Heti szakasz majus 21-en: Bechukotáj (3Mózes 26:3–27:34.)
Bechukotáj (3Mózes 26:3–27:34.)
Rosko Gábor munkája
https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/bechukotaj
Befejező intelem
26. fejezet
Az engedelmességből eredő áldás
3. Ha a törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megőrzitek és megteszitek azokat, 4. akkor megadom esőiteket az ő idejükben és a föld megadja termését, a mező fája megadja gyümölcsét. 5. És eléri nálatok a cséplés a szüretet és a szüret eléri a vetést, enni fogjátok kenyereteket jóllakásig és biztonságban laktok országotokban. 6. Én pedig adok békét az országban, lefeküsztök és senki sem ijeszt fel; elpusztítom a fenevadat az országból és kard nem vonul át országotokon. 7. Üldözni fogjátok ellenségeiteket és elesnek előttetek kard által. 8. És üldöznek öten közületek százat és százan közületek tízezret fognak üldözni, és elesnek ellenségeitek előttetek kard által. 9. Én pedig felétek fordulok, megszaporítlak benneteket, megsokasítlak benneteket és fenntartom szövetségemet veletek. 10. És enni fogtok réges-régit és a régit kitakarítjátok az új elől. 11. És helyezem hajlékomat közétek és meg nem utál lelkem benneteket. 12. És járok közepettetek, leszek a ti Istenetek, ti pedig lesztek az én népem. 13. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy ne legyetek az ő szolgáik; összetörtem jármotok rúdjait és engedtelek benneteket fölegyenesedve járni.
Az engedetlenség következményei
14. De ha nem hallgattok reám és nem teszitek meg mind a parancsolatokat; 15. ha törvényeimet megvetitek, ha rendeleteimet megutálja lelketek, hogy meg ne tegyétek mind a parancsolataimat, hogy megbontsátok szövetségemet.
Betegség és vereség
16. Én is ezt teszem veletek és rendelem reátok rettegésül a sorvadást és a lázat, melyek elepesztik a szemeket és elsorvasztják a lelket; és hiába vetitek magatokat, fölemésztik azt ellenségeitek. 17. És haragomat fordítom ellenetek és vereséget szenvedtek ellenségeitek előtt; és uralkodnak majd rajtatok gyűlölőitek és ti menekültök, bár senki sem üldöz benneteket.
Éhínség és vadállatok
18. És ha még erre sem hallgattok reám, akkor tovább fenyítelek benneteket, hétszeresen vétkeitekért. 19. Megtöröm hatalmatok gőgjét, teszem egeteket vassá, földeteket érccé. 20. És hiába vész el erőtők, földetek nem adja meg termését és a föld fája nem adja meg gyümölcsét. 21. És ha ellenemre jártok és nem akartok reám hallgatni, akkor tovább hozok reátok csapást, hétszeresen vétkeitek szerint. 22. Reátok bocsátom a mező vadját és megfoszt benneteket gyermekeitektől, kiirtja barmotokat, megkevesbít bennetek és puszták lesznek utatok.
Az ostrom rémségei
23. Ha ezek által sem hajtotok fenyítésemre, hanem ellenemre jártok, 24. akkor én is járok ellenetekre és megverlek, benneteket vétkeitekért. 25. És hozok reátok kardot, mely bosszút áll a szövetségért, és ti egybegyűltök városaitokba és akkor halálvészt bocsátok közétek és az ellenség kezébe adattok, 26. midőn eltöröm nálatok a kenyér botját és süti majd tíz asszony a ti kenyereteket egy kemencében, és visszaszolgáltatják kenyereteket a súly szerint, esztek, de nem laktok jól.
Az összeomlás és száműzetés
27. Ha ezáltal sem hallgattok rám és ellenemre jártok, 28. akkor járok ellenetekre haraggal és megfenyítelek benneteket én is hétszeresen vétkeitekért. 29. Eszitek majd fiaitok húsát, és leányaitok húsát eszitek. 30. Akkor lerontom magaslataitokat, kiirtom naposzlopaitokat, és teszem holttesteiteket bálványaitok holttesteire és megutál lelkem benneteket. 31. Városaitokat rommá teszem és elpusztítom szentélyeiteket és nem szagolom áldozataitok kellemes illatát. 32. És elpusztítom én az országot, hogy eliszonyodnak rajta ellenségeitek, akik laknak benne. 33. Benneteket pedig elszórlak a népek közé és kardot rántok mögöttetek; így lesz országotok puszta, városaitok pedig romokká lesznek. 34. Akkor lerója a föld szombatjait pusztasága egész ideje alatt, ti pedig lesztek ellenségeitek országában; akkor nyugszik a föld és lerója szombatjait. 35. Pusztasága egész ideje alatt nyugszik, amiért hogy nem nyugodott szombatjaitokon, midőn laktatok rajta. 36. És akik megmaradnak közületek, félénkséget hozok azoknak a szívébe az ő ellenségeik országában, hogy üldözi őket a szélhajtott falevél zöreje és menekülnek, amint a kard elől menekülnek és elesnek, bár nincs üldöző. 37. Elbotlanak egymásban, mint a kard előtt, bár nincs üldöző; és nem lesz megállástok ellenségeitek előtt. 38. Elvesztek a népek között és fölemészt benneteket ellenségeitek országa. 39. Akik pedig megmaradnak közületek, azok elenyésznek bűneik miatt ellenségeitek országaiban, meg őseik bűnei miatt is, mint a magukéi miatt, elenyésznek.
A bűnbánat az ország újjáéledésére vezet
40. Akkor bevallják bűnüket és őseik bűnét az ő hűtlenségükben, amellyel hűtlenséget követtek el ellenem, és hogy ellenemre jártak, 41. meg én is jártam ellenükre és vittem őket ellenségeik országába; bizony akkor megalázkodik megátalkodott szívük és akkor leróják bűnüket. 42. És én megemlékezem Jákobbal való szövetségemről, meg Izsákkal való szövetségemről is és Ábrahámmal való szövetségemről is megemlékezem, meg az országról is megemlékezem. 43. Az ország pedig el lesz hagyatva tőlük és lerója szombatjait, míg puszta lesz nélkülük és ők leróják bűnüket, azért, mert rendeleteimet megvetették és törvényeimet megutálta lelkük. 44. De még akkor is, mikor lesznek ellenségeik országában, nem vetem és nem utálom rneg őket, hogy végkép megsemmisítsem őket, hogy megbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük. 45. Megemlékezem értük az elődökkel való szövetségről, akiket kivezettem Egyiptom országából a népek szeme láttára, hogy legyek az ő Istenük, én az Örökkévaló. 46. Ezek a törvények és rendeletek, meg a tanok, melyeket adott az Örökkévaló önmaga közé és Izrael fiai közé a Szináj hegyén Mózes által.
Fogadalmak és tizedek megváltása
27. fejezet
Egyes személyek fogadalmai és becslései
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valaki kiváló fogadalmat tesz, becslésed szerint való személyeket az Örökkévalónak. 3. akkor legyen becslésed férfiszemélyre nézve, húszévestől hatvanévesig legyen becslésed ötven sékel ezüst, a szentség sékelje szerint. 4. Ha pedig nőszemély az, legyen becslésed harminc sekel. 5. Ha pedig ötévestől húszévesig levő, akkor legyen becslésed a férfiszemélyre nézve húsz sékel, a nőszemélyre nézve pedig tíz sékel. 6. Ha pedig egyhónapostól ötévesig levő, akkor legyen becslésed a férfiszemélyre nézve öt sékel ezüst, a nőszemélyre nézve pedig becslésed három sékel ezüst. 7. Ha pedig hatvanévestől fölfelé levő, ha férfiszemély, akkor legyen becslésed tizenöt sékel, nőszemélyre nézve pedig tíz sékel. 8. De ha szegényebb becslésednél, akkor állítsa őt a pap elé és becsülje meg a pap; aszerint, amint jut a fogadalmat tevőnek, vagyonából, becsülje meg a pap.
Az állat kiváltása
9. És ha barom az, amelyből áldoznak áldozatot az Örökkévalónak, minden, amit ad abból az Örökkévalónak, szent legyen. 10. Ne változtassa el és ne cserélje ki, jót rosszal vagy rosszat jóval; és ha kicserélne barmot barommal, akkor legyen az és amellyel kicserélte, szent. 11. Ha azonban bármely tisztátalan barom az, melyből nem áldoznak áldozatot az Örökkévalónak, akkor állítsa a barmot a pap elé. 12. És becsülje meg azt a pap akár jó, akár rossz; amint a pap becsüli azt, úgy maradjon. 13. Ha pedig kiváltja azt, akkor toldja hozzá ötödrészét becslésedhez.
A ház kiváltása
14. Ha valaki szenteli a házát szentségül az Örökkévalónak, becsülje meg a pap, akár jó, akár rossz; amint a pap becsüli azt, úgy maradjon. 15. És ha a szentelő kiváltja a házát, toldja hozzá becslésed pénzének ötödrészét és az övé legyen.
Föld kiváltása
16. Ha pedig örökségének földjéből szentel valaki az Örökkévalónak, akkor legyen becslésed az ő vetése szerint, egy chómer árpának vetése ötven sékel ezüstbe számítva. 17. Ha a jóbélévtől kezdve, szenteli mezejét, becslésed szerint maradjon az. 18. Ha pedig a jóbél után szenteli mezejét akkor számítsa neki a pap a pénzt az évek száma szerint, melyek hátra vannak a jóbélévig és az vonassék le becslésedből. 19. És ha kiváltja a mezőt, aki azt szenteli akkor toldja hozzá becslésed pénzének ötödrészét és az övé marad. 20. De ha nem váltja ki a mezőt, vagy ha eladta a mezőt másnak, nem váltható többé ki. 21. És legyen a mező, mikor fölszabadul a jóbélben, szent az Örökkévalónak, mint a szentelt mező a papé legyen örökségül. 22. Ha pedig vett mezejét, mely nem örökségéből való, szenteli az Örökkévalónak, 23. akkor számítsa neki a pap becslésed összegét a jóbélévig, és ő adja meg becslésedet azon a napon szentségül az Örökkévalónak. 24. A jóbélévben visszaszármazik a mező ahhoz, akitől vette, akinek az öröksége az országban. 25. Minden becslésed a szentség sékele szerint legyen; húsz géra legyen a sékel.
Az elsőszülött kiváltása
26. Csak az elsőszülöttet, mely mint elsőszülött az Örökkévalóé a baromból, azt nem szentelheti senki, akár ökör, akár bárány, az Örökkévalóé az. 27. Ha pedig tisztátalan baromból való, akkor váltsa ki becslésed szerint és toldja hozzá ötödrészét; ha pedig nem váltja ki, akkor adassék el becslésed szerint.
A “chérem” törvénye
28. De minden átokszentség, amit szentel valaki az Örökkévalónak, mindenből, ami az övé, emberből, baromból vagy öröksége mezejéből, az ne adassék el és ne váltassék ki; minden átokszentség szentek szentje az Örökkévalónak. 29. Minden átokszentség, amit szentelnek emberből, nem váltható ki, ölessék meg.
A tized beváltása
30. A földnek minden tizede, a föld vetéséből a fának gyümölcséből az Örökkévalóé; szent az az Örökkévalónak. 31. Ha pedig ki akar váltani valaki a tizedéből, ötödét toldja hozzá. 32. Marhának és apró jószágnak minden tizede, mindaz, ami átmegy a vessző alatt – a tizedik szent legyen az Örökkévalónak. 33. Ne válogassa meg, jó-e rossz-e, és ne cserélje el; ha pedig elcserélné, legyen az és cseréje – szent legyen, nem váltható ki. 34. Ezek a parancsolatok, melyeket parancsolt az Örökkévaló Mózesnek Izráel fiai részére a Színáj hegyen.
Dr.Bernstein Béla
RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA:
33. B’HUKOTÁJ
„Ám semmilyen örökre megszentelt dolog, amelyet valaki örökre felajánlott az Örökkévalónak mindabból, ami az övé, emberből, állatból vagy birtokának mezejéből, ne legyen eladható, és ne legyen kiváltható, minden ilyen tilalom a legszentebb az Örökkévaló számára. Semmilyen tiltott személy, aki az emberek közül lett örökre megszentelve, ne legyen kiváltható, ölessék meg” (Mózes III. könyve 27. fejezet 28-29. vers). Mit is jelentenek, mire is vonatkoznak ezek a régi bibliai előírások, amelyek soros heti szakaszunkban találhatók?
Tudnunk kell, hogy az „örökre megszentelt”, tehát „tilalom” (héberül hérem) alá vetett személy, állat vagy dolog teljes mértékben tiltott volt, nem lehetett sem eladni, sem kiváltani. A szó (akár főnévként, akár igeként történő) magyar fordítása azonban mégsem egyszerű: így értendő, ezért a fenti szöveg álültetésekor, kényszerűségből többféleképp is szokás fordítani. A „hérem” ugyanis nem azonos a közkeletű módon fordított átokkal, sem a később (keresztény, majd zsidó körökben is) gyakorolt exkommunikációval, a kiközösítéssel A „hérem” voltaképpen nem is átok, nem kiátkozás, jelentése eredetileg inkább pozitív jellegű. Sőt, ha pontosan szeretnénk fogalmazni, valami megszentelt és ugyanakkor más célra legszigorúbban tiltott dologról kell beszélnünk.
A Biblia korában egyébként négyféle hérem létezett:
- az isteni utasítás alapján megvalósult hérem (ilyen volt például a Mózes által kimondott „átok” az amaléki néppel szemben, amelyet Izrael első királya, Saul valósított meg, Sámuel próféta felszólítására),
- a háború során (a vezér, a fejedelem, vagy a király által átokkal sújtott) ellenség vagy ellenséges tulajdon (vesd össze. például Jósua könyve, 6. fejezet 17. vers),
- a jogi hérem, ez például olyan személyre vonatkozik, akit a bíróság halálra ítélt. Az ilyen egyén, ha nem is hajtják végre rajta a halálos ítéletet, élete végéig hérem alatt áll (vesd össze Talmud Arakhin 6/b) és
- az úgynevezett magánhérem (ha valaki például felajánlott valamit a Szentély vagy a papok számára). A Szentély számára szóló hérem (birtok vagy személy) több volt, mint holmi felajánlás: mert az egyszer s mindenkorra elidegeníthetetlen tulajdonná vált.
Az általunk idézett bibliai versben ezt olvassuk: „Mindabból, ami az övé”, ebből következteti a zsidó hagyomány, — magyarázzák a rabbik —, hogy csak örökölt birtokot lehetett átadni a Szentélynek vagy a papoknak, vásárolt földet nem. A mózesi törvények szerint ugyanis a vásárolt földterületet az ötvenedik esztendőben, a jobél (jubileum) évében vissza kellett juttatni eredeti tulajdonosának. A föld értéke ennek következtében a bibliai korban, a jobél közeledtével egyre csökkent, tudván azt, hogy új tulajdonosa csak rövidebb ideig hasznosíthatta azt. A héber rabszolgát sem lehetett hérem (tiltással járó felajánlás) alá vonni, mert szolgálati ideje a Tóra törvénye szerint hatévi munka után lejárt.
A fent idézett első mondat (az „örökre megszentelt dolog”) tehát a birtokra (állatra, idegen rabszolgára), a második (a „tiltott személy”) a bíróság által halálraítéltre vonatkozik, aki ezért „ölessék meg”. Erről olvashatunk a későbbi mózesi törvények közt is: „Ne fogadjatok el váltságdíjat a gyilkos lelkéért, aki halálra lett ítélve, hanem ölessék meg” (Mózes IV. könyve, 35. fejezet 31. vers). Más kérdés, hogy a későbbi Izrael országában, legalábbis a második Szentély fennállása alatt — a Talmud bizonysága szerint — egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre.
_____________________________________________________-
Got something to say?