heti szakasz oktober 30-an: HÁJÉ SZÁRÁ

Rabbink kommentarja:

Nem vagyok az anyád: a Messiás-komplexus veszélyei

 

Annak, aki segíteni szeretne, legelőször meg kell tanulnia kijelölni a határokat, elmondani, mit lehet várni Tőle és mi az, ami óhatatlanul a másik, a megsegített felelőssége marad a saját életében. Ha pedig szeretünk valakit és mélyen együttérzünk vele, különösen fontos, hogy ne váljunk az anyjává/apjává. Ne adjuk fel a kapcsolat kölcsönösségét, mert különben:

És itt kezdődik a hetiszakasz messzire ható története. A Tórának ebben a részében pillantja meg a mezőn imádkozó, meditáló, csöndes és félszeg Izsák, aki nem mert maga elmenni lánykérőbe, az Ábrahám szolgájával, tevén érkező Rebekát, akinek sziluettje lassan rajzolódik ki az alkonyi horizonton. Ekkor találkozik először a tekintetük. Rebeka mintha megilletődné kissé a szemlélődő, komoly, magányos férfitól, Izsák pedig „bevitte őt az édesanyja, Sára sátrába, és elvette Rebekát feleségül. És megszerette Őt és megvigasztalódott édesanyja elvesztése után”.

Ugyanis Sára halálával indul a hetiszakasz, amelynek a vége felé ez a mondat olvasható. Egy érzelmi kezdeményezésre képtelen férfi erőtlen, kétségbeesetten ragaszkodó szeretetéről, aki az apjával felettébb problémás viszonyban volt, aki most elveszítette és aztán, tessék, megint meglelte az anyukáját.

Rebeka szerette, minden bizonnyal szerette Izsákot, féltően, odaadóan és gondoskodón. De nem lehetett a partnere, nem neveltek együtt gyerekeket (külön és egymás ellenében nevelték őket), a Tóra első erős, független, szeretetteljes és felelős női szereplőjének minden ereje arra kellett, hogy mások élete élje helyettük. Ki ne szerette volna a mélyérzésű, gyengéd Izsákot, de hogyan lett volna boldog mellette bárki?

Szokás megfeddni Rebekát, amiért nem avatta be terveibe Izsákot. Tudta, hiába mondta neki Isten, hogy Isten a gyerekeik közül Jákob viheti majd tovább az ígéretet és hogy segítse Isten szándékát, inkább becsapta a férjét, aki inkább Ézsaut szerette. De hát mikor lehetett Izsákkal megosztani bármit, bármilyen felelősséget? Mikor volt ez a kapcsolat egyenrangú, kölcsönös azután, hogy bevezette őt frissen meggyászolt anyja sátorába, hogy felkérte, legyen az édesanyja. Izsák, szegény, nem volt rá kész, sem akkor, sem később, hogy részt vegyen egy felnőtt kapcsolatban. A fiaik konfliktusai, Jákob „anyássága” és soha egészen el nem hagyott hajlama a pusztító kivételezésre, József tankönyvien mintaszerű nárcizmusa részben ebben a „megmentési kísérletnek” induló érzelmi katasztrófában gyökereznek, ebben az egészen a végső, nagy szabadulásig ható érzelmi katasztrófában.

Sem párkapcsolatba, sem – akár formális segítő kapcsolatba nem jó úgy belemenni, hogy eleve felmentjük a másikat a saját élete iránt viselt felelősség alól. Senkin nem lehet segíteni az ő közreműködése nélkül. Méltánytalan, hogy némelyek, mint Izsák, irtózatos terhet cipelnek. De már csak becsületből sem ígérhetjük meg, ami teljesíthetetlen, hogy majd mi elvisszük helyettük. Jelezni kell, mit és mennyit tehetünk érte és mi az ő dolga. És soha nem alapozhatunk felnőtt kapcsolatot a másik megmentésére, örökbefogadására. Akkor tudunk még segíteni is, ha Izsák, a mi Izsákjaink, illetve alkalomadtán mi magunk Izsákként, részt veszünk benne. És ebben is lehet valamennyit, nem nagyon sokat segíteni másoknak, az életünkért viselt felelősség felvállalásában.

Mégis, hiába tudjuk, hogy nem jó ez így, mindkettejükért, Izsákért és Rebekáért is megszakad a szívünk, ha figyelmesen olvasunk. Még jó, hogy már tudjuk, mert ismerjük a történet végét, hogy van, ha csak nemzedékekkel később is, de van feloldozás, és a folyamatnak, amely odáig vezet majd, ők is részesei voltak.

 

5. HÁJÉ SZÁRÁ

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/chaje-szara

 

23. fejezet

Sára halála és temetése

 

1 És volt Sárának élete: százhuszonhét év; ezek Sára életévei. 2. És meghalt Sára Kirjász-Árbában, az Hebrón, Kánaán országában; és eljött Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa. 3.És fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől és szólt Chész fiaihoz, mondván: 4. Idegen és lakó vagyok és nálatok, adjatok nekem sírnak való birtokot nálatok, hadd temessem el halottamat magam elől.5. És feleltek Chész fiai Ábrahámnak, mondván: neki: 6. Hallgass meg minket, Uram! Isten fejedelme vagy te mi közöttünk, sírjaink legkiválóbbjába temesd el halottadat; senki közülünk sem fogja megvonni az ő sírját te tőled, hogy eltemessed a te halottadat. 7. Ábrahám pedig fölkelt és meghajolt az ország népe, Chész fiai előtt. 8. És szólt hozzájuk mondván: Ha úgy akarjátok, hogy eltemessem halottamat ma-

gam elől, hallgassatok meg engem és könyörögjetek értem Efrónnál, Cóchár fiánál, 9. hogy adja nekem a Máchpéla barlangját, mely az övé, mely az ő mezeje végében van; teljes pénzért adja nekem közöttetek sírnak való birtokul. 10.Efrón pedig ült Chész fiai között; és felelt Efrón, a chitti, Ábrahámnak, Chész fiai fülének hallatára, mindazok hallatára, akik bemennek az ő városának kapuján, mondván: 11. Nem, uram! hallgass meg engem; a mezőt neked adtam és a barlangot, mely benne van, neked adtam azt, népem fiai szeme előtt adtam azt neked; temesd el halottadat. 12. És meghajolt Ábrahám az ország népe előtt. 13. És szólt Efrónhoz az ország népének füle hallatára, mondván: Bárcsak meghallgatnál engem: megadom a pénzt a mezőért, vedd el tőlem, hogy hadd temessem el halottamat oda. 14. És felelt Efrón Ábrahámnak, mondván neki: 15. Uram, hallgass meg engem! Egy föld négyszáz sékel ezüstért, köztem és közted, mi az? Halottadat pedig temesd el. 16. És elértette Ábrahám Efrónt és lemérte Ábrahám Efrónnak az ezüstöt, amelyről szólt Chész fiainak füle hallatára, négyszáz sékel ezüstöt, kelendőt a kereskedőnél. 17. Így maradt Efrón mezeje, mely Máchpélában van, mely Mámré előtt van, a mező és a barlang, mely benne van és minden fa, mely a mezőn van, egész határában, köröskörül, 18. Ábrahámé vétel gyanánt, Chész fiai szeme előtt, mindazok előtt, akik bemennek az ő városának kapuján, 19. És aztán eltemette Ábrahám Sárát, az ő feleségét Máchpéla mezejének barlangjába, Mámré előtt, az Hebrón; Kánaán országában. 20. És maradt a mező, meg a barlang, mely benne van, Ábrahámé sírnak való birtokul Chész fiaitól.

24. fejezet

Rebeka

 

1  Ábrahám öreg volt, előrehaladt korú; és az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot mindennel. 2. És mondta Ábrahám az ő szolgájának, háza vénjének, aki rendelkezett mindenben, amije volt: Tedd csak kezedet csípőm alá! 3. Én megesketlek téged az Örökkévalóra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiamnak a Kánaáni leányai közül, akinek közepette én lakom;4. hanem országomba, szülőföldemre mész el és veszel feleséget az én fiamnak, Izsáknak. 5. De a szolga mondta neki: Talán nem akar majd a nő eljönni utánam ebbe az országba, vajon vissza vigyem-e fiadat az országba, melyből te kijöttél? 6. És mondta neki Ábrahám: Őrizkedjél, nehogy visszavidd fiamat oda. 7. Az Örökkévaló, az egek Istene, aki elvett atyám házából és szülőföldem országából és aki beszélt velem, aki megesküdött nekem, mondván: Magzatodnak adom ezt az országot, ő fogja küldeni angyalát te előtted, hogy feleséget vegyél az én fiamnak onnan. 8. Ha pedig nem akar a nő eljönni utánad, akkor föl vagy mentve ezen esküm alól, csak fiamat ne vidd oda vissza! 9. És odatette a szolga a kezét Ábrahám, az ő ura csípője alá és megesküdött neki e dologra.
10. És vett a szolga tíz tevét urának tevéi közül és elment; urának minden java az ő kezében volt. Fölkerekedett és elment Árám-Náháráimba, Nochér városába. 11. És letérdeltette a tevéket a városon kívül, a kútnál, estnek idején, amidőn kimennek a vízmerítőnők. 12. És mondta: Örökkévaló, Istene az én uramnak, Ábrahámnak! Mutasd csak rendelésedet előttem ma és művelj kegyelmet az én urammal, Ábrahámmal. 13. Íme, én állok a vízforrásnál és a város embereinek leányai kijönnek vizet meríteni; 14. legyen tehát, hogy a leány, akinek mondani fogom: Nyújtsd csak korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: Igyál és tevéidet is megitatom – azt jelölted ki a te szolgádnak, Izsáknak és erről tudom Képtalálat a következőre: „rebecca und elieser am brunnen”meg, hogy kegyelmet műveltél az én urammal. 15. És történt, ő még nem végzett azzal, hogy beszéljen, íme jött Rebeka, aki született Beszúélnek Milkó fiának, aki Nóchornak, Ábrahám testvérének felesége volt, és korsója a vállán. 16. A leány pedig igen szép ábrázatú volt, hajadon, férfi nem ismerte őt még; lement a forráshoz megtöltötte korsóját és feljött. 17. A szolga pedig elébe futott és mondta: Hagyj, kérlek, hörpintenem egy kis vizet korsódból. 18. ő mondta: Ígyál, uram! Sietett és leeresztette korsóját kezére és adott neki inni. 19. Midőn végzett azzal, hogy inni adott neki, mondta: Tevéidnek is merítek, amíg eleget ittak. 20. Sietett és kiürítette korsóját az itatóba és újra futott a kúthoz, hogy merítsen; és merített összes tevéinek. 21. A férfi pedig bámult rajta, hallgatva, hogy megtudja, vajon sikeressé teszi-e az Örökkévaló az ő útját vagy sem? 22. És volt, midőn a tevék eleget ittak, akkor vett a férfi egy arany orrgyűrűt, egy béka a súlya, és két karperecet kezére, tíz arany a súlyuk. 23. És mondta: Kinek a leánya vagy te? Add csak tudtomra, vajon van-e atyád házában hely számunkra. hogy megháljunk? 24. És ő mondta neki: Beszúél leánya vagyok és: ki Milkónak fia, akit szült Nochórnak. 25. És mondta neki: Szalma is van, abrak is van sok nálunk, meg hely is a meghálásra.26. És meghajolt a férfiú és leborult az Örökkévaló előtt. 27. És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Istene az én uramnak, Ábrahámnak, aki nem vonta meg kegyelmét és hűségét uramtól. Én az úton vagyok, melyen az Örökkévaló vezetett engem: uram rokona házába.
28. A leány pedig futott és tudtára adta anyja házának ezeket a dolgokat. 29. Rebekának pedig volt egy fivére és neve: Lábán; és kifutott Lábán a férfiúhoz, ki a forráshoz. 30. És volt, midőn látta az orrgyűrűt és a karpereceket nővérének kezein, és midőn hallotta Rebekának, az ő nővérének szavait, mondván: Így szólt hozzám a férfiú – akkor elment a férfiúhoz és íme, az áll a tevék mellett a forrásnál. 31. És mondta: Jöjj be, áldottja az Örökkévalónak! Amiért állsz kint, pedig én kitakarítottam a házat és a helyet a tevéknek. 32. És bement a férfi a házba, feloldozta a tevéket, adott szalmát és abrakot a tevéknek és vizet megmosni lábait és a férfiak lábait, akik vele voltak. 33. És elébe tettek, hogy egyék, de ő azt mondta: Nem eszem, míg el nem mondtam szavaimat. És ő mondta: Beszélj. 34. És ő mondta: Ábrahám szolgája vagyok én. 35. Az Örökkévaló pedig megáldotta az én uramat nagyon, úgy, hogy nagy lett; adott neki juhot és marhát, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat. 36. És szült Sára, az én uramnak felesége, fiat az uramnak, miután megöregedett; és neki adta mindenét, amije van. 37. Engem pedig megesketett az én uram, mondván: Ne vegyél feleséget fiamnak a Kánaáni leányai közül, akinek országában én lakom, 38. hanem atyám házába menj el és családomhoz, hogy vegyél feleséget fiamnak. 39. De én mondtam uramnak: Talán nem fog eljönni a nő utánam?40. És ő mondta nekem: Az Örökkévaló, akinek színe előtt én jártam, elküldi majd angyalát veled és sikeressé teszi utadat, hogy vegyél feleséget fiamnak az én családomból, atyám házából. 41.Akkor leszel fölmentve esküm alól, ha eljössz családomhoz és ha nem adják neked, akkor légy fölmentve esküm alól. 42. És én eljöttem ma a forráshoz és mondtam: Örökkévaló, Istene az én uramnak, Ábrahámnak, ha ugyan sikeressé akarod tenni utamat, melyen én járok, 43. íme, én állok a vízforrásnál, legyen 

tehát, hogy a leány, aki kijön, hogy vizet merítsen, én pedig mondom neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet korsódból, 44. ő pedig azt mondja nekem: Te is igyál és tevéidnek is merítek, az az a nő, a .kit kijelölt az Örökkévaló az én uram fiának. 45. És még nem végeztem el, hogy így szóljak szívemben és íme Rebeka kijön, korsója a vállán, lement a forráshoz és merített; én pedig mondom neki Adj, kérlek innom! 46. Ő sietett és leeresztette korsóját magáról és mondta: Igyál és tevéidet is megitatom; én ittam és a tevéket is megitatta. 47. És megkérdeztem őt és mondtam: Kinek a leánya vagy te? Ő pedig mondta: Leánya Bészúélnek, aki Nochórnak fia, akit szült annak Milkó; akkor rátettem a gyűrűt orrára és a karpereceket kezeire.48. Meghajoltam és leborultam az Örökkévaló előtt és áldottam az Örökkévalót, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki vezetett engem az igaz úton, hogy elvegyem uram testvérének le

ányát az ő fiának. 49. Most tehát, ha akartok szeretetet és hűséget gyakorolni az én urammal, adjátok tudtomra; és ha nem, adjátok tudtomra, hogy fordulhassak jobbra vagy balra. 50. És feleltek Lábán és Beszúél és mondták: Az Örökkévalótól indult ki a dolog, mi nem szólhatunk hozzád sem rosszat, sem jót. 51. Íme, Rebeka előtted van, vedd és menj, hogy felesége legyen a te urad fiának, amint szólt az Örökkévaló.

52. És volt, amidőn hallotta Ábrahám szolgája az ő szavaikat, leborult a földre az Örökkévaló előtt. 53. És kivett a szolga ezüst edényeket, aranyedényeket, meg ruhákat és adta Rebekának, és drágaságokat adott fivérének meg anyjának. 54. Ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak és ott háltak; reggel fölkeltek és ő mondta: Bocsássatok el az én uramhoz. 55. És mondták fivére meg anyja: Maradjon a leány velünk nehány napig, vagy tízig és azután menj el. 56. De ő mondta nekik: Ne késleltessetek engem, miután az Örökkévaló sikeressé tette utamat, bocsássatok el, hadd menjek uramhoz. 57. És ők mondták: Hívjuk elő a leányt és kérdezzük meg az ő száját. 58.Elhívták Rebekát és mondták neki: Elmész-e ezzel a férfival? És ő mondta: Elmegyek. 59. És elbocsátották Rebekát, az ő nővérüket és dajkáját, meg Ábrahám szolgáját és az ő embereit. 60.És megáldották Rebekát és mondták neki: Nővérünk te, légy tízezrek ezreivé és foglalja el magzatod az ő gyűlölőinek kapuját. 61. És fölkerekedett Rebeka, meg szolgáló leányai, nyargaltak a tevéken és elmentek a férfi után; és vette a szolga Rebekát és elment.

Képtalálat a következőre: „rebecca und elieser am brunnen”

62. Izsák pedig jött, érkezvén Lácháj-Rói kútjától; ő pedig a déli országban lakott. 63. És kiment Izsák sétálni a mezőre estefelé, fölvetette szemeit és látta, hogy íme tevék jönnek. 64. Rebeka fölvetette szemeit és meglátta Izsákot és lecsúszott a tevéről. 65. És mondta a szolgának: Ki az a férfi, aki a mezőn elénk jön? És a szolga mondta: Ő az én uram. Erre vette a fátyolt és befödte magát. 66. És elbeszélte a szolga Izsáknak mindazon dolgokat, amiket végzett. 67. Izsák bevitte őt (Rebekát) Sárának, az ő anyjának sátrába, elvette Rebekát és felesége lett neki és szerette őt; így megvigasztalódott Izsák az anyja után.

25. fejezet

Ábrahám halála

1 És Ábrahám ismét vett magának feleséget és a neve volt Ketúro. 2. És ez szülte neki Zimront, Joksont, Medont és Midjont, Jisbokot és Súáchot. 3. Jokson pedig nemzette Sevót és Dedont; Dedon fiai pedig voltak: Ássúrim, Letúsim és Leummim. 4. Midjon fiai pedig: Éfó, Éfer, Chánóch, Ávido és Eldoo; mindezek Ketúro fiai. 5. És odaadta Ábrahám mindenét, amije volt, Izsáknak. 6. Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi voltak, adott Ábrahám ajándékokat és elküldte őket Izsák, az ő fia mellől még az ő életében, kelet felé, a keleti országba. 7. És ezek Ábrahám életéveinek napjai, amelyeket élt: százhetvenöt év. 8. Kimúlt és meghalt Ábrahám szép vénségben, öregen és éleltelten és eltakaríttatott népéhez. 9. És eltemtték őt Izsák és Ismáel, az ő fiai a Máchpéla barlangjába, Efrón, Cóchár fiának, a chittinek mezejébe, amely Mámré előtt van; 10. abba a mezőbe, melyet megvett Ábrahám Chész fiaitól; oda temettetett Ábrahám és Sára, az ő felesége.11. És volt Ábrahám halála után, Isten megáldotta Izsákot, az ő fiát; Izsák pedig lakott Lácháj-Rói kútja mellett.

Ismáél utódai

 

12. Ezek pedig nemzetségei Ismáelnek, Ábrahám fiának, akit szült Hágár, az egyiptomi nő, Sára szolgálója, Ábrahámnak. 13. És ezek a nevei Ismáel fiainak, neveikkel nemzetségeik szerint: Ismáel elsőszülötte: Nevojósz, Kédor, Ádbeél és Mivszom; 14. Mismo, Dúmo és Másszo; 15.Chádár, Témo, Jetúr, Nófis és Kédmo. 16. Ezek Ismáel fiai és ezek a neveik, az ő tanyáikon és váraikban, tizenkét fejedelem, nemzetségeik szerint. 17. És ezek Ismáelnek életévei: százharminchét év; ő kimúlt és meghalt és eltakaríttatott népéhez. 18. És laktak Chávilotól Súrig, mely Egyiptom előtt van, egész Ássúrig; összes testvérei előtt telepedett meg.

 ……………………………………………………………………

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

5. HÁJÉ SZÁRÁ

 

Heti szakaszunk az első ősanya, Sára halálával és temetésével kezdődik. Ábrahám ekkor még csupán jövevénynek számított az Ígéret földjén, így annyi birtokrésszel sem rendelkezett, hogy feleségének sírhelyet biztosítson. Ezért aztán alkuba kellett bocsátkoznia az egyik őshonos nép, a történelemből jól ismert hettiták képviselőivel. Végül jelentős összegért (40 0 ezüst sekelért) vásárolja meg a mai Hebron területén a hettita Efron birtokát, a rajta fekvő Makhpéla sírbarlanggal, ahol Sára (majd később a többi zsidó pátriárka) végső nyughelyet talált. (A Makhpéla-barlang ma is Hebronban látható, fölötte jelenleg mecset áll, mert Ábrahámot az arabok is ősüknek tartják.)

Ábrahám ezután legfőbb feladatának tartja, hogy fiának, törvényes örökösének, Izsáknak megfelelő feleséget találjon. Ezért megbízza meghitt szolgáját, Eliezert, hogy induljon el rokonaihoz, Harránba (a mai Szíria és Irak határvidékén található, még régészetileg fel nem tárt ősi városba), hogy asszonyt hozzon a házhoz. A szolga gazdagon megrakott tevékkel érkezik oda, s a forrás mellett pihenőt tart. Itt gondolkodóba esik: nem bízik igazán küldetése sikerében, ezért mintegy próbára téve Ábrahám Istenét, arra kéri az Örökkévalót, legyen segítségére a lány kiválasztásában „Így szólt (magában a szolga): Örökkévaló, Ábrahám uram Istene, küldd elém (a lányt) még ma, gyakorolj szeretetet Ábrahám urammal! Íme, itt állok a víz forrásánál, a városlakók leányai idejönnek vizet meríteni. A lány, akinek azt mondom, kérlek, nyújtsd ide korsódat, hogy igyam, azt fogja mondani, igyál, még a tevéidet is megitatom. Őt szántad (Istenem) szolgádnak, Izsáknak, s ezáltal megtudom, hogy szeretetet gyakorolsz az én urammal” (Mózes I. könyve, 24. fejezet 12-14. vers).

Kissé furcsák Eliezer szavai és az a feltétel, amelyet a szolga Istennel szemben támaszt, s amellyel a maga hitét is próbára teszi. S egyáltalán, szinte érthetetlennek tűnik, miért véli olyan fontosnak a tevék megitatását? Voltaképpen mit is vár el attól a lánytól, akit ura jövendőbelijének szeretne látni?

A bibliai történet folytatódik: Rebeka, vállán a korsóval megjelenik, leereszkedik a forráshoz, és vizet merít. A szolga megszólítja a lányt: „Engedj egy kicsit hörpintenem a korsódból” (uo., 17. vers). Miután az idős ember ivott, a lány ismét megszólal: „A tevéidet is megitatom, amíg eleget nem isznak. Sietve kiürítette korsaját az itatóba, majd újra a kúthoz futott, hogy (vizet) merítsen, és az összes tevének (vizet) öntött. A férfi pedig csodálkozva (nézett) rá, hallgatott, hogy az Örökkévaló szerencséssé tette az útját” (uo., 19-21. vers). A jelenet csúcspontja az a pillanat, amikor Eliezer megtudja, hogy a lány valójában épp Ábrahám rokonságához tartozik.

Képtalálat a következőre: „rebecca und elieser am brunnen”

Még mindig nem értjük, miért volt olyan fontos a szolga számára, miért tekintette egyfajta isteni jelnek a tevék megitatását? Holott ez a feltétel minden bizonnyal nagy jelentőséggel bírt számára, hiszen később, amikor Eliezer Rebeka családjánál vendégeskedik, még egyszer elmeséli a tevék históriáját. „Eljöttem ma a forráshoz, és azt mondtam (magamban): Örökkévaló, Ábrahám uram Istene, sikeressé tehetnéd utamat, amelyen járok. Íme, itt állok a forrásnál, s a lányt, aki vizet meríteni jön, megszólítom, adj egy kis vizet innom a korsódból, mondja azt, igyál, és a tevéidnek is merítek, legyen ez a lány az, akit az Örökkévaló szánt uram fiának. Szavaimat be sem fejeztem, mikor megjött Rebeka, vállán korsóval, lement a forráshoz, merített, én pedig mondtam: adj innom, kérlek. Ő gyorsan leeresztette korsaját, és azt mondta: igyál, a tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimnek is adott inni” (uo., 42-46. vers).

Látjuk tehát, hogy Eliezer a tevéi megitatását nagy jelentőségűnek érzi, ezt azonban csak akkor érthetjük meg, ha megkíséreljük magunkat belehelyezni abba a miliőbe, amelyben ― a sivatagos közel-keleti térségben ― a víznek különösen fontos szerepe volt. A nomád pásztorok és a vándorkereskedők karavánjaikkal járták a vidéket, s útjukat úgy tervezték meg, hogy időről időre egy-egy forrásnál, kútnál, oázisnál megállhassanak és tevéiket megitathassák.

Amikor Eliezer vizet kér az ismeretlen leánytól, ezzel azt jelzi, hogy kimerültsége, betegsége vagy idős kora miatt önmaga képtelen leereszkedni vízért a forráshoz. Márpedig, ha az idős ember magát sem tudja az éltető vízzel ellátni, hogyan fogja megitatni a tevéit, és akkor hogyan tudna egyáltalán tovább haladni az úton, ha nincs, aki a tevéit ellássa? Ha ugyanis a leány nemcsak jószívű és segítőkész (inni ad az idős embernek), hanem okos és előrelátó is, akkor szükségesnek érzi azt is, hogy az öregember tevéinek megitatásában is segítségére legyen.

A tevék története tehát a megfelelő asszony kiválasztásának feltétele volt, s éppen ezért bírt oly nagy jelentőséggel, hogy a Biblia kétszer is elmeséli a jelenetet. Mindebből persze azt a kétségtelen következtetést vonhatjuk le, hogy a szolga (Eliezer) kérése az ismeretlen lányhoz végső soron arról szólt, hogy olyan feleséget szeretett volna ura mellé választani, aki gondoskodó és előrelátó, aki nemcsak a jelenre, de a jövőre is gondol!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz oktober 23-an:  Vájérá (1Mózes 18–22.)
Next post heti szakasz november 6-an: Toldot (1Mózes 25:19–28:9.)