A halál utáni élet itt a földön: a „feltámadás” zsidó technikái

Miért szép és hasznos a bűnbakok szimbolikus feláldozása, mire jó az indokolt bűntudat? Miért egyforma kinézetű a bűnbak és az a bak, amelyet „felemelünk”, Istennek áldozunk? Hogyan van élet a súlyos bűntudat és az áldozattá válás traumájából, hogyan születik újra a földi élet a halál után?

A hetiszakasz címe az, hogy „a halál után”, áháré mot héberül. Amivel kezdődik, az a jom kipuri, engesztelésnapi liturgia leírása, vagyis valamiféle lelki-szellemi újjászületésé. A szertartás központi eleme két kecskebak kiállítása, az egyiket feláldozzák az Örökkévalónak, a másikat a főpap elzavarja a pusztába, hogy elvigye a közösség bűneit. Világos, hogy ezzel, a bűnbak szertartásával, a két, külsőre egydorma kecsekebak kiállításával arra emlékeztetjük magunkat, hogy jelen van bennünk, egymás mellett, a jó és a rossz késztetése egyaránt, mégis, a rossz nem tartozik hozzá igazi, magasabb személyiségünkhöz.  A bennük lévő jót megjelenítő kecskebakot feláldozzuk, „felemeljük” a forrásához, Istenhez, a rosszat egyszerűen eldobjuk. „Istenem, a lélek, amelyet belém helyeztél, tiszta”, ezt imádkozzuk minden reggel. Azért lehetséges a megtérés, azért lehetséges újjászületni, mert a Tóra szerint mindig marad mindannyiunkban, akik Isten képmásai vagyunk, valami végső, beszennyezhetetlen tisztaság, igazi önmagunk vár ránk, hogy megérkezzünk, felemelkedjünk, megtérjünk hozzá. Mi vagyunk felelősek a bűneinkért, de nem mi vagyunk a bűneink, nem vagyunk azonosak velük. A Tóra lényege annyi, hogy az ember nem adottság, hanem lehetőség. Esély.

Elmenni a mikvébe, végigcsinálni a Jom Kippuri szertartást, valójában feltámadás, élet a halál után, újjászületés. Rácsodálkozás elfelejtett önmagunkra, hazatalálás.

A bűnösnek van módja újjászületni, de van-e erre módja a meggyilkolt lelkű áldozatnak? Ez a hét a Soá emléknapjának ideje is volt és erre is jól illik a hetiszakasz címe: a halál után. A trauma elszenvedése, ha a test túl is éli, meggyilkolja a lelket és az a kérdés, minden terápia, minden szerető figyelem fő kérdése, hogy hol van ebből a feltámadás.

A Peszáh, amely mögöttünk van, szintén a lelki feltámadásról szól, akárcsak az Engesztelés Napja, az őszi ünnepek, a zsidó év két pólusa. Az egyik a személyes, a másik a közösségi feltámadásról.

A Peszáh azt tanítja, hogy nekünk, zsidóknak minden traumánkat érzékenységgé, felelősségvállalássá kell átalakítanunk. Azért kell szeretnünk a menekültet, a hontalant, a jövevényt, mert mi is idegenek voltunk Egyiptom országában. Úgy kell élnünk, tanítja a szédereste intelme, mintha mi magunk jöttünk volna ki Egyiptom országából. Minden, ami bárhol, bármikor, bármivel történik, velünk történik.

Innen néhány száz kilométerre lakóházakat lőnek rakétákkal, civileket gyilkolnak ezerszámra, éhség pusztít és reménytelenség, két hatalmas népet ejt foglyul egy értelmetlen háború. A holokauszt mindaddig nem ér véget a zsidó emlékezet számára, amíg ez történik és nem volt még perc, amikor ne történt volna. Amikor a saját nagyszüleinkre, dédszüleinkre, szüleinkre emlékezünk, rájuk is gondolnunk kell, értük kell felelősséget vállalnunk.

Az életet a halál után az jelentheti, ha azokon, akik itt és most ránk bízattak, próbálunk segíteni. Így és itt kell folytatódnia az útnak, amelyre Egyiptomot elhagyva léptünk és amely a végső szabadság, a megváltás felé vezet. Eljött a mi nemzedékünk ideje, hogy tanúsítsuk, van élet a földön is a halál után, hogy értjük, milyen felelősséget ró ránk az emlékezés halottainkra, amíg eljön Ő, akire várunk, jöjjön el minél előbb, még a mi napjainkban, 

Jó szombatot, 

gy 

30. K’DOSIM

Roskó Gábor munkája

https://daf.mozaikhub.hu/hetiszakasz/kedosim

Az erkölcstan kézikönyve

19. fejezet

A szentség

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiai egész községéhez és, mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Isteneitek.

Alapvető erkölcsi törvények

3. Kiki az ő anyját és atyját félve tisztelje és szombataimat őrizzétek meg; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 4. Ne forduljatok a bálványokhoz és öntött isteneket ne készítsetek magatoknak; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Rituális törvények

5. Ha pedig áldoztok békeáldozatot az Örökkévalónak, kedves fogadtatásra áldozzátok azt. 6. Áldozástok napján egyék és másnap; ami pedig megmarad harmadnapra, tűzben égettessék el. 7. Ha azonban ennék a harmadik napon, megvetett az, nem fogadtatik kedvesen. 8. Aki eszi, viselje bűnét, mert az Örökkévaló szentségét megszentségtelenítette, irtassék ki az a személy az ő népéből.

Gondoskodás a szegényekről

9. És ha learatjátok országtok termését, ne arasd le földed szélét teljesen; és aratásod hulladékát ne szedegesd össze: 10. Szőlődben ne böngéssz és szőlődnek elhullott szemeit ne szedegesd föl, a szegénynek és az idegennek hagyd azokat; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Kötelességeink embertársainkkal szemben

11. Ne lopjatok; ne tagadjatok le és ne hazudjatok egyik a másik ellen. 12. Ne esküdjetek nevemre hamisan, hogy megszentségtelenítsd Istened nevét; én vagyok az Örökkévaló. 13. Ne zsarold felebarátodat és ne rabolj, ne tartsd éjjelen át a bérmunkás munkadíját magadnál reggelig. 14. Ne átkozz süketet és vak elé ne vess gáncsot, hanem félj Istenedtől; én vagyok az Örökkévaló. 15. Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, ne tekintsd a szegényt és ne tiszteld a nagynak színét, hanem igazság szerint ítélj embertársad fölött: 16. Ne járj rágalmazóként néped között; ne állj veszteg felebarátod vérénél; én vagyok az Örökkévaló.

A gyűlölködés és bosszú tilalma, a felebaráti szeretet

17. Ne gyűlöld testvéredet szívedben, intve intsed embertársadat, hogy ne viselj miatta bűnt. 18. Ne állj bosszút és ne tarts haragot néped fiai ellen, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat; én vagyok az Örökkévaló.

Különféle törvények

19. Törvényeimet őrizzétek meg, barmodat ne egyesítsd kétféle fajban, meződet ne vesd be kétféle maggal, és kétféléből való ruha, vegyes szövés ne jöjjön testedre.

20. Midőn férfi hál nővel, közösülve vele, és az rabszolganő, odaszánva egy férfinak, de ki nem váltatott, vagy szabadság nem adatott neki, büntetés érje, ne ölessenek meg, mert nem volt fölszabadítva. 21. Vigye el bűnáldozatát az Örökkévalónak a találkozás sátorának bejáratához: bűnáldozati kost. 22. És szerezzen számára engesztelést a pap a bűnáldozat kosával az Örökkévaló színe előtt, vétke miatt, melyet vétkezett, és megbocsáttatik neki a vétke, melyet vétkezett.

23. És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. 24. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. 25. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Kanaánita szokások tilalma

26. Ne egyetek a vér mellett; ne jósoljatok és ne jövendöljetek. 27. Ne nyírjátok kerekre hajatok szélét és ne rontsd el szakállad szélét. 28. Bevágást halott miatt ne csináljatok testeteken és bélyegírást ne csináljatok magatokon; én vagyok az Örökkévaló. 29. Ne szentségtelenítsd meg leányodat, hogy paráznaságra engedd, hogy ne paráználkodjék az ország és megteljék az ország fajtalansággal. 30. Szombatjaimat őrizzétek meg és szentélyemet féljétek; én vagyok az Örökkévaló. 31. Ne forduljatok a szellemidézőkhöz, se a jóslókhoz, ne törekedjetek tisztátalanná válni általuk; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Erkölcsi parancsolatok

32. Ősz ember előtt állj föl és tiszteld az öreg színét; félj Istenedtől, én vagyok az Örökkévaló.

33. És ha tartózkodik nálad idegen, országtokban, ne sanyargassátok őt. 34. Mint a bennszülött közületek, legyen nektek az idegen, aki tartózkodik nálatok és szeresd őt, mint tenmagadat, mert idegenek voltatok Egyiptom országában; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

35. Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, se mértékben, se súlyban, se űrmértékben. 36. Igaz mérleg, igaz súlykő, igaz éfo, igaz hín legyen nálatok; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából. 37. Őrizzétek meg minden törvényeimet és minden rendeleteimet, hogy megtegyétek azokat; én vagyok az Örökkévaló.

Büntetések tiltott házasságok, Molok-kultusz és halottidézés miatt

20. fejezet

Büntetés Molok tisztelete miatt

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Mondd Izrael fiainak: Bárki Izrael fiai közül és az idegen közül, aki tartózkodik Izraelben, aki ad magzatából a Molochnak, ölessék meg; az ország népe kövezze meg kővel. 3. Én pedig haragomat fordítom ama férfiú ellen és kiirtom őt népe köréből, mert megzatából adott a Molochnak, hogy megtisztátalanítsa szentélyemet és megszentségtelenítse szentélyemet. 4. Ha pedig behunyja az ország népe szemeit ama férfi előtt, midőn ad magzatából a Molochnak, hogy nem öli meg őt, 5.akkor én fordítom haragomat ama férfiú ellen és családja ellen, kiirtom őt és mindazokat, kik paráználkodva járnak utána, hogy paráználkodva járjanak a Moloch után, az ő népük köréből. 6. És az a személy, aki fordul a szellemidézőkhöz és a jóslókhoz, hogy paráználkodva járjon utánuk, haragomat fordítom ama személy ellen és kiirtom őt népe köréből.

Az erkölcstelenségről szóló törvények

7. Szenteljétek meg magatokat, hogy szentek legyetek, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 8. Őrizzétek meg törvényeimet, hogy megtegyétek azokat: én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket. 9. Azért mindenki, aki átkozza az atyját vagy az anyját, ölessék meg; atyját vagy anyját átkozta, vérbűne van rajta.

A mely férfi házasságot tör valakinek feleségével – ki házasságot tör felebarátja feleségével, ölessék meg a házasságtörő férfi és a 10. házasságtörő nő. 11. A mely férfi hál az atyja feleségével, atyja szemérmét fedte föl; ölessenek meg mindketten, vérbűnük van rajtuk. 12. A mely férfi hál menyével, ölessenek meg mindketten, keveredést követtek el, vérbűnük van rajtuk. 13. A mely férfi hál férfival, a mint hálnak nővel, utálatot követtek el mindketten, ölessenek meg, vérbűnük van rajtuk. 14. A mely férfi elvesz egy nőt és annak anyját, fajtalanság az; tűzben égessék el őt és azokat, hogy ne legyen fajtalanság köztetek. 15. A mely férfi közösül barommal, ölessék meg; a barmot pedig üssétek agyon. 16. A mely nő közeledik bármely baromhoz, hogy az egyesüljön vele, öld meg a nőt és a barmot, ölessenek meg; vérbűnük van rajtuk. 17. A mely férfi elveszi nővérét, atyja leányát vagy anyja leányát, és látja szemérmét s a nő látja az ő szemérmét, gyalázat az, irtassanak ki népük fiainak szemei előtt; nővére szemérmét fedte föl, bűnét viselje. 18. A mely férfi hál tisztulásában szenvedő nővel és felfödi szemérmét, forrását meztelenítette meg, a nő pedig fölfedte vérének forrását; irtassanak ki mindketten népük közül. 19. Anyád nővérének és atyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert vérrokonát meztelenítette meg, bűnüket viseljék. 20. A mely férfi hál nagynénjével, nagybátyjának szemérmét fedte föl; vétküket viseljék, gyermektelenül haljanak el. 21. A mely férfi elveszi fivérének feleségét, fertőzet az; fivérének szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek.

Intés

22. Őrizzétek meg minden törvényeimet és minden rendeleteimet és tegyétek meg azokat, hogy ki ne vessen benneteket az ország; amelybe viszlek bennetek, hogy lakjatok benne. 23. Ne járjatok ama nemzet törvényei szerint, melyet elűzök előletek, mert mindezt tették ők és megutáltam őket. 24. Azért mondtam nektek: Ti elfoglaljátok az ő földjüket és én adom nektek, hogy elfoglaljátok azt a tejjel-mézzel folyó országot; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki elkülönítettelek benneteket a népektől. 25. Azért tegyetek különbséget a tiszta és tisztátalan barom között, a tisztátalan és tiszta madár között, hogy ne tegyétek utálattá lelketeket a barom és a madár által és minden által, ami mászik a földön, amit elkülönítettem számotokra, hogy tisztátalannak tartsátok. 26. Legyetek tehát nekem szentek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.

27. És a férfi vagy nő, ha lesz közöttük szellemidéző vagy jós, ölessenek meg, kövekkel kövezzék, meg őket, vérbűnük van rajtuk.

Dr.Bernstein Béla

Raj Tamás kommentárja:

„Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló Istenetek” (Mózes III. könyve, 19. fejezet 2. vers). Irreálisnak tetsző parancsolattal kezdődik soros heti szakaszunk, holott — jól tudjuk — a mózesi törvény nem követel tőlünk lehetetlen feladatokat: a Biblia számol az emberi gyengeséggel, és Isten csak olyan parancsolatokat ír elő számunkra, amelyek teljesíthetők az életben.

Voltaképpen mi és ki a szent? Más vallásokban (például a kereszténységben) ez pontosan meghatározható fogalom, de mit jelent a héber Bibliában és a zsidó vallásban? A Bibliában bizonyos helyek és tárgyak szentek, vagyis csak különös tisztelettel megközelíthetőek, de szent emberekről nem beszélhetünk. A későbbi zsidó vallásban sincsenek szentek, a hely (pl. a zsinagóga) vagy a papi ruha (a talár) nem kölcsönöz viselőjének vagy képviselőjének szentséget. Egyedül a hitükért, zsidóságukért életüket feláldozó mártírokat nevezzük utólag szenteknek. Az imában ezért említjük a mártírokat a „szentek” (héberül kedosim) jelzővel. Egyes zsidó családok, a mártírok leszármazottai mindmáig viselnek ilyen héber eredetű családneveket: Bak vagy Back (a ben kedosim = szentek gyermeke) és a Sachs (a zera kedosim = szentek ivadéka) családnevek valójában ilyen eredetű héber mozaikszavak. Nyilvánvaló azonban, hogy a „szentek legyetek” bibliai parancsa nem a mártíromságról szól.

Mit jelent akkor a Tórának ez a tanítása? A zsidó hagyomány általában úgy értelmezi: törekedjünk arra, hogy szentek legyünk. Noha az ember — úgymond — soha el nem érheti ezt a fokozatot, de igyekezzék minél jobban megközelíteni az Isten által elvárt magas színvonalú zsinórmértéket. Ez az értelmezés azonban mégsem szólhat az átlagemberhez, márpedig a Biblia Izrael „egész gyülekezete” számára írta elő a parancsot!

Közkeletű felfogás a szent emberről, hogy alázatos, ájtatos, engedelmes. Ez a kép azonban nem illik bele a zsidó mentalitásba, sem a héber Biblia világába. A zsidóság nagy tanítómestere, Mózes például egyáltalán nem volt ilyen. Tudjuk, neki is voltak hibái, és többször magával Istennel is vitába szállt, sőt olykor (többek között, amikor rácsapott a kősziklára) még Isten parancsát is megtagadta.

Mások szerint a szent ember az isteni parancsok, a törvények és előírások hűséges követője lenne. Csakhogy például a főünnepi imában, amikor a vallásos zsidó bűnvallomást tesz, az ott felsorolt mintegy 40 bűn egyike sem vallási vagy rituális vonatkozású, hanem egytől-egyig erkölcsi és társadalmi jelentőségűek. Tehát a „szentség”, a szent életút nem a törvények hűséges teljesítésétől függ, hanem inkább az erkölcsi-társadalmi normák betartásához kötődik.

A Bibliából egyértelműen kitetszik, hogy Istent tulajdonságai alapján ismerheti meg az ember, s ezeket a tulajdonságokat kell mindnyájunknak követnünk. Az isteni nevek (a régiek megszámolták: a héber Bibliában összesen 21 ilyen név található) egytől egyig tulajdonságokat fejeznek ki. Örökkévaló, Szent, Mindenható, Irgalmas, Jóságos, Igazságos, Legfelsőbb stb., ezek Istent jellemző tulajdonságok. Tehát nekünk ezekre kell törekednünk: irgalomra, igazságosságra, jóságra stb., és ezért (is) kell tisztelnünk az életet, ezért (is) kell vigyáznunk a számunkra bízott világra és környezetre, és éppúgy ezért szenteknek is kell lennünk. Isten azonban — természetesen — nem ájtatos, nem alázatos és nem engedelmes! Ezért ezek a tulajdonságok lehetnek emberi értékek ugyan, de ezek egyáltalán nem a szentség előfeltételei. A fenti idézettel kezdődő bibliai fejezetben (Mózes III. könyve, 19. fejezet) nem véletlenül találjuk meg az úgynevezett „szentség törvényeit”. Ezek szinte kivétel nélkül erkölcsi-társadalmi tennivalók, köztük a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” tórai aranyszabálya (18. vers). Ezeket kell tehát gyakorolnunk ahhoz, hogy — Isten tulajdonságait követve — valóban „szentek” legyünk.