heti szakasz februar 27-en: Tecáve (2Mózes 27:20–30:10.)

Purim: a magányosság legyőzése, az egymásra találás ünnepe

 

A történet zsidó szereplői távol élnek a hazájuktól, szétszórva a perzsa birodalomban, Eszter elszigetelten él a családjától, a népétől a palotában és elszigetelve él a férjétől is, nem léphet be hozzá. Nehéz kapcsolatot tartania még a királynak is népeivel. Magunkra ismerünk.

Eszter királyné árvalány volt, nem a szüleivel nőtt fel. A magány, a megfosztottság, a neki legkedvesebbek közelségének hiánya alapélménye volt. Amikor a palotába került, még Mordehájjal is csak igen körülményesen érintkezhetett, az egyetlen emberrel alighanem, akit tényleg szeretett, akiben bízott. Ahogy Mordehájtól is elszakították őt, a nevelt lányát.

Eszter nem kapott semmilyen érzelmi közelséget eddigi, csonka családjáért cserébe, a királyhoz, Áhásvéroshoz még csak be sem léphetett, amikor nem hívták. Most, amikor lassan egy éve élünk kényszerű izolációban, megtapasztaljuk, amire máskor nem is gondolunk, milyen végtelen magány vette körül ennek a történetnek a főhőseit. Nem csak őket, de az aludni képtelen királyt is, akit főembere, Hámán manipulál, aki boldogtalan a legvidámabb lakoma közepén is, ha nem „oszthatja meg” Vástinak, Eszter elődjének szépségét ivócimboráival: mennyire érzelemhiányos, üres élet ez. A király is magányos a palotában a maga szobájában, Eszter is, Mordeháj is. Nagyon pontosan értjük. És a történetet átjárja Isten beszédes hiánya: az Énekek Éneke mellett csak ebből a könyvből hiányzik Isten neve a héber Bibliában. A kapcsolat Eszter könyve és a Tóra között épp ebben áll a Talmud rabbijainak mély belátása szerint: már a Tórában jelzi Isten, hogy időről-időre elrejti majd arcát előlünk. Az elrejtésre utaló kifejezés, a heszter panim összehangzik Eszter nevével. Tőle, Istentől is el vagyunk látszólag vágva.

Ezért fontos Mordeháj hűsége a királyhoz, akit Hámán mellett csak további összeesküvők vesznek körül. A bizalmatlanság, az érzelmi távolságtartás drámája ez. Mordeháj hűségéről szintén elfeledkezik mindenki, az álmatlan Áhásvéros „fedezi fel” újra önzetlenségét. És ez a remény első pillanata.

Aztán Eszter kockázatvállalása: népét, amelytől távol él, megvédi azzal, hogy belép a királyhoz engedély nélkül. Kapcsolatot teremt. A király pedig örül neki, mert szereti őt. Az egymásra találásunk minden Hámán bukásának kezdete.

A birodalom zsidói addig, amíg nem találnak egymásra, nem tudnak védekezni sem. Aztán győznek.

A történet idén azt kéri tőlünk, hogy őrizzük meg a kapcsolatainkat, mert a járvány pusztító hatásai közül ez az egyik legsúlyosabb. Az elszigeteltségünk erősödése.

Ne felejtsük el egymás arcát, gesztusait, mozdulatait. Ne szokjuk meg, hogy így élünk, mert így nem szabad és nem is lehet élni. Nem jó az embernek egyedül, tanítja bölcsen a Tóra.

Jövőre együtt. Jövőre a zsinagógákban, az utcákon, az otthonokban, a kávéházak teraszain. Találkozunk.

Boldog Purimot.

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/tecave

Tecáve (2Mózes 27:20–30:10.)

27. fejezet

Olaj a lámpa számára

20.Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy felgyújtsatok örök mécset. 21. A gyülekezés sátorában a függönyön kívül, mely a bizonyság előtt van, rendezze el azt Áron és fiai estétől reggelig, az Örökkévaló színe előtt; örök törvény ez nemzedékeiken át Izrael fiai között.

28. fejezet

A papi ruházatok

1 Te pedig hadd közeledni magadhoz Áront, a testvéredet és az ő fiait vele Izrael fiai közepéből, hogy papommá legyen; Áron meg Nádáb és Ábihú, Eleázár és Itámár, Áron fiai. 2. És készíts szent ruhákat Áronnak, a te testvérednek, tiszteletül és díszül. 3. Te pedig szólj minden bölcs szivűhöz, akit betöltöttem a bölcsesség szellemével, hogy készítsék Áron ruháit, hogy felszenteld őt és papommá legyen. 4. És ezek a ruhák, amelyeket készítsenek: melldísz, éfód, köpeny, kockás köntös, süveg és öv; készítsenek szent ruhákat Áronnak, a te testvérednek és fiainak, hogy papommá legyen. 5. És ők vegyék el az aranyat, a kék bíbort, a piros bíbort és a karmazsint, meg a bisszust.

The High Priest’s Breast Plate (illustration from the 1890 Holman Bible)

Az éfod

6. És készítsék az éfódot aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, takácsmunkával. 7. Két hozzáfűzött vállszalagja legyen annak két végén, hogy összefűzhessék. 8. És az átkötéséhez való szorító, mely rajta van, annak munkája szerint, belőle legyen: aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból. 9. És vedd a két sóhám követ és vésd azokra Izrael fiainak neveit; 10. hatot neveikből az egyik kőre és a hatnak nevét, kik fönnmaradtak, a másik kőre, születésük szerint. 11. Kőmetsző munkával, pecsétvéséssel vésd a két követ Izrael fiainak neveire, körülvéve arany kockákkal készítsd azokat. 12. És tedd a két követ az éfód vállszalagjaira emlékkövekül Izrael fiainak; és viselje Áron a neveket az Örökkévaló színe előtt két vállán emlékül. 13. És készíts arany kockákat. 14. És két láncot tiszta aranyból, egymásba öltve készítsd azokat, fonó munkával és tedd a fonott láncokat a kockákra.

A melldísz

15. És készítsd az ítélet melldíszét, takácsmunkával, az éfód munkája szerint készítsd azt; aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból készítsd azt. 16. Négyszögletű legyen, kétrétűen; egy arasz a hossza és egy arasz a szélessége. 17. És foglalj abba kőfoglalatot, négy sor követ; egy sor: ódem, pitdó és bórekesz, az első sor. 18. A második sor: nófech, száppir és jáhálóm. 19. A harmadik sor: lesem, sevó és áchlómó. 20. A negyedik sor: társis, sóhám és josfé; aranykockákban legyenek foglalatukban. 21. És a kövek legyenek Izrael fiainak neveire, tizenkettő a neveikre; pecsétvéséssel, mindegyiknek a nevére legyenek, a tizenkét törzs szerint. 22. És készíts a melldíszre egymásba öltött láncokat, fonómunkával, tiszta aranyból. 23. És készíts a melldíszre két arany karikát és tedd a két karikát a melldísz két végére. 24. Tedd a hét aranyfonatot a két karikába, a melldísz végére, 25. És a két fonatnak két végét tedd a két kockára; és tedd az éfód szalagjaira, előrészére. 26. És készíts két arany karikát és tedd azokat a melldísz két végére, a szélére, mely az éfód oldalán van, belülről. 27. És készíts két arany karikát és tedd azokat az éfód két vállszalagjára, alulról, előrészére, összefűzése irányában, az éfód szorítóján felül. 28. És kössék a melldíszt, annak karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor zsinórral, hogy az éfód szorítóján legyen és el ne csússzék a melldísz az éfódról. 29. És viselje Áron Izrael fiainak neveit az ítélet melldíszében, szíve fölött, midőn bemegy a szentélybe, emlékezetül az Örökkévaló színe előtt állandóan. 30. És tedd az ítélet melldíszébe az úrimot és tummimot, hogy legyenek Áron szíve fölött, midőn bemegy az Örökkévaló színe elé; és viselje Áron Izrael fiainak ítéletét az ő szívén az Örökkévaló színe előtt állandóan.

A ruházat

31. És készítsd az éfódhoz való köpenyt egészen kék bíborból. 32. És legyen felső nyílása a közepében; szegélye legyen nyílásának köröskörül szövő munkával, mint a páncéling nyílása legyen rajta, hogy el ne szakadjon. 33. És készíts széleire gránátalmákat, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, széleire köröskörül; és arany csengettyűket azok között köröskörül. 34. Arany csengettyű és gránátalma, arany csengettyű és gránátalma legyen a köpeny szélein köröskörül. 35. És legyen Áronon a szolgálatkor, hogy hallassék hangja, midőn bemegy a szentélybe; az Örökkévaló színe elé és midőn kimegy, hogy meg ne haljon.

Az aranylemez, a süveg és a főpap többi ruhái

36. Készíts lemezt tiszta aranyból és vésd rá pecsétvéséssel: Szent az Örökkévalónak! 37. És tedd azt kék bíbor zsinórra, hogy legyen a süvegen; a süveg előrészén legyen. 38. És legyen Áron homlokán és viselje Áron a szentségek bűnét, amelyeket szentelnek Izrael fiai, minden szent ajándékaik szerint; és legyen homlokán állandóan, kedvességül nekik az Örökkévaló színe előtt. 39. És kockásan készítsd a köntöst bisszusból és készíts süvegeket bisszusból és övet készíts, hímző munkával. 40. Áron fiainak pedig készíts köntösöket és készíts nekik öveket és magas süvegeket készíts nekik, tiszteletül és díszül. 41. Öltöztesd fel azokba Áront, a te testvéredet és fiait vele együtt; kend fel őket és töltsd meg kezüket, szenteld meg őket, hogy papjaimmá legyenek. 42. És készíts nekik lennadrágokat, hogybefedjék a szemérmet; a csipőktől a combokig érjenek. 43. a legyenek Áronon, meg fiain, midőn bemennek a gyülekezés sátorába, vagy midőn odalépnek az oltárhoz szolgálatot végezni a szentélyben, és ne vegyenek bűnt magukra, hogy meghaljanak. Örök törvény ez neki és az ő magzatának utána.

Priests of the Tabernacle (illustration from the 1897 Bible Pictures and What They Teach Us by Charles Foster)

29. fejezet

A papság felszentelése

1 És ez az, amit tegyél velük, hogy megszenteld őket, hogy papjaimmá legyenek: Vegyél egy fiatal tuIkot és két ép kost; 2. meg kovásztalan kenyeret és kovásztalan kalácsokat, megkeverve olajjal és kovásztalan lepényeket, megkenve olajjal; búzalángból készítsd azokat. 3. Tedd azokat egy kosárba és mutasd be azokat a kosárban, meg a tulkot és a két kost. 4. Áront és fiait pedig hagyd közeledni a gyülekezés sátorának bejáratához és mosd meg őket vízben. 5. Vedd a ruhákat és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az éfód köpenyébe, az éfódba és a melldíszbe, és övezd őt körül az éfód szorítójával. 6. Tedd a süveget a fejére és tedd a szentség koronáját a süvegre. 7. És vedd a kenetolajat és önts a fejére, hogy felkend őt. 8. Fiait is hagyd közeledni és öltöztesd fel őket köntösökbe; 9. és övezd át őket övvel, Áront és fiait, és tegyél fel nekik magas süvegeket, hogy legyen nekik a papság örök törvényül; és töltsd meg Áron kezét és fiai kezét. 10. Azután vidd oda a tulkot a gyülekezés sátora elé és tegyék Áron meg fiai kezeiket a tulok fejére. 11. És vágd le a tulkot az Örökkévaló színe előtt, a gyülekezés sátorának bejáratánál. 12. Vegyél a tulok véréből és tedd az oltár szarvaira ujjaddal, a többi vért öntsd az oltár aljára. 13. És vedd az egész zsiradékot, mely befedi a belet és a hártyát, mely a májon van, meg a két vesét és a zsiradékot, mely rajtuk van, és füstölögtesd el az oltáron. 14. A tulok húsát pedig, bőrét és ganaját égesd el tűzben a táboron kívül; vétekáldozat az. 15. Az egyik kost pedig vedd és tegyék Áron meg fiai kezeiket a kos fejére. 16. És vágd le a kost, vedd vérét és hintsd az oltárra köröskörül. 17. A kost pedig darabold fel az ő darabjaira, mosd meg belét és lábszárait, és tedd darabjaira meg fejére. 18. Füstölögtesd el az egész kost az oltáron, égőáldozat az az Örökkévalónak; kellemes illatul, tűzáldozat az Örökkévalónak. 19. Azután vedd a második kost és tegyék Áron, meg fiai kezeiket a kos fejére. 20. Vágd le a kost és vegyél véréből, tedd Áron fülének porcogójára és fiai fülének porcogójára, a jobbikra, meg jobb kezük hüvelykujjára és jobb lábuk hüvelykujjára, és hintsd a vért az oltárra köröskörül. 21. És vegyél a vérből, mely az oltáron van, meg a kenetolajból és fecskendezz Áronra és ruháira, fiaira és fiainak ruháira vele együtt, hogy szent legyen ő és ruhái, fiai és fiainak ruhái vele együtt. 22. Vedd a kosból a zsiradékot és a farkot, meg a zsiradékot, mely befedi a belet, meg a máj hártyáját, a két vesét és a zsiradékot, mely rajtuk van és a jobb lapockát, mert a felavatás kosa az; 23. meg egy kerek kenyeret, egy olajos kalácsot és egy lepényt, a kovásztalannak kosarából, mely az Örökkévaló színe előtt van. 24. És tedd mindezt Áron tenyereire; meg fiainak tenyereire; és lengesd azokat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt. 25. Azután vedd el azokat kezükből és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozaton felül; kellemes illatul az Örökkévaló színe előtt, tűzáldozat az az Örökkévalónak. 26. És vedd a szegyet a felavatási kosból, mely Ároné és lengesd azt lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és legyen az a te részed. 27. Szenteld meg a lengetett szegyet és az ajándéklapockát, melyet lengettek és melyet leemeltek a felavatási kosból, abból, mely Ároné és abból, mely fiaié. 28. És legyen Áronnak meg fiainak örök törvényül Izrael fiai részéről, mert ajándék az és ajándék legyen Izrael fiaitól, békeáldozataikból, az ő ajándékuk az Örökkévalónak. 29. És a szent ruhák, melyek Ároné, fiaié legyenek ő utána, hogy felkenessenek azokban és hogy megtöltsék azokban az ő kezüket. 30. Hét napon át öltse fel, aki pap lesz helyette fiai közül, aki bemegy a gyülekezés sátorába, hogy szolgálatot végezzen a szentélyben. 31. A felavatási kost pedig vedd és főzd meg a húsát szent helyen. 32. És egyék meg Áron és fiai a kos húsát, meg a kenyeret, mely a kosárban van a gyülekezés sátorának bejáratánál. 33. És egyék meg azokat, amelyekkel engesztelést szereztek értük, hogy megtöltsék kezüket, hogy megszenteljék azokat; de idegen ne egye, mert szent az. 34. Ha pedig marad a felavatási kos húsából és a kenyérből reggelig, akkor égesd el a maradékot tűzben, ne egyék meg, mert szent az. 35. És tegyél Áronnal meg fiaival így, egészen úgy, amint parancsoltam neked; hét napon át töltsd meg kezüket. 36. És egy vétekáldozati tulkot készíts minden napra az engesztelőn felül, hogy megtisztítsd az oltárt, midőn engesztelést végzel rajta; és kend fel azt, hogy megszenteljed. 37. Hét napon át végezz engesztelést az oltáron és szenteld meg azt, hogy legyen az oltár szentek szentje; mindenki, aki az oltárhoz ér, szent legyen.

A mindennapi áldozatok

38. És ez az, amit az oltáron bemutass: egyéves juhot, kettőt naponta, állandóan. 39. Az egyik juhot mutasd be reggel és a második juhot mutasd be estefelé. 40. És egy tized lánglisztet, megkeverve egy negyed hin tört olajjal és italáldozatul egy negyed hin bort, az egyik juh számára. 41. A második juhot pedig mutasd be estefelé; a reggeli ételáldozat és annak italáldozata szerint készíts számára, kellemes illatul, tűzáldozat az Örökkévalónak. 42 Állandó égőáldozat nemzedékeiteken át a gyülekezés sátorának bejáratánál, az Örökkévaló színe előtt, ahol én találkozom veletek, hogy beszéljek veled ott.

A szentély szent rendeltetése

43. És találkozom ott Izrael fiaival és megszenteltetik dicsőségem által. 44. És megszentelem a gyülekezés sátorát és az oltárt; Áront és fiait megszentelem, hogy papjaimmá legyenek. 45. És lakni fogok, Izrael közepette és leszek az ő Istenük, 46. és megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük, aki kivezettem őket Egyiptom országából, hogy lakózzam közepettük: Én az Örökkévaló, az ő Istenük.

30. fejezet

A füstölögtető oltár

1 És készíts oltárt a füstölőszer elégetésére; sittimfából készítsd azt. 2. Egy könyök a hossza és egy könyök a szélessége, négyszögű legyen és két könyök a magassága; magából legyenek a szarvai. 3. És vond be azt tiszta arannyal, tetejét és falait köröskörül, meg szarvait; és készíts neki arany koszorút köröskörül. 4. És két aranykarikát készíts rá koszorúja alól, két szélére csináld a két oldalán, hogy legyenek tartókul a rudaknak, hogy vigyék azt azokon. 5. És készítsd a rudakat sittimfából és vond be azokat arannyal. 6. És tedd azt a függöny elé, mely a bizonyság ládáján van, a födél előtt, mely a bizonyságon van, ahol találkozom veled.

The Outer Altar (1984 illustration by Jim Padgett, courtesy of Distant Shores Media/Sweet Publishing)

7. És füstölögtessen rajta Áron fűszeres füstölőszert reggelenként, midőn megigazítja a mécseket, füstölögtesse azt. 8. És midőn felteszi Áron a mécseket estefelé, füstölögtesse azt; állandó füstölőszer az Örökkévaló színe előtt, nemzedékeiteken át. 9. Ne mutassatok be rajta idegen füstölőszert, sem égőáldozatot és ételáldozatot, sem italáldozatot ne öntsetek rá. 10. És engeszteljen Áron (az oltár) szarvain egyszer az évben; az engesztelő vétekáldozat véréből engeszteljen rajta nemzedékeiteken át; szentek szentje az az Örökkévalónak.

 

Dr.Bernstein Béla

 

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

20. T’CAVE

 

„Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak neked tiszta faolajat, hogy összetörve világítson, hogy meggyújtsák vele az örökmécsest” (Mózes II. könyve, 27. fejezet 20. vers). Ezzel a felszólítással kezdődik soros heti szakaszunk, s ebben az a meglepő, hogy ebben a mondatban, sőt az egész heti szakaszban Mózes neve elő sem fordul, ami az első és legnagyobb zsidó próféta születéstörténetétől számítva teljesen egyedülálló a Tórában. Erre a különös jelenségre a hagyományos zsidó kommentárirodalom egy igen érdekes, legendás magyarázattal szolgál.

Miután a nép elpártolt Istentől, és ezért Mózes összetörte a Szináj hegyéről hozott (a Tízparancsolatot tartalmazó) két kőtáblát, a Mindenható meg akarta büntetni Izrael népét. Ám Mózes könyörgött Izraelért, imával fordult az egek Urához. Arra kérte Istent, hogy bocsássa meg a bűnösöknek, amiért aranyborjút (valójában pogány bikaistent) készítettek, hogy megmaradjon a nép, „s ha nem, inkább törölj ki engem a könyvedből” (ugyanott, 32. fejezet 32. vers). Tudjuk, Isten végül csak a bűnösök emlékét törölte el, a nagy tanítómester neve viszont mindörökre a Tórához kötődött, mégis „az igaz ember kérése teljesülni szokott”, ezért épp abból a heti szakaszból hiányzik Mózes neve, amely többnyire az ő születésnapját (ádár hónap 7-ét, zájin ádár ünnepét) előzi meg…

„Összetörve világítson” — szól a bibliai parancs. Annak idején úgy sajtoltak világító olajat, hogy az Izraelben őshonos olajfa (héberül zájit) termését óvatosan összetörték. A művelet során megjelenő első cseppek voltak a legértékesebbek és a legfinomabbak, s a Szentírás szövege szerint ezeket kellett felhasználni az öröklámpás céljára. A régi bölcsek azonban ebben a műveletben is vallási jelképet, allegorikus utalást láttak. A zsidó népet — mondják — Isten az öröklámpáshoz hasonlította, hiszen a próféta által ezt üzente nekik: „Én, az Örökkévaló igazsággal szólítottalak (benneteket), megfogom a kezedet és megvédelek, hogy népek szövetségévé, nemzetek világosságává tegyelek” (Jesája könyve, 42. fejezet 6. vers). A zsidó népnek szerintük küldetése az, hogy irányt mutasson mások számára, még ha ez „megtöretéssel”, megpróbáltatásokkal is együtt jár. Nem véletlen, tanítják, hogy a zsidóság legősibb szimbóluma épp a hétágú lámpás, a menóra…

Menorah from the Arch of Titus (illustration from the 1906 Jewish Encyclopedia)

„Összetörve világítson” — tágabb értelemben bízvást elmondható, hogy minden ember, ha önmaga és mások számára „világítani”, valódi segítséget, tudást, tanítást, művészi alkotást vagy szeretetet kíván nyújtani, bizony meg kell töretnie. Mondhatni meg kell szenvednie azért, hogy felszínre kerüljön, és valóban értékessé váljon, „a tiszta olaj”, vagyis mindaz, amivel rendelkezünk, amivel a Mindenható megáldott minket.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz februar 20-an: Trumá (2Mózes 25:1–27:19.)
Next post EGYENLŐSÉG, MEGÉRTÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉS: REFORMZSIDÓ ALAPVETÉSEK