heti szakasz marcius 12-en: Vájikrá (3Mózes 1–5.)
Vájikrá (3Mózes 1–5.)
Roskó Gábor munkája
https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/vajikra
Rabbink kommentarja:
Mert az ember másokért él: mi segít a szorongáson?
A hetiszakasz az áldozatok technikáinak bemutatását részletezi és kérdés, mire jó ez nekünk, akik nem élünk a Szentélyek korában. Mire jó áldozatot hozni és hogyan kell jól csinálni?
Az áldozatra használt héber szó, a korbán a közelségre utal. Technika, amelynek a lényege az, hogy „feláldozunk”, elengedünk valamit, ami túlzottan a földhöz, az anyaghoz köt minket, hogy felemelkedjünk Istenhez. Minden, amit adunk, amit elengedünk, amit nem birtokolni, hanem megosztani szeretnénk, közelebb visz Hozzá és egymáshoz is. Minden közösség igazi erejét az áldozatkészsége mutatja meg. Az áldozat, ha jó és önkéntes, ha nem burkolt érzelmi zsarolás (mi anyáddal/apáddal mindig mindent megtettünk érted, Rád áldoztam a legszebb éveimet stb), kapcsolódásokat erősít, kölcsönösséget teremt a semmiből is akár.
Az Örökkévalónak megvan mindene, ebben az értelemben nem szorul rá az ajándékainkra, de ezek nem is az „ellátását” szolgálják, hanem a véges lények közeledését a Végtelenhez. Az áldozat nem megold valamit, hanem segít és vigasztal. A világban zajló tragédiákat, amelyek legnagyobbika most szinte tényleg a szemünk előtt zajlik, nem tudjuk megoldani és érdemben kezelni sem. De valamit tenni mindig van módunk és a segítség – bármilyen kicsi, bármilyen átmeneti is a tragédia irtózatos súlyához képest – a közelség, a kapcsolódás vigaszát mindig megteremti és, mint minden kapcsolódás, lényege szerint mindig kölcsönös. Minket is megnyugtat és megerősít. Az áldozatkészség, a tevékeny szolidaritás valamelyest a mi szorongásainkat is oldja, enyhíti a tehetetlenség érzésének bénultságát is.
Az áldozati törvények (1–7. fejezet)
1 fejezet
1 Szólította Mózest és szólt hozzá az Örökkévaló a gyülekezés sátorából, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valamelyik ember közületek áldozni akar áldozatot az Örökkévalónak, a baromból, a marhából és a juhokból áldozzátok a ti áldozatotokat.
Az égőáldozatok: A tulokféléből
3. Ha égőáldozat az ő áldozata, a marhából, hímet, épet áldozzon; a gyülekezés sátorának bejáratához vigye azt, kedves fogadtatásul az örökkévaló színe előtt. 4. És tegye rá kezét az égőáldozat fejére és kedvesen fogadtatik tőle, hogy engesztelést szerezzen érte. 5. És vágja le a fiatal marhát az Örökkévaló színe előtt; és vigyék be Áron fiai, a papok a vért és hintsék a vért köröskörül az oltárra, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 6. És húzza le az égőáldozatnak bőrét, és darabolja föl azt az ő darabjaira. 7. És tegyenek Áronnak, a papnak fiai tűzet az oltárra és rendezzenek el fát a tűzre. 8. Rendezzék el Áron fiai, a papok, a darabokat, a fejet és a hájat a fán, mely a tűzön van, mely az oltáron van. 9. És a beleit meg a lábszárait mossa meg vízben, és füstölgesse el a pap az egészet az oltáron; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.
A juhfélékből
10. Ha pedig juhokból való az ő áldozata a juhokból vagy a kecskékből égőáldozatul, hímet, épet áldozzon. 11. És vágja le azt az oltár oldalán észak felé, az Örökkévaló színe előtt és hintsék Áron fiai; a papok a vérét az oltárra, köröskörül. 12. És darabolja föl azt az ő darabjaira, a fejével és hájával, és rendezze el a pap azokat a fán, mely a tűzön van, mely az oltáron van. 13. A beleket pedig, meg a lábszárakat mossa meg vízben; és áldozza föl a pap mindezt és füstölögtesse el az oltáron, égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.
A madárfélékből
14. Ha pedig madárból való az ő áldozata, égőáldozat gyanánt az Örökkévalónak; akkor áldozza gerlicékből vagy galambfiakból az ő áldozatát. 15. És vigye azt a pap az oltárhoz, csípje le a fejét és füstölgesse el az oltáron, miután kinyomták a vérét az oltár falára. 16. Távolítsa el a begyét tollastól és vesse azt az oltár mellé kelet felől, a hamu helyére. 17. És szakítsa szét szárnyainál fogva, de ne válassza szét, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron, a fán, mely a tűzön van; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.
A lisztáldozatok
2. fejezet:
Lánglisztből készült áldozatok
1 Ha valamely személy áldoz ételáldozatot az Örökkévalónak, lángliszt legyen az ő áldozata; öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. 2. És vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz; és ez markoljon abból tele markával, lánglisztjéből és olajából, minden tömjénével együtt, és füstölögtesse el a pap annak illatrészét az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. 3. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból.
Főtt lisztből
4. És ha áldozol ételáldozatot, kemencében sültet, lánglisztből, kovásztalan kalácsok legyenek, olajjal elegyítve és kovásztalan lepények, olajjal megkenve. 5. Ha pedig tepsiben készült ételáldozat a te áldozatod, lánglisztből, olajjal elegyítve, kovásztalan legyen az. 6. Darabold el azt darabokra és önts rá olajat; ételáldozat az. 7. Ha pedig serpenyőben készült ételáldozat a te áldozatod, lánglisztből, olajjal készíttessék. 8. Igy vidd az ételáldozatot, mely ezek közül elkészíttetett, az Örökkévalónak; vigye azt a paphoz és ez vigye oda az oltárhoz. 9. És vegye le a pap az ételáldozatból annak illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. 10. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból.
Kovász, méz és só
11. Bármely ételáldozat, melyet áldoztok az Örökkévalónak, ne készíttessék kovászosan; mert minden, ami kovász és minden, ami méz, ne füstülögtessetek el abból tűzáldozatot az Örökkévalónak. 12. Első termés áldozatának áldozhatjátok azokat az Örökkévalónak, de az oltárra ne kerüljenek kellemes illatul. 13. És minden ételáldozatodat sóval sózd meg és ne hagyd el a sót, Istened szövetségjelét ételáldozatodról; minden áldozatodon áldozz sót.
A termés zsengéjéből
14. És ha áldozod a zsengék ételáldozatát az Örökkévalónak, érett kalászból megpörkölve tűzben, megdarált gabonaszemekből áldozd zsengéid ételáldozatát. 15. Adj hozzá olajat és tégy, rá tömjént, ételáldozat az. 16. És füstölögtesse el a pap az illatrészét darájából és olajából, minden tömjénével együtt; tűzáldozat az az Örökkévalónak.
A békeáldozat
3. fejezet
A szarvasmarhákból
1 Ha békeáldozat az ő áldozata, ha a marhából áldozza, akár hímet, akár nőstényt, épet áldozzon az Örökkévaló színe előtt. 2. És tegye rá kezét az áldozatnak fejére és vágja le azt a gyülekezés sátorának bejáratánál; és hintsék Áron fiai, a papok a vért az oltárra, köröskörül. 3. És áldozza a békeáldozatból tűzáldozatul az Örökkévalónak: a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 4. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el. 5. És füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égőáldozattal, mely a fán van, mely a tűzön van; kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak.
A juhfélékből
6. Ha pedig a juhokból való az ő áldozata, békeáldozatul az Örökkévalónak, hímet vagy nőstényt, épet áldozzon. 7. Ha juhot áldoz az ő áldozata gyanánt, vigye el azt az Örökkévaló színe elé. 8. És tegye rá kezét áldozatának fejére és vágja le azt a gyülekezés sátora előtt; Áron fiai pedig öntsék a vérét az oltárra köröskörül. 9. És áldozza a békeáldozatból tűzáldozatul az Örökkévalónak: zsiradékát, a farkát egészen, a hátgerinc táján távolítsa el; és a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 10. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el. 11. És füstölögtesse el a pap az oltáron; tűzáldozat kenyere az az Örökkévalónak.
12. Ha pedig kecske az ő áldozata, vigye azt az Örökkévaló színe elé. 13. És tegye rá kezét a fejére és vágja le azt a gyülekezés sátora előtt, és hintsék Áron fiai a vérét az oltárra, köröskörül. 14. És áldozza abból áldozatát tűzáldozatul az Örökkévalónak: a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 15. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el. 16. És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron, tűzáldozat kenyere az, kellemes illatul; mind a zsiradék az Örökkévalóé.
17. Örök törvény ez nemzedékeiteken át, minden lakóhelyeiteken: Semmiféle zsiradékot és semmiféle vért ne egyetek.
4. fejezet
A vétekáldozatok
1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Ha valamely személy vétkezik tévedésből az Örökkévaló bármely parancsolata ellen, amiket nem szabad megtenni, és ő megteszi az egyiket azok közül:
A főpap áldozata
3. Ha a fölkent pap vétkezik a nép bűnösségére, akkor áldozzon vétkéért, amellyel vétkezett, egy fiatal tulkot, épet, az Örökkévalónak vétekáldozatul. 4. És vigye a tulkot a gyülekezés sátorának bejáratához, az Örökkévaló színe elé és tegye rá kezét a tulok fejére, azután vágja le a tulkot az Örökkévaló színe előtt. 5. És vegyen a fölkent pap a tulok véréből és vigye be azt a gyülekezés sátorába. 6. És mártsa a pap az ujját a vérbe és fecskendjen a vérből hétszer az Örökkévaló színe előtt, a szentély függönye felé. 7. És tegyen a pap a vérből sarkaira a fűszeres füstölőszerek oltárának az Örökkévaló színe előtt, mely a gyülekezés sátorában van; és a tulok minden vérét öntse az égőáldozat oltárának alapjára, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 8. És a vétekáldozatra való tuloknak minden zsiradékát vegye le róla; a zsiradékot, mely befedi a beleket és mind a zsiradékot, mely a beleken van; 9. és a két vesét meg a zsiradékot, mely rajtuk van, mely a vékonyán van; meg a hártyát, mely a májon van, a vesékkel együtt távolítsa el, 10. amint leveszik a békeáldozatra való ökörből, és füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozat oltárán. 11. És a tulok bőrét, meg minden húsát fejével és lábszáraival együtt, meg a beleit és ganaját 12. vigye ki az egész tulkot a táboron kívülre, tiszta helyre, ahová a hamut öntik, és égesse el azt a fán a tűzben; ahová a hamut öntik, ott égessék el.
A község áldozata
13. Ha pedig Izrael egész községe téved, azáltal, hogy el volt rejtve valami a gyülekezet szemei elől, és tesznek egyik ellen az Örökkévaló minden parancsolatai közül és bűnbe esnek; 14. de kitudódik a vétek, amellyel vétkeztek, akkor áldozzon a gyülekezet egy fiatal tulkot vétekáldozatul és vigyék azt a gyülekezés sátora elé. 15. És tegyék rá a község vénei kezeiket a tulok fejére az Örökkévaló színe előtt, és vágják le a tulkot az Örökkévaló színe előtt. 16. És vigyen be a fölkent pap a tulok véréből a gyülekezés sátorába. 17. És mártsa a pap az ujját a vérbe és fecskendjen hétszer az Örökkévaló színe előtt a függöny felé. 18. A vérből pedig tegyen az oltár sarkaira, mely az Örökkévaló színe előtt, mely a gyülekezés sátorában van; és mind a vért öntse az égőáldozat oltárának alapjára, mely a gyülekezés sátorának bejáratánál van. 19. És mind a zsiradékát vegye le belőle és füstölögtesse el az oltáron. 20. És úgy tegyen a tulokkal, amint tett a vétekáldozatra való tulokkal, úgy tegyen vele; és engesztelést szerez értük a pap és bocsánatot nyernek. 21. Azután vigye ki a tulkot a táboron kívülre és égesse el azt, amint elégette az előbbi tulkot; a gyülekezet vétekáldozata az.
A fejedelem áldozata
22. Amidőn a fejedelem vétkezik és tesz egyik ellen az Örökkévaló, az ő Istene minden parancsolatai közül, amiket nem szabad megtenni, tévedésből és bűnbe esik, 23. vagy ha tudatják vele vétkét, amellyel vétkezett, akkor vigyen áldozata gyanánt egy kecskebakot, hímet, épet. 24. És tegye rá kezét a bak fejére és vágja le azt azon a helyen, ahol levágják az égőáldozatot, az Örökkévaló színe előtt; vétekáldozat az. 25. És vegyen a pap a vétekáldozat véréből az ujjával és tegyen az égőáldozat oltárának sarkaira; vérét pedig öntse az égőáldozat oltárának alapjára. 26. Mind a zsiradékát pedig füstölögtesse el az oltáron, mint a békeáldozat zsiradékát; és engesztelést szerez érte a pap az ő vétke miatt és az bocsánatot nyer.
Az egyszerű ember áldozata
27. Ha pedig egy személy vétkezik tévedésből az ország népéből, midőn tesz egyik ellen az Örökkévaló parancsolatai közül, amiket nem szabad megtenni és bűnbe esik, 28. vagy ha tudatják vele vétkét, amellyel vétkezett, akkor vigyen áldozata gyanánt egy kecskét, épet, nőstényt, vétke miatt, mellyel vétkezett. 29. És tegye rá kezét a vétekáldozat fejére és vágják le a vétekáldozatot az égőáldozat helyén. 30. És vegyen a pap annak véréből az ujjával és tegye az égőáldozat oltárának sarkaira; mind a vérét pedig öntse az oltár alapjára. 31. És mind a zsiradékát távolítsa el, amint eltávolítják a zsiradékot a békeáldozataiból és füstölögtesse el a pap az oltáron, kellemes illatul az Örökkévalónak; így engesztelést szerez érette a pap és az bocsánatot nyer.
32. Ha pedig juhot hoz áldozata gyanánt vétekáldozatul, nőstényt, épet hozzon. 33. Es tegye rá kezét a vétekáldozat fejére és vágja le azt vétekáldozatul azon a helyen, amelyen levágják az égőáldozatot. 34. Vegyen a pap a vétekáldozat véréből az ujjával és tegyen az égőáldozat oltárának sarkaira; mind a vérét pedig öntse az oltár alapjára. 35. És mind a zsiradékát távolítsa el, amint eltávolítják a juhnak zsiradékát a békeáldozatból és füstölögtesse el azokat a pap az oltáron, az Örökkévaló tűzáldozataival; és engesztelést szerez érette a pap az ő vétke miatt; amellyel vétkezett és az bocsánatot nyer.
5. fejezet
Más vétkekért bemutatandó vétekáldozatok
1 Ha valamely személy vétkezik – hallotta ugyanis az eskü szavát, ő pedig tanu, vagy látott, vagy megtudott valamit, ha ki nem jelenti, viseli a bűnét; 2. vagy valamely személy, aki érint bármely tisztátalan dolgot, vagy tisztátalan vad dögét, vagy tisztátalan barom dögét, vagy tisztátalan féreg dögét, de rejtve volt előtte, ő pedig tisztátalan és bűnbe esett; 3. vagy ha érinti embernek tisztátalanságát, bármely tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lesz, de rejtve volt előtte és megtudja, hogy bűnbe esett; 4. vagy ha valamely személy esküszik, kiejtvén ajkain, hogy rosszat vagy jót fog cselekedni, mindenben, amit kiejt az ember esküvel, de rejtve volt előtte és megtudja, hogy bűnbe esett egyik által ezek közül; 5. és lesz, mikor bűnbe esett egyik által ezek közül, akkor vallja be, amivel vétkezett, 6. és vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak az ő vétkéért, amellyel vétkezett, egy nőstényt a juhokból, juhot vagy kecskét vétekáldozat gyanánt; és engesztelést szerez érte a pap az ő vétke miatt.
7. Ha azonban nem jut vagyonából, amennyi elég egy juhra, akkor vigye bűnáldozatát, mivelhogy vétkezett, két gerlicét vagy két galambfiát az Örökkévalónak; egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. 8. És vigye el azokat a paphoz és ez áldozza fel azt, amely a vétekáldozatra való, először; csípje le a fejét nyakszirtje felől, de ne válassza el. 9. És fecskendezzen a vétekáldozat véréből az oltár falára; ami pedig megmarad a vérből, azt nyomják ki az oltár alapjára, vétekáldozat az. 10. A másodikat pedig készítse el égőáldozatnak, a rendelet szerint; és szerezzen engesztelést érte a pap az ő vétke miatt, amellyel vétkezett, és az bocsánatot nyer.
11. Ha azonban nem jut vagyonából két gerlicére vagy két galambfira, akkor vigye áldozatát, mivelhogy vétkezett, egy tized éfo lánglisztet vétekáldozat gyanánt; ne tegyen rá olajat és ne vessen rá tömjént, mert vétekáldozat az. 12. És vigye el azt a paphoz, és markolja le abból a pap, tele markával, illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, az Örökkévaló tűzáldozataival; vétekáldozat az. 13. És szerezzen engesztelést érette a pap, vétke miatt, amellyel vétkezett egyik által ezek közül, és az bocsánatot nyer; (az áldozat) legyen a papé, mint az ételáldozat.
A bűnáldozat
14. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 15. Ha valamely személy hűtlenséget követ el és vétkezik tévedésből az Örökkévaló szentségei ellen, akkor vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak, egy ép kost a juhokból, becslésed szerint ezüst sékelek értékében, a szentség sékele szerint, bűnáldozatul. 16. És amit vétkesen elvett a szentségből, azt fizesse meg és ötödrészét toldja hozzá és adja annak a papnak; a pap pedig engesztelést szerez érte a bűnáldozat kosával, és az bocsánatot nyer.
17. Ha pedig valamely személy vétkezik és tesz egyik ellen az Örökkévaló parancsolatai közül, amelyeket nem szabad megtenni, de ő nem tudja, hogy bűnbe esett és viseli a bűnét, 18. akkor vigyen egy ép kost a juhokból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz, és a pap szerezzen engesztelést érte tévedése miatt, amellyel tévedett, de ő nem tudta, és bocsánatot nyer. 19. Bűnáldozat az, bűnt követett el az Örökkévaló ellen.
Bűnáldozat bizalommal történt visszaélés miatt
20. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 21. Ha valamely személy vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, ugyanis letagadja felebarátjának az ő őrizetére bízott tárgyat vagy a kezébe adottat vagy a rablottat, vagy zsarolta felebarátját; 22. vagy talált elveszett dolgot és letagadja azt, megesküszik hamisan, egyre mind a közül, amit tesz az ember, vétkezvén velük: 23. És lesz, ha vétkezik és bűnbe esett, akkor térítse meg a rablottat, amit elrabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt vagy az őrizetére bízottat, amit őrizetére bíztak, vagy az elveszett dolgot, amit talált; 24. vagy bármit, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt a maga összegében és ötödrészét toldja hozzá; annak, akié, adja vissza, bűnvallomása napján. 25. Bűnáldozatául pedig vigyen az Örökkévalónak egy ép kost a juhokból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz. 26. És szerezzen engesztelést érte a pap az Örökkévaló színe előtt és bocsánatot nyer, egyikért mindazok közül, amit tesz, bűnbe esvén általa.
Dr.Bernstein Béla
RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:
VAJIKRÁ Vajikrá el Mose vajdabér éláv (= Szólította /Isten/ Mózest, és ezt mondta) — e szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk és a Mózes harmadik könyvének eleje (Mózes III. könyve, 1. fejezet 1. vers). A Tóra eredeti, pergamenre írt kéziratában azonban az első szó végén az alef betű különleges, egészen kis betűvel van írva. (Az ilyet a hagyomány így jelöli: alef zeirá = apró alef.) A különleges írásjel megértéséhez tudnunk kell, hogy ennek a meglehetősen gyakori bibliai igének a gyöke KOF-RÉS-ALEF, amelyek jelentése: hívni, szólítani, olvasni, elnevezni. Míg ha hiányzik az alef, a szó így olvasható: VAJIKER, és ennek a gyöke KOF-RÉS-HÉ, jelentése: történni, véletlenül odakerülni. Ebből a gyökből származik a véletlent jelentő modern héber szó, a MIKRE is. A zsidó hagyomány úgy tartja, Mózes nem akarta azzal kezdeni a Tóra középső és talán legfontosabb könyvét, hogy Isten őt szólította meg, hanem merő szerénységből elhagyta az alef betűt, és így fogalmazott: „úgy adódott, hogy Isten ezt mondta neki”. A Mindenható azonban — így tartja a hagyomány — ragaszkodott hozzá, hogy a megszólítás valóban Mózeshez szóljon, ezért aztán az első próféta egy pici betűvel jegyezte le az őt felmagasztaló betűjelet. Mózes harmadik könyve a Tóra középső helyét foglalja el, s noha benne kevés történelmi részt találunk (ezért sokan kevésbé olvasmányosnak tartják), jelentősége valójában a többi könyv fölé emelkedik, hiszen itt találjuk meg a Szentéllyel, az áldozati kultusszal, a fizikai és lelki tisztasággal kapcsolatos törvényeket. És itt találhatók a legfontosabb társadalmi-erkölcsi előírások is, köztük a héber Biblia híres aranyszabálya is: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” (Ugyanott, 19. fejezet 18. vers). Mózes hosszú időn át, az égő csipkebokor jelenetétől számítva a pusztai vándorlás kezdeti korszakáig, mindaddig, amíg a pusztai Szentély, a „gyülekezés sátra” meg nem épült, mindig a szabadban hallotta Isten szavát. Először a templom megépülése után szólította őt Isten zárt térben, ezért az isteni szónak — természetesen — egészen más akusztikája volt. A hagyomány szerint ezért a hang egy rég hallott, ám soha el nem felejtett szóra emlékeztette őt: mintha édesanyjának hangja lett volna, aki pedig akkor már régen nem volt az élők sorában. Ennek a talán meglepő feltételezésnek az alapját a Mózes III. könyvében szereplő első héber szavak kezdőbetűi „igazolják”. Az ilyen bizonyítási módszert a Talmud és a kabbala — latin eredetű szóval — notarikonnak (jegyzői, tehát nótáriusi írásmódnak) nevezi. (Az ilyen jelenséget mai elnevezéssel mozaikszónak mondjuk.) Lássuk a szent szöveget, magyar átírásban, a kezdőbetűk kinagyításával: Vajikrá El Mose Vajdabér „Szólította (Isten) Mózest, és ezt mondta” , vagyis a héber kezdőbetűket (VÁV, ALEF, MEM, VÁV) összeolvasva ezt a szót kapjuk: V’IMÓ — (= „és az édesanyja”) Ezért véli úgy a zsidó hagyomány, hogy Mózes, amikor először lépett be a pusztai szentélybe, a „gyülekezés sátrába”, édesanyjának hangjára emlékezett…