heti szakasz marcius 13-an: Vájákhél (2Mózes 35:1–38:20.) es Pekudé (2Mózes 38:21–40:38.)

Van-e közösségi tehetség? Az istenkeresés népművészete

A pusztai Szentély építése világossá teszi, hogy minden személyes zsenialitás valójában közösségi képződmény, csapatmunka: Mózes nem ért az iparművészethez és nem a Jóisten, hanem Charlie Parker tud igazán szaxofonozni.

A pusztai Szentélyről nyomatékosan hangsúlyozza a hetiszakasz, milyen impozáns lehetett, mennyire finom anyagokból készült, mi mindent tett meg azért Izrael közössége, hogy otthonossá tegye az Örökkévalónak földi lakóhelyét. Ahogyan egykor a Seregek Ura adott teret nekünk az életre a Teremtéssel, úgy viszonozzuk mi most, amikor Szentélyt építünk számára, hogy közöttünk lakozzon. Mi is helyet adunk neki.

A művészeti tehetségről azt szokás gondolni, kivételes személyes adomány, amely kiemel a közösségből. Elsőre úgy tűnhet, a Szentély-építés is ezt az elgondolást követi. A „tervező” egy Becálél nevű építész, akinek neve azt jelenti, „Isten árnyékában”, Isten közvetlenül nem megtapasztalható végtelenségét teszi érzékileg megtapasztalhatóvá, körvonalait, árnyékát rajzolja körbe.

Szakemberekkel veszi körbe magát, és annyiban lesz közösségi vállalkozássá csak az építkezés, hogy mindenki, akit „a szíve arra indít”, adakozhat rá. Maga Mózes a tervezés munkájában háttérbe szorul, az egyik hagyományos magyarázat szerint azért, mert nagyon nem értett az ilyesmihez, nem volt vizuális fantáziája, érzéke, technikai adottságai.

Ugyanakkor a Tóra szövege egy ponton (Mózes II, 35, 21) arról számol be, hogy „eljött mindenki, akit a szíve ihletett”. Ők vajon kik? Mert úgy tűnik, nem szakemberek és nem is adományozók. A nagy 13. századi kommentátor és misztikus, Náchmánidész azt írja, olyan emberekről lehet szó, akiknek elképzeléseik, ötleteik támadtak arról, miben, hogyan tudnának segíteni az építés kreatív munkájában. Akikben, mindenféle előképzettség és előjel nélkül feltámadt a spontán kreativitás. Megpillantották hirtelen önmagukat az Örökkévaló Isten képmásainként, feladatot találtak, amelyet testhezállónak éreztek és egyúttal közösségépítőnel. Náchmánidész szerint Isten „felemelte” szellemüket.

Ez az itt hirtelen megszülető, de erős közösségi alapokra épülő együttes kreativitás zárja a második könyvet, hozza helyre az aranyborjú bűnét, ez képes csak lakóhelyet teremteni Istennek. Ennek feltétele Mózes félreállása: minden kultúra tartósságának feltétele a nagyság iránti érzék mellett a demokratikus érzék kifejlődése. Művészet születik egyéni zsenialitásból, kultúrát viszont csak állandó közösségi kreativitás képes fenntartani.

A fő tervezőnek, Becálélnek volt egy helyettese, akiről meg szokás feledkezni: a nem túl arisztokratikus származású Oholiáv, akire a szintén középkori kommentátor, Ibn Ezra szerin azért volt szükség, hogy instruálja a lelkes, inspirált, de szakképzetlen munkaerőt, mert Becálél olyan zseni volt, aki nem tudott tanítani, nem tudott kapcsolódni a közösséghez. Oholiáv közel volt az emberekhez, mélyről jött és az volt a dolga, hogy a mindenkiben meglévő istenképmásiságot, kreativitást, észrevegye, előhívja, csiszolja és visszavezesse a közösségbe.

Az ember nem csak kenyérrel él: értelmes alkotó munkára és elismerésre is szüksége van: a jól működő közösség minden személyes képességet (istenképmásiságot) úgy enged megmutatkozni, hogy egyúttal vissza is csatornázza a közösségbe. Az istenkeresés népművészete.

(Az inspirációióért köszönet Nicole Wilson-Spirónak.)

Jó szombatot!

 

Vájákhél (2Mózes 35:1–38:20.)

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/vajakhel

35. fejezet

A szombat

1 Mózes egybegyűjtötte Izrael fiainak egész községét és mondta nekik: Ezek azok a dolgok, amelyeket parancsolt az Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat. 2. Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon legyen nálatok szentség, szombati nyugalom az Örökkévalónak; mindenki, aki azon munkát végez, ölessék meg. 3. Ne gyújtsatok tüzet mind a ti lakóhelyeiteken a szombat napján.

A szentély építéséhez való anyag

  1. Kapcsolódó kép

4. És szólt Mózes Izrael fiainak egész községéhez, mondván: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, mondván: 5. Vegyetek a magatok köréből ajándékot az Örökkévalónak; mindenki; akit szíve arra ösztönöz, hozza el az Örökkévaló ajándékát: aranyat, ezüstöt, rezet; 6. kék bíbort, piros bíbort és karmazsint, meg bisszust és kecskeszőrt; 7. pirosra festett kosbőröket, táchásbőröket és sittimfát; 8. olajat a világításra, illatszereket a kenetolajhoz és a fűszeres füstölőszerhez; 9. sóhám köveket és foglaló köveket az éfód és a melldísz számára.

A művészek feladatai

10. És minden bölcsszívű közöttetek jöjjön és készítse el mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló: 11. A hajlékot, sátorát és takaróját, kapcsait és deszkáit, tolózárait, oszlopait és lábait; 12. a ládát és rúdjait, a födelet és a takaró függönyt, 13. az asztalt és rúdjait, meg minden edényeit és az (Isten) színe elé való kenyeret; 14. a világító lámpást, edényeit és mécseit és a világító olajat; 15. a füstölőszer oltárát és rúdjait, a kenetolajat és a fűszeres füstölőszert; meg a bejárat takaróját a hajlék bejáratára; 16. az égőáldozat oltárát és a rézrostélyt, mely hozzávaló, rúdjait és minden edényeit; a medencét és talapzatát; 17. az udvar függönyeit, oszlopait és lábait, meg az udvar kapujának takaróját; 18. a hajlék szögeit, az udvar szögeit és köteleiket 19. a szolgálati ruhákat, szolgálatot végezni a szentélyben; a szent ruhákat, Áron, a pap számára és fiainak ruháit, papi szolgálatra.

A nép válasza

20. És kiment Izrael fiainak egész községe Mózes színe elől. 21. És eljött mindenki, akit szíve rávitt és mindenki, akit lelke arra ösztönzött, elhozták az Örökkévaló ajándékát a gyülekezés sátorának munkájához és minden szolgálatához és a szent ruhákhoz. 22. Eljöttek pedig a férfiak a nőkkel együtt, mindazok, kiket szíve arra ösztönzött, hoztak csatot, orrkarikát, gyűrűt, karperecet, mindenféle aranyeszközt, és (eljött) mindenki, aki felajánlott arany ajándékot az Örökkévalónak. 23. És mindenki, akinél találtatott kék bíbor, piros bíbor és karmazsin, bisszus és kecskeszőr pirosra festett kosbőrök és táchásbőrök, elhozta. 24. Mindenki, aki ajándékozott ezüst- és rézajándékot, elhozta az Örökkévaló ajándékát, és mindenki, akinél találtatott sittimfa, a szolgálat bármely munkája számára, elhozta. 25. És minden bölcsszívű asszony saját kezeivel font; és elhozták a fonottat, a kék bíbort, a piros bíbort és a karmazsint, meg a bisszust. 26. És mind az asszonyok, akiket szívük arra rávett, bölcsességgel fontak kecskeszőrt. 27. A fejedelmek pedig hozták a sóhám-köveket és a foglaló köveket az éfódhoz és a melldíszhez; 28. meg az illatszert és az olajat, a világításra és a kenetolajhoz, meg a fűszeres füstölőszerhez. 29. Minden férfi és nő, akiket szívük arra ösztönzött, hogy hozzanak az egész munka számára, amit parancsolt az Örökkévaló Mózes által, hogy elkészítsék, elhozták Izrael fiai önkéntes ajándékul az Örökkévalónak.

20. Mózes pedig mondta Izrael fiainak: Lássátok, névleg szólította az Örökkévaló Becálélt, Uri fiát, Chúr fiát, Júda törzséből; 31. és betöltötte őt isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és ismerettel minden munkában; 32. hogy kigondoljon terveket, hogy elkészítsék aranyban, ezüstben és rézben, 33. kőmetszésben a befoglaláshoz és fafaragásban, hogy elkészítsenek minden művészi munkát. 34. És tanításra való képességet adott az ő szívébe; ő neki és Oholiovnak, Achiszómoch fiának, Dán törzséből. 35. Betöltötte őket a szív bölcsességével, hogy elkészítsék minden munkáját a faragómesternek, a takácsnak és hímzőnek, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és bisszusból, meg a szövőmesterét, elkészítvén mindenféle munkát és kigondolván terveket.

36. fejezet

1. Készítse tehát Becálél és Oholiov, meg minden bölcsszívű férfi, akiknek adott az Örökkévaló bölcsességet és értelmet, hogy tudják elkészíteni minden munkáját a szentség szolgálatának, mind aszerint, amit parancsolt az Örökkévaló. 2. És szólította Mózes Becálélt és Oholióvot és mindama bölcs férfit, akinek adott az Örökkévaló bölcsességet a szívébe: mindazt, akit rávitt szíve, hogy közeledjék a munkához, hogy elkészítse azt.

A nép bőkezűsége

És elvették Mózes elől mind az ajándékot, melyet hoztak Izrael fiai a szentség szolgálatának munkájához, hogy elkészítsék azt; de még hoztak hozzá önkéntes ajándékot, minden reggel. 4. És eljöttek mind a bölcsek, akik elkészítik a szentség egész munkáját, kiki az ő munkájától, melyet ők végeztek, 5. és szóltak Mózeshez, mondván: Többet hoz a nép, mint ami kell a feldolgozásra a munkához, melyet parancsolt az Örökkévaló, hogy elkészítsék azt. 6. Akkor megparancsolta Mózes és kihirdették a táborban, mondván: Se férfi, se nő, ne készítsenek többé munkát a szentség ajándéka gyanánt. És megszűnt a nép hozni. 7. A munkaanyag pedig elég volt mind a munkához, hogy elkészítsék azt és még maradt is.

A szőnyegek

8. Elkészítették mind a bölcsszívűek a munkát végzők között a hajlékot tíz szőnyegből; sodrott bisszusból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból; kerubokkal, takácsmunkával készítette azokat. 9. Egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök és szélessége négy könyök, ez egy szőnyeg; egy mértéke volt mind a szőnyegeknek. 10. És összefűzött öt szőnyeget egymással, meg öt szőnyeget fűzött össze egymással. 11. És készített hurkokat kék bíborból az egyik szőnyeg szélére, az összefűzés végén; így készített a szélső szőnyeg szélére a másik összefűzésnél. 12. Ötven hurkot készített az egyik szőnyegre és ötven hurkot készített a szőnyeg szélére, mely a másik összefűzésben volt; átellenben voltak a hurkok, egyik a másikkal. 13. És készített ötven aranykapcsot és összefűzte a szőnyegeket egymással, a kapcsokkal; és lett a hajlék eggyé.

14. És készített kecskeszőr szőnyegeket sátornak a hajlék felé, tizenegy szőnyeget csinált azokból. 15. Egy szőnyeg hossza harminc könyök és négy könyök az egyik szőnyeg szélessége; egy mértéke volt a tizenegy szőnyegnek. 16. És összefűzött öt szőnyeget külön és hat szőnyeget külön. 17. És készített ötven hurkot ama szőnyeg szélére, mely a szélső volt az összefűzésben és ötven hurkot készített a másik összefűzés szőnyegének szélére. 18. És készített rézkapcsokat, ötvenet, hogy összefűzze a sátort, hogy eggyé legyen.

19. És készített takarót a sátornak, pirosra festett kosbőrökből és egy táchásbőr takarót legfelül.

A fa-váz

20. Elkészítette a deszkákat a hajlékhoz sittimfából, egyenesen állókká. 21. Tíz könyök a deszka hossza, egy és fél könyök az egyik deszka szélessége. 22. Két csapot egy deszkának, hozzáillesztve egyiket a másikhoz; így készített a hajlék minden deszkájának. 23. Elkészítette a deszkákat a hajlékhoz, húsz deszkát a déli oldalra dél felé. 24. És negyven ezüst lábat készített a húsz deszka alá: két lábat egy deszka alá, két csapjához és két lábat a másik deszka alá, két csapjához. 25. A hajlék másik oldalára, észak felé, készített húsz deszkát; 26. és negyven
ezüst lábukat; két lábat egy deszka alá és két lábat a másik deszka alá. 27. A hajlék hátulsó részére, nyugat felé, készített hat deszkát. 28. És két deszkát készített a hajlék szögleteinek, a hátulsó részen; 29. hogy kettősen voltak alulról és teljesen egybeillők tetején egy karikában; így készített mindkettőnek a két szögleten. 30. És volt nyolc deszka és ezüst lábaik, tizenhat láb, két-két láb egy deszka alá. 31. És készített sittimfa-tolózárakat, ötöt a hajlék egyik oldalán deszkái számára, 32. és öt tolózárt a hajlék másik oldalának deszkái számára, meg öt tolózárt a hajlék deszkái számára, a hátulsó részen, nyugat felé. 33. És készítette a középső tolózárt, hogy átfusson a deszkák közepén, egyik végétől a másikig. 34. A deszkákat pedig bevonta arannyal, karikáikat pedig készítette aranyból, tartókul a tolózáraknak; és bevonta a tolózárakat arannyal.

A függöny és az oszlopok

35. Es készítette a függönyt kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, takácsmunkával készítette azt, kerubokkal. 36. És készített hozzá négy sittimfaoszlopot; bevonta azokat arannyal, horgaik aranyból és öntött nekik négy ezüst lábat.

A sátor bejáratának takarója és az oszlopok

37. És készített takarót a sátor bejáratának, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, hímző munkával. 38. Oszlopait pedig ötöt és horgaikat, és bevonta tetejüket és abroncsaikat arannyal; lába pedig öt volt, rézből.

37. fejezet

A frigyláda

1 És elkészítette Becálél a ládát sittimfából, két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége, egy és fél könyök a magassága. 2. Bevonta azt tiszta arannyal, belülről és kívülről és csinált rá arany koszorút köröskörül; 3. és öntött neki négy arany karikát négy szögletére, és pedig két karikát az egyik oldalára, meg két karikát a másik oldalára. 4. Készített sittimfarudakat és bevonta azokat arannyal; 5. és beletette a rudakat a karikákba a láda oldalain, hogy vigyék a ládát. 6. És készített födelei tiszta aranyból, két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége. 7. Készített két kerubot aranyból; vert munkával készítette azokat, a födélnek két végére. 8. Egy kerub a végén innen és egy kerub a végén amonnan; a födélből csinálta a kerubokat a két végén. 9. És voltak a kerubok szárnyaikat kiterjesztve fölfelé, befedve szárnyaikkal a födelet, arcuk pedig egymáshoz fordulva; a födél felé voltak a kerubok arcai.

A színkenyér asztala

10. Elkészítette az asztalt sittimfából, két könyök a hossza, egy könyök a szélessége, egy és fél könyök a magassága. 11. És bevonta azt tiszta arannyal és készített rá arany koszorút köröskörül. 12. Készített neki keretet, egy tenyérnyit köröskörül és készített arany koszorút a keretére köröskörül. 13. És öntött neki négy arany karikát és rátette a karikákat a négy szögletére, amely négy lábánál volt. 14. A keret mellett voltak a karikák, tartókul a rudaknak, hogy vigyék az asztalt. 15. És készítette a rudakat sittimfából, bevonta azokat arannyal, hogy vigyék az asztalt. 16. És elkészítette az edényeket, melyek az asztalon voltak, tálait, csészéit, kannáit és kancsóit, amelyekkel italt áldoznak, tiszta aranyból.

A menóraKéptalálat a következőre: „Vayakhel-Pekudei (Exodus 35-40)”

17. És elkészítette a lámpást tiszta aranyból, vert munkával készítette a lámpást; szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai belőle voltak, 18. És pedig hat ág nyúlt ki oldalaiból: a lámpás három ága az egyik oldalából és a lámpás három ága a másik oldalából. 19. Három mandolaforma kehely az egyik ágon, gomb meg virág, és három mandolaforma kehely az egyik ágon, gomb meg virág; így a hat ágnál, melyek kijöttek a lámpásból. 20. A lámpáson pedig négy mandolaforma kehely, gombjai meg virágai; 21. és pedig egy gomb a két ág alatt belőle és egy gomb, a két ág alatt belőle és egy gomb a két ág alatt belőle; így a hat ágnál, melyek kijöttek belőle. 22. Gombjaik és ágaik belőle voltak; az egész; egy darabból verve, tiszta aranyból. 23. És elkészítette mécseit, hetet, meg hamvvevőit és serpenyőit, tiszta aranyból. 24. Egy kikkár tiszta aranyból készítette azt és minden edényeit.

A füstölőszer-oltár

25. És elkészítette a füstölőszer oltárát sittimfából, egy könyök a hossza, egy könyök a szélessége, négyszögű, és két könyök a magassága; belőle voltak szarvai, 26. Bevonta azt tiszta arannyal, tetejét és falait , köröskörül, meg szarvait; és készített rá aranykoszorút köröskörül. 27. És két arany karikát készített neki koszorúja alatt, két szélére, két oldalára, tartókul a rudaknak, hogy vigyék azt azokon. 28. Készítette pedig a rudakat sittimfából és bevonta azokat arannyal.

A kenetolaj

29. Elkészítette a szent kenetolajat és a tiszta fűszeres füstölőszert, kenőcskeverő munkával.

29. fejezet

Az égőáldozati oltár

1 Elkészítette az égőáldozat oltárát sittimfából, öt könyök a hossza és öt könyök a szélessége, négyszögű, meg három könyök a magassága. 2. És csinálta szarvait négy sarkára, önmagából voltak szarvai; és bevonta azt rézzel: 3. És elkészítette az oltár minden edényeit: a fazekakat, a lapátokat, a medencéket, a villákat és serpenyőket: minden edényeit rézből készítette. 4. És készített az oltárnak rostélyt, hálómunkával, rézből, párkányzata alatt, az alatt, az aljától feléig érve. 5. És öntött négy karikát négy szögletére a rézrostélynak, tartókul a rudaknak. 6. Készítette pedig a rudakat sittimfából és bevonta azokat rézzel. 7. És beletette a rudakat a karikákba az oltár oldalain, hogy vigyék azt azokon. Üregesen, táblákból készítette azt.

A mosdómedence

8. És elkészítette a medencét rézből és talapzatát rézből, az odasereglő nők tükreiből, akik odasereglettek a gyülekezés sátorának bejáratához.

Az udvar

9. És elkészítette az udvart; a déli oldalon az udvar függönyei, sodrott bisszusból, száz könyöknyi. 10. Oszlopaik, húsz és lábaik, húsz, rézből az oszlopok horgai és abroncsaik ezüstből. 11. És az északi oldalon száz könyöknyi, oszlopait, húsz, és lábaik, húsz, rézből; az oszlopok horgai és abroncsaik ezüstből. 12. És a nyugati oldalon ötven könyöknyi függöny, oszlopaik, tíz és lábaik, tíz; az oszlopok horgai; és abroncsaik ezüstből. 13. És a napkeleti oldalon ötven könyöknyi. 14. Tizenöt könyöknyi függöny az egyik végére oszlopaik, három és lábaik, három; 15. és a másik végére innen és amonnan az udvar kapujánál tizenöt rőfnyi függöny, oszlopaik, három és lábaik három. 16. Az udvarnak mind a függönyei köröskörül sodrott bisszusból. 17. Az oszlopok lábai pedig rézből, az oszlopok horgai és abroncsaik ezüstből, tetejük borítása ezüstből, azok maguk pedig abroncsozva ezüsttel, az udvarnak mind az oszlopai. 18. Az udvar kapujának takarója hímző munkával, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból; és pedig húsz könyök a hossza és magassága széltében öt könyök, az udvar függönyeihez mérve. 19. Oszlopaik, négy, és lábaik, négy, rézből; horgaik ezüstből, tetejük borítása és abroncsaik ezüstből. 20. Mind a szögei a hajléknak és az udvarnak, köröskörül, rézből voltak.

 

 

Pekudé (2Mózes 38:21–40:38.)

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/pkude

38. fejezet

21. Ezek felszámolásai a hajléknak, a bizonyság hajlékának, amelyeket megszámláltak Mózes parancsa szerint: a leviták szolgálata, Itámár, Áron, a pap fia által. 22. Becálél, Uri fia, Chúr fia, Júda törzséből elkészítette mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló Mózesnek; 23. és vele együtt Oholiov, Achiszómoch fia, Dán törzséből, faragómester, takács és hímző, kék bíborral, piros bíborral és karmazsinnal, meg bisszussal.

Összegzés

24. Mind az arany, mely feldolgoztatott a munkához a szentség minden munkájához: a felajánlott arany volt huszonkilenc kikkár és hétszázharminc sékel, a szentség sékelje szerint. 25. A község megszámláltjainak ezüstje pedig száz kikkár, és ezerhétszáz és hetvenöt sékel volt; a szentség sékelje szerint. 26. Egy beká fejenként, fél sékel, a szentség sékelje szerint, mindazoktól, akik átmentek a számlálásón; húsz évestől fölfelé a hatszázháromezer és ötszázötventől. 27. Volt pedig a száz kikkár ezüst, hogy öntsék a szentség lábait és a függöny lábait, száz láb a száz kikkárból, egy kikkár egy lábra. 28. Az ezerhétszáz és hetvenöt (sékelből) pedig készítette az oszlopok horgait bevonta tetejüket és megabroncsozta azokat. 29. A felajánlott réz pedig volt hetven kikkár és kétezernégyszáz sékel. 30. Abból készítette a gyülekezés sátora bejáratának lábáit, a rézoltárt és a rézrostélyt; mely hozzávaló, meg az oltár minden edényeit; 31. és az udvar lábait köröskörül, meg az udvar kapujának lábait; a hajléknak mind a szögeit és az udvarnak mind a szögeit köröskörül.

39. fejezet

1 A kék bíborból; a piros bíborból és karmazsinból készítették a szolgálati ruhákat, szolgálatot végezni a szentélyben; és készítették a szent ruhákat Áronnak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

 

A papok ruházata

Az éfód

2. És készítette az éfódot aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból. 3. Kiverték ugyanis az aranylemezeket és vágtak fonalakat, hogy feldolgozzák a kék bíbor közé, a piros bíbor közé és karmazsin közé, meg a bisszus közé, takácsmunkával. 4. Vállszalagokat készítettek neki, összefűzőket, a két végén fűzték össze. 5. És az átkötéséhez való szorító, mely rajta volt, belőle volt, annak munkája szerint: aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 6. És készítették a sóhám-köveket, körülvéve arany kockákkal, pecsétvéséssel vésve Izrael fiainak neveire. 7. Rátette azokat az éfód vállszalagjaira, emlékkövekül Izrael fiainak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

A melldísz

8. Elkészítette a melldíszt, takácsmunkával, az éfód munkája szerint; aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból. 9. Négyszögű volt, kettősen csinálták a melldíszt, egy arasz a hossza és egy arasz a szélessége, kettősen. 10. És belefoglaltak négy sor követ; egy sor: ódem, pitdó és bórekesz, az első sor. 11. A második sor: nófech, száppir és jáhálóm. 12. A harmadik sor: lesem, sevó, és áchlómo. 13. A negyedik sor: társis, sóhám és josfé; körülvéve arany kockákkal foglalatukban. 14. A kövek pedig Izrael fiainak neveire voltak, tizenkettő az ő neveik szerint, pecsétvéséssel, mindegyiknek nevére, a tizenkét törzs szerint. 15. És készítettek a melldíszre egymásba öltött láncokat, fonó munkával, tiszta aranyból. 16. Készítettek két arany kockát két arany karikát, és tették a két karikát a melldísz két végére. 17. És tették a két arany fonatot a két karikába, a melldísz végeire. 18. A két fonat két végét pedig tették a két kockába és tették azokat, az éfód vállszalagjaira, előrésze felé. 19. És készítettek két arany karikát és rátették a melldísz két végére, azon szélére, mely az éfód oldalán van, befelé. 20. És készítettek két arany karikát és rátették azokat az éfód két vállszalagjára, alul, előrésze felé, összefűzése mellett, az éfód szorítója felett. 21. És összekötötték a melldíszt karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor zsinórral, hogy az éfód szorítója felett legyen és el ne csússzék a melldísz az éfódról, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

Az éfód köpenye

22. És elkészítette az éfód köpenyét, szövő munkával, egészen kék bíborból. 23. A köpeny nyílása pedig közepében volt, mint a páncéling nyílása, szegélye volt nyílásának köröskörül, hogy el ne szakadjon. 24. És készítettek a köpeny széleire gránátalmákat, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, sodrottan. 25. És készítettek csengettyűket tiszta aranyból, és tették a csengettyűket a gránátalmák közé, a köpeny széleire; köröskörül, a gránátalmák közé; 26. csengettyű és gránátalma; csengettyű és gránátalma a köpeny szélein köröskörül, a szolgálatot végezni, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

A köntösök és a süvegek

27. És elkészítették a köntösöket bisszusból, szövő munkával, Áron és fiai számára. 28. A süveget bisszusból és a magas díszsüvegeket bisszusból, meg a lennadrágokat sodrott bisszusból; 29. és az övet sodrott bisszusból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, hímző munkával, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

Az aranylemez

30. Elkészítették a szentség koronájának lemezét, tiszta aranyból és ráírták pecsétvésés írásával: Szent az Örökkévalónak! 31. És rátettek kék bíbor zsinórt, hogy rátehessék a süvegre felülről, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

A mű összegzése

32. Így elvégződött a gyülekezés sátorának minden munkája; Izrael fiai pedig cselekedtek mind aszerint; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, így cselekedtek.

33. És elhozták a hajlékot Mózeshez: A sátort és minden edényeit, kapcsait, deszkáit, tolózárait, oszlopait és lábait; 34. meg a takarót a pirosra festett kosbőrökből és a takarót a táchásbőrökből és a takaró függönyt; 35. a bizonyság ládáját és rúdjait; meg a födelet; 36. az asztalt, minden edényeit és az (Isten) színe elé való kenyeret; 37. a tiszta aranyból való lámpást, mécseit, az elrendezés mécseit és minden edényeit; meg a világításra való olajat; 38. az arany oltárt, a kenetolajat és a fűszeres füstölőszert, meg a sátor bejáratának takaróját; 39. a rézoltárt, a rézrostélyt, mely hozzávaló, rúdjait és minden edényeit, a medencét és talapzatát; 40. az udvar függönyeit, oszlopait és lábait, takarót az udvar kapujához, köteleit és szögeit, és a hajlék szolgálatához való minden edényeit a gyülekezés sátora számára; 41. a szolgálati ruhákat, szolgálatot végezni a szentélyben, a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak ruháit, papi szolgálatra. 42. Mind aszerint, amint az. Örökkévaló parancsolta Mózesnek, úgy végezték Izrael fiai az egész munkát. 43. Mózes pedig látta az egész munkát és íme elkészítették azt, amint az Örökkévaló parancsolta, úgy készítették; és megáldotta őket Mózes.

40. fejezet

A szentély felállítása

1 Az Örökkévaló szólt Mózeshez, mondván: 2. Az első hónap napján a hónap elsején állítsd fel a gyülekezés sátorának hajlékát. 3. Tedd oda a bizonyság ládáját és borítsd a ládára a függönyt. 4. Vidd be az asztalt, rendezd el az ő rendjét; vidd be a lámpást és tedd fel mécseit. 5. Tedd az arany oltárt a füstölés számára a bizonyság ládája elé és tedd fel a hajlék bejáratának takaróját. 6. És tedd az égőáldozat oltárát a gyülekezés sátora hajlékának bejárata elé. 7. Tedd a medencét a gyülekezés sátora és az oltár közé, és tegyél oda vizet. 8. És helyezd el az udvart: köröskörül, és tedd fel az udvar kapujának takaróját. 9. Tedd a kenetolajat és kend fel a hajlékot és mindazt, ami benne van; szenteld meg azt és minden edényeit, hogy szent legyen. 10. És kend fel az égőáldozat oltárát és minden edényeit, szenteld meg az oltárt, hogy legyen az oltár szentek szentje. 11. És kend fel a medencét és talapzatát és szenteld meg azt. 12. Hagyd közeledni Áront és fiait a gyülekezés sátorának bejáratához, és mosd meg őket vízben. 13. Öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, kend fel őt, szenteld meg őt, hogy papommá legyen. 14. Azután hagyd közeledni fiait és öltöztesd fel őket köntösökbe. 15. Kend fel őket, amint fölkented az ő atyjukat, hogy papjaimmá legyenek és legyen, hogy az ő fölkenetésük maradjon nekik örökös papság, nemzedékeiden át. 16. És Mózes cselekedett mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki, úgy cselekedett. 17. És történt az első hónapban, a második évben, a hónap elsején felállíttatott a hajlék. 18. Mózes felállította a hajlékot, letette lábait, rátette a deszkáit, belehelyezte tolózárait és felállította oszlopait. 19. Kiterjesztette a sátort a hajlék felé, rátette a sátor takaróját felülről, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 20. És vette és beletette a bizonyságot a ládába, .rátette a rudakat a ládára és rátette a fedelet a ládára felülről; 21. bevitte a ládát a hajlékba, föltette a takaró függönyt és ráborította a bizonyság ládájára, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. 22. Betette az asztalt a gyülekezés sátorába, a hajék északi oldalára, a függönyön kívül; 23. és elrendezte rajta a kenyér rendjét az Örökkévaló színe előtt, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. 24. Elhelyezte a lámpást a gyülekezés sátorában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalára; 25. és feltette a mécseket az Örökkévaló színe előtt, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 26. Elhelyezte az aranyoltárt a gyülekezés sátorában a függöny előtt, 27. és füstölögtetett rajta fűszeres füstölőszert, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 28. És föltette a hajlék bejáratának takaróját. 29. Az égőáldozat oltárát pedig tette a gyülekezés sátora hajlékának bejáratához, bemutatott rajta égőáldozatot és ételáldozatot, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 30. Elhelyezte a medencét a gyülekezés sátora és az oltár közé, és tett oda vizet mosdásra, 31. hogy megmossák abból Mózes és Áron meg fiai kezeiket és lábaikat; 32. midőn bemennek a gyülekezés sátorába és midőn odalépnek az oltárhoz, mosdjanak meg, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 33. És fölállította az udvart a hajlék és az oltár körül és feltette az udvar kapujának takaróját. Így elvégezte Mózes a munkát.

A felhő a találkozás sátra felett

34. Akkor befödte a felhő a gyülekezés sátorát és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot; 35. és Mózes nem bírt bemenni a gyülekezés sátorába, mert nyugodott rajta a felhő és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot. 36. Midőn fölemelkedik a felhő a hajlékról, elvonulnak Izrael fiai mind az ő vonulásaik szerint; 37. ha pedig nem emelkedik fel a felhő, akkor nem vonulnak el, amely napig fel nem emelkedik. 38. Mert az Örökkévaló felhője volt a hajlékon nappal és tűz volt rajta éjjel, Izrael egész házának szeme láttára, mind az ő vonulásaiban.

 

Dr.Bernstein Béla

 

………………………………………………………….

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

VAJAKHÉL

 

„Egybegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész gyülekezetét, és így szólt hozzájuk: Ezek azok a dolgok, amelyeket megparancsolt az Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat” (Mózes II. könyve, 35. fejezet 1. vers). E szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk, s a Szentírás magyarázói joggal felvetik, miért volt szükség a teljes nép összehívására, mi volt olyan fontos, hogy abból senki sem maradhatott ki? Sőt, még azt is megkérdezhetjük, mi volt olyan sürgős, hogy Mózesnek azonnal egybe kellett gyűjtenie az egész gyülekezetet? A hagyomány szerint ugyanis Mózes tisri hónap 10-én, jom kipur (az engesztelés) napján jött le a Szináj hegyéről az újraírt kőtáblákkal, és másnap, 11-én hívta össze Izrael népét az isteni parancs közzétételére. Ha soros heti szakaszunk tartalmát vizsgáljuk, két kiemelkedő témával találkozunk benne, amelyek indokolhatják a vezetők és a köznép, férfiak és a nők, idősebbek és a fiatalok, egyszóval minden izraelita részvételét.

Képtalálat a következőre: „Vayakhel-Pekudei (Exodus 35-40)”Az egyik ilyen fontos és sürgető téma a pusztai Szentély építése volt. Ebben a munkában és annak előkészítésében mindenkinek egyaránt részt kellett vennie. Az Örökkévaló és parancsa szerint Mózes arra törekedett, hogy a Szentély ügyét a közösség minden egyes tagja a magáénak érezze, hogy a „gyülekezés sátra” és annak berendezése, szent tárgyai szorosan összetartsák az egész népet. Ahogyan azt már korábban is olvastuk: „A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet” (Ugyanott, 30. fejezet 15. vers). Az sem véletlen, hogy amikor (soros szakaszunk szerint) Isten név szerint jelöl ki két mestert a sátorszentély berendezési tárgyainak elkészítésére, a legnagyobb és az egyik legkisebb törzsből választja ki őket, hogy mind magukénak érezzék a munkálatokat. Becalél, aki a fémtárgyakat készítette, Juda, míg Oholiáv, a kárpitok és a textilmunkák készítője Dán törzséből való volt. (Becalél nevét mellesleg 1908 óta a világhírű jeruzsálemi képzőművészeti főiskola és múzeum viseli.)

A másik fontos téma, ami a teljes zsidó közösség sürgős egybehívását indokolta, a szombat törvényének részletes ismertetése lehetett. Sokan nem tudják, hogy a legfontosabb zsidó ünnep nem az engesztelőnap, a kétnapos újesztendő vagy a peszah, hanem a hétről hétre ismétlődő sabbat, a heti munkaszüneti nap, amely a zsidóság „találmánya”, és általa terjedt el világszerte. (Korábban a rabszolgák szinte folyamatosan dolgoztak, a szabadok pedig akár sohasem.) A Tízparancsolat azonban mindenki számára kötelezővé tette a munkát és a szellemi kikapcsolódást, a pihenést. „Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap szombat legyen az Örökkévaló Istened számára. Ne végezz semmiféle munkát, sem te, sem fiad-lányod, sem szolgád-szolgálólányod, sem állataid, sem az idegen, aki kapuid között (tartózkodik)”. Fontos volt tehát, hogy a nép minden egyes tagja magáénak érezze a szent szombat törvényeit, és persze sürgető is lehetett annak ismertetése, hiszen az első szombatra akár azonnal fel kellett készülni.

„Ne gyújtsatok tüzet lakóhelyeiteken, a szombat napján” — olvassuk elsőként a heti szakasz parancsolatai között. Ezt sokan szó szerint értelmezik: a karaita irányzatú zsidók ezért szombaton a sötét és fűtetlen szobáikban ülnek, holott a szombat az öröm és a jólét (a jól megérdemelt pihenés, óneg sabbat = a szombat gyönyörűsége) kell legyen a Tóra szellemében. Az ortodox zsidók az elektronikus eszközöket sem használják, és másokkal (az úgynevezett sabeszgojjal) végeztetnek el bizonyos munkákat szombaton, ami gyökeresen ellentétes a Tízparancsolat szavával. A közelmúltban az Európai Konzervatív Rabbi-konferencia viszont döntést hozott, hogy a hívek számára megengedhető legyen az elektromos eszközök használata. Ebben az esetben olyan készülékekre gondolnak, mint amilyen a telefon vagy a lakásban a világító- és fűtőtestek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a főzés és más hasonló tevékenységek (mosás, borotválkozás stb.) továbbra is tiltottak maradnak. A döntés egy jelentős középkori zsidó tudós, Ábrahám Ibn Ezra bibliamagyarázatára épül, miszerint heti szakaszunkban a tűzgyújtás azért tilalmas, mert az munkavégzéssel párosulhat. Nem is szólva arról, hogy a Szentélyben az örökmécses lángját még szombat napján is meggyújtották…

 

P’KUDÉ

 

„Az Örökkévaló felhőoszlopa volt a hajlék felett nappal, és tűz volt fölötte éjszaka, Izrael egész háza szeme láttára, minden vándorútjukon” (Mózes II. könyve, 40. fejezet 38. vers). E szavakkal fejeződik be soros heti szakaszunk és egyúttal a Tóra második könyve is. A szidra (a heti szakasz) részletesen szól a pusztai templomépítés munkálatairól, a különféle nemes fémek és értékes textíliák felhasználásáról, a frigyláda és más szent berendezési tárgyak művészi elkészítéséről, valamint az isteni hajlék (a sátorszentély) végleges felállításáról.

Kapcsolódó képAmikor az egyes tárgyak és alkatrészek elkészültek, a művészek (Becalél és Oholiáv), továbbá a közreműködő iparosok elhozták azokat Mózes elé, hogy a vezér jelenlétében és irányításával illesszék össze az egyes darabokat. A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy ebből az alkalomból keletkezett a bibliai Zsoltárok könyvében található hálaadó zsoltár, amelynek szerzője — címe szerint — maga Mózes volt.

Mózesnek, Isten emberének (= prófétájának) imája” — ezt olvassuk a 90. zsoltár elején. A zsidó hagyomány azonban úgy tartja, hogy a Zsoltárok könyvében összesen tíz költemény (a 90. zsoltártól a 99. zsoltárig tartó rész) mind a zsidóság nagy tanítómesterének szerzeménye. Tartalmuk és egyöntetű stílusuk alapján ezt a feltételezést valamennyi zsoltárról bízvást elmondhatjuk. Emeljük ki példaként a 95. zsoltár befejező sorait, amelyekből egyértelműen kitetszik, mennyire kötődik az a negyven éves pusztai vándorláshoz, illetve a hajdani népvezér életéhez. „Negyven év során kiábrándultam abból a nemzedékből, s így szóltam: tévelygő szívű nép, amely nem ismeri fel útjaimat. Haragomban megesküdtem, hogy nem jutnak el nyugalmam helyére” (Zsoltárok könyve, 95. fejezet 10-11. vers). Ebben a zsoltárban tehát Mózes saját sorsának alakulását a nép engedetlenségével hozza összefüggésbe, ő ugyanis éppúgy nem juthatott el az Ígéret földjére, mint az a bizonyos nemzedék, amelyet versében elítél.

A zsidó hagyomány tehát, mint említettük, Mózes imáját (a 90. zsoltárt) a szentélyépítés munkálatainak befejezéséhez köti. Úgy vélik, hogy a zsoltár utolsó sorai éppen az elkészült pusztai Szentély miatti hálaadást és könyörgését fejezik ki a Mindenható felé: „Jelenjék meg szolgáidnak a Te műved, és dicsőséged gyermekeiken. És legyen az Úr, a mi Istenünk szelleme rajtunk, s kezünk munkáját erősítsd meg nekünk, és kezünk munkája szilárdítsa meg azt” (Ugyanott, 90. fejezet 16-17. vers). A népvezér tehát Isten segítségét kéri, hogy a Szentély műve minél tovább megmaradjon, az Örökkévaló és a templom építőinek dicsőségét hirdetve.

Mivel ez a heti szakasz egyúttal a második Tóra-könyv végén található, az írásunk elején idézett zárómondat elhangzása után — akárcsak valamennyi Tóra-könyv befejezésekor — a zsinagógában hagyományosan így szólunk: Hazak, hazak venithazak (= „Erősödj, erősödj, és erősítsük egymást). Ez az ősi jelszó voltaképpen bibliai idézet, amelyet hajdan (időszámításunk előtt 1003-ban) Joáb, Dávid király hadvezére hirdetett meg, mielőtt elfoglalták volna Jeruzsálem városát. A hadvezér ugyanis az ostromot megelőző lelkesítő beszédében „így szólt: Légy erős, és erősítsük egymást, népünkért és Istenünk városaiért, s az Örökkévaló azt teszi majd, ami jó az Ő szemében” (Krónikák I. könyve, 19. fejezet 13. vers).

Ez a bibliai jelszó manapság természetesen nem a harcra, hanem a békés együttélésre és a közösség összetartására figyelmeztet, s éppen ezért hangzik el valamennyi Tóra-kötet befejezésekor, így ezen a héten is, soros szakaszunk legvégén.

 

 

 

—————————————————–

Képtalálat a következőre: „Vayakhel-Pekudei (Exodus 35-40)”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz marcius 6-an: Ki tiszá (2Mózes 30:11–34:35.)
Next post heti szakasz marcius 20-an: Vájikrá (3Mózes 1–5.)