A reformmozgalom

Kik a reformzsidók?

„A progresszív (liberális vagy reform-) judaizmus a zsidó felvilágosodás hatására, a nyugat-európai emancipációs és integrációs folyamatokkal nagyjából párhuzamosan, a XIX. században kialakuló, német területről induló zsidó vallási irányzat, amely ma elsősorban az angolszász világban népszerű. (Ennek terméke volt eredetileg a magyarországi neológia is.) Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a hívő zsidók tekintélyes része közülük kerül ki, létszámuk összességében milliós nagyságrendű. A modern nyugati világhoz alkalmazkodva, a hagyományosnál jóval kevésbé „elzárkózó” módon értelmezik a zsidó vallási előírásokat. Számos rituális törvényt igyekeznek erkölcsi előírásokként újraértelmezni. Leggyakrabban hivatkozott eszményeik egyike „a világ megjavítása”, a XVI. századi cfáti kabbala egyik – eredetileg nem tisztán morális célzatú, messianisztikus – elgondolása. A szombattartás, a kóser étkezés, a betérés szabályait másképp interpretálják, mint az ortodox, vagy az ortodoxia és a reformmozgalom között félúton lévő konzervatív közösségek. A korlátozatlan nemi egyenlőség hívei. Körükben teljesen elfogadott a rabbinők avatása is. A reformirányzat, bár immár húsz éve jelen van Magyarországon, egyelőre nálunk még nem tudott komolyan megerősödni. Néhány százan lehetnek a két reformközösség, a Szim Salom és a Bét Orim vonzáskörében. Izraelben állami elfogadásuk, illetve annak mértéke folyamatos viták tárgya. Nemrég a Netanjahu-kormánynak az egyik vallásos pártból kikerülő vallásügyi minisztere adott hangot annak a véleményének, hogy a reformzsidók nem is igazi zsidók.”
Vári György, NOL

 

 

A reformmozgalom Magyarorszagon

A magyarországi reformzsidóság főnixmadárként, saját hamvaiból éledt újjá a huszadik század végén. Ma már két reform zsidó hitközség működik Budapesten, Szim Sálom és Bét Orim. Az utóbbi büszkén tekinti önmagát a rövid életű, de dicsőséges múlttal rendelkező Központi Pesti Reformegylet szellemi örökösének.
Az 1848 tavaszán, a forradalom kezdetén alakult egylet hamarosan hitközséggé is formálódott, és az alapító tagok közül való fiatal, művelt és tehetséges rabbinövendék, Einhorn Ignác személyében megtalálta lelkipásztorát. Einhorn Ignác, aki a szabadságharcot szívvel-lélekkel támogatta, Klapka tábornok seregében tábori papként működött, majd a forradalom bukása után 1849 októberében emigrálni kényszerült. A véletlen játéka, hogy az egylet új rabbijának, Einhorn Dávidnak is ugyanaz volt a vezetékneve, mint elődjének. Einhorn Dávid, aki kora egyik kiemelkedő rabbija volt, mégsem tudta megakadályozni Magyarország első reform zsidó hitközségének feloszlatását, vagyis a pesti hagyományos anyahitközségbe való kényszerített beolvasztását. A kormányhatóságok a reformzsidóságban a forradalom és a liberális eszmék támogatóit látták, ugyanakkor az állam által elismert pesti hitközség vezetői próbálták visszaszerezni a magyar zsidó intelligencia legtehetségesebb és legtehetősebb tagjait, akik elhagyták őket, és a reformhoz csatlakoztak.

1852. november 10-én, amikor a Reformegylet születési és házassági anyakönyveit átadták Schwab Lőw pesti főrabbinak, Einhorn Dávid rabbi gyülekezete megszűnt létezni. Einhorn még mintegy két évig Magyarországon maradt, ahol megírta fontos német nyelvű filozófiai munkája, „Das Princip des Mosaismus” első kötetét. Pár hónappal később kivándorolt Amerikába, ahol az amerikai reform zsidóság máig is sokszor idézett, elismert és köztiszteletnek örvendő vezetője lett.
A következő mintegy 150 évben szervezett reform zsidóság nem létezett Magyarországon, noha az ortodox rabbinikus irodalomban a magyar neológiát sokszor a reformmal azonosították.
Személyes élményeim és beszélgetések alapján mondhatom, hogy a Rabbiképző Intézeti professzoraim közül Dr. Benoschofszky Imre országos főrabbi a reform felé hajlott. Világhírnek örvendő rektorunk, Dr. Scheiber Sándor, aki ugyan ragaszkodott a hagyományos liturgiához és elhatárolta magát az imakönyvi újításoktól, teológiai nézeteiben mégis legközelebb állt a reformhoz.

A budapesti Rabbiképző Intézet (a mai OR-ZSE) Amerikában élő végzettjei közül többen, mint reform rabbik működtek. E sorok írója is, az Egyesült Államokba kerülvén a reform zsidóságot választotta.
Raj Ferenc rabbi