A baj ráér. Gyász-vigasz-szerelem
Amikor a szombat és a böjtnapok egyike ugyanakkorra esik, a böjtöt továbbnyomjuk a következő napra. A baj megvárja az embert, kár kapkodni a gyászzal, éppen azért, mert néha nem elkerülhető.
A mostani szombat Támmuz havának 17. napjára esett, ezért kell ma, vasárnap kisböjtöt tartani, reggeltől estig majd, este már újra lehet. Támmuz 17. a város, Jeruzsálem és a Szentélyek, Isten templomai pusztulásának kezdetét jelzi, egy három hetes gyászidőszakét, amelyben az elmélyült csend uralkodik. Ez az időszak gyászolja a várost és a Templomot, a kétezer évig tartó száműzetést. Ha a kezdődátum szombatra esik, akkor, mint most, arrébbtesszük vasárnapra, mert nem sietünk gyászolni, az öröm előbbrevaló. A baj nem szalad el, majd meggyászoljuk holnap. Ez a kissé együgyűnek tűnő bölcsesség valójában nagyon mély, tudja, hogy úgyis szembe kell néznünk a fájdalommal időről-időre és megtanul, megtanít együtt élni vele, jól, amennyire lehet. Nem engedi a zsidó hagyomány elnyomni az érzéseinket, de megtanít gazdálkodni velük, segít, hogyan ne váljunk teljesen kiszolgáltatottá a fájdalmainknak.
Segít rendet teremteni az idő lassú múlásában. A rabbinikus gondolkodás vonzódik ahhoz az elképzeléshez, hogy minden rossz éppen ezeken a napokon történt Izráel népével. Támmuz 17. nem csak a jeruzsálemi városfal áttörése volt az első Szentély idején és a másodikén is, hanem azelőtt éppen támmuz 17-én törte össze Mózes a kőtáblákat, azokat, amelyeket először kapott az Örökkévalótól – és aztán így tovább. A gyásszal nem kell sietni, de ha csináljuk, akkor rendelt ideje vagyon, beépül az életünkbe, drámai lüktetést ad neki, átélhetővé teszi, elmélyíti a gyászt az, ha minél gyászosabbak, karakteresebbek a böjti napok. És aztán, amikor majd túlvagyunk rajtuk, jön a feloldozás. A gyászidőszak végén köszönt be Áv hó 15. napja, a szerelmesek ünnepe és a vigasztalás szombatja is pont akkora esik, augusztus 12, 13, 14. A végigdolgozott, komoly és végső soron felszabadító gyászfolyamat vége a visszatérés, az új szövetségkötés a világgal, a vigasztalódás és a szerelem.
