Néhány órája kaptuk a szomorú hírt, hogy közösségünk szeretett tagja, Annamária örökre itt hagyott minket. Hiányolni fogjuk!
Részvétünket fejezzük ki családjának és barátainak.
Baruch dayan ha’emet
Gróf Tamás
………………………………..
Tanár volt és maradt azután is, hogy már nem volt aktív. Illetve mindig aktív volt, minden érdekelte, mindenkihez szólt, mindenkit kérdezett, számos súlyos betegséggel küzdve is szeretett élni, szerette, ha történnek körülötte a dolgok. Ez a kíváncsiság alkati, nem tanulható. Tanársága csak kíváncsi nyitottság volt, nem akart semmit soha jobban tudni, hiába volt már idős és beteg, nem öregedett meg. Szeretett minket és mi szerettük őt. És bár nem tanulható ez a szeretet az élet iránt, azért inspirál és csodálatra késztet. Menj békével, kedves barátunk, Sárkány Annamária. Áldott az Igaz Bíró
Vári György
………………………………..
Kedves Bét Orim tagtársaim,
Két napja tudtam meg a hírt, hogy Sárkány Annamária elhunyt. A Covid előtt Annamáriával minden hétvégén találkoztunk, hogy a tört magyaromon beszélgessünk, amit Annamária rendíthetetlen türelemmel tűrt. Minden héten beszélt velem, bátorított, szívesen látott, és gyönyörű kis füzeteket készített, tele szókinccsel és kifejezésekkel, amelyeket a hét folyamán gondosan kidolgozott. Azok a kis kétnyelvű magyar-spanyol füzetek, amelyek a heti párbeszédünket irányították, mini kutatási feladatok voltak, amelyekre Annamária lelkiismeretesen, sok munkaórát fektetve készült. Olyan témákkal foglalkoztak, mint a demográfia, a pszichológia, az oktatás, a politika, a háború és a társadalomtörténet. Annamária soha nem kért semmit cserébe azokért az értékes füzetekért, amelyekbe órákat fektetett be… Ellenkezőleg, megköszönte, mintha én tenném neki a szívességet.
Olyan ember volt, aki mindig készen állt mások fogadására, támogatására, dicséretére és törődésére. Mindig emlékezni fogok rá kedvességéért, nagylelkűségéért és kellemes személyiségéért. A járvány megzavarta a heti magyaróráinkat, mert a megnövekedett fertőzésveszély miatt, amit még életkora és védőoltás hiánya is megnövelt, meggondolatlan lett volna vele találkozni. Hosszú csend után, midőn nem kaptuk meg tőle a szokásos meleg üzeneteit, Klárival és Györggyel elmentünk hozzá látogatóba, és akkor tudtuk meg szomszédjától, hogy egy hónapja elment…
Oly szomorú, hogy egy ilyen önzetlen ember magányosan távozik tőlünk. Azonban soha nem felejtem el melegségét, szerető gondoskodását és nagylelkűségét. Kövessük önzetlen jóságát, emléke legyen áldott.
