Rabbink kommentarja a hetiszakaszhoz

A bibliai Budapest születése: kik a magyar zsidók a Tórában?

Amikor végre,negyven és egy majdnem teljes nemzedék elvesztése után megérkezik a nép a megígért földre, Gád és Rúben törzse úgy dönt, hogy ők inkább mégsem mennek tovább, tetszik nekik a hely, ahol letáboroztak már. A kettős kötődés, a „diaszpóra” előbb születik meg a szívekben és a külső valóságban egyaránt, mint maga az Ország.

A sivatagi bolyongás végén, a csúcsponthoz közel, amikor a Tóra története lezárul a nemzedékeknek, már Ábrahámnak megígért ország határán, a beteljesedés előtt váratlan, ironikus fordulatot vesz az elbeszélés. Azt tudjuk meg, hogy Rúben és Gád törzsének számos nyájai voltanak és a vidék, ahol jártak éppen, bővelkedett jó legelőkben. Gád és Rúben gyermekei úgy érezték, itt tudnának boldogulni, itt valahogy meg lehetne lenni. A helyet, ahol, úgy érezzük, meg tudnánk lenni, csinálhatnánk azt, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, fel tudnánk nevelni a gyerekeinket, otthonnak, hazának szokás nevezni és Rúben és Gád leszármazottai úgy érzik, hazát találtak, már a megígért földön kívül.

Mózes nem érti elsőre a dolfot és attól fél, hogy ez mindennek a megcsúfolása, amire ő az életét tette, közöny az Örökkévaló ígérete iránt, az Igazi és Egyetlen Haza eszméjének elárulása. Szemükre veti, hogy úgy, ahogy az előző generációban a kémek, most ők is hátat fordítanak Izrael földjének, hűtlenek a Seregek Istenéhez és a zsidó nép küldetéséhez és úgy végzik majd, mint ahogy anyáik és atyáik. A nagyszabású, kétségbeesett szónoklatra válaszul Gád és Rúben törzse elismétli, hogy ez a föld pont jó az állataik legeltetésére, hogy épp ilyet kerestek és egyszerűen csak ennyiről van szó. Hogy itt és most jó nekik, megszerették ezt a vidéket. Mózes átérzi lassan a dolgot és áldását adja a kérésre, miután felajánlják neki a maradni szándékozók, hogy miután letelepítették a családjukat, ők is részt fognak venni az Izraelért folytatott küzdelemben, szolidárisak lesznek a leendő izraeliekkel.

A mi helyzetünk is hasonló, akik nem Izraelben élünk zsidóként, akik, ha tudunk is esetleg héberül, magyarul vásárolunk be, szólunk azok legtöbbjéhez, akik fontosak nekünk, magyarul álmodunk, ennek az országnak a városait, utcáit, tereit ismerjük igazán, szenzuálisan, a reflxeinkben, mélyebben minden tudatos tanulásnál. Budapest, vagy New York is például, olyan nagyvárosok, ahol a jelentős létszámú, a város arculatát formáló zsidó diaszpóra él együtt másokkal. Budapesten és ebben a kicsi, sokat szenvedett országban, mi vagyunk a kortárs gáditák és rúbeniták, akik cigányok, tótok, svábok leszármazói és más kevertfajúak mellé összeverődtünk itt és örökre, visszavonhatatlanul magyarrá lettünk az évszázadok során. Illetve ők, Gád és Rúben törzsének tagjai az első kettős identitású diaszpórazsidók, már a Tóra lapjain. Legalább kettős kötődésű magyar zsidókként megtaláltuk tórai, bibliai előképeinket, mert a diaszpóra még előbb épült fel mint az ország maga. Valóban a zsidók a világtörténelem mintakisebbsége már a Tóra ideje óta és ez jól van így, mert megtanít a kötődések bonyolultságára és az együttérzésre.

Jó szombatot

---