Rabbink kommentarja a heti szakaszhoz.

Az Isten, a szomszédod és a társad: változatok a szerelemre

A Tóra Tu beÁv, a szerelem zsidó ünnepének hetében arra készít fel minket a hetiszakasz, hogy lassú lépésekben tanuljuk meg szeretni, elfogadni a körülöttünk lévő világot, amelyet egyszer majd a szerelem önzetlen feltétlenségének kell berendeznie, „az ok nélküli szerelemnek”. 

A nagy közösségi gyásznap után vagyunk immáron, a vigasztaló Áv havában. A következő szombat a vigasztalás szombatja lesz, közvetlenül előtte, pénteken pedig Tu beÁv, a szerelem ünnepe jön el. Szombaton pedig az Örökkévalóhoz szóló nagy, zsidó szerelmi vallomásra találunk rá a szövegben, amelyet a parancsolatokat tartó zsidók naponta kétszer is elmondanak: a Smá Jiszráél szövegére. Szeresd az Örökkévalót, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Feltétlenül, a legteljesebb, legelemibb érzelmi intenzitással, amilyen a szerelem. 

Ettől a most esedékes szombattól fogva hét héten át olvassuk majd hangosan a zsinagógákban a vigasztalás prófétai üzeneteit, amelyek Ézsaiás (Jesájá) szavaival kezdődnek: vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet. 

A vigasztalás szombatjától fogva, egészen a zsidó újévig, amikor szembe kell néznünk azzal, kik voltunk, kivé lettünk az elmúlt évben és elmúlt életünk során, az azt megelőző hónapban, amikor majd végig erre készülünk, amikor a sófár hangjai ébresztenek bennünket a „létfeledésből”, végig szólnak majd halkan a háttérben a vigasztaló prófétai szövegek. A judaizmusban a gyász, a szembenézés fájdalma megúszhatatlan, az ünnepek rendje nem hagyja, hogy hazudjunk magunknak, de az önismeret megszerzésének hasznos, súlyos fájdalmát fokról-fokra enyhíti az isteni vigasztalás. Mostantól már a nagy őszi ünnepek időzónájában járunk, enyhül és fakul lassan a nyár. És ekkor lobban fel, amikor a nap heve, a külső izzás enyhül, a szerelem belső izzása is.

Rabban Simon ben Gámliél szerint nem voltak boldogabb napok Izraelben, mint a Jom Kipur, az Engesztelés napja és TubeÁv, a szerelem ünnepe – tanítja a Talmud (Táánit 26b). A lányok fehér ruhában táncoltak ilyenkor Jeruzsálem szőlőskertjeiben, szerelmesüket várva. A földi, közeli, eleven, megtapasztalható szerelem vezet át ezen a szombaton az elvont, távoli, Isten iránti szerelemhez, a héber Biblia ezért használja Isten és a népe kapcsolatának érzékeltetésére a kölcsönös szerelem metaforikáját. 

A feltétlenség, az éntelen odaadás, az eksztázis megtapasztalása valóban elvezet a végtelenhez, két közbülső állomáson, a felebarát, a nem kitüntetett, de jelenlévő másik (a szomszéd, a munkatárs, a villamoson melletted álló) és az idegen, a jövevény szeretetének közbülső állomásain át. Meg kell tanulnunk a szerelem feltétlen éntelenségével szeretni a világot, hogy végül eljussunk Isten egyetemes, korlátlan szeretetéhez, mire eljön az újév és az engesztelés napja, mire eljön majd az, akire mindannyian várunk, minél előbb, még a mi napjainkban

---