általános orvos, vagy a szakorvos, a specialista a betegséggel foglalkozik, a háziorvos viszont az emberrel. S éppen ez az, ami megkülönbözteti az Örökkévaló gyógyítói feladatát. Egyszóval, Isten olyan, mint egy jó háziorvos!

Az isteni tevékenységnek ebben a megkülönböztető értelmezésében azonban az is benne található, hogy az ember ne akkor forduljon csak Hozzá, amikor a baj már bekövetkezett, hanem annak előtte is, tehát igyekezzék az ember folyamatosan tartani a kapcsolatot a Mindenhatóval, figyelni szavára, megőrizni parancsolatait és tanításait. Sőt, ezáltal az ember maga is tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy valóban megelőzze a súlyosabb problémákat…

A fenti értelmezést erősíti, sőt mondhatni igazolja az általunk idézett mondat első fele, amely mintegy az Örökkévaló parancsolatainak megtartásához köti Isten „háziorvosi”, a betegségeket megelőző szerepkörének teljesülését: ha megőrzöd az Ő törvényeit, Ő megvéd  téged  minden bajtól, amely benneteket sújtani készül. A teljes bibliai vers helyes magyar fordítása tehát így hangzik: „Így szólt (Isten): Ha valóban hallgatsz Örökkévaló Istened szavára, és azt teszed, ami helyes az Ő szemében, figyelsz parancsolataira, és megőrzöd minden törvényét, úgy mindazokat a betegségeket, amelyekkel Egyiptomot sújtottam, nem engedem, hogy téged sújtsanak, mert Én vagyok az Örökkévaló, a te orvosod”.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz január 23-án: Bó (2Mózes 10:1–13:16.)
Next post heti szakasz februar 5-en: Jitró (2Mózes 18–20.)