heti szakasz januar 8-an: Bó (2Mózes 10:1–13:16.)

Engedd el népemet: az egyiptomi kivonulás messiási jövője

 

Sáláh ámi – engedd el népemet – üzeni a Fáraónak, a világ leghatalmasabb emberének Mózesen keresztül az Örökkévaló az aktuális hetiszakaszban. Az ég és a föld alkotója ezen a ponton lép bele a világtörténelembe, hogy a végső, messiási remény történetévé változtassa.

Irving Greenberg, a nyolcvannyolc éves nagy amerikai ortodox rabbi és gondolkodó, a nyitott ortodoxia doyenje szerint a zsidóság az Exodus, az egyiptomi kivonulás vallása, ez a mostani hetiszakaszban megjelenő pillanat az alapító eseménye. A judaizmus alapító tapasztalata az elnyomó földi hatalmasságokkal szembeforduló isteni ígéret, hogy végül mindenki szabad lesz majd, senki nem uralkodhat másokon, nem nyomhat el, nem bánthat, nem zsákmányolhat ki senki senkit. Hogy a világ megígért jövője nem a fáraók, hanem az Örökkévaló kezében van, aki szabadnak, felelősnek, vagyis saját képmására teremtette az embert. A zsidók feladata az, hogy életben tartsák és hirdessék ezt a mindenkinek szóló ígéretet, hogy dolgozzanak érte az Örökkévaló földi szövetségeseiként. A kivonulás nem múlt, hanem remélt és megígért jövő, ezért van az Greenberg rabbi szerint, hogy mindhárom tórai zarándokünnep végső soron a kivonulás eseményének az ünnepe és mindannak, ami ebből következik. A szabadulásé a Peszáh, sivatagi vándorlásé a Szukkot és a kivonulást követő Tóraadásé a Sávuot. Szabadság nélkül nincs hazatérés, otthonkeresés és saját, önmaguk által választott törvényeik is csak szabad közösségeknek lehetne. A kivonulás a kezdetektől fogva a zsidó hit középpontja, az Exodus, mint a szabadság első híradása a zsidó nép örökké aktuális, minden Széder estén újraélt múltja és a jövője is, mint a végső szabadság, a megváltás mintája és hírnöke: minden szombat ennek a messiási jövőnek a megelőlegezése, az újév és a Jom Kippur olyan újjászületés, amely méltóbbá tesz minket az ígéretre és erőt ad, hogy tényleg elhiggyük, mindennek ellenére, hogy a rémes történelem, a sokszor rémes világ igenis a megváltás felé halad, mindennek ellenére; hogy valóban lesz még egyszer ünnep a világon. A zsidó világtapasztalat minden megnyilvánulásában a kivonulást idézi és a megváltás szövetségére hív el bennünket: ez a szólítás keres minket és ér el időről-időre Hozzánk, mert, ahogy Avraham Joshua Heschel mondja, nem csak az ember keresi Istent, de Ő is fáradhatatlanul keres minket. A vele kötött szövetség teremt közös ügyet számunkra, ez tesz közösséggé minket és ez köt össze azokkal a nemzedékekkel, akik előttünk járnak és akik utánunk jönnek. Fejezetek vagyunk a megváltás hosszú történetében.

Sáláh ámi, engedd el népemet, ezekkel a szavakkal hívja ki a fáraót és esküszik végső hűséget a rabszolgák népének és a rabszolgák Istenének, az Eljövendő Istenének „Egyiptom hercege”. Az idő zsidó tagolása, az ünnepek rendje és előírásai arra törekszenek mind, hogy életben és az emlékezetünkben tartsák ezt a tapasztalatot: a szombat mint időbeli Szentély, ahogy Abraham Joshua Heschel rabbi mondta, a kóserség, ami megőrzi Izráel népét és így Izráel-küldetését. A kivonulás tapasztalata nyitja ki a zsidó tapasztalatot a történelemre, mint a megváltáshoz vezető útra: a zsidó vallás azt, amit a zsidók a történelem folyamán átéltek, ünneppé, értelemmé, jelentéssé formálja: az üldözést, a bántást, a veszélyt, a kisebbségi kiszolgáltatottságot a Purim, az élete célját ismerő ember önfeláldozó hősiességét a Hanuka mutatja meg, a jóvátehetetlen veszteséget és a feltámadás reményét, Áv hó 9, a Szentélyek pusztulásának emléknapja, a Holokauszt emléknapja és Izrael országa feltámadásának napja, a Függetlenség Napja idézi.

Minden közösség addig él, ameddig értelmet, jelentést képes találni létezésének: Izrael népét a múlt önmagában nem érdekli. Az a pillanat érdekli, amikor az emlék a jelenlegi és jövőbeli változás hajtóerejévé válik. Nem véletlen, hogy a széder este főszereplői a gyerekek: a cél az, hogy ők is csatlakozzanak a Megváltás Szövetségéhez, mert ha úgy hagyjuk itt a világot, ahogyan rátaláltunk, nem voltunk elég jó zsidók. A peszáh Áviv havában, vagyis a tavasz hónapjában jön el a Tóra szerint: a természet feltámadása és a megváltás közötti harmónia jegyében.

Szép, mondhatnátok joggal, de mégis hogyan járul hozzá a világ radikális megváltoztatásához, a Messiási ígéret eljöveteléhez az, hogy együtt eszegetünk széderkor, hogy imádkozunk és fecsegünk itt, a zsinagógában? Greenberg rabbi szerint azért olyan fontos a család, a közösség a zsidók számára, mert valójában minden „változást emberi léptékű emberi tevékenységek idéznek elő. Nem az emberi érzések túlnövése, nem emberi áldozatokból épített hekatombák, hanem közösség létrehozása és kiterjesztése”, a szabadság tapasztalatának megosztása. És mivel ezek a kivonulás, az újjászületés, a szabadság közösségei, nem lehet helye közöttünk semmiféle alá-fölérendeltségnek. Nem véletlen, hogy a Greenberg rabbi inspirációjára létrejött nyitott ortodoxia ortodox mozgalom létére női vallási vezetőket, tulajdonképpen rabbikat képez, náluk végzett a magyar Vető Ágnes is tavaly, akire méltán lehetünk büszkék. Az sem véletlen, hogy a nyitott ortodox rabbiképző egyik végzőse, Avram Mlotek rabbi volt pár éve az első, aki felvetette a „vegyesházasság” kérdését, a nem zsidó fél befogadását, integrálását a közösségbe. A magyar zsidó közösség döntő többségében soha többé nem lesz zárt közösség és az emberek szeretetből fognak házasodni. A magyar zsidóság nem éli túl a következő nemzedéket zárt etnikai közösségként, és ha nem integráljuk a nem zsidó házastársakat, szerelemeket, a jogilag nem zsidó leszármazókat, akkor nem fog túlélni egyáltalán, és nem is érdemes talán a túlélésre. A megváltást családon belül kell elhoznunk legelőször, családon és közösségen belül.

Mondok egy példát. Egy annyira családközpontú vallás, mint a miénk, joggal látja ijesztőnek azt, mennyire kevés időt töltenek együtt számos család tagjai. Mennyire sok időt töltünk munkával, a rendkívül bonyolulttá vált életfeladatok menedzselésével, krónikus időhiányban. A zsinagóga nem utolsósorban arra kell törekedjen, hogy mindezt mérsékelje, hogy a szombat szellemében lelassítsa az időt, és engedjen bennünket egymásra találni. Az elkülönített ülésrend ezt akadályozza, akadályozza, hogy a családtagok legalább itt együtt lehessenek, noha, ahogy a neológia testvérmozgalma, a konzervatív zsidóság vezető vallási döntéshozója, David Golinkin rabbi kimutatta, az elkülönülés valójában nem tórai előírás, szokás pusztán, viszonylag kései szokás lehet, jó eséllyel nem antik eredetű. Az életet, a családi békét, összetartozást akadályozó múltat pedig, láttuk, a judaizmus szelleme nem tartja megőrzésre méltónak. Talán itt az ideje, hogy egymásra találjunk, legalább a zsinagógában. Mert akár ki is vonulhatunk, egyenlőbb, mélyebb, erősebb közösségeket teremtve, halott szokásaink Egyiptomából az új élet, a valódibb megváltás felé. A héber szó, amellyel Egyiptomot megnevezzük, az, hogy Micrájim. A hagyomány szereti kapcsolatba hozni ezt a nevet a cár melléknévvel, amely azt jelenti, szűk, keskeny. Ebből a fojtogató szűkösségből vonulhatunk ki a következő években, ha szeretnénk, egy elmélyültebb, spirituálisabb vallásosság tejjel-mézzel folyó országába.

A Tóra leírja, hogy az előző napi áldozat hamuját hogyan kell kivinnie, kitakarítania a kohénnek. Mert a már kihűlt áldozat maradékainak eltávolítása nélkülözhetetlen az Örökkévaló valódi, személyes megtapasztalásához. A hit tűz, a Tóra tűz, és nekünk nem a hamut kell őriznünk, hanem a lángot.

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/bo

Bó (2Mózes 10:1–13:16.)

The Exodus of the Israelites from Egypt (1830 painting by David Roberts)

10. fejezet

A nyolcadik csapás: Sáskák

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, mert én konokká tettem az ő szívét és a szolgái szívét, hogy megtegyem ezeket a jeleimet közepette; 2. és hogy elbeszéljed fiadnak és fiad fiának füle hallatára, amit műveltem Egyiptommal és jeleimet, melyeket tettem közöttük hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló. 3. És bement Mózes meg Áron Fáraóhoz és mondták neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, meddig vonakodsz megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem; 4. mert ha vonakodsz elbocsátani népemet, íme, én hozok holnap sáskát a te határodba; 5. és ellepi a föld színét, hogy nem lehet látni a földet; és felemészti a megmentett maradékot, mely megmaradt nektek a jégeső után és felemészt minden fát, mely nő nektek a mezőn. 6. És megtelnek házaid, minden szolgáid házai és egész Egyiptom házai, amit még nem láttak sem atyáid, sem atyáid atyái, amely naptól hogy léteznek a földön e napig. Megfordult és kiment Fáraótól.

7. És mondták Fáraó szolgái neki: Meddig legyen ez nekünk tőr gyanánt? Bocsásd el a férfiakat, hogy szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket. Még nem tudod-e, hogy elveszett Egyiptom? 8. És visszavitték Mózest meg Áront Fáraóhoz és mondta nekik: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket! Kik azok, akik menjenek? 9. És Mózes mondta: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepe lesz nekünk. 10. És mondta nekik: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, amint én elbocsátlak benneteket és gyermekeiteket! Lássátok, hogy rossz van szándékotokban. 11. Nem úgy! Menjetek csak a férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, hisz ezt kéritek ti. És elűzték őket Fáraó színe elől.

     The Plague of Locusts (watercolor circa 1896–1902 by James Tissot)

12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom országa felé a sáskáért, hogy felszálljon Egyiptom országára és feleméssze a föld minden füvét, amit meghagyott a jégeső. 13. Mózes kinyújtotta botját Egyiptom országa felé, az Örökkévaló pedig támasztott keleti szelet az országban azon egész nap és egész éjjel; reggel lett és a keleti szél elhozta a sáskát. 14. És felszállt a sáska Egyiptom egész országára és leereszkedett Egyiptom egész határában, nagyon súlyosan; előtte nem volt sáska hozzá hasonló és utána sem lesz olyan. 15. És ellepte az egész ország színét, hogy sötét lett az ország és felemésztette a föld minden füvét és a fa minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső; és nem maradt meg semmi zöld a fán és a mező füvén Egyiptom egész országában. 16. És Fáraó sietett hivatni Mózest meg Áront és mondta: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ellenetek; 17. most pedig bocsásd meg vétkemet csak ez ízben és fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el tőlem még csak ezt a halált. 18. És ő kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz. 19. Az Örökkévaló fordított igen erős nyugati szelet és ez elvitte a sáskát és elsüllyesztette a nádastengerbe; nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész határában. 20. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem bocsátotta el Izrael fiait.

A kilencedik csapás: Sötétség

21. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé; hogy legyen sötétség Egyiptom országa fölött hogy tapinthassák a sötétséget. 22. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napig. 23. Nem látta egyik a másikát és nem kelt fel senki a helyéből három napig; Izrael minden fiainál pedig világosság volt az ő lakóhelyeiken. 24. És Fáraó hivatta Mózest és mondta: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, csak juhaitok és marháitok maradjanak; gyermekeitek is menjenek veletek. 25. De Mózes mondta: Sőt te adsz majd kezünkbe vágóáldozatokat és égőáldozatokat, hogy elkészítsük az Örökkévalónak, ami Istenünknek. 26. És barmunk is velünk megy, nem marad vissza egy pata sem, mert abból fogunk venni, hogy szolgáljuk az Örökkévalót, ami Istenünket; de mi nem tudjuk, hogyan szolgáljuk majd az Örökkévalót, amíg oda nem érkezünk. 27. De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és ez nem akarta őket elbocsátani.

28. És mondta neki Fáraó: Menj el tőlem! Őrizkedjél, ne lásd többé színemet, mert amely napon látod a színemet, meghalsz. 29. És mondta Mózes: Helyesen szóltál, nem látom többé színedet.

11. fejezet

Bejelenti az utolsó csapást

1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Még egy csapást hozok Fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát majd benneteket innen; midőn elbocsát, végkép el fog űzni benneteket. 2. Szólj csak a nép füle hallatára, hogy kérjenek, férfi az ő társától és nő az ő társnőjétől ezüst edényeket és arany edényeket. 3. És az Örökkévaló adott kegyet a népnek az egyiptomiak szemeiben; a férfiú Mózes is igen nagy volt Egyiptom országában, Fáraó szolgái szemeiben és a nép szemeiben.

Lamentations over the Death of the Firstborn of Egypt (1877 painting by Charles Sprague Pearce)

4. És mondta Mózes: Így szól az Örökkévaló, éjfél táján kimegyek én Egyiptomba, 5. és meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől, aki ül trónján, a szolgáló elsőszülöttéig, aki a kézimalom mögött van és minden elsőszülötte a baromnak. 6. És lesz nagy jajkiáltás Egyiptom egész országában melyhez hasonló nem volt még és amelyhez hasonló nem lesz többé. 7. Izrael minden fiaira pedig a kutya sem ölti ki nyelvét, sem emberre, sem baromra, hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Izrael között. 8. Akkor lejönnek mindezek a te szolgáid hozzám és leborulnak előttem, mondván: Menj ki, te és az egész nép, mely téged követ és azután ki fogok menni. És kiment Fáraótól felgerjedt haraggal.

9. Az Örökkévaló pedig mondta Mózesnek: Nem hallgat rátok Fáraó, hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom országában. 10. Mózes és Áron pedig végezték mindezeket a csodákat Fáraó előtt és az Örökkévaló erőssé tette a Fáraó szívét, hogy nem bocsátotta el Izrael fiait az ő országából.

12. fejezet

A peszách áldozata

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: 2. Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között. 3. Szóljatok Izrael egész községéhez, mondván: E hónap tizedikén vegyen magának kiki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára. 4. Ha pedig kevés a háznép, hogy elég legyen egy bárányhoz, akkor vegyen ő és az ő szomszédja, ki közel van házához, a lelkek száma szerint; mindenkit az ő evése szerint számítsatok a bárányhoz. 5. Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra, a juhok közül és a kecskék közül vegyétek. 6. És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig; e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész, gyülekezete, estefelé. 7. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. 8. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt. 9. Ne egyetek belőle nyersen, sem megfőzve vízben, hanem tűzön sütve, fejét lábszáraival és belsejével együtt. 10. És ne hagyjátok meg belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. 11. Így egyétek azt: Csípőitek övezve; saruitok lábaitokon, bototok kezetekben; és egyétek azt sietve, peszách az az Örökkévalónak. 12. És átvonulok Egyiptom országán ez éjjel, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában embertől baromig; és Egyiptom minden istenein ítéletet végzek, én az Örökkévaló. 13. Azért legyen a vér nektek jelül a házakon amelyekben ti vagytok, és midőn látom a vért, elkerüllek benneteket; hogy ne legyen rajtatok pusztító csapás, midőn megverem Egyiptom országát.

Előírások a peszach-ünnepre

14. És legyen ez a nap nektek emlékül és ünnepeljétek azt ünnep gyanánt az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át, örök törvényül ünnepeljétek azt. 15. Hét napig kovásztalant egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból, mert bárki kovászost eszik, írtassék ki az a lélek Izraelből, az első naptól a hetedik napig. 16. Az első napon pedig szentség hirdetése legyen és a hetedik napon szentség hirdetése legyen nálatok, semmi munka se végeztessék azokon, csak ami eledelre való bármely személynek, az egyedül készíttessék el nálatok. 17. És őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából; azért őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át, örök törvényül. 18. Az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, este egyetek kovásztalant, a huszonegyedik napjáig e hónapnak, este. 19. Hét napig kovász ne találtassék házaitokban mert mindenki, aki eszik kovászost, irtassék ki az a lélek Izrael községéből, akár idegen, akár az ország szülötte. 20. Semmi kovászost se egyetek, minden lakóhelyeiteken kovásztalant egyetek.

21. És szólította Mózes Izrael minden véneit és mondta nekik: Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a peszácháldozatot. 22. És vegyetek egy csomó izsópot, mártsátok be a vérbe, mely a medencében van és kenjetek a felső küszöbre és a két ajtófélre a vérből, mely a medencében van, ti pedig ne menjetek ki, senki az ő háza bejáratán egész reggelig. 23. Az Örökkévaló pedig átvonul, hogy sújtsa Egyiptomot és látja a vért a felső küszöbön és a két ajtófélen, akkor elkerüli az Örökkévaló a bejáratot és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy sújtson. 24. És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül magadnak és gyermekeidnek mindörökre. 25. És lesz, ha bementek az országba, melyet az Örökkévaló nektek ad, amint szólt, akkor őrizzétek meg ezt a szolgálatot. 26. És lesz, ha mondják nektek gyermekeitek: Mi ez a szolgálat nektek? 27. Akkor mondjátok: Peszácháldozat az az Örökkévalónak, mivelhogy elkerülte Izrael fiai házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, ami házainkat pedig megmentette; és a nép meghajolt és leborult. 28. Elmentek és cselekedtek Izrael fiai, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek meg Áronnak, úgy cselekedtek.

Az utolsó csapás és Izrael kivonulása

29. És történt éjfélkor, hogy megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, Fáraó elsőszülöttétől kezdve, aki trónján ül, a fogoly elsőszülöttéig, aki a fogházban van, és a baromnak minden első fajzatát. 30. És felkelt Fáraó éjjel, ő és minden szolgája, meg egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem volt halott. 31. És hivatta Mózest meg Áront éjjel és mondta: Kerekedjetek fel, menjetek el népem közül, ti is, Izrael fiai is; menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint szóltatok. 32. Juhaitokat is, marháitokat is vegyétek, amint szóltatok és menjetek; de áldjatok meg engem is. 33. Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy mihamarabb elküldjék őket az országból, mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk. 34. És a nép vitte tésztáját, mielőtt megkelt volna, teknőiket bekötve ruháikba, vállukon. 35. Izrael fiai pedig cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat. 36. Az Örökkévaló pedig kegyet adott a népnek az egyiptomiak szemeiben és adtak nekik kérésükre; így kiürítették Egyiptomot.

A kivonulás

37. És vonultak Izrael fiai Rámszészből Szukkószba, mintegy hatszázezer gyalogos, a férfiak a gyermekeken kívül. 38. De sok zagyva nép is ment fel velük, meg juh és marha, igen sok nyáj. 39. És megsütötték a tésztát, melyet kivittek Egyiptomból, kovásztalan lepényeknek, mert nem kelt meg; mert elűzettek Egyiptomból és nem késlekedhettek, meg eleséget sem készítettek maguknak. 40. Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, négyszázharminc év. 41. És volt négyszázharminc év multán, volt pedig ugyanazon a napon, mentek ki az Örökkévaló minden seregei Egyiptom országából. 42. A megőrzés éjjele az az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, az az éjjel az Örökkévalóé, megőrzés Izrael minden fiainál nemzedékeiken át.

További utasítások a peszach ünnepre

  1. És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Ez a peszách törvénye, semmiféle idegen se egyék belőle. 44. És bárkinek szolgája, a pénzen vett, ha körülmetélte őt, akkor ehetik belőle. 45. Lakos és béres ne egyék belőle. 46. Egy házban költessék el, ne vigyél ki a házból a húsból az utcára, és csontot ne törjetek össze benne. 47. Izrael egész községe készítse el azt. 48. És ha tartózkodik nálad idegen és készíteni akar peszácháldozatot az Örökkévalónak, körülmetéltessék nála minden férfiszemély és akkor közeledhetik, hogy elkészítse azt és lesz mint az ország szülötte; de semmiféle körülmetéletlen se egyék belőle. 49. Egy tan legyen a bennszülött és az idegen számára, aki tartózkodik közöttetek. 50. És úgy cselekedtek Izrael minden fiai, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek meg Áronnak; úgy cselekedtek.
  2. És volt ugyanazon a napon, vezette ki az Örökkévaló Izrael fiait Egyiptom országából seregeik szerint.

 

13. fejezet

Az elsőszülöttek felszentelése

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez; mondván: 2. Nekem szentelj minden elsőszülöttet, megnyitóját minden anyaméhnek Izrael fiainál, embernél és állatnál; enyém az. 3. És mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból; a szolgák házából, mert erős kézzel vezetett ki az Örökkévaló benneteket onnan; azért ne egyetek kovászost 4. Ma mentek ki, a kalászérés hónapjában. 5. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló a Kanaáni, a Chitti, az Emóri, a Chivvi és a Jevúszi országába, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, a tejjel-mézzel folyó országot, akkor végezd ezt a szolgálatot ebben a hónapban. 6. Hét napon át kovásztalant egyél és a hetedik napon ünnep legyen az Örökkévalónak. 7. Kovásztalant egyenek hét napon át; és ne láttassék nálad kovászos és ne láttassék nálad kovász egész határodban. 8. És add tudtára fiadnak azon a napon, mondván: Annak okáért van, amit tett az Örökkévaló velem, midőn kijöttem Egyiptomból. 9. És legyen neked jelül, kezeden és emlékül szemeid között, hogy legyen az Örökkévaló tana a te szádban, mert erős kézzel vezetett ki téged az Örökkévaló Egypitomból. 10. És tartsd meg ezt a törvényt annak idejében évről-évre.

11. És lesz, ha elvisz téged az Örökkévaló a Kanaáni országába, amint megesküdött neked és őseidnek, és neked adja azt, 12. akkor különítsd el az anyaméh minden megnyitóját az Örökkévalónak és a barom minden első fajzását, ami lesz neked, a hímeket az Örökkévalónak. 13. A szamár minden első fajzását pedig váltsd meg egy báránnyal, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd nyakát; de az ember minden elsőszülöttét fiaid közül váltsd meg. 14. És lesz, ha kérdez téged fiad holnap, mondván: Mi ez? Úgy mondd neki: Erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgák házából. 15. És volt, midőn makacskodott Fáraó, hogy bennünket el ne bocsásson, akkor megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet Egyiptom országában, ember elsőszülöttétől a barom elsőszülöttéig, azért áldozom én az Örökkévalónak az anyaméh minden megnyitóját, a hímeket; fiaim minden elsőszülöttét pedig megváltom. 16. Azért legyen jelül kezeden és homlokkötőül szemeid között, mert erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból.

 

Dr.Bernstein Béla

 

 

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:

 

 

Az egyiptomi szolgaságbólé való szabadulásról szól soros heti szakaszunk. „bocsásd el népemet!” — így hangzik a kérés, amelynek azonban a fáraó, érthető módon nem tesz eleget, ezért tíz csapás sújtja országát. Az utolsó csapás kivételével mindannyiszor azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten előre tudja, a fáraó nem fogja elbocsátani Izrael népét, sőt maga az Örökkévaló „keményíti meg” a király szívét. Úgy tetszik a történetből, mintha az isteni terv része volna az, hogy Egyiptom királya sorra elutasítsa Isten parancsát, Mózes és népe kéréseit, ezzel mintegy kikényszerítve a jogos büntetést. „Jól tudom, hogy nem fogja megengedni Egyiptom királya, hogy elmenjetek, hacsak nem erős kar hatalma által. S Én kinyújtom karomat, és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatettemmel, amelyeket végrehajtok majd benne, azután elbocsát majd benneteket” (Mózes II. könyve, 3. fejezet 19-20. vers).

A nyolcadik csapás előtt, heti szakaszunk elején maga a szent szöveg adja meg ennek a különös eljárásnak a magyarázatát. „Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj el a fáraóhoz, noha én megkeményítettem az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy megvalósítsam ezeket a csodajeleimet közöttük. S azért, hogy elmeséld fiaidnak és fiaid fiainak fülébe mindazt, amit cselekedtem Egyiptomban, és csodajeleimet, amelyeket köztük megvalósítottam, s azért is, hogy megtudjátok, Én vagyok az Örökkévaló” (ugyanott, 10. fejezet 1-2. vers). A tíz csapással Isten célja tehát háromirányú volt:

  1. hogy beteljesüljenek ezek a csapások az elnyomókon (a fáraó és tiszttartói felett), valamint a rabszolgatartó országon, a „szolgaság házán”.
  2. Az isteni tervbe a történelmi tanulság is szervesen beletartozik: az egyiptomi csodás szabadulás példaként szolgál majd az elkövetkező nemzedékek, sőt minden nép számára.
  3. S végül, de nem utolsósorban, a nem mindennapi történelmi esemény az egyetlen Isten létezésének, az emberi sorsot és a népek történelmét irányító szerepét bizonyítja.

Noha most már értjük Isten szándékát, továbbra is kérdéses lehet számunkra, hogyan teheti meg a Mindenható, hogy emberi lények pusztulását okozó döntést kényszerítsen ki az elnyomó fáraóból? Hiszen a vallásos zsidónak, széder este, a tíz csapás felsorolásakor egy-egy cseppet ki kell öntenie poharából: ne legyen tele a serlegünk, emberi szenvedések hallatán, még ha azok ellenségeink is voltak. A Talmud elbeszélése szerint az egyiptomi sereg megsemmisülésekor az angyalok örömódát akartak zengeni, ám Isten ezért megszidta őket: „Kezem alkotásai a tengerbe vesztek, ti pedig dalt merészeltek énekelni?…

Kérdésünkre maga a Biblia ad választ: a fáraó szívének „megkeményítése” fordulat mindössze kilencszer fordul elő benne. Egyedül a tizedik csapásnál, az elsőszülöttek halála előtt nem szerepel a héber Szentírásban ez a kifejezés. Ennek oka magától értetődik: a többi csapás súlyos veszteséget jelentett az országnak és a rabszolgatartó társadalomnak, ám emberéletet nem követelt. A legsúlyosabb, a tizedik csapás esetében azonban Egyiptom királya maga döntött…

A tíz csapásra és különösen a kilencedikre (az egyiptomi sötétségre) a tudósok megkíséreltek természettudományos magyarázatot találni. A legtöbben egy teljes napfogyatkozással értelmezték azt, csakhogy ez a jelenség legfeljebb néhány percig tart, míg a Bibliában ezt olvassuk: „Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén, három napon át” (ugyanott, 10. fejezet 22. vers).

Az előbbinél valamivel tarthatóbb álláspont, amely a Szantorin vulkán kitörésével hozza összefüggésbe a bibliai eseménysort. Tudvalevőleg, az ókori görög Théra szigetén, időszámításunk előtt 1450 körül zajlott le az emberiség történetének legnagyobb vulkánkitörése. A vulkáni felhő mintegy száz kilométer magas volt, Egyiptomból is látni lehetett. Az állandó északnyugati szél hónapokon át sodorta magával a hamut, s Kréta szigetén az úgynevezett lineáris-A kultúrát teljesen elpusztította: 40 cm vulkáni hamut találtak ott a régészek, ahol egyáltalán nincs tűzhányó. A hamu Egyiptomba is elérkezhetett, ha pedig ez a vízbe hullik, vérvörössé és ihatatlanná teszi azt, ami azután más bajokat is előidézhet (például a békáknak a szárazföldre özönlését). Sőt, egy erősebb szélvihar többnapos sötétséget is okozhatott…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Previous post heti szakasz januar 1-en: Váérá (2Mózes 6:2–9:35.)
Next post heti szakasz januar 15-en: Besálách (2Mózes 13:17–17:16.)