Rabbink kommentarja a heti szakaszhoz

„Minden egyes lélek Istene”: mi mindent tekint családnak a Tóra?

Ebben a hetiszakaszban, amelyben 90-szer szerepel a „család” szava, szó esik „szabálytalan”, csonka családokról, kizárólag nőkből álló nagycsaládokról – az ő jogaikat maga Isten terjeszti ki – és egy sajátos „örökbefogadásról” is, amely kijelöli, ki lesz Izráel népének új vezetője.

Egy lassú nemzedékváltás lezárultához, a negyvenéves vándorlás végéhez közeledve ismét népszámlálást tartanak a zsidók, ahogy szokás, nemzetségeik, családjaik szerint. Ennél hagyományosabb szerkezetű felsorolás (apáról fiúra követett családfák felrajzolása) nincs is a világon, de azért érdemes figyelni. Sok régi ismerőssel találkozunk, Kóráh, a lázadó leszármazottaival és Áron híres famíliájával is, két olyan csonka családdal, amelynek tagjai korán elvesztették azokat, akik a legközelebb álltak hozzájuk. Koráh lázadóként halt meg, Áron fiai istentiszteletet vezetve, Kóráh fiai az édesapjukat vesztették el, Áron főpap a gyerekeit, de mindkettejük története világossá teszi, hogy a szabályos, papa-mama-gyerekek-felállású, nukleáris családmodell előállítása nem csak rajtunk múlik és mindez teljesen független attól, hogy jó emberek vagyunk-e mint Áron, vagy rosszak mint Kóráh.

Az események sűrű kavargásában előáll öt árvalány, Celofhád gyerekei, elmondják a közösség elé lépve, hogy bár nincs apjuknak fiúgyermeke, ők is, nőként is, szeretnének örökséget a megígért Izráel földjéből. Ismerjék el őket így is, családjogi, örökösödési jogi értelemben is, családnak. Mózes az Örökkévaló elé terjeszti kérésüket és ott meghallgatásra találnak. Maga az Ég és Föld teremtője hagyja jóvá, hogy ez a kizárólag nőkből álló család, család.

Amikor később, a hetiszakasz végén Mózes kéri a Seregek Istenét, válassza ki utódát, az Örökkévaló Józsuét jelöli ki, mert állhatatos hűséget tanúsított Mózes, Isten embere iránt. „Sosem hagyta el a sátrát”, ezzel a Mózes második könyvére visszautaló idézettel támasztja alá Józsué alkalmasságát a midrás. Mózes és Józsué nem voltak rokonok, másról van szó. Egy „atyai barátság”, egy szemérmes örökbefogadás története bújik meg tehát az Örökkévaló döntésében, a „fiúi” ragaszkodás jutalmazása. Egy merőben szabálytalan „családi” kötelék jelöli ki azt is, ki lép Mózes helyére – hívja fel a figyelmet az egész írást ihlető Abby Sosland rabbi.

„Minden teremtmény lelkének Istene” – ezekkel a szavakkal fordul Mózes Istenhez a fentebbi dilemmájával. Rásinak fel is tűnik ez a kissé körülményes fogalmazás. „Miért mondta így? Azt mondta előtte: Világ Ura, Te egyesével ismersz minden lelket, akik mind különböznek egymástól. Olyan vezetőt jelölj ki számukra, aki mindőjüket képes úgy elfogadni, amilyenek”. Ezt írta Rási majdnem ezer évvel ezelőtt.

A Pinhász hetiszakasz szerint a Tóra nagyon sokféle családot ismer és elismer. A mostani hetiszakasz által kijelölt úton továbbhaladva juthatunk el a mi napjaink sokféle szeretetkötelékének nyitott szívű elfogadásához.

Hogy is lehetne ez másként, ha követjük Mózest, aki minden lélek, minden lélegző lény Istenét szólítja az élettől búcsúzva. Minden egyes lélek Istenét.”

Ámen minderre. És köszönet rabbinknak.

---