heti szakasz julius 10-en: Mátot (4Mózes 30:2–32:42.) es Mászé (4Mózes 33:1–36:13.)
Jól élni kilátástalan időkben: add nekem Javnét és bölcseit
Amikor a politikai horizont elsötétül, nincs alternatívája annak, ami adott, rémes és kilátástalan, ki kell vonulni, közösségeket teremteni az aktuális történelmen, az aktuális lehetőségeken túli célokkal. Ahogy elődeink, a rabbik mentették át a judaizmust nekünk Jeruzsálem pusztulásának idején.
Szombaton Áv havába lépünk, az év egyszerre leggyászosabb és legreménytelibb hónapja köszönt ránk. A jeruzsálemi Templom pusztulásához vezető gyászidőszak utolsó napjai ezek, Áv elsejétől kilencedikéig. Ez az időszak, amikor lényegében minden, ami fontos volt a judaizmus számára, megsemmisült, az újjászületés idejévé lett, mert kiderült, hogy lehet államiság nélkül, központi kultuszhely, pompás épület nélkül, minden anyagi és hatalmi feltételtől megfosztva, egyedül a Tóra, a tanulás révén is kapcsolódni a Végtelenhez, akár kétezer év hosszán keresztül is.
Az ostromlott, haldokló Jeruzsálemből a Talmud elbeszélése szerint kalandos körülmények között kicsempészték a korabeli rabbik szellemi vezetőjét, aki a legenda szerint a római tábor vezére, Vespasianus elé kerül és megjósolja neki, hogy nemsokára császár lesz belőle, jóslata azonnal be is igazolódik (küldött jő). A császár megkérdezi hálából a hihetően népe és hite utolsó óráit szemlélő tanítót, mit tehet, tehet-e valamit érte. A híresen szerény és öntudatos válasz úgy hangzik: add nekem Javnét és bölcseit (Gittin Traktátus 56b). Engedj elvonulni innen minket békében, hogy a Tórát tanulmányozhassuk egy félreeső helyen, a világnak, amely most a Te világod, egy apró perifériáján. Hagyjál minket élni, hagyjál békén, együtt lenni egymással és a Tóra tanításával. Istennel. Nincs Rád szükségünk és nincs szükségünk a pénzedre, a hatalmadra, a világodra. Csak a kis Javne kell és a barátaim, a tanítványaim szava. Add nekünk Javnét és bölcseit és felejts el aztán bennünket.
Ez a mondat lényegileg hasonló ahhoz, amit Diogenész felelt állítólag Nagy Sándor hasonló kérdésére: ne fogd el előlem a napot, csak kevésbé éles, taktikusabb, bölcsebb. Nem akarja megsérteni Vesapasianust, mert tényleg nem érdekli, még ennyire sem, Javnét viszont reméli és félti.
Vannak idők, amikor a horizont tartósan elsötétül, kilátástalan, reménytelen idők. Ilyenkor az, aki tényleg tenni és használni akar, nemigen tehet mást, mint hogy kivonul a politikai arénából, és közben tudatosítja magában, hogy nem veszett el minden. A legfontosabb megőrizhető, ha van egy aprócska hely, a mindenkori Javne és vannak társak, akik nem a mindenkori Vespasianusokra, ostromlókra és uzurpátorokra figyelnek, hanem az Örökkévaló szavára. Aki azt kéri, építsetek a megígért földön igazságos társadalmat, olyat, amelyben én is köztetek lakozhatok. Ha ez lehetetlenné válik, ha a megígért föld elvész, ha a gonoszság erősebb nálunk, akkor meg kell csinálunk a Javnéinket, tanulnunk kell egymástól, vigyázni egymásra, felelősséget vállalni másokért, ahogy és amennyire lehet. Ez nem a felelősség elhárítása, éppen a számonkérhető felelősség felvállalása.
Igen, rámehet az életünk, mert nem csak a Vespasianusok ideje jár le előbb-utóbb, hanem mindannyiunké. De a történet tovább tart nálunk. Johánán ben Zákkáj tizenkilenc évszázada élt. Ő maga már réges-régen nincs sehol, haláláról megrázó tudósításban számol be a Talmud. Ahogy nincs sehol nem csak Vesapasianus, de a Római Birodalom hatalma sem. A híres mondás Javnéről és bölcseiről, a zsidó hit és tanulás kultúrája, a Tóra ma is eleven. Aki megtalálja és megalapítja a maga Javnéjét és megtalálja-elhívja, kitanítja hozzá bölcseit, az tartósabb és erősebb lesz az agresszoroknál végül, akik csak látszólag nyernek mindig.
Add nekem, illetve teremtsük meg önmagunknak Javnét és bölcseit, és akkor élhet majd a remény túl az elsötétülő horizonton.
Jó szombatot!
Mátot (4Mózes 30:2–32:42.)
Rosko Gabor munkaja
https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/matot-masze
30.fejezet
A fogadalmak szentsége
2.
A hajadon fogadalmai
4. És ha nő tesz fogadalmat az Örökkévalónak vagy megköti magát megszorítással az atyja házában, hajadon korában, 5. és meghallja az atyja az ő fogadalmát vagy megszorítását, amellyel megkötötte magát, és hallgat az atyja, akkor fönnállnak minden fogadalmai, és minden megszorítás, amellyel megkötötte magát fenn fog állni. 6. Ha azonban megtiltja az atyja neki, amely napon meghallja, minden fogadalmai és megszorításai, melyekkel megkötötte magát, nem állnak fenn; az Örökkévaló pedig megbocsát neki, mert az atyja megtiltotta neki.
Férjes nő esete, aki férjhezmenetele előtt tett fogadalmat
7. Ha pedig férjhez megy és fogadalmai rajta vannak, vagy ajkainak kijelentése, amellyel megkötötte magát, 8. és meghallja a férje, amely napon meghallja és hallgat, akkor fennállnak fogadalmai, és megszorításai, melyekkel megkötötte magát, fönn fognak állni. 9. Ha azonban, amely napon meghallja a férje, megtiltja neki, akkor megsemmisíti fogadalmát, mely rajta van, vagy ajkai kijelentését, mellyel megkötötte magát, az Örökkévaló pedig megbocsát neki.
Özvegy, vagy elvált asszony fogadalmai
10. Az özvegy és elvált asszony fogadalma, mindaz, amivel megkötötte magát, fönnáll ránézve.11. Ha pedig férje házában tett fogadalmat, vagy kötötte meg magát megszorítással eskü által,12. és meghallja a férje, de hallgat, nem tiltja meg neki, akkor fennállnak minden fogadalmai, és minden megszorítás, amellyel megkötötte magát, fenn fog állni. 13. Ha azonban megsemmisíti azokat férje, amely napon meghallja, minden kijelentése ajkainak, akár fogadalmai, akár önmagának megszorításai, nem fog fennállni; férje megsemmisítette azokat és az Örökkévaló megbocsát neki. 14. Minden fogadalmat és minden megszorító esküt, mely önmaga sanyargatására való, férje erősít meg és férje semmisít meg. 15. Ha pedig hallgat a férje napról-napra, akkor megerősítette minden fogadalmait, vagy minden megszorításait, melyek rajta vannak; megerősítette azokat, mert hallgatott, amely napon meghallotta. 16. Ha pedig megsemmisíti azokat, miután hallotta, akkor viselje annak bűnét. 17. Ezek a törvények, melyeket az Örökkévaló parancsolt Mózesnek férj és felesége között, atya és leánya között, hajadon korában, atyjának házában.
31. fejezet
Moses Ordering the Slaughter of the Midianites (1650 painting by Claes Corneliszoon Moeyaert)
Háború a midjániták ellen
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Állj bosszút Izrael fiaiért a midjánitákon, azután el fogsz takaríttatni népedhez. 3. És Mózes szólt a néphez, mondván: Fegyverezzetek fel közületek férfiakat a had számára, hogy legyenek Midján ellen, hogy bosszút álljanak az Örökkévalóért Midjánon. 4. Ezret egy törzsből, ezret egy törzsből, Izrael minden törzseiből, küldjetek a hadba.
A bűntető hadjárat
5. És átszolgáltattak Izrael ezrei közül ezret törzsenként; tizenkét ezret fölfegyverkezve a had számára. 6. És elküldte őket Mózes, ezret törzsenként a hadba, őket és Pinchoszt, Eleázár, a papnak fiát a hadba, és a szent edények, meg a riadásra való trombiták a kezében voltak. 7. És hadba mentek Midján ellen, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, és megöltek minden férfiszemélyt. 8. Midján királyait is megölték, az ő megöltjeiken kívül: Evit, Rekemet, Cúrt és Revát, Midján őt királyát; és Bileámot, Beór fiát megölték karddal. 9. És foglyul ejtették Izrael fiai Midján asszonyait, meg gyermekeiket; minden barmukat pedig és minden nyájukat és minden vagyonukat zsákmányul ejtették. 10. Minden városaikat lakhelyeik szerint és minden váraikat elégettek tűzzel. 11. És elvitték mind a zsákmányt és mind a prédát emberből és baromból. 12.Elvitték Mózeshez és Eleázárhoz, a paphoz, meg Izrael fiai egész községéhez, a foglyokat, a prédát és a zsákmányt a táborba Móáb síkságaira, melyek a Jordán mellett vannak, Jerichónál.
The Oblation Out of the Spoils of the Midianites (illustration from the 1728 Figures de la Bible)
13. És kimentek Mózes, Eleázár, a pap és a község minden fejedelmei eléjük a táboron kívülre.14. És haragudott Mózes a hadsereg vezéreire, az ezrek tisztjeire, a százak tisztjeire, akik megjöttek a hadjáratból, 15. és mondta nekik Mózes: Életben hagytatok minden nőszemélyt? 16.Íme, ők voltak (okai) Izrael fiainál Bileám szavára, hogy hűtlenséget kövessenek el az Örökkévaló ellen a Peór dolgában, és csapás volt az Örökkévaló községében. 17. Azért most öljetek meg minden férfiszemélyt a gyermekek között és minden nőt, aki férfit megismert, öljetek meg. 18. És minden gyermeket a nők között, aki nem ismert férfit, hagyjatok életben magatoknak.
A harcosok megtisztulása
19. Ti pedig táborozzatok a táboron kívül hét napig; mindaz, aki megöl valakit és mindaz, aki megérint megöltet, tisztítsátok meg magatoknak a harmadik napon és a hetedik napon, ti és foglyaitok. 20. És minden ruhát, minden bőredényt és minden kecskeszőrből készítettet, meg minden faedényt tisztítsatok meg magatoknak.
21. És mondta Eleázár, a pap a hadsereg férfiaknak, akik elmentek a háborúba: Ez a tannak törvénye, melyet parancsolt az Örökkévaló Mózesnek: 22. Bizony aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, 23. minden tárgyat, mely tűzbe jöhet, vigyetek át a tűzön és tiszta lesz, csakhogy tisztító vízzel tisztíttassék meg; mindazt pedig, ami tűzbe nem jöhet, vigyétek át a vízen. 24. És mossátok meg ruháitokat a hetedik napon és tiszták lesztek; azután bejöhettek a táborba.
A zsákmány elosztása
25. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 26. Vedd fel az elfogott prédának összegét, emberből és állatból; te meg Eleázár, a pap és a község atyai házainak fejei; 27. és felezd el a prédát a harcosok között, kik kivonultak a hadba és az egész község között; 28. és vegyél adó gyanánt az Örökkévalónak a harcosoktól, akik kivonultak a hadba, egy személyt ötszázból: az emberből, a marhából, a szamarakból és juhokból; 29. fele részükből vegyétek, és add Eleázárnak a papnak az Örökkévaló ajándéka gyanánt. 30. Izrael fiainak fele részéből pedig vegyél egyet, kifogva ötvenből, az emberből, a marhából, a szamarakból és add azt a levitáknak, kik őrzik az Örökkévaló hajlékának őrizetét. 31. És cselekedett Mózes, meg Eleázár, a pap, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 32. És volt a préda a zsákmányon felül, melyet a had népe ejtett: juh: hatszázhetvenötezer; 33. marha: hetvenkétezer; 34. szamár: hatvanegyezer; 35.emberi lélek nőkből, akik nem ismertek férfit, mind a lélek harminchétezer. 36. Volt pedig a fele, azok része, akik a hadba vonultak, a juhok száma: háromszázharminchétezer és ötszáz. 37. És volt az adó az Örökkévalónak a juhokból: hatszázhetvenöt. 38. A marha pedig volt harminchatezer, és adójuk az Örökkévalónak: hetvenkettő. 39. A szamarak pedig: harmincezer és ötszáz; és adójuk az Örökkévalónak: hatvanegy. 40. Emberi lélek: tizenhatezer, és adójuk az Örökkévalónak: harminckét lélek. 41. És átadta Mózes az Örökkévaló ajándékának adóját Eleázárnak, a papnak, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 42. És Izrael fiainak fele részéből, melyet elvett Mózes a férfiaktól, kik a hadban voltak- 43. volt pedig a községnek fele része a juhokból; háromszázharminchétezer és ötszáz; 44. marha: harminchatezer; 45. a szamarak pedig harmincezer és ötszáz; 46. emberi lélek: tizenhatezer. 47. És elvette Mózes Izrael fiainak a fele részéből, amit kifogtak, egyet ötvenből, emberből és baromból, és átadta azokat a levitáknak, kik őrzik az Örökkévaló hajlékának őrizetét, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
48. Ekkor odaléptek Mózeshez a sereg ezreinek vezérei, az ezrek tisztjei és a százak tisztjei, 49.és mondták Mózesnek: Szolgáid fölvették a harcosok összegét, kik kezünk alatt voltak és nem hiányzik közülük senki sem; 50. azért elhoztuk az Örökkévaló áldozatát, kiki amit talált: arany edényt, lábkötőt, karperecet, gyűrűt, fülbevalót és karikát, hogy engesztelést szerezzünk lelkeinkért az Örökkévaló színe előtt. 51. És elvette Mózes, meg Eleázár, a pap az aranyat tőlük, mindenféle műtárgyat. 52. Volt pedig az ajándék minden aranya melyet fölajánlottak az Örökkévalónak: tizenhatezerhétszáz és ötven sékel, az ezrek tisztjeitől és a százak tisztjeitől. 53.A sereg férfiai pedig, zsákmányolt kiki a maga számára. 54. És elvette Mózes meg Eleázár, a pap az aranyat az ezrek és százak tisztjeitől és bevitték azt a gyülekezés sátorába, emlékül Izrael fiainak az Örökkévaló színe előtt.
32. fejezet
Reuben and Gad Ask for Land (engraving by Arthur Boyd Houghton)
A törzsek amelyek Transjordániában maradtak
1. Sok nyája volt Rúbén és Gád fiainak, nagyon számos; és látták Jázér földjét, meg Gileád földjét, hogy íme, a hely nyájnak való hely. 2. Elmentek tehát Gád fiai és Rúbén fiai és szóltak Mózeshez, meg Eleázárhoz, a paphoz és a község fejedelmeihez, mondván: 3. Átorosz, Divón, Jázér, Nimró, Chesbón és Elolé, Szevom, Nevó és Beón, 4. az ország, melyet levert az Örökkévaló Izrael községe előtt, nyájnak való föld, szolgáidnak pedig van nyája. 5. És mondták: Ha kegyet találtunk szemeidben, adassék ez az ország szolgáidnak örökségül, ne vigyél át bennünket a Jordánon.
6. És mondta Mózes Gád fiainak és Rúbén fiainak: Vajon testvéreitek menjenek-e a háborúba, ti pedig itt maradjatok? 7. És miért térítenétek el Izrael fiainak szívét, hogy át ne vonuljanak az országba, melyet nekik adott az Örökkévaló. 8. Így cselekedtek atyáitok, mikor elküldtem őket Kádes-Bárneából, hogy megnézzék az országot. 9. Fölmentek Eskól völgyéig, megnézték az országot és eltérítették Izrael fiai szívét, hogy ne menjenek be az országba, melyet nekik adott az Örökkévaló. 10. És fölgerjedt az Örökkévaló haragja azon a napon és megesküdött, mondván:11. Bizony nem fogják látni a férfiak, kik feljöttek Egyiptomból, húsz évestől fölfelé, azt a földet, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem jártak teljesen utánam; 12.kivéve Kálebet, Jefune fiát, a Kenizzit és Józsuát, Nún fiát, mert ők jártak teljesen az Örökkévaló után. 13. És fölgerjedt az Örökkévaló haragja Izrael ellen és vándoroltatta őket a pusztában negyven évig, míg kipusztult az egész nemzedék, mely cselekedte azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben. 14. És íme föltámadtok ti atyáitok helyett, vétkes emberek fajzata, hogy növeljétek még az Örökkévaló haragjának fölgerjedését Izrael ellen; 15. mert eltértek tőle, tovább otthagyta őket a pusztában, és így elveszítitek ezt az egész népet.
16. És odaléptek hozzá és mondták: Juhaklokat akarunk építeni nyájainknak és városokat gyermekeinknek. 17. mi pedig fölfegyverkeztünk sietve Izrael fiai előtt, amíg el nem vittük őket helyükre; gyermekeink azonban maradjanak a megerősített városokban az ország lakosai miatt.18. Nem térünk vissza házainkba, míg ki nem vette Izrael fiai közül mindenki az ő birtokát. 19.Mert mi nem kapunk birtokot velük a Jordánon túl, miután kijutott nekünk birtokunk a Jordánon innen, kelet felé.
20. És mondta nekik Mózes: Ha megteszitek ezt a dolgot, ha kivonultok fölfegyverkezve az Örökkévaló előtt háborúba, 21. és átvonul közületek minden fegyveres a Jordánon az Örökkévaló előtt, amíg elűzi az ő ellenségeit maga elől. 22. és meg lesz hódítva az ország az Örökkévaló előtt, és azután tértek vissza, akkor fel lesztek mentve az Örökkévaló és Izrael által; ez az ország pedig legyen nektek örökségetek az Örökkévaló színe előtt. 23. Ha azonban nem tesztek így, íme vétkeztek az Örökkévaló ellen és ismerjétek meg vétkeiteket, mely utol fog érni benneteket. 24.Építsetek magatoknak városokat gyermekeiteknek és aklokat juhaitoknak, de ami kijön szátokból azt tegyétek meg.
25. És szóltak Gád fiai, meg Rúben fiai Mózeshez, mondván: Szolgáid cselekedni fognak, amint uram parancsolja. 26. Gyermekeink, feleségeink, nyájaink és minden barmunk maradjon ott Gileád városaiban; 27. szolgáid pedig átvonulnak, minden hadba való fegyveres, az Örökkévaló előtt, a háborúba, amint uram szólt.
28. És Mózes parancsot adott rájuk nézve Eleázárnak, a papnak és Józsuának, Nún fiának, meg a törzsek atyai házai fejeinek Izrael fiai között. 29. És mondta nekik Mózes: Ha átvonulnak Gád fiai és Rúbén fiai veletek a Jordánon, minden fegyveres a háborúba az Örökkévaló előtt, hogy meg lesz hódítva az ország előttetek, akkor adjátok nekik Gileád országát örökségül; 30. ha azonban nem vonulnak át fegyveresen veletek, akkor kapjanak örökséget köztetek Kánaán országában.
31. Erre feleltek Gád fiai és Rúbén fiai, mondván: Amint az Örökkévaló szólt szolgáidhoz úgy fogunk cselekedni. 32. Mi átvonulunk fegyveresen az Örökkévaló előtt Kánaán országába, hogy legyen nekünk örök birtokunk a Jordánon innen.
33. És Mózes nekik adta, Gád fiainak, Rúbén fiainak és Menassé, József fia féltörzsének, Szichón, az Emóri király birodalmát; és Óg, Boson királya birodalmát; az országot városai szerint, a határokkal együtt, az ország városait köröskörül. 34. És felépítették Gád fiai Divónt, Atorószt és Árórét; 35. Átrósz-Sofont, Jázért és Jogbehot; 36. Bész-Nimrot és Bész-Horont, megerősített városokat és juhlakokat. 37. Rúbén fiai pedig felépítették Chesbónt és Elolét, meg Kirjoszimot;38. Nevót, Baál-Meónt, átváltoztatván a neveket és Szivmot; és elnevezték nevekkel a városokat, melyeket építettek. 39. És elmentek Mochir, Menassé fiának fiai Gileádba és elfoglalták azt; és elűzte az Emórit, aki benne volt. 40. És Mózes adta Gileádot Mochirnak, Menasse fiának és az lakott benne. 41. Joir, Menasse fia pedig elment és elfoglalta annak falvait és elnevezte azokat Joir falvainak. 42. Novách elment és elfoglalta Kenaszot, meg leányvárosait, és elnevezte Nóváchnak az ő nevéről.
Mászé (4Mózes 33:1–36:13.)
Encampment of Israelites, Mount Sinai (1836 intaglio print after J. M. W. Turner from Landscape illustrations of the Bible)
33. fejezet
Az állomások Egyiptomból a Jordánig
1. Ezek Izrael fiainak vonulásai, akik kivonultak Egyiptom országából seregeik szerint, Mózes és Áron által. 2. Mózes pedig felírta kiindulásaikat vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és ezek az ő vonulásaik kiindulásaik szerint. 3. Elvonultak Rámszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján; a peszách után való napon vonultak ki Izrael fiai fölemelt kézzel, egész Egyiptom szeme láttára. 4. Az egyiptomiak pedig eltemették azokat, akiket sújtott az Örökkévaló közöttük, minden elsőszülöttet; és az ő isteneiken is végzett az Örökkévaló ítéletet. 5. És elvonultak Izrael fiai Rémszeszből és táboroztak Szukkószban. 6. Elvonultak Szukkószból és táboroztak Észomban, amely a puszta szélén van. 7. Elvonultak Észomból és visszatértek Piháchirosz felé, mely Baál-Cefón előtt van, és táboroztak Migdól előtt. 8. Elvonultak Piháchirószból és átmentek a tengeren a pusztába; mentek pedig három napi úton Észom pusztájában és táboroztak Móroban. 9. Elvonultak Móroból és elérkeztek Élimbe; Élimben pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma és táboroztak ott. 10. Elvonultak Élimből és táboroztak a nádastengernél. 11. Elvonultak a nádastengertől és táboroztak Szín pusztájában. 12. Elvonultak Szín pusztájából és elérkeztek Dofkoba. 13. Elvonultak Dofkóból és táboroztak Olúsban. 14.Elvonultak Olúsból és táboroztak Refidimben; ott pedig nem volt vize a népnek, hogy igyék. 15.Elvonultak Refidimből és táboroztak Szináj pusztájában. 16. Elvonultak Szináj pusztájából és táboroztak Kiverósz-háttaávóban. 17. Elvonultak Kiverosz-háttaávóból és táboroztak Chácéroszban. 18. Elvonultak Chácéroszból és táboroztak Riszmóban. 19. Elvonultak Riszmoból és táboroztak Rimmón-Perecben. 20. Elvonultak Rimmón Perecből és táboroztak Livnoban. 21.Elvonultak Livnoból és táboroztak Risszoban. 22. Elvonultak Risszoból és táboroztak Kehéloszoban. 23. Elvonultak Kehéloszoból és táboroztak Hár-Seferben. 24. Elvonultak Hár-Seferből és táboroztak Chárodóban. 25. Elvonultak Chárodóból és táboroztak Mákhélószban. 26.Elvonultak Mákhélószból és táboroztak Táchászban. 27. Elvonultak Táchászból és táboroztak Teráchban. 28. Elvonultak Teráchból és táboroztak Miszkoban. 29. Elvonultak Miszkoból és táboroztak Chásmóniában. 30. Elvonultak Chásmóniából és táboroztak Mószéroszban. 31.Elvonultak Mószéroszból és táboroztak Bené-Jaákonban. 32. Elvonultak Bené-Jaákonból és táboroztak Chór-Hagidgodban. 33. Elvonultak Chór-Hagidgodból és táboroztak Jotvoszóban. 34.Elvonultak Jotvoszóból és táboroztak Ávróniában. 35. Elvonultak Ávrónából és táboroztak Ecjón-Geverben. 36. Elvonultak Ecjón-Geverből és táboroztak Cin pusztájában, az Kádes. 37. Elvonultak Kádesből és táboroztak a Hór hegyén, Edóm országának szélén. 38. És fölment Áron, a pap Hór hegyére az Örökkévaló parancsára és meghalt ott a negyvenedik évben, hogy kivonultak Izrael fiai Egyiptom országából, az ötödik hónapban, a hónap elsején. 39. Áron pedig százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór hegyén. 40. És meghallotta a Kánaáni, Árod királya, aki délfelől lakott Kánaán országában, hogy odaérkeztek Izrael fiai. 41. És elvonultak Hór hegyétől és táboroztak Cálmóniában. 42. Elvonultak Cálmóniából és táboroztak Púnónban. 43. Elvonultak Púnónból és táboroztak Óvoszban. 44. Elvonultak Óvoszból és táboroztak Ijjéhaávorimban, Móáb határán. 45. Elvonultak Ijjimből és táboroztak Divón-Gádban. 46. Elvonultak Divon-Gádból és táboroztak Álmón-Divloszojmában. 47. Elvonultak Álmón-Divloszojmából és táboroztak az Ábárim hegységénél, Nebó előtt. 48. Elvonultak az Ábárim hegységtől és táboroztak Móáb síkságain, a Jordán mellett, Jerichóval szemben. 49. És táboroztak a Jordán mellett Bész-Hájsimósztól Óvél-hasittimig, Móáb síkságain.
A kánaáni letelepedésre vonatkozó rendeletek
50. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Móáb síkságain, a Jordán mellett, Jerichóval szemben, mondván: 51. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha átvonultok a Jordánon Kánaán országába,52. űzzétek ki az ország minden lakóit magatok elől és pusztítsátok el mind a képeiket, minden öntött szobraikat pusztítsatok el, meg minden magaslataikat irtassátok ki. 53. Foglaljátok el az országot és lakjatok benne, mert nektek adtam az országot, hogy elfoglaljátok. 54. És vegyétek birtokba az országot sors útján családjaitok szerint, a nagyobbnak adjatok nagyobb birtokot, a kisebbnek adjatok kevesebb birtokot, ahova kijut számára a sors, az legyen az övé; atyáitok törzsei szerint vegyétek birtokba. 55. Ha pedig nem űzitek el az ország lakóit magatok elől, akkor lesznek, akiket meghagytok közülük, tüskékké szemeitekben és tövisekké oldalaitokban és szorongatni fognak benneteket az országban, amelyben ti laktok. 56. És lesz, amiként gondoltam, hogy velük cselekszem, úgy fogok veletek cselekedni.
34. fejezet
A szentföld határai
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Parancsold meg Izrael fiainak és mondd nekik: Midőn bementek Kánaán országába, ez az ország, amely jut nektek birtokul, Kánaán országa határai szerint.
A déli határ
3. És legyen nektek a déli határszél: Cin pusztájától Edóm mellett, és legyen nektek a déli határ a Sóstenger szélétől kelet felé. 4. Azután átkerül a határ Ákrábbim hágójától délre, átvonul Cinig és végei lesznek Kádes-Bárneától délre, továbbmegy Cháccár-Ádárig és átvonul Ácmónig. 5. Azután átkerül a határ Ácmóntól Egyiptom patakjáig és végei lesznek a tengernél.
A nyugati határ
6. A nyugati határ pedig legyen nektek a nagy tenger a határ; ez legyen nektek a nyugati határ.
Az északi határ
7. Ez pedig legyen nektek az északi határ: a nagy tengertől húzzatok vonalat magatoknak a Hór hegyéig. 8. A Hór hegyétől húzzatok vonalat Chámosz mentén, és lesznek a határ végei Cedodnál. 9. Azután továbbmegy a határ Zifrónig és vége van Chácár-Énonnál; ez legyen nektek az északi határ.
A keleti határ
10. És húzzatok magatoknak vonalat keleti határ gyanánt, Chácár-Énontól Sefomig. 11. Azután lemegy a határ Sefomból Rivloig, Ájintól keletre, lemegy a határ és érinti a Kinneresz tó partját kelet felől. 12. Azután lemegy a határ a Jordánig és végei lesznek a Sóstengernél; ez legyen számotokra az ország, határai szerint köröskörül. 13. És megparancsolta Mózes Izrael fiainak, mondván: Ez az ország, melyet birtokba vegyetek a sors útján, amelyről megparancsolta az Örökkévaló, hogy adjátok a kilenc törzsnek, meg a fél törzsnek. 14. Mert elvették a Rúbéni fiainak törzse, atyáik háza szerint, meg Gádi fiainak törzse, atyáik háza szerint és a Menássének fél törzse elvették birtokukat; 15. a két törzs és a fél törzs elvették birtokukat a Jordánon innen, Jerichóval szemben napkelet felé.
A fejedelmek
16. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 17. Ezek ama férfiak nevei, akik birtokba adják nektek az országot; Eleázár, a pap, Józsua, Nún fia; 18. meg egy-egy fejedelmet vegyetek törzsenként, hogy birtokba adják az országot. 19. Ezek pedig a férfiak nevei: Júda törzséből Káleb, Jefune fia; 20. Simon fiainak törzséből Sámuel, Ámmihúd fia; 21. Benjámin törzséből: Elidod, Kiszlón fia; 22. Dán fiainak törzséből a fejedelem Bukki, Jogli fia; 23. József fiai közül, Menásse fiainak törzséből a fejedelem Chánniél, Éfód fia; 24. Efráim fiainak törzséből pedig a fejedelem Kemúél, Sifton fia; 25. Zebúlun fiainak törzséből a fejedelem Elicofon, Párnoch fia; 26.Isszászár fiainak törzséből a fejedelem Páltiél, Ázzon fia: 27. Ásér fiainak törzséből a fejedelem Áchidúd, Selómi fia; 28. Náftáli fiainak törzséből a fejedelem Pedáhél, Ámmihúd fia. 29. Ezek azok, akiknek megparancsolta az Örökkévaló, hogy birtokot adjanak Izrael fiainak Kánaán országában.
35. fejezet
Levita városok
The City of Refuge (illustration from the 1897 Bible Pictures and What They Teach Us by Charles Foster)
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Móáb síkságain, a Jordán mellett, Jerichóval szemben, mondván: 2. Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak örökségük birtokából városokat lakásul és legelőt a városokhoz köröskörül adjatok a levitáknak. 3. És legyenek a városok nekik lakásul, legelőik pedig legyenek barmuk, szerzeményük és minden állatuk számára.4. A városok legelői pedig, melyeket a levitáknak adjatok, legyenek a város falától kifelé ezer könyök körös-körül. 5. És mérjetek le a városon kívül a keleti oldalon kétezer könyöknyit, meg a déli oldalon kétezer könyöknyit meg a nyugati oldalon kétezer könyöknyit és az északi oldalon kétezer könyöknyit, a város pedig a középen; ez legyen nekik a városok legelője. 6. A városok pedig, melyeket a levitáknak adtok: hat menedékváros, amelyet adtok, hogy oda meneküljön a gyilkos; azokon felül pedig adjatok negyvenkét várost. 7. Mind a városok, melyeket adtok a levitáknak, negyvennyolc város, azokat és legelőiket. 8. A városok pedig, melyeket adtok Izrael fiainak örökségéből, a nagyobból többet adjatok, a kisebből kevesebbet adjatok; mindenki birtoka szerint, melyet kap, adjon városaiból a levitáknak.
Menedékvárosok
9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Midőn átvonultok a Jordánon Kánaán országába, 11. akkor rendeljetek magatoknak városokat, menedékvárosok legyenek nektek, hogy oda meneküljön a gyilkos, aki agyonüt valakit tévedésből; 12. hogy legyenek nektek e városok menedékül a vérbosszú rokon elől, hogy meg ne haljon a gyilkos, míg nem áll a község előtt ítélet végett. 13. És a városok, melyeket adnotok kell, hat menedékváros legyen az nektek. 14. Három várost adjatok a Jordánon innen és három várost adjatok Kánaán országában, menedékvárosok legyenek. 15. Izrael fiainak és az idegennek, meg a közöttük lakónak legyen ez a hat város menedékül, hogy oda meneküljön mindaz, aki agyonütött valakit tévedésből.
Megkülönböztetés gyilkosság és emberölés között
16. Ha azonban vaseszközzel ütötte meg, és az meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 17. Ha pedig kővel kezében, amely által meghalhat, ütötte meg és meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 18. Vagy pedig faeszközzel kezében, amely által meghalhat, ütötte meg, és az meghalt, gyilkos ő; ölessék meg a gyilkos. 19. A vérbosszú rokon ölje meg a gyilkost; ahol rátalál, megölheti őt. 20. Vagy ha gyűlöletből taszítja vagy hajított rá leselkedve, és az meghalt; 21. vagy ellenségeskedésből ütötte meg kezével és az meghalt, ölessék meg az, aki agyonütötte, gyilkos az; a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál. 22. Ha pedig történetesen, ellenségeskedés nélkül taszította, vagy hajított rá bármely eszközt leselkedés nélkül, 23. vagy bármi követ, amely által meghalhat, nem látván őt, rávetett és az meghalt, de ő nem ellensége annak és nem kereste vesztét,
A törvényes eljárás akaratlan emberölés esetében
24. akkor tegyen törvényt a község az agyonütő és a vérbosszú között e rendeletek szerint. 25.És mentse meg a község a gyilkost a vérbosszuló rokontól, vigye őt vissza a község menedékvárosába, ahova menekült és maradjon ott, míg meghal a főpap, akit fölkentek a szentség olajával. 26. Ha azonban kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, ahova menekült, 27. és rátalál a vérbosszú rokon menedékvárosának határán kívül és meggyilkolja a vérbosszuló rokon a gyilkost, nincs miatta vérbűne. 28. Mert menedékvárosában maradjon, amíg meghal a főpap; és a főpap halála után visszatérhet a gyilkos örökségének földjére. 29. És legyenek ezek nektek a jog törvényéül nemzedékeiteken át, minden lakóhelyiteken.
A gyilkosságról
30. Bárki, aki agyonüt valakit, tanuk vallomására öljék meg a gyilkost, de egy tanú ne valljon senki ellen, hogy az meghaljon. 31. Ne fogadjatok el váltságdíjat a gyilkos lelkéért, aki halálraítélt, hanem ölessék meg. 32. És ne fogadjatok el váltságdíjat azért, aki menekül menedékvárosába, hogy visszatérjen és lakjék az országban, mielőtt a főpap meghal. 33. És meg ne fertőztessétek az országot, amelyben vagytok, mert a vér, az megfertőzheti az országot és az országnak nem szerezhető engesztelés a vérért, mely kiontatott benne, csak annak vére által, aki kiontotta. 34.És meg ne tisztátlanítsd az országot, melyben laktok, amelyben én lakozom, mert én az Örökkévaló lakozom Izrael fiai között.
36. fejezet
A nő-örökösök joga
The Daughters of Zelophehad (illustration from the 1908 Bible and Its Story Taught by One Thousand Picture Lessons)
1. Odaléptek az atyai házak fejei Gileád fiainak családjából, aki Mochirnak, Menásse fiának volt, József fiainak családjaiból és szóltak Mózes előtt, kik Izrael fiai atyai házainak fejei voltak, 2. és mondták: Uramnak megparancsolta az Örökkévaló, hogy adják az országot birtokul sors útján Izrael fiainak, és uram parancsot kapott az Örökkévalótól, hogy adja Celofchod testvérünk birtokát az ő leányainak. 3. Ha most valakinek Izrael fiai törzseinek fiai közül lesznek feleségévé, akkor elvonatik birtokuk atyáink birtokából és hozzájárul ama törzs birtokához, amelyé ők lesznek, ami kisorsolt birtokunkból pedig elvonatik. 4. És mikor a jóbél lesz Izrael fiainál, akkor hozzájárul birtokuk ama törzs birtokához, amelyé ők lesznek, ami atyáink törzsének birtokából pedig elvonatik az ő birtokuk.
5. És megparancsolta Mózes Izrael fiainak az Örökkévaló parancsára, mondván: Helyesen beszél József fiainak törzse. 6. Ez az, amit parancsolt az Örökkévaló Celofchod leányai felől, mondván: Aki szemeikben jónak tetszik, annak legyenek feleségévé; de csak atyjuk törzse családjából valónak legyenek feleségévé. 7. Hogy el ne kerüljön Izrael fiainak birtoka egyik törzsből a másik törzsbe, hanem mindenki atyái törzseinek birtokához ragaszkodjék Izrael fiai közül. 8. És minden leány, aki birtokot örököl Izrael fiainak törzsei közül, valakinek atyjuk törzse családjából legyen feleségévé, hogy Izrael fiai örököljék, kiki az ő atyjának birtokát; 9. és el ne kerüljön a birtok egyik törzsből a másik törzsbe, hanem kiki ragaszkodjék birtokához, Izrael fiainak törzsei.
10. Amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Celofchod leányai. 11. És lettek Máchlo, Tirczo, Choglo, Milko és Nóo, Celofchod leányai, nagybátyjaik fiainak feleségeivé; 12.Menásse, József fiának fiai családjából valóknak lettek feleségeivé, és megmaradt birtokuk atyjuk törzsében. 13. Ezek a parancsolatok és rendeletek, melyeket az Örökkévaló parancsolt Mózes által Izrael fiainak, Móáb síkságain a Jordán mellett, Jerichóval szemben.
________________________________________________________________
Raj Tamás kommentárja:
MATOT
„Sok jószága volt Ruben és Gád fiainak, és meglátták Jézer és Gileád országát, hogy a hely a jószág legelésére való. Eljöttek hát Ruben és Gád fiai, és szóltak Mózesnek, Elázár főpapnak és a gyülekezet vezetőinek” (Mózes IV. könyve, 32. fejezet 1-2. vers). A honfoglalást megelőző időről, a negyven éves pusztai vándorlás utolsó szakaszáról szól soros heti szakaszunk. A nép a Jordán túloldalán, a mai Jordánia területének északi felén tartózkodott ekkor, és a tervezettel szemben új történelmi helyzet állt elő. Az ezen a vidéken élt két király, Szihon és Óg rátámadt Izrael népére. Mózes sikeresen legyőzte őket, így a terület voltaképpen birtokukba került. Itt annak idején híres legelők terültek el. Ezért néhány törzs úgy gondolta, nem kell nekik folytatniuk a harcot a honfoglalásért, hanem inkább helyben telepednének le. „Ha kegyet találtunk a szemedben, jusson ez az ország birtokul szolgáidnak, ne vezess át minket a Jordánon” (ugyanott, 5. vers).
Mózes jogosan utasítja el a kérést: „A testvéreitek induljanak háborúba, ti pedig itt maradnátok? Miért lágyítanátok el Izrael fiainak szívét, hogy ne vonuljanak át abba az országba, amelyet nekik adott az Örökkévaló?” (ugyanott, 6-7. vers). A népvezér emlékezteti őket a kémek históriájára, amikor a hírszerzők szavai lankasztották el a nép erejét a honfoglalástól, amiért aztán negyven évet át, egy nemzedéknyi időt kellett várniuk a sivatagban.
Végül Mózes és a törzsek vezetői megtalálják a megfelelő politikai megoldást. „Odaléptek hozzá, és így szóltak: Bekerített aklokat építünk majd itt nyájaink és városokat gyermekeink számára, mi pedig fegyveresen, elsőkként vonulunk Izrael fiai előtt, amíg el nem juttattuk őket lakóhelyükre. Addig maradjanak gyermekeink a megerősített városokban az ország lakosai miatt. Nem térünk vissza otthonainkba, amíg birtokba nem vették Izrael fiai a maguk területét, mert mi nem kapunk birtokot a Jordánon túl, mert örökséget szereztünk a Jordánon innen, keletre” (ugyanott, 16-19. vers).
Az újonnan elfoglalt terület északi szomszédságában, a mai Golán fennsík vidékén Menáse törzsének egy része telepedett le. Így történt, hogy Izrael országának része lett a Jordánon túli terület, a korabeli Moáb országától északra elterülő vidék. A letelepült izraeli törzsek a legelőnek alkalmas országot, és különösen Básán síkságát messze földön híres nyájakkal és gulyákkal népesítették be. Búcsúénekében Mózes már Izrael országának gazdagságát épp e terület bőségével ecseteli: „Tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a búza java kövérjével, szőlő vérét, bort ittál” (Mózes V. könyve, 32. fejezet 14. vers). A vidék kövér tehenei később még szállóigévé is lettek: a próféta ezért gúnyosan „Básán teheneihez” hasonlította a gazdag, elhízott és elkényelmesedett asszonyokat.
A letelepedett zsidók Gileád vidékén a balzsamot, ezt az értékes fűszert honosították meg, amelyet elsősorban Egyiptomba exportáltak. A balzsamot használták ugyanis ott a holttestek mumifikálására. Emellett fűszerként, illatosításra és gyógyításra is alkalmasnak vélték. A próféta ezért kérdezi meg: „Van-e még balzsam Gileádban? Nincs-e ott orvos? Miért nem gyógyul meg az én népem leánya?” (Jeremiás könyve, 8. fejezet 22. vers). A Jordánon túli terület egy részét azonban már Salamon király halála után a szomszédos törzsek meghódították, később, az asszír megszállás idején pedig az izraeli törzseket idegenbe hurcolták.
Számunkra azonban tanulságul szolgálhat Mózesnek és Izrael törzseinek politikai bölcsessége, ahogyan a válsághelyzetet megoldották, és a nép testvéri összetartását elősegítették.
- MASZ’É
„Eljöttek Mózeshez a törzsfők Gileád fiai nemzetségéből, Mákirnak, Menáse fiának, József unokájának leszármazottai, és így szóltak Mózeshez és Izrael fiai vezetőihez: úgy parancsolta az Örökkévaló, hogy sorsolás révén osszák szét a földet örökségül Izrael fiainak; de azt is megparancsolta az Örökkévaló, hogy a mi rokonunknak, Clofhádnak és leányainak adja ezt a földet birtokul. Ha más törzsbelihez mennének feleségül a Izrael fiai közül, elszakítanák birtokaikat őseink örökségétől, és azok odakerülnének annak a törzsnek az örökségéhez, ahova melynél feleségül mennek, a mi örökségünk pedig megrövidül (Mózes IV: könyve, 36. fejezet 1-3. vers).. A soros heti szakaszban olvasunk erről a jelenetről, amely mindenképp magyarázatra szorul.
A különös helyzet abból adódott, hogy az egyik családfőnek ugyan öt lánya is született, de fia egy sem. Márpedig a korabeli gyakorlat szerint csak fiúgyermek örökölhetett édesapja után. (Ez így volt még az újkorban is. Gondoljunk csak arra, hogy Mária Terézia trónra lépése után komoly örökösödési háború keletkezett.) Márpedig a lányok, akiknek neveit is ismerjük a Bibliából, nem szerették volna veszni hagyni apjuk örökségét. „Eljöttek Clofhád… leányai, Menáse törzséből. Ezek voltak leányainak nevei: Mahla, Ná, Hogla, Milka és Tirca. Megálltak Mózes, Elázár főpap, a törzsfők és az egész közösség előtt a gyülekezet sátrának bejáratánál, és így szóltak: Atyánk meghalt a pusztában, de nem volt azok csapatában, akik fellázadtak az Örökkévaló ellen Kórah csapatában, hanem az ő bűnükért halt meg, és fiai nem voltak néki. Miért veszne el apánk neve nemzetsétségei közül, mert nincsen fia? Adj örökséget nékünk atyánk rokonai között” (ugyanott, 27. fejezet 1-11. vers).
Mózes a kérdést Isten ítéletére bízta. Végül megnyugtató válasszal tért vissza: „Clofhád leányai igazat szólnak: Adj nékik örök birtokot apjuk rokonai közt, és ruházd rájuk apjuk örökségét. Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, és nem lenne fiúgyermeke, adjátok örökségét leányának. Ha pedig lánya sem lenne, adjátok örökségét testvéreinek. Ha pedig testvérei sem lenne, akkor örökségét adjátok atyja testvéreinek. Ha pedig apjának testvérei sem lennének, akkor adjátok örökségét annak, aki a legközelebbi rokona a nemzetségéből, hogy birtokolja azt. Legyen ez Izrael fiainak végleges törvénye, ahogyan azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta” (ugyanott, 7-11. vers).
Mindebből látjuk, hogy ez, a még a modern időkben sem teljesen elfogadott gyakorlat már időszámításunk előtt a 15. században törvénnyé emelkedett Izrael népe körében. Joggal leszögezhetjük tehát, hogy a Tóra felfogása egyrészt rendkívül újszerű volt az emberi gondolkodás történetében, másrészt láthatjuk azt is, hogy az Örökkévaló tanítása, Mózes törvényei, még megszületésük korában is a valós élethez igazodtak.
Mózes rendelkezése nyomán azonban új helyzet állt elő. S éppen erről panaszkodtak fenti idézetünkben a leányok rokonai. Mi van akkor, ha mint feltételezték, az örökössé vált lányok más törzsbeliekhez mennek feleségül? Ebben az esetben a családi (nemzetségi) birtok egy másik törzs tulajdonába kerül, amit még a jóbél esztendejében sem lehet visszanyerni. Ez utóbbi törvény szintén a törzsi tulajdont védte, arról szólt, hogy az akár idegenek számára eladott birtok is, minden ötvenedik esztendőben visszakerüljön az eredeti örököshöz. „Parancsot adott Mózes Izrael fiainak az Örökkévaló rendelkezése szerint: József fiainak törzse igazat szólt. Ezt parancsolja az Örökkévaló Clofhád leányairól: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az ő atyjuk törzsének rokonaihoz menjenek feleségül, hogy ne szálljon át Izrael fiainak öröksége egyik törzsről a másikra; hanem mindenki tartsa meg ősei törzsének örökségé Izrael fiai közül. S minden leány, aki örökséget kap Izrael fiai törzseiből, apja törzsbelijéhez menjen feleségül, hogy mindenki megtarthassa őseinek örökségét Izrael fiai közül” (ugyanott, 36. fejezet 5-8. vers).
A nép magáévá tette a törvény újabb „kiigazítását”, és annak értelmében cselekedtek. „Ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek, úgy tettek Clofhád leányai. Mahla, Tirca, Hogla, Milka és Noá, Clofhád lányai nagybátyáik fiaihoz mentek feleségül” (ugyanott, 10-11. vers).