Hitelveink
A reformjudaizmus hitelveinek nyilatkozata
Az Amerikai Rabbik Központi Konferenciájának
1999-es Pittsburgh-i Kongresszusa által elfogadott változat alapján
Preambulum
Több mint másfélszáz esztendővel ezelőtt, 1848. július 8-án Einhorn Ignác (Horn Ede) társaival együtt megalakította a Magyar Izraelita Középponti Reformegyletet Pesten, amelyet Horváth Mihály, a Szemere-kormány közoktatásügyi minisztere 1849. június 26-án önálló hitközségnek ismert el. Hitelveiket Einhorn németül és magyarul is megfogalmazta A reformált izraelita valláselvei c. művében. A forradalom bukását követően, 1852. október 25-én a Helytartótanács Schwab Löw budai főrabbi feljelentése következtében feloszlatta a gyülekezetet, aminek adófizető tagsága, minden vagyona és iratai visszaszálltak a Pesti Hitközségre. Einhorn Ignác emigrációba kényszerült annak ellenére, hogy Klapka György tábori rabbivá nevezte ki és Komárom kapitulációjakor amnesztiában részesült. Einhorn Dávid, a közösség második rabbija (Einhorn Ignácnak pusztán névrokona) kivándorolt Amerikába, ahol az ottani reformmozgalom egyik legjelentősebb szellemi vezetője lett. Ma, amikor annyian küzdenek vallási szándékaik megfelelő kifejezéséért, erkölcsi céljaikért és közösségi értékeikért, hisszük, hogy kötelességünk kinyilvánítani a reformjudaizmus azóta Amerikában folyamatosan korszerűsített hitelveit újra magyar nyelven is.
Mi zsidók – egész történelmünkön keresztül – a zsidó hagyományba szilárdan begyökerezettek maradtunk, ugyanakkor sokat tanultunk a más kultúrákkal való találkozásainkból is. A reformjudaizmus nagy hozzájárulása az, hogy ez a zsidóságot képessé tette arra, hogy párhuzamosan a hagyomány megőrzésével újításokat vezessen be, felvállalja a sokszínűséget, miközben a közös vonásokat hangsúlyozza, megszilárdítsa meggyőződését anélkül, hogy visszautasítaná azokat, akik kételkednek, és hű legyen a szent szövegekhez anélkül, hogy feláldozná a tudás kritikáját.
Hitelveink Nyilatkozata megerősíti a judaizmus központi tanait – Isten, Tóra és Izrael – ugyanakkor elismeri a reformzsidó hit és gyakorlat sokszínűségét.
Isten
Valljuk Isten létét és egységét, még ha egyénileg az Isteni jelenlétet különbözőképpen értelmezzük is.
Valljuk, hogy a zsidó nép örök szövetséggel (b’rit) kötődik Istenhez, még ha felfogásunk változatosságot tükröz is teremtésről, kinyilatkoztatásról, megváltásról vallott nézeteinkben.
Valljuk, hogy minden emberi lény Isten képmására teremtetett (b’celem Elohim), ennélfogva minden emberi élet megszentelt.
Tisztelettel tekintünk Isten minden teremtményére, elismerjük megőrzésük és védelmezésük iránti emberi felelősségünket.
Szembesülünk Isten jelenlétével az áhítat és csodálat pillanataiban, az igazság és a könyörület törvényeiben, hozzátartozóink szeretetében, mindennapi életünk legkülönbözőbb élményeiben.
Nap mint nap válaszolunk Istennek: közös és egyéni imával, tanulással ás egyéb megszentelt parancsolatok (micvot) végrehajtásával Isten, és embertársaink felé.
Igyekszünk, hogy életünk viszontagságain át (betegség és gyógyulás, vétkezés és bűnbánat, gyász és vigasztalás, kétségbeesés és remény) hitünk megerősödjön.
Folytatjuk meggyőződésünket abban, hogy a zsidóság ellen elkövetett elmondhatatlan gonoszságok, és a más népek szenvedéseinek ellenére az Isten és az ember közötti társas együttműködés diadalmaskodni fog.
Bízunk hagyományaink ígéretében, hogy bár Isten halandó lényeknek teremtett minket, a bennünk lakozó lélek halhatatlan.
Isten értelmet és célt ad az életünknek mindezeken a módokon és ezen túl is.
Tóra
Kijelentjük, hogy a zsidó élet alapja a Tóra.
Hiszünk a Tórában feltáruló igazságban, Isten népünk előtt való folyamatos kinyilatkoztatásában, és népünknek Istennel való folyamatos kapcsolatának hitelesítésében.
Kijelentjük, hogy a Tóra Isten a zsidó nép és az egész emberiség iránti örök szeretetének (áhávát olám) megnyilvánulása.
Kijelentjük a héber nyelv tanulásának fontosságát, mely a Tóra és a zsidó liturgia nyelve, mely közelebb hozhat bennünket népünk megszentelt szövegeihez.
A Tóra kötelez minket az élethosszig tartó tanulásra otthonainkban, a zsinagógában, és minden olyan helyen, ahol zsidók gyűlnek össze tanulni és tanítani. A Tóra tanulmányozása az isteni parancsolatok megvalósítására ösztönöz bennünket, ami, életünk megszentelésének forrása.
Kötelezzük magunkat folyamatos tanulásra az isteni parancsolatok minden rendjében, és arra, hogy teljesítsük azokat, amelyek megszólítanak minket, mint egyéneket, és mint közösséget. Ezek egy része szent kötelesség, melyeket a reformzsidók régóta betartanak. Mások viszont, akár ősiek, akár modernek, napjaink különleges kontextusának eredményeként megújuló figyelmet követelnek.
A világgal megismertetjük a Tórát, amikor az időnek és a helynek, amelyben élünk, a megszentelésére törekszünk, az otthoni és közösségbeli szabályok betartásával. A Sábát arra szólít fel, hogy vonjuk be a legmagasabb erkölcsi értékeket a napi munkánkba és a munkahét csúcsosodjon ki egy szent célokra való törekvésben (k’dusá) pihenésben (m’nuchá), és örömben (oneg).
A főünnepek arra szólítanak minket, hogy számoljunk el cselekedeteinkkel. A többi ünnepek képesekké tesznek bennünket arra, hogy együtt örüljünk népünkkel, ünnepelve a „vallási utazást” a változó évszakok kontextusában. Az emlékezés napjai eszünkbe juttatják mindazon tragédiákat és diadalokat, melyek népünk történelmi tapasztalatait körvonalazták mind az ősi, mind a modern korokban. Ugyanígy kijelöljük egyéni életutunk mérföldköveit is hagyományőrző és kreatív rítusokkal, melyek feltárják életünk minden szakaszának szentségét.
A világgal megismertetjük a Tórát, amikor betölteni törekszünk legfőbb kötelezettségeinket másokkal és Isten minden teremtményével való kapcsolatainkban. Istennel partnerségben megjavítva a világot (tikkun olám), fel vagyunk szólítva rá, hogy segítsünk közelebb hozni a messiási korszakot. Párbeszédet és közös akciókat keresünk más hitű népekkel, annak reményében, hogy közösen békét, szabadságot és igazságosságot teremthetünk a világunkban. Kötelesek vagyunk, hogy kövessük az igazságot (cedek), és igazságosságot, és hogy szűkítsük a szakadékot jómódú és szegény között, hogy cselekedjünk a diszkrimináció és az elnyomás ellen, küzdjünk a békéért, üdvözöljük az idegent, védjük a földi élet sokszínűségét és a természeti forrásokat, és újraértékeljük azokat, akik fizikai, gazdasági vagy szellemi korlátokkal küzdenek. Így cselekedve, újra a hagyományos reformzsidó hit és gyakorlat középponti, prófétikus fókuszává nyilvánítjuk a szociális tevékenységet és a társadalmi igazságot.
Teljes hittel valljuk az adományozásra (c’dáká) vonatkozó isteni parancsolat (micvá) szükségességét: félretenni jövedelmünk és időnk egy részét, hogy gondoskodjunk azokról, akik szükséget szenvednek. Ezek a tettek közelebb visznek minket ahhoz, hogy beteljesítsük a prófétikus felhívást, hogy fordítsuk a Tóra szavait kezeink munkájává.
A Tóra értelmet és célt ad életünknek mindezeken és ezen túl is.
Izrael
Mi, Izrael népe, a szentségre törekvés népe vagyunk, kiválasztva arra, hogy ősi szövetségünk és a többi nép közt egyedülálló történelmünk által, Isten léte mellett tanúskodjunk. Ezzel a szövetséggel és ezzel a történelemmel össze vagyunk kötve minden zsidóval, aki bármely korban, bármely helyen élt.
Elkötelezettek vagyunk a zsidó nép szeretetének (áhávát Jiszráél), Izrael közössége egységének (k’lál Jiszráél) micvája iránt. Felismervén, hogy minden zsidó felelős egymásért, (kol Jiszráél árévim ze bá-ze), az ideológiai és földrajzi határokon át is elérünk minden zsidót.
Magunkba foglaljuk a vallási és kulturális sokszínűséget, mint a zsidó közösségi élet vitalitásának kifejeződését Izraelben és a diaszpórában.
Megfogadjuk, hogy betöltjük a reformjudaizmus elkötelezettségét, mellyel megvalósítjuk nők és férfiak egyenlőségét a zsidó életben.
Befogadó közösség vagyunk, kitárjuk ajtóinkat a zsidó életre mindenki számára, bármilyen korú is legyen, mindenkinek, akik a legkülönbözőbb családokból származnak, mindenkinek, tekintet nélkül szexuális orientációikra, a jövevényeknek (gérim), akik a zsidóságot választják és betérnek (Jews by choice), és minden egyénnek, ideértve a beházasodottakat is, akik családjukkal arra törekszenek, hogy zsidó otthont teremtsenek.
Hisszük, hogy nemcsak ki kell tárnunk az ajtót azoknak, akik be akarnak térni a mi vallásunkba, de mindazokat, akik spirituális hazát keresnek, aktívan támogatnunk is kell, hogy a judaizmusban találják azt meg.
Elkötelezettek vagyunk, hogy erősítsük Izrael népét egyéneknek és családoknak a zsidó tanulásban és a zsidóság betartásban gazdag otthonok építésében való támogatása által.
Elkötelezettek vagyunk, hogy erősítsük Izrael népét, hogy a zsinagógát a zsidó közösségi élet központjává tegyük, hogy emelhesse életünk szellemi, intellektuális és kulturális minőségét.
Elkötelezettek vagyunk Izrael Államnak (M’dinát Jiszráél), és örvendezünk eredményein. Kijelentjük, az Izrael földjén (Erec Jiszráél) való élet egyedülálló minőségét, és bátorítjuk az Izraelbe való bevándorlást (alija).
Elkötelezettek vagyunk egy olyan Izrael Állam látomásában, mely elősegíti a teljes polgári, emberi és vallási jogot minden lakója számára, és törekszik a tartós békére Izrael és szomszédai között. Elkötelezettek vagyunk elősegíteni és erősíteni a progresszív judaizmust Izraelben, mely gazdagítja a zsidó állam és nép szellemi életét.
Kijelentjük, hogy mind az izraeli, mind a diaszpórabeli zsidóság meg kell, hogy maradjon életerős, független közösségeknek. Arra ösztönzünk minden zsidót, aki Izraelen kívül él, hogy tanulja a hébert, mint élő nyelvet, és tegyen időközönként látogatást Izraelben azért, hogy tanulmányozza és elmélyítse kapcsolatát az Országgal és népével, de kijelentjük azt is, hogy az izraeli zsidóknak is többet kell tanulniuk a diaszpórabeli zsidó közösségek vallási életéből.
Elkötelezettek vagyunk, hogy támogassuk a progresszív judaizmust az egész világon, mint a zsidó nép figyelemreméltó vallási életmódját.
Izrael értelmet és célt ad életünknek mindezeken és ezen túl is.
Legyen dicsérve az Egyetlen, akinek szavára a világon minden létrejött
Találjanak szavaink megnyilvánulást szent cselekedetekben
Emeljenek azok minket olyan életre, amely Isten odaadó szolgálatát jelenti
És a világunk megváltását
A Bét Orim Reform Zsidó Hitközség hitelvei
Mi a reformzsidóság?
A judaizmus a világ egyik nagy vallása, amelynek legfontosabb alapja az erős egyistenhit, a Tóra szentsége és a zsidók kölcsönös felelősségvállalása egymás és az egész emberiség iránt.
A reformzsidóság, mint a legnagyobb zsidó mozgalom, a hagyományban gyökerezik, de elkötelezett a változás iránt is.
A reformmozgalom Németországban keletkezett több, mint 200 évvel ezelőtt.
A reformzsidóság:
- bátorít a zsidó hagyományok tanulására és tiszteletére.
- elvárja, hogy felhasználjuk ezeket a tanításokat életünk morális és erkölcsi elmélyítésére, a zsidó életút létrehozásában.
- segít felfedezni hagyományainkban a spiritualitás gazdag forrásait, amelyek segítenek közel kerülni Istenhez.
- felszólít a zsinagógák, a zsidó közösség támogatására
A reformzsidóság a társadalmi problémák megoldásában is alkalmazza a zsidó értékeket, ezt a folyamatot Tikkun Olam-nak, a Világ Megjavításának hívjuk.
A reformzsidóság a nemek teljes egyenjogúságának elkötelezettje a zsidó élet minden területén, így nőkből is válhatnak rabbik, kántorok, közösségvezetők és tóratudósok.
A reform zsidó mozgalom élenjár az imakönyvek reformjában, a vegyes házasságban élő családok elérésében, és minden zsidó bevonásában a zsinagógai életbe, függetlenül a nemi irányultságától.
Imádság
Az imádságot nem kell úgy megtapasztalni, mint egy valamiért véghezvitt tettet. Azért imádkozunk, hogy imádkozzunk. Imádkozni annyit tesz, mint kinyitni egy ajtót, amelyen Isten és a lélek is beléphet. Az imádság segít befelé tekinteni, úgy látni magunkat, ahogyan talán Isten lát minket.
A zsinagóga
A reform zsidók hisznek abban, hogy a zsinagóga a zsidó nép központi intézménye. A hagyomány szerint a zsinagógának három funkciója van: bet tfilá – az imádság háza, bét midrás – a tanulás háza, és bét knesszet – a gyülekezés háza.
A reformzsinagóga helyet biztosít a gyermekeknek és felnőtteknek szervezett zsidó oktatási programoknak, vallási szertartásoknak és ünnepek megtartásának, társadalmi és közösségi eseményeknek, rabbinikus tanácsadásnak, zsidó zenei alkalmaknak, ifjúsági és egyéb korosztályi csoportoknak. A zsinagóga közösségi programokat szervez a betegeknek, özvegyeknek, lakáshoz kötötteknek is.
A zsinagógában foglalkoztatottak közé tartoznak: rabbi, kántor, nevelő, ügyvezető, ifjúsági vezető, programszervező és kisgyermeknevelő is. A zsinagóga, az otthonnal együtt az a hely, ahol „zsidóvá válunk”.
Kívülállók bevonása
A reformzsidóságot jobban érdekli a hidak építése, mint a határok meghúzása. Nagyon figyelünk a bevonásra és keveset a kizárásra. Szívesen fogadjuk a zsidóság iránti érdeklődést, akár tanulási célból, akár betérési szándékkal
A reformzsidóság számos csoportot indít nem zsidóknak és közösségekhez nem kötődő zsidóknak a zsidó nép gazdag hagyományainak megismerésére.
A zsidóság aktívan nem térít. Nem küldünk misszionáriusokat, hogy nem zsidókat térítsenek be. Azonban ha egy nem zsidó szeretne tanulni a zsidóságról és kifejezi szándékát a betérésre, mindenképpen segítséget kaphat. A betérés folyamata magába foglalja a rabbival vagy a kántorral való kapcsolatfelvételt, intenzív tanulási folyamatot, részvételt a zsinagóga és a zsidó közösség életében és a személyes elkötelezettség kinyilvánítását arról, hogy a betérő a zsidó nép részévé kíván válni. A betérési folyamat időtartama egy és több év között mozog, a folyamat intenzitásától és a rabbi által szabott feltételektől függően.
A Tóra
A reform zsidók, mint a legtöbb zsidó, hisznek abban, hogy a Tóra hitünk alapja. Tágabb értelemben a Tóra magába foglalja a zsidó hagyományokat, törvényt, történelmet és etikát. Az egész zsidó tanulásra vonatkozik a fogalom, amely a zsidó élet és hit alapja volt és maradt. Szó szerint a „Tóra” tanítást jelent, de jelenti azt a pergamentekercset is, amelyik központi helyet foglal el a zsinagógában és a Frigyszekrényben található.
A zsinagógában Tóra-kommentárok is találhatók, amelyek a héber szöveg mellett fordításokat, részletes – régi és modern – kommentárokat is tartalmaznak. A kommentárokat önállóan vagy rabbival, tanulócsoportban is olvassuk, gyakran a szombati istentisztelet előtt.
A zsidó hagyomány további fontos könyvei a Misna és a Talmud, amelyek a mózesi könyvekre épülnek.
A Tan két formája, az Írásbeli tan (a Héber Biblia) és a Szóbeli Tan, a kommentárok irodalma évszázadokon át. A Tóra parancsolatai csak a kommentárirodalom szövegein keresztül értelmezhetők és értelmezendők, nem kizárólag szó szerint. A Tórán alapuló vallásjog, a háláchá a rabbinikus viták és döntvények nyomán született meg, konszenzuson alapszik és, vallja a reformzsidóság, dinamikus: koroktól és kontextusoktól függően az értelmezése, alkalmazása változhat.
Istentisztelet a reform zsinagógában
A zsinagógai imádkozást általában kántor vagy előimádkozó vezeti, a rabbi szerepe a tanítás. A zenei kíséret megengedett az imádkozásban. A kántor, aki a zenés részeket vezeti, nemcsak hagyományos, de kortárs dallamokat is felhasználhat.
Zsidók imádkoznak reggel, délután és este, létezik hétköznapi és szombati, valamint ünnepi liturgia, közös és csak arra a napra jellemző részekkel, szövegekkel.
A zsidó férfiak (sokszor nők is) fejfedőt, és – egyéni döntésük szerint – imasálat viselnek az istentisztelet alatt. Ezt bizonyos tórai parancsolatok megtartásaként teszik.
A zsidó imádságnak világos szerkezete van. Az istentisztelet részei a – közösen, hangosan mondott/énekelt, vagy csendben, egyénileg mondott – áldások és hálaadások, énekek és zsoltárok, a Hitvallás bevezetésekkel és áldásokkal, a Főimádság (Ámidá), majd a befejező imádságok benne Isten hatalmának és egyetemességének az elismerése, az elhunytakért mondott Káddis és a gyermekek megáldása.
A péntek esti istentisztelet során a Szombatfogadás szimbolikája áll a középpontban. Szombaton és ünnepnapokon Tóraolvasást is tartunk.
Szombaton az istentisztelet keretében felolvasunk a Tórából. A felolvasandó tórai hetiszakaszokat úgy osztják be, hogy a liturgiai év végén, a Tóra Örömünnepén (Szimhát Torá) a teljes tóratekercs végére jussanak.
A Tórához való – megtisztelő – felhívást „felmenésnek” nevezik. További megtiszteltetés a tóratekercs felemelése, összetekerése, díszeinek felrakása és „felöltöztetése”. Mindez a liturgia része
A rabbi vagy a tanító Prédikáció, vagyis Tóramagyarázatot tart a hetiszakaszról vagy az ünnepekről. s alkalmat ad a rabbinak, hogy a személyes etikával, teológiával, imádsággal, értékekkel, családdal a zsidó életúttal vagy a zsidó néppel kapcsolatos kérdésekről beszéljen.
Sábát – a Szombat
A „Sábát” a Szombat szó héber megfelelője. Péntek este kezdődik és szombat este, napnyugtakor ér véget. A szombat bejövetelét a zsinagógákban istentisztelettel köszöntjük. Ennek során meggyújtjuk a szombati gyertyákat és az istentisztelet végén elmondjuk a Kiddust, a borra való áldást. A zsidó családok is együtt vannak péntek este, gyertyát gyújtanak, áldást mondanak a borra és a kalácsra, énekelnek és megáldják a gyermekeket. A zsinagógában szombat délelőtt és délután is tartanak istentiszteleteket.
Hávdálá
Amikor szombat este a nap lenyugszik, egy rövid ceremóniával üljük meg a Sábát végét, amelyet Hávdálának (elválasztásnak) hívnak. Ez a hagyomány elválasztja a Szombatot, a pihenés, ima és tanulás napját a hét többi napjától. Végül örömteli és békés hetet, Sávuá tov-ot („jó hetet”) kívánunk egymásnak énekszóval.
A zsidó esztendö
A zsidó naptár nem a Nap, hanem a Hold mozgásához igazodik, ezért a polgári naptárban a zsidó ünnepek évről évre ugyanarra az évszakra, de változó időpontra esnek.
Ros Hásáná és Jom Kippur
Ros Hásánát („az év kezdetét”), Emlékezés napjának és Ítélet napjának is nevezzük. E kifejezések kiemelik a nap központi témáit. A Ros Hásáná-i istentisztelet egyik legerőteljesebb mozzanata a sófár, a kosszarv megszólaltatása. Célja, hogy bűnbánatra szólítson fel és felébresszen a spirituális és morális letargiából. Az ünnepi imakönyvet, amelyet ezeken a szent napokon használunk, Machzor-nak hívják.
Ros Hásánával, a „zsidó újévvel” veszi kezdetét az a tíz napos spirituális, önvizsgáló időszak, amely Jom Kippurkor, az Engesztelés napján teljesedik ki. E két főünnep közé esik a bűnbánat 10 napja, amelynek során egyfajta „lelki leltárt” végzünk. A Jom Kippur – magyarul Engesztelőnap – a zsidó év legfennköltebb napja. Napnyugtától napnyugtáig böjtölünk. Jom Kippur előestéjén hangzik el a Kol Nidré ima, amelynek szomorú dallama alázattal tölti meg lelkünket és kiemeli a bűnbánat érzetét. A Mázkir istentiszteleten az elhunytakról emlékezünk meg. Az imádkozók majdnem az egész napot a zsinagógában töltik, amíg a Neilá imádsággal véget nem ér a szent nap. A böjt végét egy hatalmas sófárfújás jelzi.
Szukkot
Jom Kippur után öt nappal kezdődik Szukkot, a Sátrak ünnepe. A szuká (sátor) egy időszakos lakhely, amely emlékeztet bennünket az izraeliták sátraira, ahol a sivatagi vándorlás során laktak, miután elmenekültek az egyiptomi rabszolgaságból. Szukkotkor ezt a történelmi vándorlást ünnepeljük, amely a szabadságba és az Ígéret Földjére vezetett.
A szukoti istentiszteletek alatt minden égtáj felé meglengetjük a speciálisan erre az ünnepre összeállított csokrot, melynek összetevői szimbolikus növények: pálma-, mirtusz és fűzfaág, valamint citrus gyümölcs.
Szimhát Torá
Szimhát Torá, a Tóra örömünnepe közvetlenül Szukkot után következik, amikor Mózes 5. könyve utolsó soraival befejezzük a Tóra éves ciklusának olvasását és egyúttal újra is kezdjük, a Teremtés könyvének első soraival. Szimhát Torá-kor a tóratekercsekkel táncolunk a zsinagógában, a gyerekek kis zászlókat lengetnek, együtt ünneplünk és örülünk.
Hanuka
Hanuka a szabadság és a hit győzelmét jelképezi a leigázás és a pogányság felett. A hagyomány szerint i.e. 165-ben a Júda Makkabi által vezetett Hasmóneusok kiűzték a szíreket Izrael földjéről és újraszentelték a Templomot Jeruzsálemben, amelyet az ellenség meggyalázott. A Talmud feljegyzi, hogy a Makkabeusok csak egy korsónyi, egy napra elegendő olajat találtak az Örökmécses számára, de csodálatos módon az olaj nyolc napig égett. Hanukát ezért nyolc estén át a hanukia (hanukai gyertyatartó) gyertyáinak meggyújtásával ünnepeljük. Ezek száma napról napra növekszik: az első este egy, a másodikon kettő és így tovább, amíg a nyolcadik napon el nem érjük a nyolc gyertyát.
Purim
A Purim ünnep a bibliai Eszter könyvében szereplő történeten alapul, amelyben Hámán és csatlósai a perzsiai zsidók megsemmisítésére szövetkeztek. A zsidókat Eszter királyné és unokatestvére, Mordecháj bátorsága mentette meg, megakadályozván Hámán ördögi tervét. A zsarnok feletti győzelem megünneplésével megmutatjuk, milyen fontos a személyes bátorság és a többi zsidóval való testvéri azonosulás.
Purimkor összegyűlünk, hogy felolvassuk Eszter könyvét. Számos érdekes szokás kapcsolódik Purimhoz, mint például a jelmezbe öltözés, a kereplőzés, és az ajándékküldés.
Peszách
Peszáchkor az Egyiptomból való kivonulást ünnepeljük, a szolgaságból a szabadságba vezető utat. Peszách üzenetét a Szédereste foglalja össze: ez a családtagok és a barátok összejövetele a terített asztal körül. Ekkor a Hágádá-t, az este forgatókönyvét használjuk, amely összegyűjti Peszách hagyományait és kérdéseit, dalokat és vitákat tartalmaz és különösen fontos szerephez juttatja a gyermekeket. A Széderestén a gyerekek és a felnőttek együtt fedezik fel a kivonulás értelmezéseit és a szabadság aktuális jelentését – nemcsak zsidó szempontból, de minden elnyomott nép szemszögéből. Peszách ideje alatt maceszt, kovásztalan kenyeret eszünk, megemlékezve ezzel a meg nem kelt tésztára, amit őseink ettek, amikor elmenekültek Egyiptomból.
Lág BáOmer
Az omerszámlálás 33. napján ünnepeljük Lág BáOmer-t, megtörve a hagyományosan szomorú időszakot Peszách és Sávuot között, amelynek során tragikus események történtek a zsidó történelemben.
Sávuot, a Hetek ünnepe
Sávuotkor megemlékezünk a Tóraadásról, arról, hogy a zsidó nép a pusztai vándorlás során megkapta a Törvényt a Sínai-hegyen. A zsinagógában felolvassák a Tízparancsolatot, Rut könyvét és esti, gyakran éjszakába nyúló tanulást tartanak.
Tisá Böáv, Áv hó kilencedike
A hagyomány szerint tragikus események kapcsolódnak a zsidó történelemben ehhez a naphoz, a jeruzsálemi Szentély lerombolása. Ennek emlékére egész napos böjtöt tartanak és a zsinagógában a Siralmak könyvét olvassák.
Életciklus események
Születés és a Szövetségbe való felvétel
A zsidó élet egyik legfontosabb rituáléja fiúgyermek esetében a körülmetélés, a Brit Milá, a jelképes felvétel Ábrahám szövetségébe. Ez összekapcsolja a fiúgyermeket minden más zsidóval ma és minden megelőző generációban. A Brit Milát hagyományosan a mohél végzi, aki orvosi és rituális képesítésben is részesült.
A leánygyermek születését a Brit HáBát elnevezésű névadási ceremóniával ünnepeljük, aki ezzel szintén a szövetség része lesz.
Bár és Bát Micvá
A zsidó hagyományoknak megfelelően a fiúgyermek tizenharmadik születésnapján, a leánygyermek pedig tizenkét évesen éri el vallási érettségét. Mivel a reformzsidóság a fiúkat és a lányokat egyenrangúan kezeli, a tizenharmadik életév az, amikor minden fiataltól elvárható a parancsolatok teljesítése, amikor már nem tekinthetők kiskorúnak a zsidó élet területén.
A szertartást általában a születésnapot követő szombat reggel tartják, amikor a fiatalt – megfelelő felkészülés után – felhívják Tórához, melyből felolvas. Vezeti a szertartás egy részét és írásmagyarázatot is tart. A Bár Micvát (fiúknál) és a Bát Micvát (lányoknál) hosszabb tanulási időszak előzi meg a zsidó történelem, a vallási hagyományok és a héber nyelv terén. A tanulás és a kapcsolódó „micvá projekt”, a közösség életében végzett munka, elmélyíti a Bár és Bát Micvá szertartás jelentését, nem egyszerűen a parancsolat fiává/lányává (ez a két szó szószerinti jelentése). hanem a „felelősség gyermekévé” teszi a fiatalt.
Házasság
Az esküvő meghirdetése előtt a rabbi előkészítő megbeszélésekre hívja a párt, hogy elmagyarázza a házasság rituáléit és szerepét a zsidó hagyományban. Közvetlenül a házassági ceremónia megkezdése előtt a menyasszony és a vőlegény – a családtagok és a tanuk előtt – aláírja a ketubát, a házassági szerződést.
A zsidó esküvői ceremónia két részből áll. Az Éruszin a formális eljegyzés ceremónia, amelynek központi eleme a Kidusin. Ennek során cserélik ki a jegygyűrűket férj és feleség között A második rész, a Niszuin, amelynek során a menyasszony és a vőlegény a Chupá (baldachin) alá állnak és formálisan is megtörténik az esketés.
A ceremónia során elmondják a Sevá bráchot, „Hét áldás” nevű hagyományos házassági áldásokat is. A ceremónia során a rabbi a zsidó hagyományokból merítve szól a menyasszonyhoz és a vőlegényhez, megosztja velük személyes reflexióit a párral lezajlott beszélgetések nyomán.
A ceremónia a rabbi áldásával és egy pohár eltörésével (eltaposásával) végződik, melynek szimbolikus értelme van.
Amikor új lakásba költözünk, az első dolog a mezüza felszögelése az ajtófélfára (a bejáratira és a szobákra). A mezüza egy kis tok, benne egy pergamen darabbal, amely a Smá imát és Mózes 5. könyvéből származó idézeteket tartalmaz.
Halálozás
A temetésen – amelyre minél előbb sort kell keríteni – imák és zsoltárok hangzanak el, a rabbi gyászbeszédet mond, s elhangzik a gyászima, az Él mále ráchámim és a gyászolók Káddis imája.
A Gyászolók Káddis imája nem említi meg a halált, sokkal inkább Isten dicsőítése és az élet igenlése. A temetés végén a gyászolók az elhunyt iránti tisztelet jeleként földet szórnak a koporsóra.
Közösségünk nyitva áll minden vallását gyakorolni kívánó zsidó, és mindazok előtt, akik a zsidó vallást választják és érdeklődnek iránta. A progresszív zsidóság nem tekinti magát a zsidóság egyetlen legitim képviselőjének, hitéletét és szertartásrendjét a hagyományon alapuló zsidó hitelvek és szertartásrendek egyik lehetséges formájának tartja.
