Vájélech (5Mózes 31:1-30.)

Józsué apai öröksége: légy bátor és erős, menni fog

Mózes elbúcsúzik a néptől és külön is elbúcsúzik valakitől mindenki szeme láttára Utódát, Józsuét maga elé engedi, átadja neki feladatát, és a híres szavakkal iktatja be: légy erős és bátor. Szóval, hogy menni fog. Egy apaszerep hibátlan beteljesítését látjuk.

Az emberi élet hosszát a héber Biblia 120 évben maximálta. Mose hozzáfog, hogy utolsó ügyeit elrendezze, utolsó tanításait átadja, összefoglalja még egyszer. És külön is szól, miután vezetővé tette, pár rövid, de annál súlyosabb szót Józsuéhoz: légy erős és bátor, Isten jár majd előtted.

Nem hazudik, nem szépít, nem akarja csökkenteni a felelősség súlyát. Józsuére sok, nagyon sok bízatik rá. Nagyon sok múlik majd rajta, szinte minden. Eljött az ideje, és Mózes pontosan tudja, senki nem tudja nála jobban, hogy amit átad, az teher. És világos, hogy ezentúl Mózes nem áll majd mellette. Hogy felnőtt, vagyis egyedül maradt. Társai lesznek, apja azonban nem lesz többé.

Mózes már a kezdet kezdetétől bevonta, foglalkoztatta Józsuét, terheit egyre növelte, nem akarta megóvni a feladatától, de mindvégig bízott benne. Az apák feladata, ahogy az évek telnek, egyre kevésbé a közvetlen védelem, egyre inkább a bizalom. A felkészítés arra, hogy ha ők már nem lesznek ott, akkor is menni fog. A belénk vetett bizalmuk lesz az, ami túléli majd őket. A híres szavak: légy erős és bátor. Ezek a szavak lesznek Józsué legmaradandóbb apai örökségévé a New-York-i Jewish Theological Seminary oktatója, Sarah Tauber szerint, elhallatszanak egészen Bob Dylan fia számára írt híres daláig, a Forever Youngig is, amely dal apai áldás és Dylan épp úgy Isten áldását kéri benne a gyereke számára, mint Józsué számára Mózes.(Be courageous, Stand Upright and be strong).

Mózesnek voltak saját gyermekei, akiknek nem volt közösségi tisztségük, és akiktől a Tóra szövegén kívül, tisztán személyesen búcsúzott el bizonyára. Józsué esetében azonban a következetes, a gyerekét „megfelelően” terhelő, őszinte, szükség esetén kemény, de mindvégig feltétlenül támogató, gyerekétől bizalmát soha meg nem vonó apa ideális modelljét hozta létre és mutatta be nekünk. A búcsúzó mondatok hiteléért hosszú évtizedek kapcsolata szavatol. A történelem „másik végén” ezért szolgálhattak szavai mintaként a fiát megáldó Bob Dylannek is. És mi is segítségül hívhatjuk őket az ünnepek előtt. Van mit tennünk, csak legyünk erősek és bátrak. Menni fog.

Rosko Gabor munkaja

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/nicavim

Mózes utolsó napjai (31:1–33:29.)A törvény átadása a papoknak megőrzésre

31. fejezet

Józsua megbízása

1. Mózes ment és elmondta ezeket a szavakat egész Izraelnek. 2. És mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni; az Örökkévaló pedig azt mondta nekem, nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon. 3. Az Örökkévaló, a te Istened, ő vonul át előtted, ő fogja elpusztítani ezeket a népeket előled, hogy elfoglaljad azokat; Józsua, ő vonul át előtted, amint szólt az Örökkévaló. 4. És úgy tesz velük az Örökkévaló, amint tett Szichónnal és Óggal, az Emóri királyaival, meg országukkal, hogy elpusztította azokat. 5. Az Örökkévaló elétek fogja azokat adni és tegyetek velük mind a parancsolat szerint, melyet parancsoltam nektek. 6.Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened, ő jár veled, nem enged lankadnod és nem hagy el téged. 7. Akkor szólította Mózes Józsuát, és mondta neki egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be a néppel az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod azt birtokukba. 8. És az Örökkévaló, ő jár előtted, ő lesz veled, nem enged lankadnod és nem hagy el téged; ne félj és ne csüggedj.

A Tóra nyilvános felolvasása

9. Es Mózes fölírta ezt a tant és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik viszik az Örökkévaló szövetségének ládáját, meg Izrael minden véneinek. 10. És megparancsolta nekik Mózes, mondván: Hét év végével, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén, 11. midőn eljön egész Izrael, hogy megjelenjék az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt, olvasd föl ezt a tant egész Izrael előtt, füleik hallatára. 12. Gyűjtsd egybe a népet: a férfiakat, a nőket, a gyermekeket és idegenedet, aki kapuidban van, hogy hallják és hogy megtanulják, és féljék az Örökkévalót, a ti Isteneteket és őrizzék meg, hogy megtegyék a tannak minden szavait.13. És gyermekeik, akik nem tudják, hallják és tanulják meg, félni az Örökkévalót, a ti Isteneteket minden időben, amíg éltek a földön, ahova átvonultok a Jordánon, hogy azt elfoglaljátok.

Bevezetés Mózes Énekéhez

14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, közelednek napjaid, hogy meghalj; szólítsd Józsuát és álljatok a gyülekezés sátorába, hogy parancsot adjak neki. És elment Mózes meg Józsua, és odaálltak a gyülekezés sátorába. 15. És megjelent az Örökkévaló a sátorban, felhőoszlopban és megállt a felhőoszlop a sátor bejáratánál. 16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, te nyugszol majd őseidnél, és föltámad ez a nép és paráználkodva jár az ország idegen istenei után, ahova eljut majd, annak közepében, engem pedig elhagy és megszegi szövetségemet, melyet vele kötöttem. 17. És akkor fölgerjed haragom ellene azon a napon, elhagyom őket; elrejtem színemet előlük, hogy megemésztessék; és éri őt sok baj és szorongatás és mondani fogja azon a napon: Nemde, mivelhogy Istenem nincs közepettem, érnek engem ezek a bajok? 18. Én pedig teljesen elrejtem színemet azon a napon mindama gonoszság miatt, melyet elkövetett, hogy más istenekhez fordult. 19. És most írjátok föl magatoknak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait, tedd azt a szájukba, hogy legyen számomra ez ének tanúnak Izrael fiai ellen. 20. Mert elviszem őt arra a földre, melyről megesküdtem őseinek, a tejjel-mézzel folyóra és eszik, jóllakik, kövér lesz és elfordul más istenekhez, szolgálja azokat, engem pedig megvet és megszegi szövetségemet. 21.És lesz, ha majd eléri őt sok baj és szorongatás, akkor valljon ez ének előtte tanú gyanánt, – mert nem fog elfelejtetni magzata szájából – mert ismerem az ő indulatát, amellyel ő ma cselekszik, mielőtt beviszem őt az országba, melyről megesküdtem.
22. És Mózes felírta ez éneket az nap és megtanította rá Izrael fiait. 23. És (Isten) parancsot adott Józsuának, Nún fiának és mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait az országba, melyről megesküdtem nekik, én pedig veled leszek. 24. És volt, midőn végzett Mózes azzal, hogy fölírja e tannak szavait könyvbe, mindvégig, 25. akkor megparancsolta Mózes a levitáknak, akik viszik az Örökkévaló szövetségének ládáját, mondván: 26. Vegyétek a tannak könyvét és tegyétek azt az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott legyen tanúnak ellened. 27. Mert én ismerem ellenszegülésedet és kemény nyakadat; íme, amíg én élek veletek ma, ellenszegültetek az Örökkévalónak, hát még halálom után. 28. Gyűjtsétek egybe hozzám törzseitek minden véneit és felügyelőiteket, hadd mondom el füleik hallatára e szavakat, és hadd hívom föl tanúnak ellenük az eget és a földet. 29. Mert tudom, hogy halálom után megromoltok és letértek majd az útról, melyet parancsoltam nektek, és elér benneteket a baj késő időben, midőn azt teszitek, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, hogy megharagítsátok őt kezetek műve által. 30. Mózes elmondta Izrael egész gyülekezetének fülei hallatára az ének szavait, mindvégig.

Dr.Bernstein Béla forditása

__________________________________________________

Raj Tamás kommentarja:

• 52. VAJÉLEKH

„Elment Mózes, szólt ezekkel a szavakkal egész Izraelhez, és ezt mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem tudok többé jönni-menni, és az Örökkévaló ezt mondta nekem: nem fogsz átkelni ezen a Jordánon” (Mózes V. könyve, 31. fejezet 1-2. vers). Soros heti szakaszunk elején olvassuk ezeket a szavakat, röviddel a zsidóság nagy tanítómesterének halála előtt. A hagyomány szerint Mózes még aznap mondta el búcsúénekét és áldását (ezek a következő heti szakaszban olvasható), s ebből azt következtették, hogy ő éppen százhúsz évet élt. Sőt, mivel ennek időpontját a Bibliából kiszámíthatjuk, hagyomány mindezt annyira komolyan veszi, hogy Mózes halálát éppen százhuszadik születésnapjára, ádár hónap 7-re teszi, s a két évfordulót egyszerre ünnepli meg. Elvégre a Biblia így szól: „százhúsz esztendős vagyok én ma”. (Ezt ünnepeljük mindmáig zájin ádár alkalmával.)

Sokan úgy vélik, innen, Mózes életkorából ered az a közkeletű zsidó jókívánság, miszerint azt szokás egymásnak mondani: „százhúsz évig élj!” Héberül ez így hangzik: ad méá veeszrim!, jiddisül pedig így mondják: biszhündertüncvancig!”. És persze, a jókívánságba az is beletartozik az is, hogy a Biblia szerint Mózesnek százhúsz éves korában „sem gyengült meg a szeme, s nem szökött el az ereje” (ugyanott, 34. fejezet 7. vers).

Ám valóban 120 esztendős volt-e Izrael tanítója a 40 éves vándorút végén? Ha így lett volna, 80 évesen jelent volna meg a fáraó előtt, hogy kivezesse népét Egyiptom fogságából! S azt is tudjuk (az Egyiptomba vezető úton történtekből), hogy Mózes fiai akkor még igencsak kicsik voltak! Inkább arra kell gondolnunk, hogy Mózes halála előtt azért mondja magát „százhúsz évesnek”, mert ezzel azt kívánja a nép tudtára adni, hogy élete betelt, képtelen már a vezetésre („nem tudok többé járni-kelni”). Egyszóval, a jókívánság, mint az emberi életkor legvégső határa, Mózes történeténél is régebbi. S valóban, ha jól megfigyeljük a Szentírás szövegét, már a vízözön története kapcsán azt olvassuk, hogy Isten, büntetésből korlátozza az emberi életkor hosszúságát: „legyen az ő napjaik száma százhúsz esztendő” (Mózes I. könyve, 6. fejezet 3. vers).

Jellemző Mózes döntésére, hogy nem a saját fiait jelölte meg utódjául, sőt, még csak nem is a saját törzséből választotta ki a nép új vezérét, hanem az arra legalkalmasabb emberre, az Efrájim törzséből való Józsuára ruházta át ezt a feladatot. Soros heti szakaszunk elején olvassuk ezt: „Szólította Mózes Józsuát, és ezt mondta neki egész Izrael szeme láttára: Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet abba az országba, amelyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, s te fogod örökül adni nekik. Az Örökkévaló maga fog előtted vonulni, Ő lesz veled, nem enged el és nem hagy el téged, ne félj hát, és ne remegj” (Mózes V. könyve, 31. fejezet 7-8. vers).

Sokan úgy vélik, s a Biblia is azt hangoztatja, hogy Mózes igen szerény ember volt, ám ezt nem éppen abban a közkeletű értelemben kell elképzelni, mintha visszahúzódó természetű lett volna, aki a saját tetteit, érdemeit lebecsülte volna. Inkább arra gondolt a Szentírás, hogy a nagy döntések esetén nem a saját érdekei szerint, sőt olykor azokkal ellentétben választott, aminek jó példáját mutatja az imént bemutatott eset. Nekünk sem a szó köznapi értelmében kell szerényeknek lennünk, hanem mindig a közösség, embertársaink érdekeit kell választásaink középpontjába helyeznünk.