Heti szakasz julius 2-an: Chukát (4Mózes 19:1–22:1.)

Rabbink kommentarja:

Újjászületni éppolyan nehéz: ha meg akarsz változni, békülj ki önmagaddal

Mivel a megbántottság fájdalmából épp úgy születhet agresszió mint együttérzés, jó, ha megismerjük, tudomásul vesszük és így próbáljuk alakítani kicsit rossz késztetéseinket.  Mivel úgysem tudunk megszabadulni saját múltunktól, vétkeink anyagát is fel kell használunk, amikor újjáteremtjük önmagunkat.

Amikor a kémek története lezárul, amikor kiderül, hogy az egyiptomi nemzedék minden tagjának a sivatagban zárul majd le az élete, a zsidók kétségbeesnek. Kétségbeesett dühük lázadások sorához vezet, hatalmas tömeg fordul az, úgy tűnik, kudarcba fulladt kivonulási program vezetője, Mózes ellen. A Szentírás a káoszt úgy érzékelteti, hogy lényében követhetetlenné teszi a fejleményeket, nehéz kivenni a szövegből, melyik lázadó mikor, kivel és hol van, ki mit beszél és kihez. Mintha a teljes szétesés szélére kerülne Izrael közössége. Amikor végül, borzasztó jeleneteket követően, Mózes úrrá lesz a lázadásokon, az Örökkévaló az elképesztő és érthetetlen fordulatok számát tovább növelve elrendeli, hogy éppen azoknak az edényeknek az anyagával, amelyekkel a lázadók áldozni akartak Neki, be kell borítani az oltárt. Miért kell pont a bűnösök edényeit így megszentelni? 

Abban, amit a lázadók mondtak, volt némi igazság. Mózesnek voltak elnyomó hajlamai, nem ok nélkül lobbantották ezeket a szemére. Az volt a baj, hogy önvizsgálat helyett támadtak rá. Azért váltak a mindig másokat célzó, fennhangon ítélkező igazság bajnokaivá, hogy mások vétkeivel foglalkozhassanak a sajátjaik helyett. Az ítélkezés az erkölcsi önigazolás legnépszerűbb módja. Ha mások, mindig mások egyetlen erkölcsi vétkét sem hagyom szó nélkül, mindenki láthatja, milyen jó ember vagyok. És a lázadókat támogatta a közhangulat, az Örökkévalónak többször, nagyon súlyosan kellett beavatkoznia a lázadások hullámainak elcsendesítésére.

 Amikor tehát a nép azokkal az eszközökkel dolgozott, amelyekkel a lázadók követték el bűneiket, saját bűneivel dolgozott tulajdonképpen. Saját félelmeit, rossz késztetéseit ismerte fel bennük és annak a lehetőségét, hogy felhasználja, átépítse őket. Oltárt emeljen éppen ezekből az Örökkévalónak. Hogy a másokra irányuló éles és pontos, de rosszhiszemű kritikai érzék önkritikai munkává válhasson, és végül elérje Istent akkor, amikor az önkritika képessége révén elérjük saját, legigazibb lehetőségeinket. A Tóra elvárja tőlünk, hogy ne adottságként, hanem esélyként szemléljük az életünket, de tudja, hogy az önismeret egyszerre jelenti önmagunk kritikai formálását és megbékélést is önmagunkkal. 

Múltbeli vétkeinket nem tudjuk visszamenőleg el nem követni, bármennyire szeretnénk. De van módunk építeni valamit az értük viselt felelősségből, abból, ha megértjük, hogyan következtek a félelmeinkből és frusztrációinkból. Csak ebből, saját személyiségünk, élettörténetünk anyagából építhetünk neki valódi oltárt.

És ez a lelki „újrahasznosító” eljárás, amelyet a Tóra ebben a hetiszakaszban feltalál, alighanem a legerősebb vigaszunk. Még a vétkeink – bár soha ne követtük volna el őket – sem egészen hiábavalóak.

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/chukat

Chukát (4Mózes 19:1–22:1.)

19. fejezet

A vörös tehén

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: 2. Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom. 3. És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és vezessék ki azt a táboron kívülre és vágják le előtte. 4. Vegyen Eleázár, a pap, az ujjával annak véréből és fecskendjen a gyülekezés sátorának eleje felé annak véréből hétszer. 5. Azután égessék el a tehenet az ő szemei előtt, bőrét, húsát és vérét ganajával együtt égessék el. 6. És vegyen a pap cédrusfát, izsópot, meg karmazsint, és vesse a tehén tüze közé. 7. És mossa meg a pap a ruháit, fürössze meg a testét vízben, azután bemehet a táborba; de tisztátalan a pap estig. 8. És aki elégeti azt, mossa meg a ruháit víz-ben, fürössze meg a testét vízben; és tisztátalan estig. 9. És gyűjtse össze egy tiszta férfiú a tehén hamuját és tegye a táboron kívül tiszta helyre; és legyen Izrael fiai községének őrizetül, tisztító víz számára, engesztelő áldozat az. 10. És mossa meg az, aki összegyűjti a tehén hamuját, az ő ruháit és tisztátalan estig; és legyen ez Izrael fiainak és az idegennek, aki közöttük tartózkodik, örök törvény gyanánt.

A „tisztító víz” külön rendeltetése

11. Aki megérint halottat, bármely emberi személyét, tisztátalan az hét napig. 12. Az tisztítsa magát azzal (a vízzel) a harmadik napon és a hetedik napon tiszta lesz; ha azonban nem tisztítja magát a harmadik napon; akkor a hetedik napon nem lesz tiszta. 13. Bárki megérint halottat, emberi személyt, aki meghalt és nem tisztítja meg magát, az Örökkévaló hajlékát tisztátalanította meg, irtassék ki az a személy Izraelből; mert a tisztító vizet nem hintették rá, tisztátalan legyen, tisztátlansága még rajta van.

A tisztítás módja

14. Ez a tan, ha meghal ember a sátorban, bárki bemegy a sátorba és minden, ami a sátorban van, tisztátalan hét napig. 15. Minden nyitott edény, melyen nincs szoros födél, tisztátalan az. 16. És mindenki, aki megérint a mezőn fegyver által megöltet, vagy halottat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig. 17. És vegyenek a tisztátalan számára ez elégetett engesztelő áldozat hamujából és tegyenek rá élő vizet egy edénybe. 18. És vegyen izsópot és mártsa a vízbe egy tiszta férfiú, fecskendezzen a sátorra és mind az edényekre és a személyekre, akik ott voltak, és arra, aki megérintett csontot, vagy megöltet, vagy holtat, vagy sírt. 19. És fecskendezzen a tiszta a tisztátalanra, a harmadik napon, meg a hetedik napon és tisztítsa meg a hetedik napon; azután mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és este tiszta lesz. 20. A férfiú pedig, aki tisztátalan lesz és nem tisztítja meg magát, irtassék ki az a személy a gyülekezet köréből, mert az Örökkévaló szentélyét meg-tisztátalanította, tisztító vizet nem hintettek rá, tisztátalan ő. 21. És legyen nekik örök törvényül; és aki fecskendezi a tisztító vizet, mossa meg a ruháit és aki megérinti a tisztító vizet, tisztátalan legyen estig. 22. És mindaz, amit a tisztátalan megérint, tisztátalan legyen; a személy pedig, aki őt megérinti, tisztátalan legyen estig.

20.fejezet

Mirjám halála

1. És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették ott.

Mózes a sziklára üt. Mózes és Áron bűne

2. És nem volt vize a községnek; és összegyülekeztek Mózes meg Áron ellen. 3. És a nép pörlekedett Mózessel és szólt, mondván: Bárcsak elpusztultunk volna, mikor elpusztultak testvéreink az Örökkévaló színe előtt! 4. Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? 5. Miért is vezettetek fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni. 6. És bement Mózes, meg Áron a gyülekezet elől a gyülekezés sátorának bejáratába és leborultak arcukra; és megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.

7. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 8. Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat. 9. Mózes elvette a botot az Örökkévaló színe elől, amint parancsolta neki. 10. És Mózes meg Áron egybegyűjtötték a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik (Mózes): Halljátok csak, ti ellenszegülők! Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet? 11. És fölemelte Mózes a kezét és rávágott a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött sok víz, és ivott a község, meg barmaik.

12. És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam. 13. Ez a pörlekedés vize, ahol pörlekedtek Izrael fiai az Örökkévalóval, és megszenteltetett általuk.

Edóm királya nem engedi meg az átvonulást országán keresztül

14. És küldött Mózes követeket Kádesből Edom királyához: Így szól testvéred Izrael, Te ismered mindazt a fáradalmat, mely bennünket ért. 15. Lementek őseink Egyiptomba és laktunk Egyiptomban sok ideig; és rosszul bántak velünk az egyiptomiak, a mi őseinkkel. 16. Akkor kiáltottunk az Örökkévalóhoz, és ő meghallotta szavunkat, küldött angyalt és kivezetett bennünket Egyiptomból, és íme Kádesben vagyunk, a te határszéled városában. 17. Hadd vonuljunk át kérlek országodon! Nem vonulunk át mezőn, sem szőlőn és nem iszunk a kút vizéből; az országúton fogunk menni, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg át nem vonulunk a határodon. 18. De Edom azt mondta neki: Nem fogsz átvonulni rajtam, különben fegyverrel megyek vissza ki ellened. 19. És mondták neki Izrael fiai: Az egyengetett úton megyünk, ha pedig a vizedből iszunk, én meg barmom, megadom az árát; valóban mást semmit, csak gyalogosan hadd vonuljak át. 20. De ő mondta: Nem fogsz átvonulni! És kiment ellene Edom hatalmas néppel és erős kézzel. 21. Így vonakodott Edom megengedni Izraelnek, hogy átvonuljon az ő határán; és Izrael eltért tőle.

Áron halála

22. Elindultak Kádesből és elérkeztek Izrael fiai, az egész község, a Hór hegyéhez. 23. És az Örökkévaló szólt Mózeshez, meg Áronhoz a Hór hegyén, Edom országának határán, mondván: 24. Takaríttassék el Áron népéhez, mert nem fog bemenni az országba, melyet Izrael fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültek parancsomnak a pörlekedés vizénél. 25. Vedd Áront és fiát, Eleázárnak és vidd föl őket Hór hegyére. 26. Vettesd le Áronnal az ő ruháit és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; Áron pedig takaríttassék el és ott meghal. 27. Mózes cselekedett, amint az Örökkévaló parancsolta; fölmentek a Hór hegyére az egész község szemei láttára. 28. Mózes levetette Áronnal a ruháit és felöltöztette azokba Eleázárt, az ő fiát; Áron pedig meghalt ott, a hegy tetején. Erre lement Mózes meg Eleázár a hegyről. 29. Midőn látta az egész község, hogy Áron kimúlt, megsiratták Áront harminc napig, egész Izrael háza.

21. fejezet

Harc a kánaánitákkal

1. Meghallotta a Kánaáni, Árod királya, aki délen lakott, hogy eljött Izrael a kémek útján, és harcolt Izrael ellen és foglyokat ejtett közüle. 2. Ekkor fogadalmat tett Izrael az Örökkévalónak és mondta: Ha kezembe adod ezt a népet, akkor átokként kiirtom az ő városaikat. 3. Az Örökkévaló meghallgatta Izrael szavát és kezébe adta a Kánaánit és átokként kiirtotta azokat és városaikat és elnevezte a helyet Chormonak.

Az érckígyó

4. És elvonultak Hór hegyétől a nádastenger felé, hogy megkerüljék Edom országát; és elcsüggedt a nép az úton. 5. És beszélt a nép Isten ellen és Mózes ellen. Miért hoztatok ide fel bennünket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában, mert nincs kenyér és nincs víz; lelkünk pedig undorodik a nyomorult kenyértől. 6. Erre rábocsátotta az Örökkévaló a népre mérges kígyókat és megmarták a népet; és elhalt sok nép Izraelből. 7. És eljött a nép Mózeshez, és mondták: Vétkeztünk, mert beszéltünk az Örökkévaló ellen és ellened, imádkozz az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat. És Mózes imádkozott a népért. 8. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Készíts magadnak egy kígyót és tedd azt póznára; és lesz minden megmart, ha arra néz, életben marad. 9. Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára; és volt, ha megmart a kígyó valakit és az tekintett a rézkígyóra, akkor életben maradt.

A táborozás helyei

10. És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Óvószban. 11. Elvonultak Óvószból és táboroztak Ijjéhaávorimban a pusztában, mely Móáb előtt van napkelet felől. 12. Onnan elvonultak és táboroztak Zered völgyében. 13. Onnan elvonultak és táboroztak az Árnónon túl, mely a pusztában van, mely jön az Emóri határából; mert az Árnon Móáb határa, Móáb és az Emóri között. 14. Azért mondják az Örökkévaló harcainak könyvében: Váhebet Szúfoban és a patakokat, az Árnónt; 15. és a patakok lejtőjét, amely hajlik Or helye felé és támaszkodik Móáb határára. 16. Onnan a Kúthoz; ez a kút, melynél az Örökkévaló mondta Mózesnek: Gyűjtsd egybe a népet, hadd adjak nekik vizet.

17.Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: Buzogj föl kút, énekeljetek neki! 18. A kút, melyet fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak törvényhozó pálcájukkal! A pusztából (vonultak) Máttonoba; 19. Máttonóból Nácháliélbe, Nácháliélből Bómószra; 20. Bomószról a völgybe, mely Móáb mezején van, a Piszga csúcsánál és a sivatag felé tekint.

Az emórita királyságok elfoglalása

21. És Izrael követeket küldött Szichónhoz, Emóri királyához, mondván: 22. Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le a mezőre és szőlőbe, nem iszunk a kút vizéből, az országúton fogunk menni, amíg átvonulunk határodon. 23. De Szichón nem engedte Izraelnek, hogy átvonuljon a határán; összegyűjtötte Szichón az ő egész népét és kiment Izrael ellen a pusztába, elérkezett Jóhcóig és harcolt Izrael ellen. 24. De Izrael megverte őt a kard élével, és elfoglalta az országát az Árnóntól Jábbókig, Ámmón fiáig, mert erős volt Ámmón fiainak határa. 25. És elvette Izrael mindezeket a városokat és lakott Izrael az Emóri minden városaiban, Chesbonban és mind a leányvárosaiban.

Egy történelmi feljegyzés és egy győzelmi dal

26. Mert Chesbón Szichónnak, Emóri királyának városa volt, ő harcolt Móáb első királya ellen és elvette az egész országát annak kezéből az Árnónig. 27. Azért mondják a költők: Menjetek Chesbónba, építtessék föl és szilárdittassék meg Szichón városa. 28. Mert tűz ment ki Chesbónból, láng Szichón városából, megemésztette Ór-Móábot, az Árnón magaslatainak urait. 29. Jaj neked, Móáb! Elvesztél Kemós népe! Odaengedte fiait menekülőknek, leányait fogságba Szichón, Emóri királyához. 30. Leterítettük őket, elveszett Chesbón Divónig, elpusztítottuk azokat Nófáchig, mely Médvóig terjed. 31. És Izrael lakott az Emóri országában. 32. És elküldött Mózes, hogy kikémleljék Jázért, elfoglalták leányvárosaikat és elűzte az Emórit, aki ott volt.

Óg, Básán királyának legyőzése

33. Azután megfordultak és fölmentek Boson útján; Óg, Boson királya pedig kiment ellenük, ő és egész népe harcra, Edreibe. 34. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét, meg országát; tegyél vele úgy, amint tettél Szichónnal, Emóri királyával, aki Chesbónban lakott. 35. És megverték őt, meg fiait és egész népét, hogy nem hagytak neki maradékot; országát pedig elfoglalták.

22. fejezet

1. És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Móáb síkságán, a Jordán partján, Jerichón innen.

RAJ TAMÁS KOMMENTÁRJA

„Ez a Tóra törvénye, amit az Örökkévaló megparancsolt… Hozzanak neked egy teljesen vörös, hibátlan tehenet, amely még nem lett igába (fogva)… vezessék ki a táboron kivülre, és vágják le ott, s vegyen Eleázár, a pap ujjával a véréből, és hintsen a vérből hétszer a gyülekezés sátra elé. Égessék el előtte a tehenet, bőrét, húsát és a vérét az ürülékével együtt égessék el. Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja be a tehén tüze közé. Ezután mossa meg ruháit a pap, fürössze meg testét, csak azután térhet vissza a táborba, ám estig tisztátalan marad. S aki elégeti azt, mossa meg ruháit, fürössze meg testét, azután visszatérhet a táborba, de tisztátalan marad estig. Egy tiszta férfi gyűjtse össze a tehén hamuját, helyezze el tiszta helyre a táboron kívül, hogy tisztító vízként szolgáljon az Izrael fiai számára. S aki összegyűjti a tehén hamuját, mossa meg ruháit, és tisztátalan marad estig… Aki megérint bármilyen holttestet, az legyen tisztátalan hét napig. Tisztálkodjon meg a harmadik napon, és a hetedik napon tiszta lesz… ha a tisztító vizet nem hintették rá, tisztátalan legyen” (Mózes IV. könyve, 19. fejezet 2-13. vers).

A soros heti szakaszunk elején olvasható előírás a legkevésbé érthető és legtitokzatosabb törvény a Tórában. Voltaképpen a Mózes III. könyve 12-15. fejezeteiben részletesen leírt tisztulási törvényekkel kapcsolatos rendelkezésről van szó. A különös parancsolatra a rabbik a legkülönfélébb magyarázatokkal kísérleteztek: Egyikük a növények szimbolikájára épít: a cédrus drága és értékes fa, keménysége miatt az építkezéseknél, így a jeruzsálemi Szentély építésénél is használták. A karmazsin a bíbortetűből kivont nedv, illetve az ezzel színezett növényi rost a legkeresettebb színező anyag, az izsóp pedig gyógyító és főként tisztító hatású volt. Tehát hitünkben szilárdak legyünk, emberileg hasznosak, és lelkileg tisztuljunk meg. Egy másik értelmezés szerint a cédrus büszkeségéből el kell jussunk az izsóp szerénységéig és gyógyító erejéig, valamint a karmazsin hasznosságáig. Van olyan vélemény is, hogy a háromféle dolog megfelel annak a háromezer embernek, akik az aranyborjú miatt elpusztultak, s hogy itt a megtisztulás törvénye egyfajta figyelmeztetés a nép számára.

A középkor legnagyobb zsidó gondolkodójának, Majmini Mózesnek (Maimonides, 1138–1204) a véleménye a legelfogadhatóbb a mai ember számára. Szerinte ugyanis a vörös tehén törvényével a Tóra egy korabeli pogány szertartást akart kiküszöbölni. Ezt a véleményt látszik alátámasztani a korabeli történeti háttér. Az Egyiptomból szabadult zsidó nép nyilván nehezen szabadult meg az egyiptomi vallás és kultúra hatása alól, ahol pedig az úgynevezett Ápisz-bika kultusz óriási jelentőséggel bírt. A bikakultusz erősen hatott az Egyiptomban raboskodó zsidó népre, ezt bizonyítja az aranyborjú-történet, amely valójában nem is borjúról, hanem az egyiptomi bikaisten felállításáról szól. (A Biblia csupán gúnyból nevezi azt borjúnak az Egyiptom-szerte különösen tisztelt Ápisz bikát.)

A vörös tehén törvényével kapcsolatos a Talmud egyik kiváló mesteréről, az időszámításunk első századában élt Johanán ben Zakájról szóló történet. A neves rabbi, aki mellesleg a híres javnei iskola alapítója volt, egyszer éppen tanítványaival ült együtt, amikor egy esszéus (a Holt-tengeri tekercsek közösségéhez tartozó személy) jelent meg nála. Gúnyosan megkérdezte a mestert, mi értelme van a vörös tehén törvényének, miért tesz tisztátalanná a halott, és miért tisztít meg a hamuval megszórt víz?

A rabbi visszavágott: „És annak mi az értelme, hogy ti füvekkel és ráolvasással gyógyítjátok a betegeket?”

Miután az esszéus megszégyenülve eltávozott, a tanítványok azt mondták mesterüknek: „Ezt az embert egy nádszállal ellökted, ám mit válaszolsz nekünk?” (Mivel a kérdés még megválaszolatlan maradt.)

Johanán rabbi ekkor így szólt: „Voltaképpen nem a halott tesz tisztátalanná, és nem a víz tisztít meg, hanem Isten törvényeket hozott, s ezek teszik tisztává az embert”.