heti szakasz szeptember 18-an: Háázinu (5Mózes 32:1-52.)
Háázinu (5Mózes 32:1-52.)
32. fejezet
Felhívás a világegyetemhez, hogy figyeljen
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak és hallja meg a föld szám szózatát. 2. Permetezzék mint az eső tanításom, hulljon mint a harmat szózatom, mint permetezés a sarjadékra és zápor a fűre. 3. Mert az Örökkévaló nevét szólítom, adjatok dicsőséget Istenünknek!
Isten hűsége és Izrael balgasága
4. A szirt, tökéletes az Ő műve, mert minden útja jog; a hűség Istene hamisság nélkül, igazságos és egyenes Ő. 5. Elromlott számára – nem is gyermekei, saját gyalázatukra – a ferde és fonák nemzedék. 6. Az Örökkévalónak így fizettek, alávaló, oktalan nép? Nem-e Ő a te atyád, aki téged szerzett, Ő alkotott és szilárdított meg téged?
A történelem tanítása
7. Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked.
Az atyák és a vének feleletei
8. Midőn birtokot adott a Legfelsőbb a nemzeteknek, midőn elválasztotta az ember fiait: megállapította a népek határait Izrael fiainak száma szerint. 9. Mert az Örökkévaló osztályrésze az ő népe, Jákob az ő kimért öröksége. 10. A puszta földjén találja őt, a sivárságban, a sivatag ordítása közt; körülveszi, vigyáz rá, megóvja, mint a szeme fényét. 11. Mint a sas, mely fölkelti fészkét, fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi és viszi tollain;
Sea Eagle’s Nest (1907 painting by Bruno Liljefors)
12. úgy az Örökkévaló egyedül vezeti őt és nincs vele idegen isten. 13. Járatja őt a föld magaslatain és eszi az a mező gyümölcsét, mézet szívat vele a sziklából és olajat a kőszirtből; 14. a marha vaját és juhok tejét a bárányok zsiradékával, Básán nevelte kosokat és a bakokat, a búza veséinek zsiradékával, és a szőlővért iszod bor gyanánt.
Izrael hálátlansága
15. És Jesúrun meghájasodott és kirúgott, meghájasodtál, meghíztál, megkövéredtél – és elvetette Istenét, aki alkotta és meggyalázta üdvének szirtjét. 16. Ingerlik őt idegenekkel és utálatokkal bosszantják őt; 17. áldoznak a rossz szellemeknek, nem-isteneknek; isteneknek, melyeket nem ismertek, újaknak, melyek az imént jöttek, melyektől atyáitok nem borzadtak. 18. A szirtet, ki téged szült, elhagytad és elfelejtetted Istent, ki létrehozott.
A megérdemelt büntetés
19. És látta az Örökkévaló és megvetette, és leányai fölött való bosszúságból. 20. És mondta: Hadd rejtem el színemet előlük, majd meglátom, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, gyermekek, kikben, nincs hűség. 21. Ők ingereltek engem nem-istennel, bosszantottak hiábavalóságaikkal, én pedig ingerlem őket nem-néppel, alávaló nemzettel bosszantom őket. 22.Mert tűz gyulladt ki haragomban és égett a sír mélyéig, megemészti a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait. 23. Halmozok rájuk bajokat, nyilaimat elfogyasztom ellenük. 24.Az éhségtől kiaszottak, a forróláztól és keserű halálvésztől fölemésztettek lesznek; fenevadak fogát bocsátom rájuk, a porban kúszók mérgével együtt. 25. Kinn pusztít a kard és a szobákban a félelem, mind ifjat, mind hajadont, csecsemőt az ősz emberrel együtt.
Az isteni büntetés szüneteltetése
26. Mondtam: Elpusztítom őket, kiirtom emléküket a halandók közül. 27. Ha nem félnék az ellenség bosszantásától, hogy félre ne ismerjék elleneik, nehogy azt mondják: Kezünk a hatalmas, nem az Örökkévaló cselekedte mindezt. 28. Mert tanácsvesztette nép ez, nincs bennük értelem.29. Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, gondolnának végükre! 30. Miként üldözhet egy ezret és ketten hogy futamíthatnak meg tízezret? Ha nem, hogy szirtjük eladta őket és az Örökkévaló kiszolgáltatta őket. 31. Mert nem olyan, mint szirtünk az ő szirtjük, maguk ellenségeink bírák ebben. 32. Mert Szodoma szőlőjéből való az ő szőlőjük és Gomorra mezőségeiről; bogyóik méregbogyók, keserűek a fürtjeik. 33. Sárkányok dühe az ő boruk és viperák kegyetlen mérge.34. Nemde el van az rejtve nálam, bepecsételve kincstáraimban? 35. Enyém a bosszú és a megtorlás az időre, midőn ingadozik lábuk, mert közel van szerencsétlenségük napja és sietve jön az ő jövőjük. 36. Mert igazságot szolgáltat az Örökkévaló az ő népének és megszánja szolgáit, midőn látja, hogy eltűnt a hatalom és odavan az elzárt és meghagyott. 37. És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, melyben bíztak, 38. melyek az ő áldozataik zsiradékát eszik, italáldozatuk borát isszák? Keljenek föl, segítsenek benneteket, hogy oltalom legyen számotokra! 39. Lássátok most, hogy én, én vagyok az és nincs Isten mellettem, én osztok halált és adok életet, sebet verek és meggyógyítom én, és nincs, aki kezemből megmenthet!
Isteni megtorlás Izrael ellenségein
40. Mert az égre emelem föl kezemet és mondom: Amint hogy örökké élek – 41. ha megélesítem villogó kardomat és kezem az ítélethez fog, bosszút állok elleneimen és gyűlölőimnek megfizetek.42. Megrészegítem nyilaimat vérrel és kardom húst eszik: az elesettnek és fogolynak vérével, az ellenség szétzúzott fejéből.
Az Ének befejezése
43. Ujjongjatok nemzetek az ő népének, mert ő megbosszulja szolgáinak vérét és bosszút áll ellenein, engesztelést szerez földjének, népének. 44. Mózes elment és elmondta ez ének minden szavait a nép füleinek hallatára, ő és Hósea, Nun fia. 45. Midőn végzett Mózes azzal; hogy elmondja mind e szavakat egész Izraelnek,
View of the Dead Sea from Mount Nebo
A törvény Izrael élete
46. akkor mondta nekik: Fordítsátok szíveteket mind a szavakra, melyekkel én tanúságot teszek ellenetek ma, hogy megparancsoljátok azokat gyermekeiteknek, hogy megőrizzék és megtegyék e tannak minden szavait. 47. Mert nem üres szó az számotokra, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek a földön, ahova ti átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok.
Mózes felmegy a Nebó hegyre
48. És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanezen a napon, mondván: 49. Menj fel az Ábárim e hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerichó előtt van, és nézd meg Kanaán országát, melyet és Izrael fiainak adok örök birtokul. 50. És halj meg a hegyen, ahova te fölmész takaríttassál el népedhez, amint meghalt Áron testvéred a Hór hegyén és eltakaríttatott népéhez;51. mivelhogy hűtlenül cselekedtetek ellenem Izrael fiai közepette a pörlekedés vizeinél Kádesben, Cin pusztájában, mivelhogy nem szenteltetek meg engem Izrael fiai közepette. 52.Csak távolról láthatod az országot, de be nem mész oda, az országba, melyet én Izrael fiainak adok.
_______________________________________
RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:
HAAZINU
„Emlékezz a régi időkre, értsétek meg minden nemzedék életét! Kérdezd meg apádat, s ő elmondja neked, öregjeidet, s ők beszélnek róla!” (Mózes V. könyve, 32. fejezet 7. vers). Soros heti szakaszunkban, Mózes búcsúénekében hangzanak el ezek a szavak, amelyek a fiatalok figyelmét hívják fel őseik, az előző nemzedékek életének megértésére, a hagyomány következetes folytatására és a történelmi tanulság megszerzésére. Lényegében véve a közismert latin közmondáshoz hasonló gondolat ez: historia est magistra vitae — a történelem az élet tanítómestere. Ám vajon valóban csak a fiatalabbakat kötelezi a Tóra szava a múlt jobb megismerésére, vajon olyan természetes az, hogy az idősebbek, ha kérdezik őket, maguktól is elmondják minden tapasztalatukat, mindazt, amire a következő nemzedékeknek szükségük van? Hiszen — különösen napjainkban — oly sokszor érezhetjük, mennyire járatlan a fiatalok egy része a történelemben, mennyire keresik, és gyakorta nem is találják meg identitásukat, s olykor még a szélsőségek uszályába is csapódnak.
A bibliai kijelentés második fele azonban többet tartalmaz, mint a római közmondás. Annak üzenete nem pontosan azt jelenti, ahogyan pedig azt fordítani szokás! A héber igék ugyanis ott a jövő idő rövidített alakjában, vagyis óhajtó módban (tudományos szóval iussivus alakban) szerepelnek! A mondat második felénk pontos fordítása tehát a következő: „Kérdezd meg apádat, s ő mondja el neked, öregjeidet, s ők beszéljenek róla!” A bibliai parancs elsősorban a fiatalokhoz szól, de óhajként felszólítja a szülőket, az idősebbeket is: kötelességük átadni élettapasztalatukat, identitásukat, a történelmi tanulságokat gyermekeiknek, a következő nemzedékeknek. Így Mózes búcsúéneke történelmi tudatra, az előző és a következő generációk jobb megértésére nevel bennünket. Sőt, egyértelműen állíthatjuk, hogy részint Mózes kijelentésének köszönhető, hogy a zsidóság volt az első, amely Istent a történelem Urának ismerte el és hirdette. A próféták tanításai szerint Isten igazi hatalmát, tetteinek igazát saját korának embere nem mindig értheti meg, ám a történelem minden esetben bizonyítja.
A nemzedékek harcáról, pontosabban azok egyetértésének szükségességéről olvashatunk az utolsó bibliai próféta könyvében is, aki utolsó beszédének végén éppen arra hívja fel figyelmünket, hogy a messiási kor előtt Isten „visszatéríti az apák szívét fiaikhoz, s a gyermekek szívét szüleikhez” (Maleákhi könyve, 3. fejezet 23-24. vers), nehogy elpusztuljon az egész Föld. Figyeljük meg azonban, hogy a próféta először az apák szívének visszatéréséről beszél, s csak azután a gyermekek szívének szüleik felé fordulásáról! Hiszen az első lépést mindig, ma is a szülőknek kell megtenniük. Akik nemcsak szeretettel, de őszinte megértéssel igyekszik a fiatalok lelkét, sajátos problémáit magáévá tenni, az joggal számíthat arra, hogy ők is örömmel és szeretettel fordulnak majd a hozzájuk közelítő idősebb és tapasztaltabb felnőtt, szüleik gondja, tanácsaik felé.
Az sem véletlen, hogy az utolsó próféta az imént idézett kijelentéssel egy időben az első és legnagyobb próféta, Mózes mesterünkre hivatkozik. „Emlékezzetek Mózes szolgám tanítására, amelyet Hóreb hegyénél parancsoltam neki” (ugyanott). Hiszen lényegében véve Maleákhi próféta kijelentése ugyanarról győz meg bennünket, mint amit Mózes hirdetett búcsúdalában, az óhajtó mód használata által. Arra van szükség (és napjainkban különösen), hogy a nemzedékek újra megértsék egymást, hogy képesek legyenek tanulni egymástól, hogy a fiatalok valóban kérdezzenek, s hogy a szülők, az idősebbek nyitottak legyenek az őszinte válaszadásra.