Heti szakasz februar 26-en: Vájákhél (2Mózes 35:1–38:20.)
RABBINK KOMMENTÁRJA
A pusztai Szentély felépülésének munkálatairól szól ez a hetiszakasz, Rási szerint mindez Jom Kipur, az Engesztelés Napja után kezdődött. Akkor, amikor kinek-kinek ma is el kell kezdenie megépítenie a sátrat, amelyben majd a Szukkotot tölti a családjával. Amíg a nagy Szentély nem áll, amíg el nem jön a Messiás, ki kell építenünk egymás számára a befogadás és nyitottság kis, közös tereit, átmeneti otthonokat egy idegen és veszélyes világban.
A rabbinikus hagyomány szerint akkor, amikor Mózes, az aranyborjú bűne után, újra visszatért a zsidókhoz az új kőtáblákkal, Jom Kipur ünnepe volt. Az újrakezdés esélyének ideje, a megbocsátásé. Ezután kezdték el építeni, ahogy a mostani hetiszakasz részletezi, a Frigysátrat, a pusztai Szentélyt. Olyan odaadással, hogy végül le kellett állítani őket, elég az adományokból, sok lesz. Mindez máig bizonyítja, mennyi felszabadító erő és kreativitás rejlik a jó megtérésben.
A Jom Kipur nagy spirituális felszabadulása után közvetlenül ajánlott nekiállni az öt nap múlva érkező Szukkot sátrait összerakni. A mély megrendülést rögtön átváltani hétköznapi cselekvésre. Ez egyúttal terápia is, ha nem magasra érünk, hanem mélyre zuhanunk, a kétségbeesés megrendülésére is.
A zsidó hagyomány kétezer éve vigyáz a tapasztalatra, hogy az emberi élet törékeny és veszélyeztetett. Nem hagyja, hogy becsapjuk magunkat azzal, hogy „2022-ben ez már nem fordulhat elő”, a járványokat legyőztük, a háborúkat itt, Európában magunk mögött hagytuk. A történelem mindaddig, amíg fel nem épül a Harmadik Szentély, amíg el nem jön az, akire várunk, megmarad történelemnek. És nekünk itt és így kell felelősen élnünk. Sátrakat építenünk átmeneti tartózkodásra, berendeznünk ideiglenes világokat. Segíteni, amennyit lehet, a szomszédunkból menekülőknek, megtanulni valódi, a dominancia helyett a kölcsönösségre épülő kapcsolatokat, közösségeket teremteni és szívósan, kitartóan tenni, amit tehetünk, helytállni benne.
Egy híres Örkény-novella, a címe Budapest, leírja, milyenek lesznek a halott város első hetei az atombomba becsapódása után. Amikor a világunkat átvevő egerek átrágják az utolsó hangszer húrját az Operaházban, az a pendülés lesz Budapest búcsúszava. De aztán másnap, szemben az Operával megjelenik majd egy cédula a romokon, hogy „hozott szalonnával egérirtást vállal Dr. Varsányiné”.
Ez a régió sok mindent látott, túlélt, kibírt. Nagyobb az erőnk, mint hinnénk. A kitartás végső soron legyőzhetetlen. Újra és újra megjelenik majd a cédula a romokon.
Maradjunk együtt. Vigyázzunk egymásra
Vájákhél (2Mózes 35:1–38:20.)
Roskó Gábor munkája
https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/vajakhel
35. fejezet
A szombat
1 Mózes egybegyűjtötte Izrael fiainak egész községét és mondta nekik: Ezek azok a dolgok, amelyeket parancsolt az Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat. 2. Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon legyen nálatok szentség, szombati nyugalom az Örökkévalónak; mindenki, aki azon munkát végez, ölessék meg. 3. Ne gyújtsatok tüzet mind a ti lakóhelyeiteken a szombat napján.
A szentély építéséhez való anyag
4. És szólt Mózes Izrael fiainak egész községéhez, mondván: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, mondván: 5. Vegyetek a magatok köréből ajándékot az Örökkévalónak; mindenki; akit szíve arra ösztönöz, hozza el az Örökkévaló ajándékát: aranyat, ezüstöt, rezet; 6. kék bíbort, piros bíbort és karmazsint, meg bisszust és kecskeszőrt; 7. pirosra festett kosbőröket, táchásbőröket és sittimfát; 8. olajat a világításra, illatszereket a kenetolajhoz és a fűszeres füstölőszerhez; 9. sóhám köveket és foglaló köveket az éfód és a melldísz számára.
A művészek feladatai
10. És minden bölcsszívű közöttetek jöjjön és készítse el mindazt, amit parancsolt az Örökkévaló: 11. A hajlékot, sátorát és takaróját, kapcsait és deszkáit, tolózárait, oszlopait és lábait; 12. a ládát és rúdjait, a födelet és a takaró függönyt, 13. az asztalt és rúdjait, meg minden edényeit és az (Isten) színe elé való kenyeret; 14. a világító lámpást, edényeit és mécseit és a világító olajat; 15. a füstölőszer oltárát és rúdjait, a kenetolajat és a fűszeres füstölőszert; meg a bejárat takaróját a hajlék bejáratára; 16. az égőáldozat oltárát és a rézrostélyt, mely hozzávaló, rúdjait és minden edényeit; a medencét és talapzatát; 17. az udvar függönyeit, oszlopait és lábait, meg az udvar kapujának takaróját; 18. a hajlék szögeit, az udvar szögeit és köteleiket 19. a szolgálati ruhákat, szolgálatot végezni a szentélyben; a szent ruhákat, Áron, a pap számára és fiainak ruháit, papi szolgálatra.
A nép válasza
20. És kiment Izrael fiainak egész községe Mózes színe elől. 21. És eljött mindenki, akit szíve rávitt és mindenki, akit lelke arra ösztönzött, elhozták az Örökkévaló ajándékát a gyülekezés sátorának munkájához és minden szolgálatához és a szent ruhákhoz. 22. Eljöttek pedig a férfiak a nőkkel együtt, mindazok, kiket szíve arra ösztönzött, hoztak csatot, orrkarikát, gyűrűt, karperecet, mindenféle aranyeszközt, és (eljött) mindenki, aki felajánlott arany ajándékot az Örökkévalónak. 23. És mindenki, akinél találtatott kék bíbor, piros bíbor és karmazsin, bisszus és kecskeszőr pirosra festett kosbőrök és táchásbőrök, elhozta. 24. Mindenki, aki ajándékozott ezüst- és rézajándékot, elhozta az Örökkévaló ajándékát, és mindenki, akinél találtatott sittimfa, a szolgálat bármely munkája számára, elhozta. 25. És minden bölcsszívű asszony saját kezeivel font; és elhozták a fonottat, a kék bíbort, a piros bíbort és a karmazsint, meg a bisszust. 26. És mind az asszonyok, akiket szívük arra rávett, bölcsességgel fontak kecskeszőrt. 27. A fejedelmek pedig hozták a sóhám-köveket és a foglaló köveket az éfódhoz és a melldíszhez; 28. meg az illatszert és az olajat, a világításra és a kenetolajhoz, meg a fűszeres füstölőszerhez. 29. Minden férfi és nő, akiket szívük arra ösztönzött, hogy hozzanak az egész munka számára, amit parancsolt az Örökkévaló Mózes által, hogy elkészítsék, elhozták Izrael fiai önkéntes ajándékul az Örökkévalónak.
20. Mózes pedig mondta Izrael fiainak: Lássátok, névleg szólította az Örökkévaló Becálélt, Uri fiát, Chúr fiát, Júda törzséből; 31. és betöltötte őt isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és ismerettel minden munkában; 32. hogy kigondoljon terveket, hogy elkészítsék aranyban, ezüstben és rézben, 33. kőmetszésben a befoglaláshoz és fafaragásban, hogy elkészítsenek minden művészi munkát. 34. És tanításra való képességet adott az ő szívébe; ő neki és Oholiovnak, Achiszómoch fiának, Dán törzséből. 35. Betöltötte őket a szív bölcsességével, hogy elkészítsék minden munkáját a faragómesternek, a takácsnak és hímzőnek, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és bisszusból, meg a szövőmesterét, elkészítvén mindenféle munkát és kigondolván terveket.
36. fejezet
1. Készítse tehát Becálél és Oholiov, meg minden bölcsszívű férfi, akiknek adott az Örökkévaló bölcsességet és értelmet, hogy tudják elkészíteni minden munkáját a szentség szolgálatának, mind aszerint, amit parancsolt az Örökkévaló. 2. És szólította Mózes Becálélt és Oholióvot és mindama bölcs férfit, akinek adott az Örökkévaló bölcsességet a szívébe: mindazt, akit rávitt szíve, hogy közeledjék a munkához, hogy elkészítse azt.
A nép bőkezűsége
És elvették Mózes elől mind az ajándékot, melyet hoztak Izrael fiai a szentség szolgálatának munkájához, hogy elkészítsék azt; de még hoztak hozzá önkéntes ajándékot, minden reggel. 4. És eljöttek mind a bölcsek, akik elkészítik a szentség egész munkáját, kiki az ő munkájától, melyet ők végeztek, 5. és szóltak Mózeshez, mondván: Többet hoz a nép, mint ami kell a feldolgozásra a munkához, melyet parancsolt az Örökkévaló, hogy elkészítsék azt. 6. Akkor megparancsolta Mózes és kihirdették a táborban, mondván: Se férfi, se nő, ne készítsenek többé munkát a szentség ajándéka gyanánt. És megszűnt a nép hozni. 7. A munkaanyag pedig elég volt mind a munkához, hogy elkészítsék azt és még maradt is.
A szőnyegek
8. Elkészítették mind a bölcsszívűek a munkát végzők között a hajlékot tíz szőnyegből; sodrott bisszusból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból; kerubokkal, takácsmunkával készítette azokat. 9. Egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök és szélessége négy könyök, ez egy szőnyeg; egy mértéke volt mind a szőnyegeknek. 10. És összefűzött öt szőnyeget egymással, meg öt szőnyeget fűzött össze egymással. 11. És készített hurkokat kék bíborból az egyik szőnyeg szélére, az összefűzés végén; így készített a szélső szőnyeg szélére a másik összefűzésnél. 12. Ötven hurkot készített az egyik szőnyegre és ötven hurkot készített a szőnyeg szélére, mely a másik összefűzésben volt; átellenben voltak a hurkok, egyik a másikkal. 13. És készített ötven aranykapcsot és összefűzte a szőnyegeket egymással, a kapcsokkal; és lett a hajlék eggyé.
14. És készített kecskeszőr szőnyegeket sátornak a hajlék felé, tizenegy szőnyeget csinált azokból. 15. Egy szőnyeg hossza harminc könyök és négy könyök az egyik szőnyeg szélessége; egy mértéke volt a tizenegy szőnyegnek. 16. És összefűzött öt szőnyeget külön és hat szőnyeget külön. 17. És készített ötven hurkot ama szőnyeg szélére, mely a szélső volt az összefűzésben és ötven hurkot készített a másik összefűzés szőnyegének szélére. 18. És készített rézkapcsokat, ötvenet, hogy összefűzze a sátort, hogy eggyé legyen.
19. És készített takarót a sátornak, pirosra festett kosbőrökből és egy táchásbőr takarót legfelül.
A fa-váz
20. Elkészítette a deszkákat a hajlékhoz sittimfából, egyenesen állókká. 21. Tíz könyök a deszka hossza, egy és fél könyök az egyik deszka szélessége. 22. Két csapot egy deszkának, hozzáillesztve egyiket a másikhoz; így készített a hajlék minden deszkájának. 23. Elkészítette a deszkákat a hajlékhoz, húsz deszkát a déli oldalra dél felé. 24. És negyven ezüst lábat készített a húsz deszka alá: két lábat egy deszka alá, két csapjához és két lábat a másik deszka alá, két csapjához. 25. A hajlék másik oldalára, észak felé, készített húsz deszkát; 26. és negyven
ezüst lábukat; két lábat egy deszka alá és két lábat a másik deszka alá. 27. A hajlék hátulsó részére, nyugat felé, készített hat deszkát. 28. És két deszkát készített a hajlék szögleteinek, a hátulsó részen; 29. hogy kettősen voltak alulról és teljesen egybeillők tetején egy karikában; így készített mindkettőnek a két szögleten. 30. És volt nyolc deszka és ezüst lábaik, tizenhat láb, két-két láb egy deszka alá. 31. És készített sittimfa-tolózárakat, ötöt a hajlék egyik oldalán deszkái számára, 32. és öt tolózárt a hajlék másik oldalának deszkái számára, meg öt tolózárt a hajlék deszkái számára, a hátulsó részen, nyugat felé. 33. És készítette a középső tolózárt, hogy átfusson a deszkák közepén, egyik végétől a másikig. 34. A deszkákat pedig bevonta arannyal, karikáikat pedig készítette aranyból, tartókul a tolózáraknak; és bevonta a tolózárakat arannyal.
A függöny és az oszlopok
35. Es készítette a függönyt kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, takácsmunkával készítette azt, kerubokkal. 36. És készített hozzá négy sittimfaoszlopot; bevonta azokat arannyal, horgaik aranyból és öntött nekik négy ezüst lábat.
A sátor bejáratának takarója és az oszlopok
37. És készített takarót a sátor bejáratának, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, hímző munkával. 38. Oszlopait pedig ötöt és horgaikat, és bevonta tetejüket és abroncsaikat arannyal; lába pedig öt volt, rézből.
37. fejezet
A frigyláda
1 És elkészítette Becálél a ládát sittimfából, két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége, egy és fél könyök a magassága. 2. Bevonta azt tiszta arannyal, belülről és kívülről és csinált rá arany koszorút köröskörül; 3. és öntött neki négy arany karikát négy szögletére, és pedig két karikát az egyik oldalára, meg két karikát a másik oldalára. 4. Készített sittimfarudakat és bevonta azokat arannyal; 5. és beletette a rudakat a karikákba a láda oldalain, hogy vigyék a ládát. 6. És készített födelei tiszta aranyból, két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége. 7. Készített két kerubot aranyból; vert munkával készítette azokat, a födélnek két végére. 8. Egy kerub a végén innen és egy kerub a végén amonnan; a födélből csinálta a kerubokat a két végén. 9. És voltak a kerubok szárnyaikat kiterjesztve fölfelé, befedve szárnyaikkal a födelet, arcuk pedig egymáshoz fordulva; a födél felé voltak a kerubok arcai.
A színkenyér asztala
10. Elkészítette az asztalt sittimfából, két könyök a hossza, egy könyök a szélessége, egy és fél könyök a magassága. 11. És bevonta azt tiszta arannyal és készített rá arany koszorút köröskörül. 12. Készített neki keretet, egy tenyérnyit köröskörül és készített arany koszorút a keretére köröskörül. 13. És öntött neki négy arany karikát és rátette a karikákat a négy szögletére, amely négy lábánál volt. 14. A keret mellett voltak a karikák, tartókul a rudaknak, hogy vigyék az asztalt. 15. És készítette a rudakat sittimfából, bevonta azokat arannyal, hogy vigyék az asztalt. 16. És elkészítette az edényeket, melyek az asztalon voltak, tálait, csészéit, kannáit és kancsóit, amelyekkel italt áldoznak, tiszta aranyból.
A menóra
17. És elkészítette a lámpást tiszta aranyból, vert munkával készítette a lámpást; szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai belőle voltak, 18. És pedig hat ág nyúlt ki oldalaiból: a lámpás három ága az egyik oldalából és a lámpás három ága a másik oldalából. 19. Három mandolaforma kehely az egyik ágon, gomb meg virág, és három mandolaforma kehely az egyik ágon, gomb meg virág; így a hat ágnál, melyek kijöttek a lámpásból. 20. A lámpáson pedig négy mandolaforma kehely, gombjai meg virágai; 21. és pedig egy gomb a két ág alatt belőle és egy gomb, a két ág alatt belőle és egy gomb a két ág alatt belőle; így a hat ágnál, melyek kijöttek belőle. 22. Gombjaik és ágaik belőle voltak; az egész; egy darabból verve, tiszta aranyból. 23. És elkészítette mécseit, hetet, meg hamvvevőit és serpenyőit, tiszta aranyból. 24. Egy kikkár tiszta aranyból készítette azt és minden edényeit.
A füstölőszer-oltár
25. És elkészítette a füstölőszer oltárát sittimfából, egy könyök a hossza, egy könyök a szélessége, négyszögű, és két könyök a magassága; belőle voltak szarvai, 26. Bevonta azt tiszta arannyal, tetejét és falait , köröskörül, meg szarvait; és készített rá aranykoszorút köröskörül. 27. És két arany karikát készített neki koszorúja alatt, két szélére, két oldalára, tartókul a rudaknak, hogy vigyék azt azokon. 28. Készítette pedig a rudakat sittimfából és bevonta azokat arannyal.
A kenetolaj
29. Elkészítette a szent kenetolajat és a tiszta fűszeres füstölőszert, kenőcskeverő munkával.
29. fejezet
Az égőáldozati oltár
1 Elkészítette az égőáldozat oltárát sittimfából, öt könyök a hossza és öt könyök a szélessége, négyszögű, meg három könyök a magassága. 2. És csinálta szarvait négy sarkára, önmagából voltak szarvai; és bevonta azt rézzel: 3. És elkészítette az oltár minden edényeit: a fazekakat, a lapátokat, a medencéket, a villákat és serpenyőket: minden edényeit rézből készítette. 4. És készített az oltárnak rostélyt, hálómunkával, rézből, párkányzata alatt, az alatt, az aljától feléig érve. 5. És öntött négy karikát négy szögletére a rézrostélynak, tartókul a rudaknak. 6. Készítette pedig a rudakat sittimfából és bevonta azokat rézzel. 7. És beletette a rudakat a karikákba az oltár oldalain, hogy vigyék azt azokon. Üregesen, táblákból készítette azt.
A mosdómedence
8. És elkészítette a medencét rézből és talapzatát rézből, az odasereglő nők tükreiből, akik odasereglettek a gyülekezés sátorának bejáratához.
Az udvar
9. És elkészítette az udvart; a déli oldalon az udvar függönyei, sodrott bisszusból, száz könyöknyi. 10. Oszlopaik, húsz és lábaik, húsz, rézből az oszlopok horgai és abroncsaik ezüstből. 11. És az északi oldalon száz könyöknyi, oszlopait, húsz, és lábaik, húsz, rézből; az oszlopok horgai és abroncsaik ezüstből. 12. És a nyugati oldalon ötven könyöknyi függöny, oszlopaik, tíz és lábaik, tíz; az oszlopok horgai; és abroncsaik ezüstből. 13. És a napkeleti oldalon ötven könyöknyi. 14. Tizenöt könyöknyi függöny az egyik végére oszlopaik, három és lábaik, három; 15. és a másik végére innen és amonnan az udvar kapujánál tizenöt rőfnyi függöny, oszlopaik, három és lábaik három. 16. Az udvarnak mind a függönyei köröskörül sodrott bisszusból. 17. Az oszlopok lábai pedig rézből, az oszlopok horgai és abroncsaik ezüstből, tetejük borítása ezüstből, azok maguk pedig abroncsozva ezüsttel, az udvarnak mind az oszlopai. 18. Az udvar kapujának takarója hímző munkával, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból; és pedig húsz könyök a hossza és magassága széltében öt könyök, az udvar függönyeihez mérve. 19. Oszlopaik, négy, és lábaik, négy, rézből; horgaik ezüstből, tetejük borítása és abroncsaik ezüstből. 20. Mind a szögei a hajléknak és az udvarnak, köröskörül, rézből voltak.
RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:
VAJAKHÉL
„Egybegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész gyülekezetét, és így szólt hozzájuk: Ezek azok a dolgok, amelyeket megparancsolt az Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat” (Mózes II. könyve, 35. fejezet 1. vers). E szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk, s a Szentírás magyarázói joggal felvetik, miért volt szükség a teljes nép összehívására, mi volt olyan fontos, hogy abból senki sem maradhatott ki? Sőt, még azt is megkérdezhetjük, mi volt olyan sürgős, hogy Mózesnek azonnal egybe kellett gyűjtenie az egész gyülekezetet? A hagyomány szerint ugyanis Mózes tisri hónap 10-én, jom kipur (az engesztelés) napján jött le a Szináj hegyéről az újraírt kőtáblákkal, és másnap, 11-én hívta össze Izrael népét az isteni parancs közzétételére. Ha soros heti szakaszunk tartalmát vizsgáljuk, két kiemelkedő témával találkozunk benne, amelyek indokolhatják a vezetők és a köznép, férfiak és a nők, idősebbek és a fiatalok, egyszóval minden izraelita részvételét.
Az egyik ilyen fontos és sürgető téma a pusztai Szentély építése volt. Ebben a munkában és annak előkészítésében mindenkinek egyaránt részt kellett vennie. Az Örökkévaló és parancsa szerint Mózes arra törekedett, hogy a Szentély ügyét a közösség minden egyes tagja a magáénak érezze, hogy a „gyülekezés sátra” és annak berendezése, szent tárgyai szorosan összetartsák az egész népet. Ahogyan azt már korábban is olvastuk: „A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet” (Ugyanott, 30. fejezet 15. vers). Az sem véletlen, hogy amikor (soros szakaszunk szerint) Isten név szerint jelöl ki két mestert a sátorszentély berendezési tárgyainak elkészítésére, a legnagyobb és az egyik legkisebb törzsből választja ki őket, hogy mind magukénak érezzék a munkálatokat. Becalél, aki a fémtárgyakat készítette, Juda, míg Oholiáv, a kárpitok és a textilmunkák készítője Dán törzséből való volt. (Becalél nevét mellesleg 1908 óta a világhírű jeruzsálemi képzőművészeti főiskola és múzeum viseli.)
A másik fontos téma, ami a teljes zsidó közösség sürgős egybehívását indokolta, a szombat törvényének részletes ismertetése lehetett. Sokan nem tudják, hogy a legfontosabb zsidó ünnep nem az engesztelőnap, a kétnapos újesztendő vagy a peszah, hanem a hétről hétre ismétlődő sabbat, a heti munkaszüneti nap, amely a zsidóság „találmánya”, és általa terjedt el világszerte. (Korábban a rabszolgák szinte folyamatosan dolgoztak, a szabadok pedig akár sohasem.) A Tízparancsolat azonban mindenki számára kötelezővé tette a munkát és a szellemi kikapcsolódást, a pihenést. „Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap szombat legyen az Örökkévaló Istened számára. Ne végezz semmiféle munkát, sem te, sem fiad-lányod, sem szolgád-szolgálólányod, sem állataid, sem az idegen, aki kapuid között (tartózkodik)”. Fontos volt tehát, hogy a nép minden egyes tagja magáénak érezze a szent szombat törvényeit, és persze sürgető is lehetett annak ismertetése, hiszen az első szombatra akár azonnal fel kellett készülni.
„Ne gyújtsatok tüzet lakóhelyeiteken, a szombat napján” — olvassuk elsőként a heti szakasz parancsolatai között. Ezt sokan szó szerint értelmezik: a karaita irányzatú zsidók ezért szombaton a sötét és fűtetlen szobáikban ülnek, holott a szombat az öröm és a jólét (a jól megérdemelt pihenés, óneg sabbat = a szombat gyönyörűsége) kell legyen a Tóra szellemében. Az ortodox zsidók az elektronikus eszközöket sem használják, és másokkal (az úgynevezett sabeszgojjal) végeztetnek el bizonyos munkákat szombaton, ami gyökeresen ellentétes a Tízparancsolat szavával. A közelmúltban az Európai Konzervatív Rabbi-konferencia viszont döntést hozott, hogy a hívek számára megengedhető legyen az elektromos eszközök használata. Ebben az esetben olyan készülékekre gondolnak, mint amilyen a telefon vagy a lakásban a világító- és fűtőtestek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a főzés és más hasonló tevékenységek (mosás, borotválkozás stb.) továbbra is tiltottak maradnak. A döntés egy jelentős középkori zsidó tudós, Ábrahám Ibn Ezra bibliamagyarázatára épül, miszerint heti szakaszunkban a tűzgyújtás azért tilalmas, mert az munkavégzéssel párosulhat. Nem is szólva arról, hogy a Szentélyben az örökmécses lángját még szombat napján is meggyújtották…