A reform

• Imádság

  A vélemények sokféleségének része, hogy különböző reform zsidóknak különböző dolgokat jelent az imádság is. Egyesek érzik, hogy megtapasztalhatják Isten válaszát a gyógyulásért, megbékélésért, nehéz körülmények elviseléséért, békéért mondott imáikra. Mások úgy tekintenek az imádságra, mint véges létezésünk meghaladásának és az önmagunkon túlmutató erővel vagy szellemmel való kapcsolatnak az útjára. S vannak, akik úgy érzik, hogy az imádság elsődleges célja az önmagunkkal való spirituális társalgás.

  
  

  Abraham Joshua Heschel, a huszadik század egyik legnagyobb zsidó gondolkodója és társadalmi aktivistája ezt mondta az imádságról:
  Az imádság több célt szolgál. Szolgálja a belső élet védelmét a feledéstől. Szolgálja a gyötrelmek enyhítését. Szolgálja az Isten titokzatos kegyelméből és vezetéséből való részesedést. Végeredményben, az imádságot nem kell úgy megtapasztalni, mint egy valamiért véghezvitt tettet. Azért imádkozunk, hogy imádkozzunk. Imádkozni annyit tesz, mint kinyitni egy ajtót, amelyen Isten és a lélek is beléphet. (Understanding Jewish Prayer. Jakob Petuchowski, Ktav, p.71)

• Isten

  A reform zsidók hisznek Istenben, de nem mindenki hiszi pontosan ugyanazt Istenről. Sokan hisznek egy személyes Istenben, aki gondunkat viseli, meghallgatja imádságainkat, velünk van és támogat a szenvedésben vagy krízishelyzetben. Másoknak Isten egy transzcendens, hatalmas erő vagy hatalom, amely mintegy morális szellemként működik a világegyetemben. Egyesek úgy érzik, Isten leírható, mint a lelkiismeret bennünk megszólaló „csendes, kis hangja”. A zsidóság számára alapvető gondolat, hogy Isten Egy, s mi, emberi lények társai vagyunk a világ jobbá tételében. Néhány reform zsidó agnosztikusnak vagy akár ateistának is gondolhatja magát, de ők is részei a reformzsidóság családjának. A spiritualitás fontos téma a zsidó életben. Egy kortárs zsidó gondolkodó, Arthur Green segít megérteni ezt a gondolatot:
  „A spiritualitás a vallás szemléletének egy formája, amely elsődleges feladatának tekinti az emberi lélek vagy szellem művelését és feltöltését. E felfogásban minden embernek van egy belső élete, amelyet fejleszthet. Ez a „bensőség” mélyebbre hatol, mint a lélektani vizsgálatok szokásos tárgya, nem magyarázható meg freudi vagy más pszichológiai fogalmakkal. Személyek közötti, amely eljut az egyénen túlra is, összekötve őt a többi Énnel és a világegyetem egyedüli Lelkével vagy Énjével, amelyet Istennek hívunk. Isten eme belső élet Pűvelésén keresztül érhető el a tapasztalat alapján.” (Restoring the Aleph: Judaism for the Contemporary Seeker).

• Istentisztelet a reform zsinagógában

  A zsinagógai imádkozást általában kántor vagy rabbi vezeti, de laikusoknak is megengedett. A zene központi szerepet játszik a zsidó imádkozásban. A kántor, aki a zenés részeket vezeti, nemcsak hagyományos, de kortárs dallamokat is felhasználhat, amelyek közül számos a zsidó ifjúság körében is népszerű.
  Zsidók imádkoznak reggel (ezt a szertartást Sáchrit-nak nevezzük), délután (ennek neve Minchá) és este (ez a Mááriv ima). A délutáni és az esti imák gyakran egy egységet alkotnak.
  A zsidó imádságnak világos szerkezete van. Röviden, a következő menetrendet követjük szombaton délelőtt:
  

  • Áldások és hálaadás, énekekkel és zsoltárokkal
  • Felhívás a szolgálatra, bevezetésekkel
  • Smá és áldásai
  • Ámidá, a Főimádság
  • Tóraolvasás
  • Prédikáció vagy Tóramagyarázat (dvár torá)
  • Befejező imádságok

  
  Sok zsidó férfi (számos helyen a nők is) tállitot, azaz imasálat visel szombat reggel és az istentisztelet alatt. Ezt bizonyos tórai parancsolatok megtartásaként teszik.