וַיַּקְהֵ֣ל
Smot-Mózes II. könyve: Vájákhél 35–38,20
Mózes, a könyvelő: Izrael első antikorrupciós csomagja
„Ezek felszámolásai a hajléknak, a bizonyság hajlékának, amelyeket megszámláltak Mózes parancsa szerint.”
„Mind az arany, mely feldolgoztatott a munkához a szentség minden munkájához: a felajánlott arany volt huszonkilenc kikkár és hétszázharminc sékel, a szentség sékelje szerint. 25.
A község megszámláltjainak ezüstje pedig száz kikkár, és ezerhétszáz és hetvenöt sékel volt; a szentség sékelje szerint. 26. Egy beká fejenként, fél sékel, a szentség sékelje szerint”, és így tovább(Mózes II. könyve, 38. fejezet, 21-26).
Tételes, gondos elszámolás, fillérre, minden tétel külön rubrikákban.
De miért szerepelnek a könyvelés részletei (ennél jóval hosszabban) a Tórában? Mit tanulunk ebből?
A zsidók arra adtak pénzt, hogy a mozgó Szentélyt, Isten lakóhelyét építsék fel nekik az ezzel megbízott szakemberek, Mózes volt a projektvezető, Becálél a tervezői munkákat végezte és a kivitelezést felügyelte embereivel. Adófizetői pénzből, sivatagi körülmények között, de mégiscsak első kvázi-állami beruházásként épült a Szentség Sátora, benne a Frigyláda. És az adófizetői pénzzel el kell számolni, fillérre, unalmas könyvelési tételek publikálásával, különösen ha a Szentség Hajlékának építéséről van szó, mert Mózes tudta, hogy a korrupciót, hogy támadhatatlanná tegyék, szeretik jámbor jelszavakba csomagolni és ez – a visszaélés Isten nevével – a legnagyobb bűnök egyike.
A Szent Hajlék a közösség központja, ennek építése tartotta össze Izraelt éppen a legnehezebb időkben, az aranyborjú vétke után.
A válság kezelését segítette, hogy mindenki adakozhatott, kénytelen volt együttműködni a másikkal egy magasabb cél érdekében.
Istent nem birtokolhatjuk, nem állíthatjuk elő házilag vagy gyárilag, ha hiányzik nekünk, ahogy az Aranyborjú készítői hitték, de arra van mód, hogy helyet csináljunk, házat építsünk a számára és várjuk, hogy hozzánk költözzön.
Az így helyreállt bizalom korrumpálása, ha ilyenkor visszaélnek az önzetlen adakozókedvvel, végképp tönkretehet egy válságból kilábaló közösséget.
Olvassuk az előző hetiszakaszokban, hogy a zsidók annyira jóvá akarták tenni az Aranyborjú esetét, hogy sokkal többet adtak annál, mint amennyi kellett. Némi lopás még bele is fért volna, tellett belőle, nem sínylette volna meg nagyon a közösség anyagilag (amúgy elképesztőek ezek a zsidók, honnan halmoztak fel ekkora vagyont a sivatag közepén?).
A korrupció azonban nem azért pusztító, mert sokba kerül, hanem mert felszámolja a közösség tagjai közötti bizalmat és nincs közösség, különösen vallási közösség nincs bizalom, vagyis hit nélkül.
A korrupció a hit legnagyobb ellensége – értjük meg Mózes részletes elszámolásából, az átlátható gazdálkodás szorgalmazásának egyik legkorábbi kiáltványából.
Mózest nem csak prófétaként, de könyvelőként is van okunk megtanulni tisztelni.
Jó szombatot!
Gyuri
A hetiszakaszt elolvashatod:
